„Van dol­gom ide­ha­za is” – vall­ja Mol­nár Leven­te világ­hí­rű operaénekes

„Van dol­gom ide­ha­za is” – Mol­nár Leven­te világ­hí­rű ope­ra­éne­kes a Vára­don most indu­ló magyar magán­ének szakról

Mol­nár Leven­te szé­kely­föl­di szár­ma­zá­sú, világ­hí­rű ope­ra­éne­kes azóta dédel­ge­ti azt az álmot, hogy itt­hon is el lehes­sen végez­ni magya­rul a magán­ének (can­to) sza­kot, ami­óta elkez­dett ének­ta­nu­lás­sal fog­lal­koz­ni. Álma pedig most való­ra vált, hiszen ősz­től indul a szak az ő kez­de­mé­nye­zé­sé­re a nagy­vá­ra­di Par­ti­umi Keresz­tény Egye­te­men. Haza­tér átad­ni a tudá­sát a fi ata­lok­nak Mol­nár Leven­te ismert operaénekes

Az őszi fel­vé­te­li előtt nem sok­kal érke­zett a hír, hogy a 2020/2021-es tan­év­től vég­re elin­dul az első romá­ni­ai magyar nyel­vű magán­ének (can­to) szak a nagy­vá­ra­di Par­ti­umi Keresz­tény Egye­te­men. Egy­ér­tel­mű, hogy hiány­szak­ról van szó, hiszen eddig itt­hon csak romá­nul foly­tat­hat­ták tanul­má­nya­i­kat azok a tehet­sé­ges fia­ta­lok, akik opera‑, dal- és ora­tó­ri­um­éne­kes­ként, hiva­tá­sos kóris­ta­ként fil­har­mó­ni­á­ban, ope­rá­ban, pro­fesszi­o­ná­lis ének­ka­rok­ban vagy magán­ének­ta­nár­ként sze­ret­tek vol­na elhelyezkedni.

Mió­ta dédel­ge­ti az elkép­ze­lést?

– Azóta, ami­óta elkezd­tem ének­ta­nu­lás­sal fog­lal­koz­ni. Mert szí­ve­sem marad­tam vol­na én is egy ilyen szel­le­mi­sé­gű egye­te­men, mint a nagy­vá­ra­di Par­ti­umi Keresz­tény Egye­tem. Az intéz­mény­nek jó az atmosz­fé­rá­ja, a taná­ri gár­dá­ja. Annak ide­jén a test­vé­rem erre az egye­tem­re járt, és min­dig örül­tem annak a faj­ta össze­tar­to­zás­nak, amit ott lát­tam. Ők magya­rul tanul­hat­tak, és ügye­sen tud­tak bol­do­gul­ni. Ami­kor én kezd­tem tanul­ni, sok­szor fel­tet­tem magam­nak a kér­dést, hogy erre nekem miért nincs itt lehe­tő­sé­gem. Mert ha lett vol­na, én biz­to­san éltem vol­na vele. Úgy­hogy nekem már régi álmom volt ez. Nagy sze­re­lem­mel dédel­get­jük ezt a sza­kot, azzal a cél­lal, hogy olyan több­le­tet nyújt­has­sunk az itt tanu­lók­nak, ami­nek segít­sé­gé­vel minél hama­rabb azzá vál­hat­nak, ami­re teremtettek. 

Miért pont Nagy­vá­rad­ra esett a választása? 

– Buda­pest és a Szé­kely­föld között van, tehát föld­raj­zi­lag Nagy­vá­rad egy súly­pont. Ugyan­ak­kor a nagyon jól kép­zett taná­ri gár­da már készen áll a szak tan­anya­gá­nak a lefe­dé­sé­re, továb­bá költ­ség­ha­té­kony, ész­sze­rű, és egész Nagy­vá­rad­nak meg­van a han­gu­la­ta ehhez a szak­hoz. Külön ki kell emel­nem az egye­tem foga­dó­kész­sé­gét. Nagy volt részük­ről is az öröm, jó volt a kez­de­mé­nye­zés fogad­ta­tá­sa. Külön köszö­nöm dr. Fodor Atti­lá­nak, az egye­te­men műkö­dő zene szak koor­di­ná­to­rá­nak, dr. Pál­fi József rek­tor­nak és Kató Béla püs­pök úrnak a támo­ga­tást. Olyan embe­rek karol­ták fel, és tud­ták velem együtt dédel­get­ni ezt az álmot, akik­nek segít­sé­ge által, íme, lét­re is jött a magán­ének szak. Hiány­pót­ló kez­de­mé­nye­zés. Már az idei tan­év­től elin­dul a magán­ének szak a nagy­vá­ra­di PKE‑n, vár­ják a jelentkezőket.

