Van igaz­ság a fut­ball­ban: tel­jes a Messi-életmű

Drá­mai csa­tá­ban, 3 – 3‑as dön­tet­len után, tizen­egye­sek­kel jutott a csúcs­ra Argen­tí­na a kata­ri lab­da­rú­gó-vb‑n, a két gólt szer­ző Lion­el Mes­si 35 éve­sen meg­ko­ro­náz­ta pályafutását.

Lion­el Mes­si 35 éve­sen világ­baj­no­ki cím­mel koro­náz­ta meg a pálya­fu­tá­sát (Fotó: Getty Images)

Mele­gí­tő tár­sai között újra és újra fel­né­zett, a lelá­tót kém­lel­te Lion­el Mes­si, mint­ha kere­sett vol­na vala­kit. Talán csa­lád­tag­ja­it, gyer­me­ke­it für­kész­te a tri­bü­nön gyü­le­ke­ző nézők között, vagy csak egy­sze­rű­en a nép sze­re­te­té­ből, vára­ko­zás­sal teli moraj­lá­sá­ból pró­bált erőt merí­te­ni éle­te leg­fon­to­sabb mér­kő­zé­sé­hez. A csa­tá­hoz, ame­lyet a La Gaz­zet­ta del­lo Sport pon­tos meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint múlt­tal és jövő­vel szem­ben kel­lett meg­vív­nia vasár­nap a Lusza­í­li Stadionban.

A múlt­tal szem­ben, amely 35 éves korá­ra meg­aján­dé­koz­ta min­den­nel, amit csak fut­bal­lis­ta meg­kap­hat, egye­dül a leg­főbb kitün­te­tést, a világ­baj­no­ki címet tar­tot­ta vissza tőle, még a 2014-es riói dön­tő­ben is. Utol­só esély­ként a vasár­na­pi Argen­tí­na – Fran­cia­or­szág mér­kő­zés kínál­ko­zott arra, hogy kitel­je­sít­se cso­dá­la­tos pálya­fu­tá­sát és fel­ér­jen a nem­zet koráb­bi klasszi­sa, az 1986-os világ­baj­nok Die­go Mara­do­na mel­lé. Van­nak a sport­ban szur­ko­lói kötő­dés­től füg­get­len igaz­sá­gok, ilyen az is, hogy korunk fut­ball­zse­ni­je rászol­gált a nagy elis­me­rés­re. Nem vélet­len, hogy Didi­er Deschamps fran­cia szö­vet­sé­gi kapi­tány dön­tő előt­ti meg­hök­ken­tő meg­jegy­zé­se sze­rint sokan még Fran­cia­or­szág­ban is sze­ret­ték vol­na Mes­sit világ­baj­nok­nak lát­ni. Pedig sej­te­ni lehe­tett, a kíván­ság tel­je­sü­lé­se jár némi fran­cia áldozattal.

De az argen­tin csa­pat vezé­ré­nek szem­be kel­lett néz­nie ezen a napon a jövő­vel is, amely­nek neve is volt: Kyli­an Mba­p­pé. Miköz­ben a dél-ame­ri­kai fut­ball­mű­vész lenyű­gö­ző alko­tói kor­sza­ká­nak végé­hez köze­led­ve igye­ke­zett meg­ra­gad­ni az utol­só esélyt, a fran­ci­ák szu­pernin­dzsá­ja, a 24. évét ked­den betöl­tő csa­tár már a kez­dés pil­la­na­tá­ban világ­baj­nok­nak mond­hat­ta magát, sőt, az előt­te álló aktív évek sora még bőven ígért neki alkal­mat a sor foly­ta­tá­sá­ra. A három­szo­ros világ­baj­nok Pelé nagy ked­ven­ce, a modern lab­da­rú­gás cso­da­gye­re­ke, a jövő sike­rei felé ész­ve­szej­tő sebes­ség­gel szá­gul­dó csa­tár tisz­tá­ban volt vele, akkor is lesz még lehe­tő­sé­ge a bra­zil legen­da beéré­sé­re, ha netán a kata­ri dön­tőt „elvi­szi” elő­le Messi.

Nem Mes­si és Mba­p­pé, hanem Argen­tí­na és Fran­cia­or­szág vb-dön­tő­je a mos­ta­ni – ismé­tel­get­ték elő­ze­te­sen mind­két olda­lon, és miköz­ben a kata­ri tor­na két leg­biz­to­sabb válo­ga­tott­ja nyil­ván­va­ló közös­sé­gi erő­vel jutott el a vasár­na­pi pár­har­cig, nem volt két­sé­ges: a végén úgy­is Mes­si vagy Mba­p­pé világ­baj­nok­sá­ga lesz ez.

