Hírek Vélemények/Publicisztikák Zűrzavar és törvénytelenség

Zűrzavar és törvénytelenség

Donald Trump és a republikánusok a régi rend helyreállítását ígérik Novemberre

Éppen négy évvel ezelőtt, 2016-ban még Colin Kaepernick amerikai futballista nyitotta a sort, most pedig a Milwaukee Bucks profi kosárlabdacsapata. Mintha csak megnyomtak volna egy stopperórát.

Kaepernicknek azóta azt köszönheti az amerikai sport- és közélet, hogy amikor felcsendül a himnusz, egyesek térdre ereszkedve tiltakoznak az országban tapasztalható rendőri erőszak és a rassziz­mus ellen. A férfi kosárlabdázók profi ligájában, az NBA-ben játszó Milwaukee Bucks pedig nem volt hajlandó pályára lépni azt követően, hogy a Wisconsin állambeli Kenoshában rendőrök pár napja hátba lőttek egy fekete fiatalembert, Jacob Blake-et. Napok óta a káosz az úr az ottani utcákon, egyesek békésen tüntettek, de elszabadult a pokol, a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) aktivistái törtek-zúztak, gyújtogattak, fosztogattak is, valaki a tömegből lelőtt két másik embert. Az akitivisták egyeseket arra kényszerítettek, hogy felemelt öklüket mutatva vállaljanak velük szolidaritást. A kultúrharcban való részvétel elveszíteni látszik önkéntes jellegét.

Milwaukee Wisconsin állam legnagyobb városa. Csapatának példáját sok más helyütt is követték. Borult ezzel az NBA, ahogy a jégkorongliga, az NHL rájátszásának versenynaptára is, labdarúgó- és baseballmérkőzések is elmaradnak, a New York Mets játékosai egymásba karolva vonultak le a pályáról, ugyancsak tiltakozásul. Aki tudja, mit jelent az elitsport az amerikaiak tíz- és tízmillióinak mindennapi életében, az belátja ennek a jelentőségét. Csak a Twitter-mikroblogon Kaepernicknek 2,4 millió, a Milwaukee Bucksnak 1,2 millió követője van.

Amerika ma – két hónappal az utóbbi évtizedek talán legsorsdöntőbb elnökválasztása előtt – igen különös időket él át. Meghaladja a hatmilliót a koronavírus-fertőzöttek száma, 186 ezren bele is haltak a kórba, tízmilliók veszí­tették el az állásukat. A minneapolisi ­George Floyd májusi halála óta sokan szájmaszkban rohangálnak Amerika forrongó, lángba borított nagyvárosai­ban, hogy a rendőri erőszak ellen tüntessenek vagy éppen kitérjenek az erőszakos demonstrálók útjából. Sokan mások pedig szájmaszk nélkül teszik ezt; nem hisznek a koronavírusban, vagy nem hagyják, hogy a kormány megmondja nekik, mit csináljanak. ­Megint másokat most a kaliforniai erdőtüzek elől kell evakuálni, vagy a Mexikói-öböl vidékén, Louisianában és Texasban Laura, a világ jelenleg legveszélyesebb természeti katasztrófája, az idei hurrikánszezon első trópusi vihara útjából menekülnek. De ez utóbbiak­ra legalább van mentség. Sem a villámlások keltette erdőtűz, sem a hurrikán nem az ember műve.

Minden más az.

Amerika ma felforgatja önmagát, és Donald Trump elnöksége különösen a felszínre hozta a mélyben addig is meghúzódó, antagonisztikus ellentéteket. Ezek azért kibékíthetetlenek, mert két teljesen különböző társadalomfelfogásra épülnek. A baloldal a haladás nehezen megfogható eszményének jegyében kiforgatná a sarkából a régi, megszokott Amerikát, és szocialisztikusra, skandináv modellre csiszolná a sokszor valóban kegyetlen, de emberek százmillióinak évszázadokon keresztül hiteles jövőképet adó amerikai kapitalizmust. Ehhez az új egyenlőséghez eszköz most a Black Lives Matter, amely megvívja a kultúrharc utcai gerillacsatáit a régi renddel, az ancien régime-mel szemben. Ahogyan ennek eszközévé vált halálában ­George Floyd, most pedig ­utódja, ­Jacob Blake is.

