Való­já­ban az élet­pár­ti és az élet­el­le­nes erők küz­del­me zaj­lik a „nyu­ga­ti világban”

Bár a hely­zet úgy áll, hogy még biz­to­san jóko­ra csa­tá­ro­zá­sok tanúi leszünk majd az ame­ri­kai elnök­vá­lasz­tás kap­csán, még­is: bizo­nyos követ­kez­te­té­sek már­is levon­ha­tók a tör­té­né­sek­ből. Amennyi­ben pedig eze­ket a követ­kez­te­té­se­ket tovább is gon­dol­juk, rá kell jön­nünk, hogy az Egye­sült Álla­mok elnök­vá­lasz­tá­sa által fel­szín­re került hely­zet nem­csak az USA-ban áll fenn, hanem sok más helyen is, az úgy­ne­ve­zett „fej­lett, nyu­ga­ti világ­ban”. Mind­ez nagy veszé­lye­ket hor­doz és hosszú távon a jelen­le­gi világ­rend, és az ezer­éves, keresz­tény civi­li­zá­ció fel­szá­mo­lá­sát is magá­val hoz­hat­ja, amely­nek folya­ma­tát ráadá­sul meg­gyor­sít­hat­ja Joe Biden győ­zel­me. Elem­ző írá­som­ban ennek rész­le­te­i­ről kívá­nok szólni.

E cikk meg­je­le­né­se ide­jén még javá­ban zaj­lik a vita arról, hogy vajon Donald Trump vagy Joe Biden nyerte‑e meg az ame­ri­kai elnök­vá­lasz­tást. Szi­go­rú­an csak a sza­va­zat­szá­mo­kat néz­ve most úgy áll, hogy Biden nyert, bár az eddig nap­vi­lág­ra került infor­má­ci­ók alap­ján annyi mini­mum kije­lent­he­tő, hogy nem volt tisz­ta a vok­so­lás és sok helyütt aggá­lyos volt a beér­ke­ző sza­va­za­tok össze­szá­mo­lá­sa. Egy­elő­re azon­ban nincs olyan hiva­ta­los bíró­sá­gi íté­let, ami ezt kimon­da­ná, vagy ami köte­le­ző­vé ten­né a sza­va­za­tok álta­lá­nos újra­szám­lá­lá­sát. Donald Trump ugyan­ak­kor egy­ér­tel­mű­vé tet­te: min­den léte­ző jogi esz­közt bevet azért, hogy felül­vizs­gál­ják majd a vég­ered­ményt. A folya­mat el is kez­dő­dött, Trump és jogá­szai szá­mos bíró­sá­gi kere­se­tet nyúj­tot­tak be. Ha egy­ál­ta­lán lesz komo­lyabb, álta­lá­nos felül­vizs­gá­lat, és annak lezaj­lá­sa után is a mos­ta­ni ered­mény áll majd fenn, akkor a követ­ke­ző négy évben a demok­ra­ta pár­ti Joe Biden lesz a világ veze­tő hatal­ma, az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok elnöke.

ÚJ TÖRÉSVONALAK MENTÉN SZERVEZŐDIK A POLITIKA

Az elmúlt évti­zed­ben alap­ve­tő­en ala­kul­tak át a poli­ti­kai erő­vi­szo­nyok és a sze­rep­lők. Ehhez ki sem kell men­ni Cson­ka-Magyar­or­szág­ról, nálunk is tet­ten érhe­tő a folya­mat. Bár a meg­szo­kott fel­osz­tás­ra gon­dol­va elő­sze­re­tet­tel emle­ge­tünk még most is jobb- és bal­ol­dalt, való­já­ban már régen más­ról van szó. Meg­fi­gyel­he­tő, hogy a pár­tok is egy­re inkább kerü­lik a jobb- vagy bal­ol­da­li iden­ti­tás hang­sú­lyo­zá­sát, helyet­tük új önmeg­ha­tá­ro­zá­sok kerül­tek elő­tér­be. Az egy­ko­ri bal­ol­dal ide­ha­za ma már több­nyi­re demok­ra­tá­nak neve­zi magát, miköz­ben autok­rá­cia, sőt, dik­ta­tú­ra épí­té­sé­vel vádol­ja a reg­ná­ló kormányt.

