Hírek Elszakított területi hirek Véde­ni az ősho­nos közös­sé­ge­ket – egy éve dol­go­zik euró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő­ként Vin­c­ze Loránt

Véde­ni az ősho­nos közös­sé­ge­ket – egy éve dol­go­zik euró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő­ként Vin­c­ze Loránt

Kevés­sel több mint egy éve vet­te át man­dá­tu­mát Vin­c­ze Loránt, az RMDSZ euró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je, aki az ősho­nos nem­ze­ti közös­sé­gek védel­mé­ben indult Mino­rity Safe Pack pol­gá­ri kez­de­mé­nye­zés mel­lett a nem­ze­ti régi­ó­kért indult alá­írás­gyűj­tés­ben is sze­re­pet vál­lalt, és fon­tos­nak tart­ja ezek sike­rét. Vin­c­ze Lóránt sze­rint az Euró­pai Uni­ó­nak lép­nie kell a pol­gá­ri kez­de­mé­nye­zé­sek nyomán.Az elmúlt egy év tör­té­né­se­i­ről, az új uni­ós költ­ség­ve­tés­ről, támo­ga­tá­si lehe­tő­sé­gek­ről beszélgettünk.

– Nem való­szí­nű, hogy ilyen első évre szá­mí­tott, főként az utób­bi hóna­po­kat tekintve… 

– Nagyon ati­pi­kus év volt, azzal sen­ki sem szá­molt, hogy a máso­dik fele a koro­na­ví­rus-jár­vány miatt fel­bo­rít­ja az összes ter­vet. Én magam sok olyan ren­dez­vényt készí­tet­tem elő, ami pont ebben az idő­szak­ban lett vol­na meg­szer­vez­ve, pél­dá­ul a Feke­te Már­ci­us 30. évfor­du­ló­já­ra egy brüssze­li és maros­vá­sár­he­lyi kon­fe­ren­ci­át szer­vez­tünk vol­na, eze­ket majd pótol­juk, amint lehet. Ezzel együtt azt gon­do­lom, sike­res idő­szak volt, még a máso­dik része is, hiszen az Euró­pai Tanács elfo­gad­ta az uni­ós költ­ség­ve­tést, és az Euró­pai Nép­párt kép­vi­se­lő­cso­port­já­nak nagyon mar­káns támo­ga­tá­sa mel­lett sike­rült azo­kon a terü­le­te­ken, ame­lyek a Szé­kely­föld, az erdé­lyi magyar­ság szá­má­ra fon­to­sak, ered­mé­nye­ket elérni: 

vál­to­zat­lan szin­ten meg­ma­rad­nak a kohé­zi­ós ala­pok, növe­ked­nek a mező­gaz­da­sá­gi támo­ga­tá­sok, és a kisebb­sé­gi érdek­kép­vi­se­let terén is lép­tünk előre.

Ezen túl az első év min­den tiszt­ség­ben az elhe­lyez­ke­dés­sel, a külön­bö­ző befo­lyá­so­lá­si körök kiala­kí­tá­sá­val telik, ez így volt az ese­tem­ben is, az alkot­má­nyos ügyek bizott­sá­gá­ban, a petí­ci­ós bizott­ság­ban és az állam­pol­gá­ri jogi, bel- és igaz­ság­ügyi szak­bi­zott­ság­ban dol­go­zom, a neve­ze­tes LIBE-ben. Ezek mind olyan terü­le­tek, ame­lyek kap­cso­lód­nak a kisebb­ség­vé­de­lem­hez, és az itt­hon­ról kapott fel­ada­tok tovább­vi­te­lét, euró­pai kép­vi­se­le­tét jelen­tik. Nekünk az a hosszú távú célunk, hogy az Euró­pai Unió úgy ala­kul­jon át, hogy annak része legyen az ősho­nos közös­sé­gek védel­me. Van­nak konk­rét ele­mei is a brüssze­li jelen­lét­nek, ame­lyek külön­bö­ző régi­ók­hoz kap­cso­lód­nak. Pél­dá­ul a Szé­kely­föld – Dél-Tirol együtt­mű­kö­dés, a med­ve­kér­dés, az egy­há­zi ingat­la­nok vissza­szol­gál­ta­tá­sá­nak ügye, amely szin­tén a petí­ci­ós bizott­ság­ban van jelen­leg. És van egy nem­ze­ti, magyar együtt­mű­kö­dé­si tér is, hiszen a fide­szes kol­lé­gák­kal együtt dol­go­zunk, a nem­ze­ti ügyek­ben közös állás­pon­tunk van. 

