Véget ért a XV. jubi­le­u­mi Hagyo­mány­őr­ző Csa­lá­di Sátorozás

A baran­ta ( a tör­té­nel­mi magyar har­ci kul­tú­rá­ból szár­ma­zó test­moz­gá­sok össze­gyűj­té­sé­vel lét­re­hoz­ni kívánt, a kilenc­ve­nes évek óta for­má­ló­dó magyar harc­mű­vé­sze­ti stí­lus. Viki­pe­dia ) fősze­rep­lé­sé­vel zaj­lott a XV. Jubi­le­u­mi Hagyo­mány­őr­ző Csa­lá­di Sáto­ro­zás, Cleve­land mel­lett, a Hira­mi Magyar Klub területén. 

Magyar­or­szág­ról érke­zett Koa­ma And­rás és Van­hall Anna bemu­tat­ni a cleve­landi­ak­nak a barantát.

Nyolc kör­nye­ző állam­ból, de még Kana­dá­ból is érkez­tek a gyer­me­kes csa­lá­dok, akik közül sokan nem elő­ször élték át ezt a közös­sé­gi élményt.

Három napon át kel­le­mes bará­ti beszél­ge­té­sek, ren­ge­teg akti­vi­tás zaj­lott a ragyo­gó napsütésben. 

Csat­tog­tak az magyar osto­rok, repül­tek a nyíl­vesszők, gurult a lab­da, a bicik­lik nem pihen­tek, a halász­bo­tok is foly­ton üzemeltek.

Sült a malac, a kür­tős­ka­lács, főtt a vad és a mar­ha­gu­lyás, a csa­polt sör pedig szom­jat oltott.

A nép­ze­ne hal­kan szólt, a gyer­kő­cök kör­tán­ca­kor ragyog­tak a sze­mek, az esti tábor­tűz­nél a magyar nép­dal hang­ja elnyom­ta tücs­kök cirpelését. 

A reg­ge­li ned­ves fűvön a láb­nyo­mok tisz­tán kive­he­tő­ek vol­tak, amint a kony­ha felé igye­kez­tek, ahol az illa­tos reg­ge­li kávé várt mindenkire.

A csa­lá­di lab­da­rú­gó ese­mény volt a szom­ba­ti nap fény­pont­ja, ahol kicsi és nagy együtt ker­get­te a kapu felé a labdát.

A vasár­nap dél­utá­ni búcsú nem volt könnyű, de ígé­re­tek meg­fo­gal­ma­zód­tak a foly­ta­tás ígényével.

Köszön­jük!!