(Tény­leg csak záró­je­les betol­dás: milyen érde­kes, hogy ami­kor – nem­zet­el­le­nes tevé­keny­sé­gük okán – oly­kor ide­gen­szí­vű­ség­gel illet­jük őket, min­dig kiké­rik maguk­nak, hogy kire­kesszék őket a nem­zet­ből. Ők azon­ban szem­reb­be­nés nél­kül önma­guk­ra illesz­tik a demok­ra­ta jel­zőt, nem zavar­tat­va magu­kat abban, hogy ezzel alap­ból anti­de­mok­ra­ti­kus­nak nevez­nek min­den­kit, aki nem tud velük azonosulni…)

A világ­ban ez a meg­osz­lás a leg­pon­to­sab­ban talán úgy jel­le­mez­he­tő, hogy van­nak az élet­pár­ti­ak és az élet­el­le­ne­sek. Előb­bi­be, tehát az élet­pár­ti­ak közé azo­kat sorol­hat­juk, akik véde­ni igye­kez­nek mind­azo­kat az érté­ke­ket, ame­lyek meg­ha­tá­roz­ták az euró­pai civi­li­zá­ció mögöt­tünk hagyott két­ezer évét. Bele­ért­ve ebbe első­sor­ban és min­de­nek­előtt a keresz­tény­sé­get, vala­mint a csa­lá­dok védel­mét, és a nem­zet­ál­la­mok fon­tos­sá­gá­nak hang­sú­lyo­zá­sát. Utób­bi­ba – vagy­is az álta­lam élet­el­le­nes­nek neve­zet­tek tábo­rá­ba – pedig azok tar­toz­nak, akik min­den rez­dü­lé­sük­kel az előbb fel­so­rol­tak ellen igye­kez­nek ten­ni. Sem­mi­be veszik a keresz­tény kul­túr­kört és érték­ren­det, és vala­mi­fé­le homá­lyos, tel­je­sen meg­fog­ha­tat­lan és tisz­tá­zat­lan fun­da­men­tu­mo­kon nyug­vó új világ­ról beszél­nek. Euró­pai Egye­sült Álla­mok­ról, a mul­ti­kul­ti min­de­nek­fe­let­ti­sé­gé­ről hozsan­náz­nak és a befo­ga­dás álsá­gos­sá­gát hang­sú­lyoz­zák, miköz­ben nem képe­sek elfo­gad­ni sen­kit és sem­mit, aki és ami nem az ő mant­rá­ju­kat fújja.

Ter­mé­sze­te­sen Magyar­or­szá­gon is könnye­dén beha­tá­rol­ha­tó, hogy melyik tábor­ba melyik párt és poli­ti­kus tar­to­zik, de ez nem­csak nálunk van így. Nem vélet­len, hogy az élet­pár­ti­ak – poli­ti­ku­sok és átlag­pol­gá­rok egy­aránt – már 2016-ban is Donald Trump győ­zel­mé­ért szo­rí­tot­tak, jól­le­het, akkor még meg­le­he­tő­sen isme­ret­len volt szá­munk­ra a repub­li­ká­nus jelölt. Trump támo­ga­tá­sa akkor elsőd­le­ge­sen talán nem is neki szólt, hanem egy­faj­ta pro­tes­tá­lás volt, hiszen az már akkor is egy­ér­tel­mű­nek tet­szett, hogy Hil­lary Clin­ton eset­le­ges győ­zel­me az élet­el­le­nes oldal szá­má­ra len­ne kedvező.