A Benes-dek­ré­tu­mok ügyét kiemelném, 

de az úzvöl­gyi ügy ese­té­ben is meg kell talál­nunk a mód­ját annak, hogy az Euró­pai Unió ráh­as­son Romániára. 

Klaus Iohan­nis állam­el­nök magya­ro­kat meg­bé­lyeg­ző, a magyar nyel­vet kicsú­fo­ló kije­len­té­sei, ame­lye­ket nem lehet poli­ti­kai táma­dás kön­tö­sé­be öltöz­tet­ni, ahogy ők meg­pró­bál­ták, ki is ver­ték a biz­to­sí­té­kot Brüsszel­ben. Én több alka­lom­mal fel­szó­lal­tam az ügy­ben, és lát­hat­tuk, hogy ezút­tal veze­tő német, oszt­rák sváj­ci lapok elma­rasz­tal­ták Iohan­nist, hogy ez túl­megy a demok­ra­ti­kus nor­má­kon. Én azt is mon­dom, hogy a jog­ál­la­mi­sá­got nem lehet ket­tős mér­cé­vel vizs­gál­ni, Magyar­or­szá­got a bal­li­be­rá­lis oldal támad­ni pró­bál­ja, min­den áron, és köz­ben sze­met huny­nak afö­lött, hogy mi tör­té­nik Romá­ni­á­ban. Egy par­la­men­ti ple­ná­ris fel­szó­la­lás­ban is elmond­tam, ez meg­en­ged­he­tet­len, ha erre halad az Euró­pai Unió, az nem a jó irány. De bízom abban, hogy ezt sike­rül kiiga­zí­ta­ni a követ­ke­zők­ben, és az unió azzal fog­lal­ko­zik, ami a dol­ga, a tag­ál­la­mok együtt­mű­kö­dé­se, az egy­sé­ges piac működ­te­té­se, és az euró­pai érté­kek védel­mé­ben az ősho­nos közös­sé­gek joga­i­nak támogatása. 

– Az ősho­nos nem­ze­ti közös­sé­gek és a nem­ze­ti régi­ók ügyé­ben két pol­gá­ri kez­de­mé­nye­zés is folya­mat­ban van. Hogyan tovább? 

– A Mino­rity Safe­Pack kez­de­mé­nye­zés halad a maga útján. Én is sze­ret­ném, hogy gyor­sab­ban halad­jon, de ha arra gon­do­lok, hogy nyolc évvel ezelőtt indí­tot­tuk útjá­ra, akkor fon­tos lépé­se­ket tet­tünk meg. De az euró­pai uni­ós bürok­rá­cia azért időt kér, el kel­lett halasz­ta­ni a jár­vány miatt a köz­meg­hall­ga­tást, de biz­to­san sor kerül rá idén, és a bizott­ság is meg­hoz­za a dön­tést. A dön­tés után elkez­dőd­het a konk­rét tör­vény­al­ko­tás, és az is két-három éves idő­szak, ezt tekin­tet­be kell venni. 

A célunk az, hogy vég­re legye­nek olyan uni­ós jog­sza­bá­lyok, ame­lyek védik az ősho­nos közös­sé­ge­ket, támo­gat­ják azok anya­nyelv­hasz­ná­la­ti, okta­tá­si, szim­bó­lum­hasz­ná­la­ti joga­it, a kisebb­sé­gi régi­ó­kat, de ott a sport­köz­ve­tí­té­sek ügye és a továb­bi elemek. 

