Hírek Vélemények/Publicisztikák Vég­ső visszaszámolás

Vég­ső visszaszámolás

Elkez­dő­dött a vég­ső vissza­szá­mo­lás, nincs már száz nap sem az ame­ri­kai elnökválasztásig

Nagyon régen nem volt ekko­ra a tét, sőt, őszin­tén szól­va, alig volt iga­zán tét az elmúlt évszá­zad során. Mark Twa­in iro­ni­kus sora­it idéz­ve, ha a demok­ra­ti­kus válasz­tá­so­kon bár­mit eldönt­het­nénk, csak nem gon­dol­já­tok, hogy meg­en­ged­nék nekünk. És azért nem nagyon volt válasz­tá­sa a válasz­tó­nak az ame­ri­kai elnök­vá­lasz­tá­so­kon, mert kizá­ró­lag két olyan párt jelölt­jei között dönt­he­tett, ame­lyek a leját­szás­tech­ni­kai fel­szí­nen ugyan élet-halál har­cot vív­tak egy­más­sal, de mind­ket­ten a nagy lát­ha­tat­lan báb­já­té­kos keze­i­re fel­hú­zott bábok vol­tak csu­pán.

Négy évvel ezelőtt is okkal gon­dol­ta azt a több­ség, hogy Donald Trump­nak nin­cse­nek iga­zán esé­lyei, csak azért van „beké­szít­ve”, hogy a két jelölt közöt­ti kont­raszt így még meg­győ­zőb­bé tegye Hil­lary Clin­ton győ­zel­mét. Végül drá­mai for­du­lat nyo­mán még­is Donald Trump lett az elnök, és e drá­mai for­du­lat­nál már csak elnök­sé­ge elmúlt négy éve volt nagyobb drá­ma. Amit a fel­szí­nen látunk, az mind­össze annyi, hogy a vilá­got ura­ló glo­bá­lis szu­per­struk­tú­ra folya­ma­to­san meg­tett és meg­tesz min­dent azért, hogy sem­mi­lyen esé­lye ne legyen az újra­vá­lasz­tás­ra. De vajon mi van a fel­szín alatt? Miért moz­dul­nak meg ilyen elké­pesz­tő ener­gi­ák azért, hogy min­den vissza­tér­jen a régi kerék­vá­gás­ba, és elfe­lejt­he­tő legyen min­den, ami az elmúlt négy év során tör­tént? Ahhoz, hogy választ talál­junk ezek­re a kér­dé­sek­re, azt kel­le­ne tisz­táz­ni, hogy mi zaj­lik való­já­ban abban a komp­le­xum­ban, ame­lyet Ame­ri­ká­nak látunk. Abban a komp­le­xum­ban, amely ket­tős lét­szer­ke­ze­tű, egy nem­zet­ál­la­mi talap­zat és a felet­te ural­ko­dó „biro­da­lom” átlát­ha­tat­la­nul bonyo­lult folya­ma­tos inter­ak­ci­ó­ja. A kihí­vás lénye­ge abban áll, hogy a biro­da­lom hanyat­ló, szét­eső kor­sza­ká­ba lépett, amely­nek alap­ve­tő oka lel­ki, erköl­csi, szel­le­mi ter­mé­sze­tű. Min­den biro­da­lom akkor szo­kott össze­om­la­ni, ami­kor elit­je­it a gát­lás­ta­lan hedo­ni­zá­lá­son kívül már sem­mi nem moti­vál­ja, ami­kor unat­ko­zó, egy­re fruszt­rál­tabb élős­kö­dő­vé vál­nak. Ez előbb vagy utóbb min­dig bekö­vet­ke­zett – így bukott meg a Nyu­ga­tot és a Nyu­ga­ton keresz­tül az egész vilá­got ura­ló eddi­gi öt biro­da­lom is az elmúlt fél évez­red során. Nem zár­ha­tó ki per­sze vala­mi­lyen nagy szel­le­mi drá­ma, ami eset­leg vissza­for­dít­hat­ná erről a lepusz­tu­lá­si lej­tő­ről az ame­ri­kai biro­dal­mat, ám ennek egy­elő­re sem­mi jelét nem mutat­ja, sőt.