TRUMP KUDARCA AZ ÉLETPÁRTI OLDAL KUDARCA IS

Az elmúlt négy év elnö­ki tevé­keny­sé­gé­vel azon­ban Donald Trump saját jogon is kivív­ta a rokon­szen­vet, és azt, hogy őt akar­juk lát­ni továb­bi négy éven át az elnö­ki szék­ben. Szá­mos jelen­tős, nyu­god­tan mond­hat­ni, hogy tör­té­nel­mi lép­té­kű dön­tés fűző­dik a nevéhez.

Kim Dzsong Un és Donald Trump talál­ko­zó­ja 2019. júni­us 30-án. Trump az első ame­ri­kai elnök, aki ellá­to­ga­tott Észak-Kore­á­ba. Fotó: MTI/Yonhap

Ő az első ame­ri­kai elnök, aki a kore­ai hábo­rút lezá­ró 1953-as fegy­ver­szü­ne­ti meg­ál­la­po­dás meg­kö­té­se óta ellá­to­ga­tott Észak-Kore­á­ba és a béke meg­te­rem­té­se érde­ké­ben sze­mé­lye­sen talál­ko­zott a kom­mu­nis­ta Korea veze­tő­jé­vel, Kim Dzsong Unnal. Reg­ná­lá­sa ide­jén több jelen­tős meg­ál­la­po­dás is szü­le­tett a korunk egyik pus­ka­po­ros hor­dó­já­nak szá­mí­tó Közel-Kele­ten, Izra­el és néhány arab ország között. Hosszú idő óta ő az első ame­ri­kai elnök, aki egyet­len hábo­rút sem indí­tott el sehol, sem­mi­lyen indok­kal, ellen­ben jelen­tő­sen lecsök­ken­tet­te a kül­föl­dön har­co­ló ame­ri­kai kato­nák számát.

Bel­po­li­ti­kai érte­lem­ben is kéz­zel­fog­ha­tó ered­mé­nyei vol­tak. Meg­hir­det­te az „Ame­ri­ca First” jel­szót, és elnök­ként ennek szel­le­mé­ben is tevé­keny­ke­dett. Meg­re­for­mál­ta az adó­rend­szert, s a köz­ter­hek csök­ken­té­sé­vel jóté­kony hatást gya­ko­rolt a gaz­da­ság­ra és a fogyasz­tás­ra. A világ egyik leg­el­adós­ot­tabb orszá­gá­ban, ahol egy­re keve­seb­ben hihet­nek abban a bizo­nyos „ame­ri­kai álom­ban”, sokak élet­szín­vo­na­la javult Trump intéz­ke­dé­sei által. 

Ami még nagyon fon­tos: több­ször, nyíl­tan is kiállt az embe­ri élet védel­me mel­lett. „Min­den új élet sze­re­te­tet hoz a világ­ra és min­den ember cso­dá­la­to­san van meg­al­kot­va” – mond­ta beszé­dé­ben janu­ár­ban, ami­kor első ame­ri­kai elnök­ként részt vett a „Menet az Éle­tért” elne­ve­zé­sű, abor­tusz­el­le­nes felvonuláson.

Hiva­tal­ban lévő ame­ri­kai elnök­ként Donald Trump volt az első, aki részt vett a „Menet az Éle­tért” elne­ve­zé­sű csa­lád­ba­rát- és abor­tusz­el­le­nes ren­dez­vé­nyen. Fotó: MTI/EPA/Acaba/Yuri Gripas

Külön elnö­ki ren­de­le­tet hozott az abor­tusz-kísér­le­tet túl­élő, meg­szü­le­tett gyer­me­kek védel­mé­ben, illet­ve tel­je­sen el akar­ta ven­ni az úgy­ne­ve­zett abor­tusz­ipar álla­mi támo­ga­tá­sát. Ezzel egy nagyon jelen­tős „darázs­fé­szek­be” is bele­nyúlt, mert az abor­tusz kér­dés­kö­re az úgy­ne­ve­zett „demok­ra­ták” – való­já­ban élet­el­le­ne­sek – szá­má­ra az egyik leg­vö­rö­sebb posz­tó. Trump egyes véle­ke­dé­sek sze­rint ezzel nem csu­pán saját élet­pár­ti véle­mé­nyé­nek adott han­got, de a Biden által kép­vi­selt szél­ső­sé­ge­sen abor­tusz­pár­ti világ­né­zet­nek is vilá­gos üze­ne­tet akart küldeni.

