Zűr­za­var és törvénytelenség

Donald Trump és a repub­li­ká­nu­sok a régi rend hely­re­ál­lí­tá­sát ígé­rik Novemberre

Éppen négy évvel ezelőtt, 2016-ban még Colin Kaeper­nick ame­ri­kai fut­bal­lis­ta nyi­tot­ta a sort, most pedig a Mil­wa­u­kee Bucks pro­fi kosár­lab­da­csa­pa­ta. Mint­ha csak meg­nyom­tak vol­na egy stopperórát. 

Kaeper­nick­nek azóta azt köszön­he­ti az ame­ri­kai sport- és köz­élet, hogy ami­kor fel­csen­dül a him­nusz, egye­sek térd­re eresz­ked­ve til­ta­koz­nak az ország­ban tapasz­tal­ha­tó rend­őri erő­szak és a rassziz­mus ellen. A fér­fi kosár­lab­dá­zók pro­fi ligá­já­ban, az NBA-ben ját­szó Mil­wa­u­kee Bucks pedig nem volt haj­lan­dó pályá­ra lép­ni azt köve­tő­en, hogy a Wis­con­sin állam­be­li Ken­os­há­ban rend­őrök pár nap­ja hát­ba lőt­tek egy feke­te fia­tal­em­bert, Jacob Blake-et. Napok óta a káosz az úr az otta­ni utcá­kon, egye­sek béké­sen tün­tet­tek, de elsza­ba­dult a pokol, a Black Lives Mat­ter (A feke­te éle­tek szá­mí­ta­nak) akti­vis­tái tör­tek-zúz­tak, gyúj­to­gat­tak, fosz­to­gat­tak is, vala­ki a tömeg­ből lelőtt két másik embert. Az aki­ti­vis­ták egye­se­ket arra kény­sze­rí­tet­tek, hogy fel­emelt öklü­ket mutat­va vál­lal­ja­nak velük szo­li­da­ri­tást. A kul­túr­harc­ban való rész­vé­tel elve­szí­te­ni lát­szik önkén­tes jellegét.

Mil­wa­u­kee Wis­con­sin állam leg­na­gyobb váro­sa. Csa­pa­tá­nak pél­dá­ját sok más helyütt is követ­ték. Borult ezzel az NBA, ahogy a jég­ko­rong­li­ga, az NHL ráját­szá­sá­nak ver­seny­nap­tá­ra is, lab­da­rú­gó- és base­ball­mér­kő­zé­sek is elma­rad­nak, a New York Mets játé­ko­sai egy­más­ba karol­va vonul­tak le a pályá­ról, ugyan­csak til­ta­ko­zá­sul. Aki tud­ja, mit jelent az elit­sport az ame­ri­ka­i­ak tíz- és tíz­mil­li­ó­i­nak min­den­na­pi éle­té­ben, az belát­ja ennek a jelen­tő­sé­gét. Csak a Twit­ter-mikrob­lo­gon Kaeper­nick­nek 2,4 mil­lió, a Mil­wa­u­kee Bucks­nak 1,2 mil­lió köve­tő­je van.

Ame­ri­ka ma – két hónap­pal az utób­bi évti­ze­dek talán leg­sors­dön­tőbb elnök­vá­lasz­tá­sa előtt – igen külö­nös idő­ket él át. Meg­ha­lad­ja a hat­mil­li­ót a koro­na­ví­rus-fer­tő­zöt­tek szá­ma, 186 ezren bele is hal­tak a kór­ba, tíz­mil­li­ók veszí­tették el az állá­su­kat. A min­nea­po­li­si ­Geor­ge Floyd máju­si halá­la óta sokan száj­maszk­ban rohan­gál­nak Ame­ri­ka for­ron­gó, láng­ba borí­tott nagyvárosai­ban, hogy a rend­őri erő­szak ellen tün­tes­se­nek vagy éppen kitér­je­nek az erő­sza­kos demonst­rá­lók útjá­ból. Sokan mások pedig száj­maszk nél­kül teszik ezt; nem hisz­nek a koro­na­ví­rus­ban, vagy nem hagy­ják, hogy a kor­mány meg­mond­ja nekik, mit csi­nál­ja­nak. ­Megint máso­kat most a kali­for­ni­ai erdő­tü­zek elől kell eva­ku­ál­ni, vagy a Mexi­kói-öböl vidé­kén, Lou­i­si­a­ná­ban és Texas­ban Lau­ra, a világ jelen­leg leg­ve­szé­lye­sebb ter­mé­sze­ti kataszt­ró­fá­ja, az idei hur­ri­kán­sze­zon első tró­pu­si viha­ra útjá­ból mene­kül­nek. De ez utóbbiak­ra leg­alább van ment­ség. Sem a vil­lám­lá­sok kel­tet­te erdő­tűz, sem a hur­ri­kán nem az ember műve.

