Vég­ső búcsút vet­tek II. Erzsé­bet királynőtől

Végső búcsút vet­tek hét­fő este egy­ko­ri rezi­den­ci­á­ja, az ősi wind­so­ri kas­tély Szent György-kápol­ná­já­ban II. Erzsé­bet király­nő­től. A néhai brit ural­ko­dót, aki csak­nem 71 évet töl­tött az Egye­sült Király­ság trón­ján, szep­tem­ber 8‑án, éle­té­nek 97. esz­ten­de­jé­ben, Bal­mor­al­ban, a kirá­lyi csa­lád nyá­ri skó­ci­ai rezi­den­ci­á­ján érte a halál.

A halá­lá­nak beje­len­té­sét köve­tő tíz­na­pos gyász­idő­szak és gyász­szer­tar­tás-soro­zat utol­só moz­za­na­ta­ként, hét­főn a Lon­don nyu­ga­ti hatá­rá­ban fek­vő leg­na­gyobb kirá­lyi rezi­den­ci­á­ra, a csak­nem ezer­éves wind­so­ri kas­tély­ba szál­lí­tot­ták koporsóját.

A kas­tély Szent György-kápol­ná­já­ban, 800 meg­hí­vott jelen­lé­té­ben vég­ső gyász­is­ten­tisz­te­let­tel vet­tek búcsút a király­nő­től, majd kopor­só­ját leeresz­tet­ték a kápol­na kirá­lyi krip­tá­já­ba. A leg­szű­kebb kirá­lyi csa­lád késő este még leró­ja kegye­le­tét az egy­ko­ri ural­ko­dó előtt, de ez a búcsú­ak­tus már a kame­rák távol­lé­té­ben, a nyil­vá­nos­ság tel­jes kizá­rá­sá­val zajlik.

II. Erzsé­bet király­nő sír­bolt­ját a Szent György-kápol­na VI. György király­ról – a király­nő 1952-ben elhunyt édes­ap­já­ról – elne­ve­zett kis emlék­ká­pol­ná­já­ban ala­kí­tot­ták ki. Itt nyug­szik a néhai ural­ko­dó édes­any­ja és édes­ap­ja, vala­mint 2002-ben elhunyt húga, Mar­git hercegnő.

A főká­pol­ná­hoz tol­dott kis emlék­ká­pol­na krip­tá­já­ban helyez­ték el hét­főn II. Erzsé­bet király­nő néhai fér­je, Fülöp edin­burghi her­ceg kopor­só­ját is.

Fülöp her­ceg tavaly ápri­lis­ban, éle­té­nek szá­za­dik, Erzsé­bet­tel kötött házas­sá­gá­nak 74. esz­ten­de­jé­ben hunyt el, és tőle is a wind­so­ri Szent György-kápol­ná­ban vet­tek búcsút. Már akkor beje­len­tet­ték azon­ban, hogy nyug­he­lye ide­ig­le­nes, és hit­ve­se halá­la után kopor­só­ját a kápol­nán belül átvi­szik II. Erzsé­bet temet­ke­zé­si helyé­re, a VI. György emlék­ká­pol­ná­ba, így mind­ket­tő­jük­nek ez a vég­ső nyughelye.

A király­nő kopor­só­ját a múlt héten négy nap­ra fel­ra­va­ta­loz­ták a lon­do­ni par­la­ment leg­ősibb épü­le­té­ben, az 1097-ben emelt West­mins­ter Hall­ban. A rava­tal brit idő sze­rint hét­fő reg­ge­lig volt láto­gat­ha­tó, és az elő­ze­tes becs­lé­sek sze­rint való­szí­nű­leg meg­ha­lad­ta a fél­mil­li­ót azok­nak a szá­ma, akik lerót­ták tisz­te­le­tü­ket a néhai ural­ko­dó koporsójánál.

A kopor­sót hét­fő dél­előtt átvit­ték a West­mins­ter Hall­tól 250 méter­re emel­ke­dő West­mins­ter-apát­ság­ba, az angol-brit monar­chia ősi lon­do­ni koro­ná­zó temp­lo­má­ba, ahol búcsú­szer­tar­tást tar­tot­tak a király­nő emlékére.

A cere­mó­ni­án két­ezer meg­hí­vott ven­dég vett részt, köz­tük Joe Biden ame­ri­kai és Emma­nu­el Mac­ron fran­cia elnök. Jelen vol­tak a jórészt egy­ko­ri brit gyar­ma­tok alkot­ta Nem­zet­kö­zös­ség orszá­ga­i­nak veze­tői is, köz­tük Jus­tin Tru­deau kana­dai, Antho­ny Alba­ne­se auszt­rál és Jac­in­da Ardern új-zél­an­di miniszterelnök.