Man­fred Weber, az EPP kép­vi­se­lő­cso­port­já­nak elnö­ke és kol­lé­gá­im a frak­ci­ó­ban támo­gat­ják a kisebb­sé­gek ügyét. A nem­ze­ti régi­ók fej­lesz­té­sé­ről szó­ló kez­de­mé­nye­zés ese­té­ben meg­van az egy­mil­lió alá­írás, de csak három ország­ból tel­je­sült a mini­má­lis alá­írás­szám, leg­alább négy orszá­got hoz­zá kell még ten­ni ahhoz, hogy sike­res legyen a kez­de­mé­nye­zés, és elin­dul­jon ugyan­azon az úton, mint a Mino­rity Safe­Pack. Az Euró­pai Bizott­sá­got arra kér­tem, hogy hosszab­bít­suk meg az alá­írás­gyűj­tést a koro­na­ví­rus-jár­vány miatt, ezt sike­rült, hat hónap­pal hosszab­bí­tot­ták meg a határ­időt, és abban bízom, hogy novem­be­rig sike­rül össze­gyűj­te­ni. A követ­ke­ző lépés­ben min­dent meg­te­szünk, hogy meg­le­gyen a szük­sé­ges szá­mú alá­írás, ehhez van egy jó kam­pány­csa­pat Pesty Lász­ló veze­té­sé­vel. Azt érzem, hogy szep­tem­ber-októ­ber­ben fog fel­pö­rög­ni ez a kam­pány is, és akkor lesz két sike­res kez­de­mé­nye­zés kisebb­ség­ügy­ben, ami még inkább nyo­más alá helye­zi az Euró­pai Uni­ót, hogy lép­jen ezek­ben a kér­dé­sek­ben. Hiszen két­mil­lió alá­írás, több mint egy­mil­lió, ezért érde­mes volt eze­ket innen Szé­kely­föld­ről támogatnunk.

– Milyen lehe­tő­sé­gek van­nak a szá­mo­kon túl Romá­nia szá­má­ra az Euró­pai Unió nem­rég elfo­ga­dott költségvetésében?

– A közel 80 mil­li­árd euró, amit Romá­nia kap, két rész­re osz­lik, van a hely­re­ál­lí­tá­si költ­ség­ve­tés a gaz­da­ság támo­ga­tá­sá­ra, a másik rész pedig a szo­ká­sos hét­éves pénz­ügyi keret. A hely­re­ál­lí­tá­si költ­ség­ve­tés fele hitel­ke­ret, ezt a részét a mi gye­re­ke­ink fog­ják vissza­fi­zet­ni, de való­szí­nű­leg más mód nem volt arra, hogy tőke­in­jek­ci­ót kap­jon az euró­pai gaz­da­ság. Ebből fon­tos beru­há­zá­so­kat lehet meg­va­ló­sí­ta­ni egész­ség­ügy, inf­ra­struk­tú­ra, vál­lal­ko­zás­fej­lesz­tés terén, mun­ka­he­lye­ket lehet lét­re­hoz­ni. Nem mél­tá­nyos az, hogy az itte­ni gaz­dák keve­sebb pénzt kap­nak, mint a nyu­gat-euró­pa­i­ak, és sike­rült elfo­gad­tat­ni az Euró­pai Nép­párt kép­vi­se­lő­cso­port­já­nak támo­ga­tá­sá­val, hogy a követ­ke­ző hét évben évről évre foko­za­to­san növe­ked­jen a mező­gaz­da­sá­gi támo­ga­tá­sok érté­ke. A vidék­fej­lesz­té­si támo­ga­tá­sok csök­ken­nek, ez Romá­nia ese­té­ben 25 szá­za­lé­kot jelent, de a hely­re­ál­lí­tá­si költ­ség­ve­tés kere­té­ből, és az ope­ra­tív prog­ra­mok­ból is lehet olyan pro­jek­te­ket kidol­goz­ni, ame­lyek a vidé­ket segí­tik, fej­lő­dé­si lehe­tő­sé­get biztosítva. 

– Milyen vál­to­zá­sok­ra lehet szá­mí­ta­ni uni­ós támo­ga­tá­sok fel­hasz­ná­lást illetően? 