Mind­ezek alap­ján egy­ér­tel­mű­en kije­lent­he­tő, hogy Donald Trump elnök­vá­lasz­tá­si vere­sé­ge jóval több annál, mint hogy szimp­lán csak a repub­li­ká­nus jelölt kudar­cá­nak nevez­zük demok­ra­ta ellen­fe­lé­vel szem­ben. Trump kudar­ca – már amennyi­ben a csa­ta­tér­ál­la­mok ered­mé­nye­i­nek újra­szám­lá­lá­sai után is Trump marad a vesz­tes – az élet­pár­ti erők kudar­ca is, az élet­el­le­nes erők­kel szem­ben, amely­ben csak némi­leg jelent­het vigaszt az a tény, hogy igen jelen­tős támo­ga­tott­sá­ga volt, hiszen Donald Trump több sza­va­za­tot kapott ezen a válasz­tá­son, mint az ame­ri­kai válasz­tá­sok tör­té­ne­té­ben koráb­ban – Joe Biden kivé­te­lé­vel – bár­mely más elnökjelölt.

KÉT VILÁG ÁLL SZEMBEN EGYMÁSSAL, ÉS A MEGOSZTOTTSÁG MÉRTÉKE RIASZTÓ

Ha meg­néz­zük az ame­ri­kai elnök­vá­lasz­tá­si ered­mény tér­ké­pét, szem­be­tű­nő fel­fe­de­zé­se­ket tehe­tünk. Lát­ha­tó, hogy a kék szín­nel jelölt demok­ra­ta és a piros szín­nel jelölt repub­li­ká­nus terü­le­tek milyen éle­sen külö­nül­nek el. A két part­vi­dék, vala­mint a szin­tén jelen­tő­sen ipa­ro­so­dott Nagy Tavak vidé­ke kék, míg az ország közép­ső két­har­ma­da lénye­gé­ben egy­ön­te­tű­en piros. Füg­get­le­nül attól, hogy az ősla­kos indi­á­nok lélek­szá­ma nap­ja­ink­ra tra­gi­ku­san lecsök­kent, még­is van vala­mi külö­nös bája annak, hogy Ida­ho, Wyom­ing, Mon­ta­na és a két Dako­ta külö­nö­sen nagy fölénnyel Trum­pé lett. Vagy­is az ősla­ko­sok föld­jén tarolt az élet­pár­ti szem­lé­let. Nem lebe­csül­ve a külön­bö­ző szo­cio­ló­gi­ai jel­le­gű elem­zé­se­ket, ame­lyek kisebb és nagyobb tár­sa­dal­mi cso­por­tok pre­fe­ren­ci­á­it vizs­gál­va mér­ték az elnök­je­löl­tek irán­ti rokon­szenv-inde­xe­ket, a kiala­kult ered­mény­ből, ezek­től külön­bö­ző meg­kö­ze­lí­tés­sel, más­faj­ta követ­kez­te­tés is levon­ha­tó. Elég­gé szem­be­tű­nő ugyan­is, hogy a világ­vá­ro­sok, vala­mint az ezek össze­nö­vé­sé­ből kiala­ku­ló hatal­mas mega­lo­po­li­szok szá­mí­ta­nak demok­ra­ta fel­leg­vá­rak­nak, míg a „vidé­ki Ame­ri­ka” a repub­li­ká­nu­sok bázisának.