Az euró­pai monar­chi­ák ural­ko­dói is részt vet­tek a West­mins­ter-apát­ság­ban tar­tott szertartáson.

A néhai király­nő kopor­só­ját a brit monar­chia és az ural­ko­dó­ház lobo­gó­ja, a Royal Stan­dard borí­tot­ta, és tete­jén elhe­lyez­ték a koro­ná­zá­si éksze­rek­kel együtt a két­ezer gyé­mánt­tal éke­sí­tett biro­dal­mi álla­mi koro­nát (Impe­ri­al Sta­te Crown).

A kopor­sót a lon­do­ni apát­ság­ból vit­ték a fővá­ros­tól 25 kilo­mé­ter­re fek­vő Wind­sor­ba, amely az 1820-ban elhunyt III. György király óta az összes brit ural­ko­dó vég­ső nyughelye.

A wind­so­ri Szent György-kápol­ná­ban tar­tott szer­tar­tá­son részt vet­tek a kirá­lyi csa­lád leg­ma­ga­sabb ran­gú tag­jai, élü­kön II. Erzsé­bet király­nő első­szü­lött fiá­val és utód­já­val, III. Károly királlyal. Jelen vol­tak Károly test­vé­rei, Anna her­ceg­nő, And­rás yor­ki her­ceg és Edu­árd, Wes­sex gróf­ja, vala­mint a király két fia, Vil­mos wale­si her­ceg, a trón váro­má­nyo­sa és Vil­mos öccse, Har­ry sus­se­xi herceg.

II. Erzsé­bet hét­fői búcsúz­ta­tá­sá­val véget ért a brit kor­mány által az ural­ko­dó halá­la utá­ni nap­tól meg­hir­de­tett tíz­na­pos gyász­idő­szak, amely­nek ide­je alatt fél­ár­boc­ra eresz­tet­ték a köz­in­téz­mé­nye­ken a brit lobo­gó­kat, és ország­szer­te szá­mos kul­tu­rá­lis és sport­ese­ményt töröl­tek vagy halasz­tot­tak később­re. II. Erzsé­bet király­nő­től rend­kí­vül nagy­sza­bá­sú, kato­nai tisz­te­let­adás­sal kísért álla­mi teme­té­sen vet­tek vég­ső búcsút hétfőn.

A ren­dez­vény pél­dát­lan biz­ton­sá­gi intéz­ke­dé­sek köze­pet­te zaj­lott: biz­to­sí­tá­sá­ban tíz­ezer rend­őr vett részt. A brit kor­mány­za­ti pro­to­koll alap­ján álla­mi teme­tés csak ural­ko­dók­nak és kivé­te­les tekin­té­lyű álla­mi veze­tők­nek jár, így az ilyen jel­le­gű búcsú­szer­tar­tás rend­kí­vül ritka.

Leg­utóbb Sir Win­ston Chur­chill volt brit minisz­ter­el­nö­köt búcsúz­tat­ták álla­mi teme­té­sen 1965-ben. Előt­te II. Erzsé­bet király­nő édes­ap­já­tól, VI. György király­tól vet­tek búcsút álla­mi teme­tés­sel 1952 februárjában.

Az utób­bi három évszá­zad­ban egyet­len olyan brit ural­ko­dó volt, akit nem álla­mi teme­té­sen búcsúz­tat­tak: VIII. Edu­árd, aki 1936. decem­ber 10-én, alig 327 napi ural­ko­dás után, a koro­ná­zást meg sem vár­va lemon­dott trón­já­ról. Edu­árd ugyan­is házas­sá­got kívánt köt­ni elvált ame­ri­kai ked­ve­sé­vel, Wal­lis Simp­son­nal, és ez az akko­ri szi­go­rú pro­to­koll­nor­mák sze­rint össze­egyez­tet­he­tet­len volt ural­ko­dó­ként és az ang­li­kán egy­ház vilá­gi veze­tő­je­ként betöl­tött státusával.

Így került a brit trón­ra VIII. Edu­árd öccse, VI. György, majd az ő halá­la után, 1952. feb­ru­ár 6‑án első­szü­lött leá­nya, II. Erzsé­bet király­nő, aki­nek 70 évi és 214 napi ural­ko­dá­sa rekord az angol-brit monar­chia évez­re­des történetében.

For­rás: demok​ra​ta​.hu