Min­den más az.

Ame­ri­ka ma fel­for­gat­ja önma­gát, és Donald Trump elnök­sé­ge külö­nö­sen a fel­szín­re hoz­ta a mély­ben addig is meg­hú­zó­dó, anta­go­nisz­ti­kus ellen­té­te­ket. Ezek azért kibé­kít­he­tet­le­nek, mert két tel­je­sen külön­bö­ző tár­sa­da­lom­fel­fo­gás­ra épül­nek. A bal­ol­dal a hala­dás nehe­zen meg­fog­ha­tó esz­mé­nyé­nek jegyé­ben kifor­gat­ná a sar­ká­ból a régi, meg­szo­kott Ame­ri­kát, és szo­ci­a­lisz­ti­kus­ra, skan­di­náv modell­re csi­szol­ná a sok­szor való­ban kegyet­len, de embe­rek száz­mil­li­ó­i­nak évszá­za­do­kon keresz­tül hite­les jövő­ké­pet adó ame­ri­kai kapi­ta­liz­must. Ehhez az új egyen­lő­ség­hez esz­köz most a Black Lives Mat­ter, amely meg­vív­ja a kul­túr­harc utcai geril­la­csa­tá­it a régi rend­del, az anci­en régime-mel szem­ben. Aho­gyan ennek esz­kö­zé­vé vált halá­lá­ban ­Geor­ge Floyd, most pedig ­utód­ja, ­Jacob Blake is.

A rend­őr pedig az anci­en régime, a tör­vé­nyes­ség védel­me­ző­je. Azzá vált a repub­li­ká­nu­sok e heti kon­ven­ci­ó­ján Donald Trump is.

– ­Biden Ame­ri­ká­já­ban sen­ki nem lesz biz­ton­ság­ban. Soha nem enged­het­jük meg, hogy a cső­cse­lék nép­ség ural­kod­jék – szö­gez­te le az elnök abban a beszé­dé­ben, amely­ben elfo­gad­ta párt­ja jelö­lé­sét a novem­be­ri válasz­tá­sok­ra. A két párt szo­ká­sos, nyár végi kon­ven­ci­ó­ja – ugyan­csak a szo­ká­sok­nak meg­fe­le­lő­en elő­ször a kihí­vó­ké, majd az elnö­ki pár­té – olyan fel­szó­la­lók­nak adott han­got, aki­ket mint­ha két külön­bö­ző boly­gó­ra szül­tek vol­na. A demok­ra­tá­ké az ígé­re­tek föld­je. Joe Biden, Trump kihí­vó­ja fényt garan­tál a sötét­ség helyett. A demok­ra­ták fel­szá­mol­nák a rassziz­must, egyen­lő­sé­get, igaz­sá­gos­sá­got, mél­tá­nyos­sá­got biz­to­sí­ta­nak majd – mondják.