– Oktat­ni is fog­ja a Vára­don magán­ének sza­kon tanu­ló­kat, illet­ve szin­tén nem­zet­kö­zi kar­ri­er­rel ren­del­ke­ző művé­szek is erő­sí­tik majd a taná­ri kart. Eljött az idő, ami­kor a meg­szer­zett tudást, tapasz­ta­la­tot tovább sze­ret­né adni? Emlí­te­ne még néhány művészt, akik a fia­tal tehet­sé­gek­kel fog­nak foglalkozni?

– Úgy érzem, erőm tel­jé­ben vagyok, és én úgy sze­ret­ném szol­gál­ni a hazá­mat, hogy a nem­ze­tem tehet­sé­ge­it taní­tom és segí­tem. Meg­van­nak a kap­cso­la­ta­im, még sok­fe­lé járok a nagy­vi­lág­ban, éppen ezt sze­ret­ném a diák­ja­ink­nak is biz­to­sí­ta­ni. Tehát inkább most vál­la­lok töb­bet, és állok elé­be a kihí­vá­sok­nak. Tudom, hogy mit tudok, és tudom, hogy milyen embe­rek vesz­nek körül. Nagyon fon­tos, hogy len­dü­le­tes legyen ez a csa­pat, főleg, hogy egy indu­lás­nál a leg­jobb­ja­ink kell hogy ott legye­nek. Az aktív leg­jobb­ja­ink. De ter­mé­sze­te­sen olyan mes­te­re­ink is lesz­nek, akik nem­zet­kö­zi­ek, akik­nek olyan fel­me­nő taná­ra­ik vol­tak, akik a leg­fon­to­sab­bak a szak­má­ban, mint a kenyér­ben a kovász. A taná­rom is részt fog ven­ni a szak szel­le­mi­sé­gé­nek kiala­kí­tá­sá­ban, ő bro­okly­ni szü­le­té­sű tenor, Ber­le San­ford Ros­en­berg. Ugyan­ak­kor taní­ta­ni fog Lavi­nia Che­recheș éne­kes­nő, aki – bát­ran kije­lent­he­tem – sze­rin­tem Romá­nia leg­jobb ének­ta­nár­nő­je, és aki nagyon sze­re­ti Nagyváradot. 

A rend­sze­re­sen meg­szer­ve­zett mes­ter­kur­zu­sa­ink pedig olyan nem­zet­kö­zi hírű művé­sze­ket fog­nak ven­dé­gül lát­ni, aki­ket az A kate­gó­ri­ás ope­ra­há­zak­ban ismer­tem meg. Ez azt jelen­ti, hogy nagyon jól menő fia­tal és neves idő­sebb mes­te­re­ket is el fogunk tud­ni hoz­ni, és pil­la­na­tok alatt olyan pél­dát fogunk tud­ni fel­ál­lí­ta­ni az itt tanu­lók­nak, ami ins­pi­rál­ni fog­ja őket, és ami meg­mu­tat­ja, milyen kar­ri­er vár­hat rájuk is. És remél­he­tő­leg könnyeb­ben fog­nak bol­do­gul­ni, mert egy meg­lé­vő kap­cso­lat­rend­szer­re tud­nak tovább épí­te­ni. Ez egy nagyon szub­jek­tív szak­ma, ezért a sze­rel­men is múlik. Ne ért­se fél­re sen­ki, a sze­re­lem itt azt jelen­ti, hogy ki hogyan sze­ret bele vala­ki­nek a hang­já­ba, vala­ki­nek a művé­szi képes­sé­gé­be. A lényeg az, hogy minél több szem, minél több fül hall­jon és lás­son vala­kit, kiala­kul­jon egy erős kap­cso­la­ti tőke. A Coope­rá­nál, a magyar­or­szá­gi pro­duk­ci­ós iro­dá­nál – akik­kel a Bánk bánt is lét­re­hoz­tuk – vál­lalt művé­sze­ti tanács­adói sze­re­pem miatt a diák­ja­ink­nak több lehe­tő­sé­ge lesz ope­ra­pro­duk­ci­ók­ban, szín­há­zi elő­adá­sok­ban éne­kel­ni, tehát a szín­pa­di élményt is meg­ta­pasz­tal­hat­ják. Én azt hiszem, hogy a helyi fil­har­mó­ni­á­tól kezd­ve a szín­há­zig min­den­ki támo­gat­ni fog­ja ezt a lel­kes csa­pa­tot, és tény­leg csak a leg­job­bak lesz­nek itt, és a leg­job­ba­kat fog­juk tud­ni föl­ven­ni. Magán­ének szak a PKE‑n Az ingye­nes beirat­ko­zás az őszi fel­vé­te­li­re szep­tem­ber 18-ig zaj­lik, az online fel­vé­te­li­re 2020. szep­tem­ber 21-én kerül sor. Rész­le­tek az egye­tem honlapján. 