Ez az álla­pot szin­tén nem ame­ri­kai sajá­tos­ság, mert a „fej­lett Nyu­gat” más orszá­ga­i­ban is meg­fi­gyel­he­tő ugyan­ez, kivált­képp azok­ban az orszá­gok­ban, ahol a nem­zet­ál­la­mi törek­vé­sek erő­sek, és ahol erre jelen­tős tár­sa­dal­mi támo­ga­tott­sá­got is talál­ni. Saját pél­dánk mel­lett Len­gyel­or­szág is ilyen, és az ame­ri­kai álla­po­tok kísér­te­ti­e­sen kiraj­zo­lód­nak ebben a két ország­ban is.

Emlé­kez­zünk a leg­utób­bi magyar­or­szá­gi önkor­mány­za­ti válasz­tá­sok­ra. A fővá­ro­si kerü­le­tek nagy része ismét bal­li­be­rá­lis irá­nyí­tá­sú lett, a főpol­gár­mes­ter az ő közös jelölt­jük lett, és a köz­gyű­lé­si több­ség is a kezük­be került. Buda­pes­ten kívül néhány nagyobb vidé­ki város­ban is hason­ló hely­zet állt elő.

Ezzel szem­ben a „vidék Magyar­or­szá­ga” nyo­masz­tó kor­mány­pár­ti fölényt hozott. Az éles, és „tér­ké­pen is lát­ha­tó” szem­ben­ál­lás itt is meg­van tehát, a szin­te 100%-ban narancs­sár­ga megyék­kel szem­ben néhány ellen­zé­ki veze­tőt válasz­tó város és az újból „vörös ron­gyok­ba öltö­zött” fővá­ros néz farkasszemet.

Len­gyel­or­szág­ban idén elnök­vá­lasz­tást tar­tot­tak. Már az több, mint beszé­des, hogy az otta­ni „élet­el­le­nes” erők élén Var­só reg­ná­ló főpol­gár­mes­te­re áll­ha­tott, mint kihí­vó elnök­je­lölt. Vagy­is a len­gyel fővá­ros­ban a leg­utol­só hely­ha­tó­sá­gi válasz­tá­sok alkal­má­val már ele­ve ilyen esz­me­i­sé­gű poli­ti­kus kapott felhatalmazást.

Egy pil­la­nat­ra se feled­jük, hogy egy olyan ország­ról beszé­lünk, ahol a keresz­tény­ség még a magyar­or­szá­gi­nál is mélyeb­ben beágya­zott a nép­lé­lek­be, s amely ország a kom­mu­niz­mus ide­jén II. János Pál sze­mé­lyé­ben pápát adott a világ­nak, nem is akár­mi­lyet. S még­is: ennek az ország­nak a fővá­ro­sát ma egy, a mul­ti­kul­ti­val szim­pa­ti­zá­ló, egyes kér­dé­sek­ben szél­ső­sé­ge­sen libe­rá­lis poli­ti­kus veze­ti, aki ráadá­sul haj­szál híján állam­el­nök is lett. Bár végül Andr­zej Duda nyer­te meg az elnök­vá­lasz­tást – talán mon­da­ni sem kell: dön­tő­en a „vidé­ki Len­gyel­or­szág”, külö­nö­sen a kele­ti terü­le­tek Dudá­ra adott vok­sa­i­nak köszön­he­tő­en –, így is figye­lem­re mél­tó, hogy milyen meg­osz­tott volt az ország a sza­va­zás­nál. Duda csu­pán 3 szá­za­lék­kal nyert.