A rendőr pedig az ancien régime, a törvényesség védelmezője. Azzá vált a republikánusok e heti konvencióján Donald Trump is.

– ­Biden Amerikájában senki nem lesz biztonságban. Soha nem engedhetjük meg, hogy a csőcselék népség uralkodjék – szögezte le az elnök abban a beszédében, amelyben elfogadta pártja jelölését a novemberi választásokra. A két párt szokásos, nyár végi konvenciója – ugyancsak a szokásoknak megfelelően először a kihívóké, majd az elnöki párté – olyan felszólalóknak adott hangot, akiket mintha két különböző bolygóra szültek volna. A demokratáké az ígéretek földje. Joe Biden, Trump kihívója fényt garantál a sötétség helyett. A demokraták felszámolnák a rasszizmust, egyenlőséget, igazságosságot, méltányosságot biztosítanak majd – mondják.

Emberségességet Trump keményszívűsége helyett. Olyasmiket ígérnek, ameklyek vagy megvalósulnak, vagy nem. Inkább nem szoktak. A baloldali-liberális felfogás nem hajlandó lemondani arról, hogy a világ jobb lesz, ha eleget püfölik, nyüstölik, gyújtogatják; a cél szentesíti jelenleg az eszközt Minneapolis, Kenosha, Portland, Seattle utcáin. A legtöbb amerikai ma annyit eszik, amennyit akar, annyit autózik, amennyit akar és annyit tévézik, internetezik, amennyit akar. De nem látszik boldogabbnak annál, mint amilyenek ősei 1776-ban, az országalapításkor voltak. A konzervatív-jobboldali felfogás mindenesetre minél többet megőrizne abból, amely az elmúlt évszázadokban bevált, nem akarja kiönteni a fürdővizet a gyerekkel együtt. Nem gyújtja fel a templomot, mint az Washingtonban és Kenoshában is történt. Nem gyűlöli a rendőrséget csak azért, mert a sok százezer amerikai rendfenntartó közül egy kitaposta a szuszt ­George Floydból, egy másik pedig hátba lőtte Jacob Blake-et.

Ez a két felfogás csap össze november 3-án. Washingonban, a jelentős részben feketék és apparátusi alkalmazottak lakta szövetségi fővárosban Hillary Clinton 2016-ban klenc százalékot kapott, Trump négyet. Ma a kisvárosi evangelizáló fehér keresztényeknek nyolcvan százaléka Trumpot támogatja. Jelszavaik: Isten, haza, család. Minden más az ő szemükben a baloldal délibábja. Az ilyen fokú polarizáció még Magyarországról nézve is megdöbbentő. A valahol mindig éppen zajló utcai harcok közepette kibontakozó ellentétek ma annyira erősek Amerikában, hogy a háborús retorika is erősödik. Egyre gyakrabban emlegetik Abraham Lincoln nevét, és felmerült, hogy Trump Gettysburgben tartja meg beszédét. (Végül a Fehér Ház déli gyepszőnyegéről szólt.) 1863-ban Gettysburgben vívták az amerikai polgárháború legvéresebb, egyben pedig fordulópontnak tartott csatáját. Nem véletlen, hogy Mike Pence alelnök a baltimore-i McHenry-erődben, szintén háborús emlékműnél tartotta meg a beszédét.

Clinton arra buzdítja Bident, ne vegyen részt Trumppal a három elnökjelölti vitán, majd ne fogadja el a novemberi eredményt, ha őt hozzák ki vesztesnek. A járvány miatt akár nyolcvanmillióan is levélben szavazhatnak, ezért ­óriási az amerikai posta felelőssége. A demokraták a republikánus főpostamesterben nem bíznak, a republikánusok az államok mintegy felét irányító demokratákban. A levélszavazást az egyes államok bonyolítják le. Szoros most a küzdelem Trump és Biden között. Olyan államokon múlhat most az eredmény, mint Ohio, Florida vagy éppen Wisconsin, ahol épp zavargások vannak. 2000-ben olyan szoros volt a küzdelem Floridában, hogy csak a legfelső bíróság döntött George W. Bush és Al Gore között. Most azt mondják, tucatnyi Florida is lehet. A legfelső bíróságban a Trump-párti bírók egyfős többségben vannak.

Forrás: Magyar Nemzet / Szőcs László