A jelek a mér­kő­zés első per­ce­i­ben egy­ér­tel­mű­nek tűn­tek: az argen­tin csa­pat­ka­pi­tány ihle­tett álla­pot­ban, szin­te egy negye­dik dimen­zi­ó­ban fut­bal­lo­zott, angyal­ként rep­ke­dett a pályán és vará­zsolt lab­da­érin­té­se­i­vel, passza­i­val, moz­du­la­ta­i­val. Az első jelen­tős követ­kez­ménnyel járó szárny­su­ho­gás még­sem az övé volt, hanem Ous­ma­ne Dem­bé­léé, aki­nek a legyin­té­sé­től Ángel Di María a tizen­ha­to­son belül orra bukott, a len­gyel Szy­mon Mar­ci­ni­ak játék­ve­ze­tő pedig a tizen­egyes­pont­ra mutat­va segí­tet­te egy lépés­sel köze­lebb Mes­sit a meg­di­cső­ü­lés­hez. A fél­idő dere­kán esett bün­te­tő­gól lépés­kény­szer­be hoz­ta az addig türel­me­sen véde­ke­ző fran­ci­á­kat, még­sem vál­to­zott a kép, Argen­tí­na könnye­dén, ötle­te­sen és a játék örö­mét élvez­ve szőt­te táma­dá­sa­it. Kivá­ló tel­je­sít­ményt nyúj­tott a közép­pá­lyán Rod­ri­go De Paul és Ale­xis Mac All­is­ter, s kulcs­lé­pés­nek bizo­nyult Lion­el Sca­lo­ni szö­vet­sé­gi kapi­tány részé­ről a Hor­vát­or­szág elle­ni elő­dön­tőn pihen­te­tett Ángel Di María beve­té­se. Oly­annyi­ra, hogy a meg­ál­lít­ha­tat­lan len­dü­let­tel ját­szó szél­ső volt az, aki a 36. perc­ben – egy Mes­si­től indu­ló, min­ta­sze­rű akció végén – a lehen­ger­lő argen­tin játé­kot meg­ko­ro­náz­va meg­sze­rez­te csa­pa­ta máso­dik gól­ját. A bol­dog­ság­tól sírás­ban tört ki, és könnyei ugyan­ar­ról a kivé­te­les lel­ki­ál­la­pot­ról tanús­kod­tak, amely­ről az argen­tin nép támo­ga­tá­sá­tól meg­ha­tó­dott Lion­el Sca­lo­ni kapi­tá­nyéi az elő­ző napi sajtótájékoztatón.

Min­den gesz­tus, min­den moz­za­nat azt üzen­te, Argen­tí­na olyan ünnep­re készül, ami­lyent Mara­do­na ’86-os nem­ze­dé­ke óta nem látott.

A fran­cia csa­pat messze volt attól a kizök­kent­he­tet­len ele­gan­ci­á­tól, amellyel 2018-ban meg­nyer­te a világ­baj­nok­sá­got vagy amellyel Katar­ban a – tét nél­kü­li, Tuné­zia elle­ni cso­port­mér­kő­zést (0 – 1) nem szá­mít­va – felül­ke­re­ke­dett ellen­fe­le­in. De leg­in­kább attól volt távol, amit ezen a napon Argen­tí­na csinált.

Négy évvel ezelőtt, a Fran­cia­or­szág – Argen­tí­na (4 – 3) vb-nyol­cad­dön­tő kaza­nyi drá­má­ja után, Mba­p­pé és Mes­si kéz­fo­gá­sát és sport­sze­rű öle­lé­sét lát­va úgy érez­tem, szem­ta­núi lehet­tünk a nagy nem­ze­dék­vál­tás szim­bo­li­kus pil­la­na­tá­nak: az egyik tekin­tet­ből az ide­je végé­hez köze­le­dő klasszis fájó fel­is­me­ré­sét lehe­tett kiol­vas­ni, a másik­ból a mes­te­rét tisz­te­let­tel búcsúz­ta­tó ifjonc vagány­sá­gát. Az óra­át­ál­lí­tás ide­je azon­ban még nem jött el, vagy leg­alább­is akkor nem szá­mol­tam a kata­ri idő­el­to­ló­dás­sal: a mes­ter Lusza­íl­ban készen állt arra, hogy még egy utol­só lec­két adjon a tanítványnak.