Ember­sé­ges­sé­get Trump kemény­szí­vű­sé­ge helyett. Olyas­mi­ket ígér­nek, amek­lyek vagy meg­va­ló­sul­nak, vagy nem. Inkább nem szok­tak. A bal­ol­da­li-libe­rá­lis fel­fo­gás nem haj­lan­dó lemon­da­ni arról, hogy a világ jobb lesz, ha ele­get püfö­lik, nyüs­tö­lik, gyúj­to­gat­ják; a cél szen­te­sí­ti jelen­leg az esz­közt Min­nea­po­lis, Ken­os­ha, Port­land, Seatt­le utcá­in. A leg­több ame­ri­kai ma annyit eszik, amennyit akar, annyit autó­zik, amennyit akar és annyit tévé­zik, inter­ne­te­zik, amennyit akar. De nem lát­szik bol­do­gabb­nak annál, mint ami­lye­nek ősei 1776-ban, az ország­ala­pí­tás­kor vol­tak. A kon­zer­va­tív-jobb­ol­da­li fel­fo­gás min­den­eset­re minél töb­bet meg­őriz­ne abból, amely az elmúlt évszá­za­dok­ban bevált, nem akar­ja kiön­te­ni a für­dő­vi­zet a gye­rek­kel együtt. Nem gyújt­ja fel a temp­lo­mot, mint az Washing­ton­ban és Ken­os­há­ban is tör­tént. Nem gyű­lö­li a rend­őr­sé­get csak azért, mert a sok száz­ezer ame­ri­kai rend­fenn­tar­tó közül egy kita­pos­ta a szuszt ­Geor­ge Floyd­ból, egy másik pedig hát­ba lőt­te Jacob Blake-et.

Ez a két fel­fo­gás csap össze novem­ber 3‑án. Washin­gon­ban, a jelen­tős rész­ben feke­ték és appa­rá­tu­si alkal­ma­zot­tak lak­ta szö­vet­sé­gi fővá­ros­ban Hil­lary Clin­ton 2016-ban klenc szá­za­lé­kot kapott, Trump négyet. Ma a kis­vá­ro­si evan­ge­li­zá­ló fehér keresz­té­nyek­nek nyolc­van szá­za­lé­ka Trum­pot támo­gat­ja. Jel­sza­va­ik: Isten, haza, csa­lád. Min­den más az ő sze­mük­ben a bal­ol­dal déli­báb­ja. Az ilyen fokú pola­ri­zá­ció még Magyar­or­szág­ról néz­ve is meg­döb­ben­tő. A vala­hol min­dig éppen zaj­ló utcai har­cok köze­pet­te kibon­ta­ko­zó ellen­té­tek ma annyi­ra erő­sek Ame­ri­ká­ban, hogy a hábo­rús reto­ri­ka is erő­sö­dik. Egy­re gyak­rab­ban emle­ge­tik Abra­ham Lin­coln nevét, és fel­me­rült, hogy Trump Gettys­burg­ben tart­ja meg beszé­dét. (Végül a Fehér Ház déli gyep­sző­nye­gé­ről szólt.) 1863-ban Gettys­burg­ben vív­ták az ame­ri­kai pol­gár­há­bo­rú leg­vé­re­sebb, egy­ben pedig for­du­ló­pont­nak tar­tott csa­tá­ját. Nem vélet­len, hogy Mike Pen­ce alel­nök a baltimore‑i McHen­ry-erőd­ben, szin­tén hábo­rús emlék­mű­nél tar­tot­ta meg a beszédét.

Clin­ton arra buz­dít­ja Bident, ne vegyen részt Trump­pal a három elnök­je­löl­ti vitán, majd ne fogad­ja el a novem­be­ri ered­ményt, ha őt hoz­zák ki vesz­tes­nek. A jár­vány miatt akár nyolc­van­mil­li­ó­an is levél­ben sza­vaz­hat­nak, ezért ­óri­á­si az ame­ri­kai pos­ta fele­lős­sé­ge. A demok­ra­ták a repub­li­ká­nus főpos­ta­mes­ter­ben nem bíz­nak, a repub­li­ká­nu­sok az álla­mok mint­egy felét irá­nyí­tó demok­ra­ták­ban. A levél­sza­va­zást az egyes álla­mok bonyo­lít­ják le. Szo­ros most a küz­de­lem Trump és Biden között. Olyan álla­mo­kon múl­hat most az ered­mény, mint Ohio, Flo­ri­da vagy éppen Wis­con­sin, ahol épp zavar­gá­sok van­nak. 2000-ben olyan szo­ros volt a küz­de­lem Flo­ri­dá­ban, hogy csak a leg­fel­ső bíró­ság dön­tött Geor­ge W. Bush és Al Gore között. Most azt mond­ják, tucat­nyi Flo­ri­da is lehet. A leg­fel­ső bíró­ság­ban a Trump-pár­ti bírók egy­fős több­ség­ben vannak.

For­rás: Magyar Nem­zet / Szőcs László