Len­gyel­or­szág meg­osz­tott­sá­ga több, mint szem­be­tű­nő. Kele­ti része­in Duda (kék), észak­nyu­ga­ti har­ma­dán viszont Trza­skows­ki (bar­na) támo­ga­tói van­nak több­ség­ben. For­rás: wikipedia

Ugyan­ez a tel­jes meg­osz­tott­ság figyel­he­tő meg Ame­ri­ká­ban is, ami alap­ján két követ­kez­te­tés is levon­ha­tó. Az egyik az, hogy a vidé­ken élők, a ter­mé­szet köze­lé­ben lévők, aki­ket még nem szip­pan­tott be a nagy­vá­ro­sok sajá­tos, lélek­őr­lő dará­ló­ja, kevés­bé fogé­ko­nyak arra az érték­ta­ga­dó, nihi­lis­ta szem­lé­let­re, ame­lyet az élet­el­le­ne­sek tábo­ra kép­vi­sel. Job­ban átlát­ják, mi a jó nekik, és a meg­fe­le­lő önvé­del­mi ref­lex is, vala­mint az a bizo­nyos „józan, parasz­ti ész” is job­ban műkö­dik még ben­nük. Ahol az ilyen embe­rek élnek több­ség­ben, ott még most is az élet­pár­ti erők áll­nak nyerésre.

A másik követ­kez­te­tés pedig az, hogy ha így megy tovább a folya­mat, akkor tel­je­sen ket­té­sza­kad­hat­nak a nyu­ga­ti tár­sa­dal­mak. Valós veszély­ként kell szem­be­néz­ni azzal, hogy eljö­het az idő, ami­kor keve­sebb lesz, ami össze­kö­ti egy-egy tár­sa­da­lom bizo­nyos cso­port­ja­it, mint ami elvá­laszt­ja. Az álla­mok veze­tő­i­nek mielőbb meg­ol­dást kel­le­ne talál­ni­uk erre a nagyon is küszö­bön álló, súlyos problémára.

AZ ÉLETELLENES ERŐK TÖBBFRONTOS TÁMADÁSAI

Arra a tény­re, hogy a világ egy­re inkább a tel­jes meg­osz­tott­ság álla­po­ta felé halad, azok az orszá­gok szol­gál­tat­ják a leg­éle­sebb, leg­in­kább szem­be­tű­nő pél­dá­kat, ame­lyek­ben az élet­pár­ti, kon­zer­va­tív, évez­re­des érté­kek támo­ga­tott­sá­ga erős, és nem csu­pán erős, de kor­má­nyoz és több­ség­ben is van.

Ez nem pusz­tán figye­lem­re mél­tó, de veszé­lyes is, ugyan­is az élet­el­le­nes poli­ti­ku­sok és pár­tok, vala­mint a mögöt­tük álló gigan­ti­kus hát­tér­erők – vagy aho­gyan Donald Trump nevez­te őket: a „deep sta­te” – min­de­nütt a tár­sa­dal­mi cso­por­tok össze­ug­rasz­tá­sán mun­kál­kod­nak, tevé­keny­sé­gük min­de­nütt az árkok, a szem­ben­ál­lás kiala­kí­tá­sá­ra szo­rít­ko­zik. Mind­ez növe­li annak a veszé­lyét, hogy az egy­más­sal egy­re inkább szem­be­ál­lí­tott cso­por­tok között kibé­kít­he­tet­len ellen­té­tek ala­kul­nak ki, ame­lyek, ha nyílt össze­csa­pá­sok­ba, ne adj’ Isten pol­gár­há­bo­rú­ba talán nem is tor­koll­nak, de meg­gá­tol­ják a nem­ze­ti sors­kér­dé­sek fel­is­me­ré­sét és az amel­lett tör­té­nő egy­sé­ges fel­so­ra­ko­zást – vagy­is a tel­jes nem­ze­ti össze­fo­gást. Ami egyéb­ként kívá­na­tos vol­na min­den nem­zet életében.

