Hírek Magyarországi hírek Zúg­ja­tok haran­gok novem­ber 4‑én!

Zúg­ja­tok haran­gok novem­ber 4‑én!

Novem­ber 4‑én zúg­ja­nak a haran­gok, hogy jól hall­ha­tó­vá vál­jon min­den­fe­lé Euró­pá­ban. Zúg­ja­nak, mert hat­van­hét éve ezen a napon tör­ték össze a nor­má­lis vilá­gá­ért har­co­lók álmát. Zúg­ja­nak az eleset­te­kért, a kivég­zet­te­kért, a bör­tön­bün­te­tés­re ítél­te­kért, a tár­sa­da­lom lel­ki sebe­i­ért, a bari­ká­dok mind­két olda­lán fölös­le­ge­sen meg­halt fiatalokért.

És zúg­ja­nak Euró­pa-szer­te, a jelen­ko­runk egy­re őrül­tebb ese­mé­nyei miatt, a ma is fel­ál­lí­tott valós és kép­zelt bari­ká­dok miatt, ahol értel­met­le­nül hal­nak meg anyák fiai, gye­re­kek apái. Hiszen nem esz­mék, pénz­ügyi érde­kek, hata­lom­ra vágyó­dá­sok sem­mi­sül­nek meg a har­cok­ban, hanem embe­rek. Legye­nek, hát ezek az ébresz­tő hang­jai kon­ti­nen­sün­kön, ahol kul­tú­rán­kat és múl­tun­kat nul­láz­zák le, ahol a morá­lis embe­ri érté­kek nevet­ség tár­gyai, és ahol hitün­ket teme­tik a lerom­bolt temp­lo­ma­ink kövei alá.

A vala­mi­ko­ri biro­da­lom hal­dok­lik, miköz­ben marok­nyi poli­ti­kai-kato­nai-gaz­da­sá­gi elit nap­ról nap­ra gaz­da­go­dik. Az ide­áram­ló és egy­re erő­sö­dő ide­gen kul­tú­ra és szo­kás­jog az elmúlt tíz évben inten­zív ébre­dés­be kez­dett. Lát­ha­tó maga­biz­tos­ság­gal tipor­ják el Euró­pa érvény­ben lévő jog­rend­jét és iden­ti­tá­sát. Ne téved­jünk, nem lehet mind­ezt az ide­ér­ke­zők rová­sá­ra írni, nor­má­lis éle­tünk elvesz­té­se felett sirán­koz­va. A tör­té­net ott kez­dő­dik, hogy mi, euró­pai pol­gá­rok mit teszünk és hogyan viszo­nyu­lunk saját éle­tünk­höz, hogyan sáfár­ko­dunk az őse­ink­től kapott érték­ren­dek­kel? Mit értünk tole­ran­cia alatt, és azon belül miért adjuk fel a ter­mé­sze­tes önvé­de­lem min­den elemét?

Nap­ja­ink­ban a zöl­dek­nek neve­zett lel­ki ter­ro­ris­ták szó­la­mai han­go­sab­bak az őket csak meg­mo­so­lyog­ni kész több­ség sut­to­gá­sá­nál. Ha így marad, meg­ta­pasz­tal­juk vesz­tés­re álló csa­tá­ink elő­sze­lét, mivel nem­csak a reto­ri­ka szint­jén éljük meg, hogy hábo­rú vesz körül ben­nün­ket. Van, ahol fegy­ve­rek ütköz­nek, de a leg­több régi­ó­ban még csak a befo­lyá­so­lás­ra kész hírek csap­nak össze, ami sok­szor fáj­dal­ma­sabb és súlyo­sabb érté­kű, mert ellen­sé­ge­ink ennek segít­sé­gé­vel érik el cél­ja­i­kat, a nor­má­lis élet elpusz­tí­tá­sát. Miként lehet­ne más­ként értel­mez­ni azo­kat a pél­dá­kat, amik­kel napon­ta talál­ko­zunk szer­te Euró­pában? Német­or­szág egyik váro­sá­nak üze­mé­ben csök­ken­tik a dol­go­zók bérét, ha kide­rül, hogy mun­ka­kez­dés előtt húst ettek, vagy autó­val érkez­tek mun­ká­ba, mond­ván, ezzel növel­ték a szén-dioxid-kibocsátást (!).

Vajon mit jel­ké­pez a köz­biz­ton­ság oltá­rán, hogy Spa­nyol­hon­ban a rend­őrök tűz­ol­tók­kal keve­red­nek utcai harc­ba, ami­kor a tűz­vé­de­lem őrei fize­tés­eme­lést kér­tek mun­kál­ta­tó­juk­tól, az állam­tól? A frá­nya tűz­lo­va­gok nem akar­ják meg­ér­te­ni és elfo­gad­ni, hogy az ille­gá­li­san beáram­ló tömeg ellá­tá­sa – hiszen mun­kát nem­igen vál­lal­nak – fel­emész­ti a spa­nyol költ­ség­ve­tés azon részét, amely koráb­ban bér­fej­lesz­tés­re volt elő­irá­nyoz­va. De tehetnek‑e mást Euró­pa orszá­ga­i­nak kor­má­nyai, mint meg­ha­jol­nak a mig­rá­ció okoz­ta káosz kényszerében?