– Buda­pest, Mün­chen, San Fran­cis­co, New York – hogy csak olyan váro­so­kat említ­sek, ahol meg­for­dult a Wiki­pé­dia-olda­la sze­rint az elmúlt két évben, de való­szí­nű­leg ennél több hely­szí­nen is lát­hat­ta a közön­ség. Hogyan fér a moz­gal­mas kar­ri­er mel­lé a taní­tás is?

– Most éppen ezen dol­go­zom, hogy minél töb­bet legyek ide­ha­za, hogy tény­leg a leg­job­bat tud­jam adni magam­ból az itt­ho­ni­ak­nak. A gyer­me­kem ötéves, és nagyon hiány­zunk egy­más­nak, ami­kor elme­gyek hosszú idő­re. És a jelen­le­gi hely­zet, a pan­dé­mia is annyi­ra jól föl­vér­te­zett, rámu­tat­va arra, hogy itt­hon milyen jó, hogy itt komoly fel­ada­tom és helyem van. Nem aka­rok álsze­rény­ked­ni: erős szak­mai tudás­sal és maga­biz­tos­ság­gal bírok, és ezt szí­ve­sem osz­tom meg. Nagyon kom­mu­ni­ka­tív vagyok, ren­ge­teg ember jár hoz­zám, tudom azt is, hogy hogyan kell taní­ta­ni, és van­nak szép ered­mé­nye­im. Úgy­hogy ten­ni fogom a dol­go­mat, ezen a téren is bele­adok mindent. 

– Egy ilyen moz­gal­mas élet mel­lett hogyan élte meg a koro­na­ví­rus-jár­vány miatt jött hir­te­len leál­lást? Hol talál­ta Önt? Hogyan sike­rült lelas­sí­ta­ni? Mivel tel­tek a napjai?

– Aki isme­ri a mun­kás­sá­go­mat, az lát­hat­ta, hogy ezek­ben az idők­ben a nép­sze­rű­sí­tés­re fek­tet­tem a hang­súlyt. Részt vet­tem vide­ó­zá­so­kon, meg­osz­tot­tam sze­mé­lyes élmé­nye­i­met, tehát egy kicsit más arco­mat, más művé­sze­te­met mutat­hat­tam meg, ami által sok jó üze­net jut el a sze­mé­lyem rajon­gó­i­nak és a tel­jes magyar­ság­nak. Nagyon fon­tos, hogy tart­suk min­dig a kap­cso­la­tot, és keres­sük ennek a lehe­tő­sé­gét. Úgy sze­ret­ném, hogy az itt tanu­ló fia­ta­lok­nak is legyen egy aktív, „lát­ha­tó” arcu­la­tuk az online tér­ben is, tehát való­szí­nű­leg gyak­ran fog­juk őket fil­mez­ni, és meg fog­juk tud­ni mutat­ni a nagy­kö­zön­ség­nek, hogy hon­nan hová fej­lőd­nek. Az egye­te­men van egy szak, ami vizu­á­lis kom­mu­ni­ká­ci­ó­val is fog­lal­ko­zik, remé­lem, hogy eze­ket a sza­ko­kat össze tud­juk kap­csol­ni, hogy kezd­jék egy­mást épí­te­ni, hogy több síkon össze­dol­goz­has­sa­nak. Tehát kez­det­től fog­va azt sze­ret­ném: legyen raj­tuk az a nyo­más, hogy igen­is isme­rik őket az embe­rek, és hogy igen­is felel­je­nek meg a nézők­nek és a zene­ra­jon­gók­nak. Tehát egy ilyen moder­nebb néze­tet kép­ze­lek el. Aki pedig meg­ked­ve­li és sze­re­ti eze­ket az arco­kat, az követ­he­ti őket az indu­lás­tól egé­szen a kibon­ta­ko­zá­sig, sőt onnan a leg­na­gyobb szín­pa­do­kig, ha a Jóis­ten is úgy akarja. 