– Romá­nia ese­té­ben nem is az a kér­dés, hogy mennyi pénz jön Brüsszel­ből, hanem, hogy el tudja‑e köl­te­ni azt a pénzt. Örven­dek annak, hogy a követ­ke­ző idő­szak­ban a fej­lesz­té­si régi­ók hatás­kö­rö­ket kap­nak a pénz fel­hasz­ná­lá­sá­ra és ez külö­nö­sen elő­nyös a Szé­kely­föld szá­má­ra, hogy a megye­ita­nács-elnö­kök ott lesz­nek Gyu­la­fe­hér­vá­ron és a Köz­pon­ti Régi­ót ille­tő­en sok dön­tést ott hoz­nak meg. Min­den ope­ra­tív prog­ram­nak lesz olyan része, amit a fej­lesz­té­si régi­ók szint­jén dön­te­nek el, ez hatal­mas lehe­tő­sé­get jelent, hiszen köze­lebb kerül a dön­tés a pol­gá­rok­hoz, az önkor­mány­za­tok­hoz. Nem kell Buka­rest­ben házal­ni és könyö­rög­ni, néz­ni azt a töké­let­len­sé­get, ami ott van. Bízom abban, hogy az Euró­pai Bizott­ság­nak a bürok­rá­cia csök­ken­té­se, az átlát­ha­tó­ság érde­ké­ben tett lépé­se­it meg­szív­le­li Romá­nia, és vala­mi­lyen kény­szer hatá­sá­ra vál­toz­tat is, hiszen itt a bürok­rá­cia a pályá­za­tok ese­té­ben több köb­mé­ter papírt jelent, amit le kell adni. Ezt nem Brüsszel köve­te­li így, a bonyo­lult eljá­rá­so­kat Romá­ni­á­ban alkot­ták meg, mert fél­nek a köz­tiszt­vi­se­lők, és egy enge­dély kiadá­sa előtt kér­nek három mási­kat. Az önkor­mány­za­ti veze­tők tud­ják, hogy vissza­dob­nak pályá­za­to­kat egy elírt adat miatt ahe­lyett, hogy auto­ma­ti­ku­san javí­ta­nák, vagy min­den online rend­szer­ben len­ne, mint más országokban. 

– Mi a gya­kor­la­ti hasz­na annak, ha az erdé­lyi magyar közös­ség euró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­let­tel rendelkezik?

– A brüssze­li dön­tés­ho­za­tal kitel­je­sí­ti az önkor­mány­za­tok­ban kez­dő­dő mun­kát és az orszá­gos szin­tű dön­té­se­ket. És ezt a min­den szin­ten erős RMDSZ-es kép­vi­se­le­tet segí­ti brüssze­li jelen­lé­tünk az Euró­pai Par­la­ment­ben. Nagyon sok sza­bály­zat érke­zik az uni­ó­tól, a gaz­da­sá­gi dön­té­sek több mint 70 szá­za­lé­ka Brüsszel­ben szü­le­tik. Kicsit távo­li­nak tűnik, de nagyon fon­tos terü­le­tek­ről beszé­lünk. Annak az esé­lyét is biz­to­sít­ja, hogy Brüsszel­ből nyo­mást gya­ko­rol­junk Romá­ni­á­ra, hogy szá­mon kér­je Brüsszel Romá­ni­át azok­ban a kér­dé­sek­ben, ame­lyek­ben nem tel­je­sít jól. Nem csu­pán kisebb­sé­gi, hanem kör­nye­zet­vé­del­mi ügyek­re is gon­do­lok, de ilyen az uni­ós pén­zek fel­hasz­ná­lá­sa is. 

Ott tar­tunk ma, hogy Romá­ni­á­ban kb. 70 szá­za­lé­ka lesz fel­hasz­nál­va az uni­ós ala­pok­nak, és nem a vál­lal­ko­zók, nem az önkor­mány­za­tok, nem a gaz­dák miatt, hanem az állam hibájából, 

amely a nagy­be­ru­há­zá­so­kat kel­lett vol­na mene­dzsel­je, autó­pá­lyák, regi­o­ná­lis kór­há­zak épí­té­sét, és sok eset­ben még szer­ző­dést sem kötöt­tek. Három éves kiegé­szí­tést kap az ország, még három évig lehet szám­lá­kat benyúj­ta­ni a koráb­bi idő­szak­ra, ez Brüsszel jóin­du­la­tá­tól függ, mert köz­ben kez­dő­dik az új támo­ga­tá­si idő­szak. De az Euró­pai Uni­ó­nak nem érde­ke, hogy nála marad­jon az a pénz, ami Romá­ni­á­nak jár, mert úgy­is el kell költeni.

For­rás: Székelyhon.ro