Pél­da erre Dánia, ahol a „mene­kül­tek” azt köve­te­lik – nem kérik! –, hogy a dán alkot­mány­ba vezes­sék be a Korán alap­el­ve­it. Miként magá­ért beszél az ame­ri­kai védel­mi – a fegy­ver­gyár­tók saját maguk­ra hasz­nál­ják ezt a jel­zőt – cég elszó­lá­sa, amely az ukrán – orosz és izra­e­li – palesz­tin vér­on­tás­ra utal: „Olyan jó lehe­tő­sé­gek, melyek elég kivá­ló­an illesz­ked­nek a cég pro­fil­já­ba.” Ezt jelen­tet­ték ki egy szűk körű megbeszélésen.

Szó­val, zúg­ja­tok haran­gok! Mi pedig, embe­rek Euró­pá­ban és a világ­szer­te mond­junk nemet a drá­mai és per­sze sok­szor kény­sze­res bohó­zat­nak tűnő, de nagyon is kataszt­ró­fát idé­ző élet­hely­ze­tek­re. Az első lépés saját sora­ink ren­de­zé­se. Mert tud­juk, hogy az ukrán embe­rek­nek nincs baja az orosz ember­rel. Ahogy az izra­e­li zsi­dó­ság képes együtt létez­ni a palesz­tin és más arab szom­széd­já­val, ahogy tet­te eddig is. A béke garan­ci­á­ját jelen­tő együtt­élés tovább­ra is egye­dü­li alter­na­tí­va, mivel az időn­ként fel-fel­lán­go­ló konf­lik­tu­sok nem ter­mé­sze­tes objek­ti­vi­tás­ból, hanem poli­ti­kai érde­kek által ger­jesz­tett okok miatt buk­kan­nak elő.

Min­den­nap­ja­ink, bár­hol éljünk is, az egy­más­ra­utalt­ság nor­ma­li­tá­sá­ból táp­lál­koz­nak. Ily módon garan­tál­ják a tár­sa­dal­mak műkö­dé­sét. Egy tanár tanít és nem pró­bál gyó­gyí­ta­ni egy orvos helyett. A bol­tok pol­ca­in fél­re­tett árut vala­kik meg­ter­me­lik, legyárt­ják, hogy mások a mun­ká­juk­kal meg­ke­re­sett pén­zen meg tud­ják ven­ni azo­kat. Az étte­rem pin­cé­re a műszak végez­té­vel beül pár­já­val egy mozi­ba, hogy élvez­ze a szí­né­szek játé­kát. Hol van itt a leküzd­he­tet­len anta­go­niz­mus, a sza­vak vagy akár fegy­ve­rek össze­csa­pá­sá­nak a kény­sze­re? Gyak­ran fel­me­rül a kér­dés, hogy vajon nap­ja­ink poli­ti­kai elit­je kon­szo­li­dál­ni vagy konf­ron­tál­ni kíván‑e inkább? Élet vagy halál a cél?

1956. novem­ber 4‑én némák marad­tak a haran­gok, ahogy némák­ká let­tek az utcák, a koráb­bi ütkö­ze­tek szem­ta­núi. Az embe­rek is néma­sá­got fogad­tak harag­ból, féle­lem­ből, egy tör­té­nel­mi téve­dés­ből. Sen­ki nem győ­zött iga­zán, hisz az áldo­za­ta­ik mel­lett a tár­sa­da­lom min­den tag­ja hosszú idő­re a hata­lom kiszol­gál­ta­tott­ja­i­vá vált. Az akkor elmu­lasz­tott jóvá­té­te­lért és jele­nünk újó­lag elő­buk­ka­nó tör­té­nel­mi téve­dé­sei miatt kell hogy most zúg­ja­nak a haran­gok. Han­go­san, hogy min­den­ki hall­ja. Han­go­sab­ban, hogy való­ban min­den­ki ért­se, áll­jon bár­mi­lyen ideo­ló­gi­ai nar­ra­tí­va szol­gá­la­tá­ban. Ahogy akkor, ma is egy nehe­zen lát­ha­tó, viszont tör­pe lét­szá­mú érdek­cso­port sze­ret­né, ha a hall­ga­tá­sunk­kal jóvá­hagy­nánk őrül­tebb­nél őrül­tebb ter­ve­i­ket. Ránk kény­sze­rí­tett mód­sze­re­ik között a leg­em­ber­te­le­nebb a szá­za­dunk­ban ismét­lő­dő újabb és újabb helyi hábo­rúk embert pusz­tí­tó létezése.

A pusz­tí­tá­so­kat gyá­szo­ló tár­sa­dal­mak­nak velünk együtt kell emlé­kez­ni­ük a magyar pél­dá­ra és leg­in­kább arra, hogy az úgy­ne­ve­zett hata­lom akkor és most is reme­gő tér­dek­kel figyelte/figyeli, hogy mi, az elsöp­rő több­ség, mit teszünk. 

A kér­dés tehát az: a néma­sá­got választ­juk és elhisszük, hogy elke­rül­he­tet­len a nor­ma­li­tást figyel­men kívül hagyó cél­ja­ik érvé­nye­sí­té­se, vagy ellent­mond­va az őrü­let­nek min­den­hol egy­szer­re rán­gat­juk meg a haran­gok köte­lét, hogy zúgá­suk­kal kife­jez­zük közös aka­ra­tun­kat: Eddig, és ne tovább!

Föl­di Lász­ló volt tit­kos­szol­gá­la­ti szak­ér­tő, a Védett Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány kura­tó­ri­u­má­nak elnöke

For­rás: magayr​nem​zet​.hu/ vdtab​log​.hu