Csak éppen Mba­p­pé nem volt tekin­tet­tel erre. Előbb a 80. perc­ben bün­te­tő­gólt rúgott, miu­tán csa­pa­ta szin­te a „sem­mi­ből” elő­búj­va tizen­egyes­hez jutott Nic­o­lás Ota­men­di sza­bály­ta­lan­sá­ga nyo­mán, majd pon­to­san egy perc­cel és har­minc­hét másod­perc­cel később lát­vá­nyos kapás­lö­vés­ből egyen­lí­tett. A hir­te­len for­du­lat­tól a fran­ci­ák ösz­tön­zést nyer­tek, az argen­tin együt­tes pedig lát­ha­tó­lag kis­sé meg­za­va­ro­dott, védel­me több­ször is kinyílt, táma­dó­já­té­ka elerőt­le­ne­dett. És ugyan­ab­ba a hely­zet­be csú­szott, mint a Hol­lan­dia elle­ni negyed­dön­tő során: hiá­ba veze­tett 2 – 0‑ra, 2 – 2‑es dön­tet­len után hosszab­bí­tás­ra kényszerült.

Aho­gyan élén­kül­tek a fran­ci­ák, úgy veszí­tett fris­ses­sé­gé­ből az argen­tin csa­pat, Mes­si pedig – úgy tet­szett leg­alább­is – leve­tet­te szár­nya­it. Per­sze dehogy vetet­te le! Egy utol­só, várat­lan reb­be­nés­sel ott ter­mett a 108. perc­ben a kipat­ta­nó­nál Lau­ta­ro Mart­í­nez lövé­se nyo­mán, és bepo­foz­ta a lab­dát, Dayot Upa­mec­ano már csak a gól­vo­nal mögül tud­ta kirúg­ni. A két főhős külön­meccse, a gene­rá­ci­ók moz­gal­mas csa­tá­ja azon­ban nem ért véget, megint szót kért a fia­tal erő: Gon­za­lo Mon­ti­el keze­zé­se nyo­mán Mba­p­pé meg­sze­rez­te a har­ma­dik gól­ját, újra egyen­lí­tett tizenegyesből.

Hogy igaz­sá­gos volt‑e a 3 – 3‑as dön­tet­len? A fut­ball­ban nem az igaz­ság számít.

Hanem ilyen eset­ben a tizen­egyes­rú­gá­sok. Mba­p­pé és Mes­si kez­dés­nek berúg­ta a magá­ét, a tár­sak­ra hagy­va ket­te­jük gigá­szi küz­del­mé­nek eldön­té­sét. És miu­tán a fran­ci­ák közül Kings­ley Coman és Auréli­en Tcho­u­a­mé­ni egy­aránt ron­tott, míg az argen­ti­nok közül sen­ki sem, Mon­ti­el utol­só rúgá­sa már a sport­tör­té­ne­lem nagy moz­za­na­tai közé kerül.

A 2022-es világ­baj­nok­ság győz­te­se Argentína.

A világ leg­jobb játé­ko­sa Lion­el Messi.

Még­is szá­mít a fut­ball­ban az igazság.

VILÁGBAJNOKSÁG, KATAR
DÖNTŐ
ARGENTÍNA – FRANCIAORSZÁG 3 – 3 (2 – 0, 2 – 2, 2 – 2) – tizen­egye­sek­kel 4 – 2
Katar, Losza­íl, Losza­í­li Nem­ze­ti Sta­di­on, 88 966 néző. V: Mar­ci­ni­ak (len­gyel)
ARGENTÍNA: Emi­li­a­no Mart­í­nez – Moli­na (Mon­ti­el, 91.), Rom­ero, Ota­men­di, Tag­lia­fi­co (Dyba­la, 120+1.) – De Paul (Pare­des, 102.), Enzo  Fer­nán­dez, Mac All­is­ter (Pez­zel­la, 116.) – Mes­si, Juli­án Álva­rez (La. Mart­í­nez, 103.), Di María (Acu­na, 64.). Szö­vet­sé­gi kapi­tány: Lion­el Sca­lo­ni
FRANCIAORSZÁG: Llo­ris – Koun­dé (Disa­si, 120+1.), Vara­ne (Kona­té, 113.), Upa­mec­ano, Théo Her­n­an­dez (Cama­v­in­ga, 71.) – Gri­ez­mann (Coman, 71.), Tcho­u­a­mé­ni, Rabi­ot (Y. Fofa­na, 96.) – O. Dem­bé­lé (Kolo Mua­ni, 41.), Giro­ud (Thuram, 41.), Mba­p­pé. Szö­vet­sé­gi kapi­tány: Didi­er Deschamps
Gól­szer­ző: Mes­si (23., 109. – az elsőt 11-esből), Di María (36.), ill. Mba­p­pé (80., 81., 118. – az elsőt és a har­ma­di­kat 11-esből)
A tizen­egye­se­ket belőt­te: Mes­si, Dyba­la, Pare­des, Mon­ti­el, ill. Mba­p­pé, Kolo Mua­ni. Kihagy­ta: Coman, Tchouaméni

For­rás: nem​ze​tis​port​.hu