– Mennyi­re indult be azóta a pör­gés? Az új évad­ban milyen elő­adá­sok­ban, milyen szín­pa­do­kon láthatjuk? 

– Ami szá­mom­ra a leg­szen­tebb jelen­leg a magán­ének szak elin­dí­tá­sa mel­lett, az a 100. tri­a­no­ni évfor­du­ló­ra szín­pad­ra állí­tott Bánk bán-elő­adás Vid­nyánsz­ky Atti­la ren­de­zé­sé­ben. Hogy­ha abból nagyon sokat eléne­kel­het­nék sokak örö­mé­re, az ten­ne iga­zán bol­dog­gá. Per­sze van­nak meg­hí­vá­sa­im nem­zet­kö­zi szín­pa­dok­ra, szá­mos új sze­re­pem van, de azt hiszem, hogy ha opti­má­li­san sze­ret­ném meg­ter­vez­ni, hogy sokat legyek a csa­lád­dal, a Kár­pát-meden­cé­ben, akkor keve­set fogok kül­föld­re men­ni. Azt hiszem, ha min­den fia­tal és pálya­kez­dő jó éne­kes tizen­öt évre megy el, és meg­mu­tat­ja a világ­nak, hogy van­nak ilyen magya­rok is, az már bőven elég. A töb­bi, ami ben­nük van, ten­ni vágyó szán­dék és művé­sze­ti alko­tás, az itt­hon kama­toz­zon. Én azt hiszem, ha a leg­igé­nye­sebb házak­ban meg­áll­tam a helye­met, és mai napig vissza­hív­nak, akkor van dol­gom ide­ha­za is.

– Ha egy mon­dat­ban kel­le­ne meg­fo­gal­maz­nia, mivel pró­bál­ná meg­győz­ni a tehet­sé­ges fia­ta­lo­kat, hogy a PKE‑n indu­ló magán­ének sza­kot válasszák?

– Azt hiszem, első­sor­ban újdon­sá­ga miatt lehet von­zó. Fon­tos tény, hogy ennyi idő után lét­re­hoz­hat­tuk a kép­zést. Ami a leg­fon­to­sabb, az a szak, a kép­zés len­dü­le­te és modern esz­me­i­sé­ge, és hogy milyen össze­tar­tó ez a csa­pat. Nekem az az érzé­sem, hogy min­den éne­kes egy ilyen egye­te­mi szak­hoz sze­ret­ne tar­toz­ni, ha ez úgy fog működ­ni, ahogy én meg­ál­mod­tam. Már­pe­dig min­den lehe­tő­ség meg­van rá.

Mol­nár Leven­te Gyer­gyó­re­me­tén szü­le­tett 1983-ban. A csík­sze­re­dai Nagy Ist­ván Művé­sze­ti Gim­ná­zi­um magán­ének sza­kán érett­sé­gi­zett. 18 éve­sen debü­tált az ara­di nem­ze­ti szín­ház­ban, 21 éve­sen pedig Buda­pes­ten, a Magyar Álla­mi Ope­ra­ház­ban ját­szott fősze­re­pe­ket. Nem­zet­kö­zi bemu­tat­ko­zá­sá­ra 2007-ben a car­dif­fi ének­ver­se­nyen került sor, egy évvel később már a lon­do­ni Covent Gar­den­ben lépett fel. Az elmúlt évek­ben Ber­lin­ben, Bécs­ben, Bor­deaux-ban, Mün­chen­ben, Lon­don­ban, New York­ban, Toki­ó­ban és Mad­rid­ban is fel­lé­pett. 2016-ban művé­szi mun­ká­ját Liszt Ferenc-díj­jal ismer­ték el. 2017 júli­u­sá­ban szü­lő­fa­lu­já­ban dísz­pol­gá­ri cím­mel tün­tet­ték ki. Szin­tén 2017-ben Magyar Örök­ség díj­jal tün­tet­ték ki. 2019. feb­ru­ár 21-én jelent meg első szó­ló­le­me­ze Nagyok, melan­ko­li­ku­sok, vidá­mak, hősök címmel.

For­rás: kro​ni​ka​on​line​.ro