A mant­ra álta­lá­ban min­den­hol ugyan­az, a harc pedig, ame­lyet az élet­el­le­nes erők vív­nak, min­den eset­ben több­fron­tos. Ezek sorá­ban az egyik állan­dó táma­dás a nem­ze­ti érzü­le­tet és annak kép­vi­se­lő­it érik. A mini­mum, hogy nevet­sé­ges­nek neve­zik, ha vala­ki nem­zet­tu­dat­ról beszél, de gya­ko­ribb, hogy az adott művészt/politikust/pártot min­den léte­ző esz­köz­zel lejá­rat­ják. Ked­venc mód­sze­rük, hogy vala­mi­fé­le ordas esz­mék vád­ját – anti­sze­mi­tiz­mus, fasiz­mus, rassziz­mus és ehhez hason­lók – aggat­ják azok­ra, akik nem­zet­ben mer­nek gon­dol­kod­ni és ennek han­got is adnak.

Ugyan­így a táma­dá­sok sorá­ba tar­to­zik az egy­há­zak és a val­lá­sos érzü­let folya­ma­tos lejá­ra­tá­sa is. Ha pedig vala­ki nem ért egyet azzal, hogy már óvo­dás kor­ban „érzé­ke­nyí­te­ni” kell a gyer­me­ke­in­ket, tuda­to­san össze­za­var­va ezzel a saját jövő nem­ze­dé­kün­ket, akkor a leg­ke­ve­sebb, ami­re szá­mít­hat, hogy mara­di­nak, kire­kesz­tő­nek fog­ják titu­lál­ni. És még örül­het, ha ennyi­vel megússza…

Újab­ban azon­ban egy­re több az olyan jel­le­gű táma­dás is, ahol ezek az élet­el­le­nes erők elő­re­tolt bás­tyái már tuda­tos kez­de­mé­nye­ző­ként jelen­nek meg. A csa­ta­sor­ba állí­tott, civil­nek hazu­dott szer­ve­ze­tek nagyon is sok­ré­tű moz­ga­tá­sá­val til­ta­ko­zá­so­kat, tün­te­té­se­ket, de akár komo­lyabb zavar­gá­so­kat, anar­chia-köze­li álla­po­to­kat szer­vez­nek, igye­kez­nek meg­bé­ní­ta­ni a hét­köz­na­po­kat és alá­ás­ni a reg­ná­ló hata­lom tekin­té­lyét. Lát­hat­tunk ilyet a köze­lünk­ben a „naran­csos for­ra­da­lom” ide­jén Ukraj­ná­ban, nap­ja­ink­ban hason­ló folya­ma­tok zaj­la­nak az abor­tusz­tör­vény­re hivat­koz­va Len­gyel­or­szág­ban, de ugyan­en­nek a tör­té­nés-soro­zat­nak a „ligh­tos” vál­to­za­ta érhe­tő tet­ten az SZFE-ügy kap­csán nálunk, ide­ha­za is.

A dur­va vál­to­zat­ra pedig éppen az USA-ban lát­hat­tunk ijesz­tő pél­dát idén, a sok helyen komoly zavar­gá­sok­ba tor­kol­ló BLM-tün­te­té­sek során. Utób­bi zavar­gá­sok ese­té­ben nyil­ván­va­ló­nak tűnik, hogy egy­szer­re szol­gál­ták Donald Trump hatal­má­nak gyen­gí­té­sét, a Trump‑i hata­lom­gya­kor­lás reak­ció­kész­sé­gé­nek és rend­csi­ná­lá­si haj­lan­dó­sá­gá­nak tesz­te­lé­sét, vala­mint – tekin­tet­tel a közel­gő elnök­vá­lasz­tás­ra – a saját sza­va­zó­bá­zis minél nagyobb fokú akti­vi­zá­lá­sát is.