Hogy az elit egy részé­nek van ref­le­xív viszo­nya mind­eh­hez, azt egy néhány hete a Wall Street Jour­nal­ben köz­zé­tett vezér­cikk bizo­nyít­ja, amely elsza­ba­dult jako­bi­nus ter­ror­ról beszél, és két­ség­be­eset­ten köve­te­li a libe­rá­lis elit­től, hogy állít­sák meg ezt az élet­ve­szé­lyes folya­ma­tot. Mert ha nem, akkor egy olyan ere­jű vissza­csa­pás követ­ke­zik be, amely­hez képest Trump négy­éves elnök­sé­ge csak sze­líd tea­dél­után­nak látsz­hat majd. Mivel fino­man utal arra, hogy Ame­ri­ka roha­mos gyor­sa­ság­gal wei­ma­ri­zá­ló­dik, így a jel­zés alig­ha fél­re­ért­he­tő. Mind­nyá­jan tud­juk, hogy milyen követ­kez­mé­nyek­kel járt a Német­or­szág­ban is 1917-től éppen a libe­rá­lis elit által szí­tott jako­bi­nus ter­ror 1933 után. De mivel ez a szer­kesz­tő­sé­gi cikk az ezt a vég­ze­tes lej­tőt elő­idé­ző libe­rá­lis elit­től vár­ja a vissza­for­du­lást, így a kör bezá­rul­ni lát­szik. Ez a haló­dó szét­eső szov­jet biro­da­lom dege­ne­rált elit­jé­nek logi­ká­ja, akik az össze­om­lás előtt néhány évvel még úgy vél­ték, hogy
a meg­ol­dás az, hogy még több szo­ci­a­liz­mus kell. Aztán jött Gor­ba­csov mint fel­szá­mo­ló biz­tos, és amíg tehet­te, arra töre­ke­dett, hogy biz­ton­sá­gos irá­nyí­tott rob­ban­tá­sok­kal úgy bont­sa le a biro­dal­mat, hogy nehogy az orosz nem­zet­ál­lam az össze­om­ló biro­da­lom rom­jai alá szo­rul­va lel­je halá­lát.

Bár elég bizarr a hason­lat, de Trump tör­té­nel­mi sze­re­pe leg­in­kább Gor­ba­cso­vé­hoz hason­lít – neki is az vol­na a fel­ada­ta, hogy ha a biro­da­lom kike­rül­he­tet­le­nül össze is omlik, a nem­zet­ál­la­mi Ame­ri­ka vala­hogy meg­me­ne­kül­jön. Híres jel­sza­va, a Make Ame­ri­ca Gre­at Aga­in pon­to­san erre utalt. Tel­je­sen logi­kus, hogy a biro­da­lom és annak „nem léte­ző” álla­ma, a „deep sta­te” ugyan­úgy képes len­ne akár kato­nai puccsot is elkö­vet­ni Donald Trump ellen, mint ahogy ezt „alkot­má­nyos­nak” álcáz­va való­ban meg is kísé­rel­te. És hogy ter­mé­sze­te­sen min­dent meg­te­gyen azért, hogy Trump újra­vá­lasz­tá­sát meg­aka­dá­lyoz­za, vagy egy „csi­nált” pol­gár­há­bo­rú­val meg­vá­lasz­tott elnök­ként meg­buk­tas­sa. Mivel Trump ellen­fe­le egy súly­ta­lan sen­ki, így a biro­da­lom és az „állam az állam­ban” deep sta­te lát­ha­tó­an köz­vet­len dik­ta­tú­rá­ra készül.

Vajon még­is mi vol­na e dik­ta­tú­ra tar­tal­ma? Ami fel­sej­lik, az mind­össze annyi, hogy a már most is zaj­ló, három­ré­te­gű világ­há­bo­rú még bru­tá­li­sabb sza­ka­szá­ba lép. E hábo­rú első réte­gé­ben a biro­da­lom hábo­rút visel az egész világ­gal szem­ben, amely világ egy­re inkább vona­ko­dik magát önként alá­vet­ni az egy­re cini­ku­sabb és fruszt­rál­tabb biro­da­lom­nak. A hábo­rú máso­dik réte­gé­ben a biro­da­lom hábo­rút visel a saját nem­zet­ál­la­mi talap­za­tá­val szem­ben, mert mind anya­gi, mind szim­bo­li­kus érte­lem­ben olyan mér­ték­ben van már „eladó­sod­va”, hogy csak a saját talap­za­tá­nak kímé­let­len kifosz­tá­sá­val tud­ja az egyen­súly lát­sza­tát fenn­tar­ta­ni. És végül mes­ter­sé­ge­sen pol­gár­há­bo­rút ger­jeszt saját nem­ze­ti tár­sa­dal­má­ban, hogy az „oszd meg és ural­kodj” elve alap­ján e talap­zat kifoszt­ha­tó­sá­gát folya­ma­to­san biz­to­sít­has­sa. A biro­da­lom mind­ez­zel meg­aka­dá­lyoz­hat­ja ugyan Donald Trump újra­vá­lasz­tá­sát, és ezzel meg­sem­mi­sít­he­ti a mind­ezt elbe­szél­ni képes nar­ra­tí­vát, de ettől még e drá­mai tör­té­nel­mi kihí­vást nem tud­ja nem léte­ző­vé ten­ni. És az idő ettől kezd­ve már nem a biro­da­lom­nak dolgozik.

Bogár Lász­ló közgazdász

For­rás: Magyar Hírlap