A DOLGOK MENETE MINDIG MEGEGYEZIK

Bár­hol zaj­la­nak is ezek a szer­vez­ke­dé­sek, min­de­nütt azo­nos jel­le­get ölte­nek. Egy­részt min­dig vala­mi­lyen civil­nek hazu­dott szer­ve­ze­tet bíz­nak meg a szer­ve­zés­sel és min­dig, min­de­nütt van vala­mi „fedő­szto­ri”, amellyel „elad­ják” és kife­lé kom­mu­ni­kál­ják eze­ket a kívül­ről szer­ve­zett zavarkeltéseket.

Ame­ri­ká­ban az „elnyo­mott feke­ték” érde­ké­ben kez­dő­dött a folya­mat, amely „elnyo­más” ter­mé­sze­te­sen a „rasszis­ta” Trump hibá­ja volt. Len­gyel­or­szág­ban most éppen a nők joga­i­ért zaj­lik a tün­te­tés, akik­től el akar­ják ven­ni azt az alap­ve­tő jogot, hogy dönt­se­nek a testükről.

(Ismét egy záró­jel: az abor­tusz mel­lett tün­te­tők a leg­ál­sá­go­sab­bak az összes tün­te­tői cso­por­to­su­lás közül. Ugyan­is abban nem lehet vita, hogy egy mag­zat él, tehát min­den mag­zat ese­té­ben egy élő­lény­ről beszé­lünk. Az is egy­ér­tel­mű, hogy egy mag­zat­nál kiszol­gál­ta­tot­tabb élő­lényt nehéz talál­ni. Vagy­is, ha léte­zik olyan „élő­lény”, amely­nek joga­i­ért a leg­han­go­sab­ban kel­le­ne tün­tet­ni, akkor az éppen a világ leg­ki­szol­gál­ta­tot­tabb élet­hor­do­zó­ja, az önma­ga védel­mé­re tel­je­sen kép­te­len mag­zat. Ebből követ­ke­ző­en azok, akik a mag­za­tok éle­té­nek minél egy­sze­rűbb kiol­tá­sá­ért emel­nek szót, a léte­ző leg­gya­lá­za­to­sabb tet­tet köve­tik el az embe­ri­ség ellen. Záró­jel bezár­va.) Nálunk, Magyar­or­szá­gon pedig az állí­tó­la­go­san sérü­lő egye­te­mi auto­nó­mia és az állí­tó­la­go­san veszély­be kerü­lő művé­szi sza­bad­ság érde­ké­ben tün­tet­nek az SZFE‑n.

Mon­da­ni sem kell, hogy azok a poli­ti­ku­sok, akik­nek ez az egész az érde­két szol­gál­ja, vagy meg sem jelen­nek az ilyen til­ta­ko­zá­so­kon, vagy ha még­is, akkor siet­nek leszö­gez­ni, hogy azt csak magán­em­ber­ként teszik, s bár sem­mi közük az ese­mé­nyek szer­ve­zé­sé­hez, maxi­má­li­san egyet­ér­te­nek azok­kal, mert a populista/rasszista/autoriter/diktatórikus (a jel­zők rend­re cse­ré­lőd­nek, de álta­lá­ban az imént fel­so­rol­tak közül kerül­nek ki) veze­tői mód­sze­rek­kel le kell szá­mol­ni. Ehhez a „leszá­mo­lás­hoz” idő­ről-idő­re elő­rán­gat­nak koráb­ban sosem látott arco­kat, aki­ket aztán egy ide­ig „pla­kát­arc­ként”, affé­le „élő pajzs­ként” maguk előtt tolnak.

Ezek­nek a „pla­kát­ar­cok­nak” a sze­mé­lye, ami­lyen hir­te­len­ség­gel fel­lán­gol és bejár­ja az orszá­gos és/vagy világ­saj­tót, olyan hir­te­len fele­dés­be is merül. Erre szá­mos pél­dát lehet­ne fel­hoz­ni itt­hon (emlék­szik még vala­ki Puk­li Ist­ván vagy Gulyás Balázs nevé­re?) és kül­föl­dön (Gre­ta Thun­berg és tár­sai vajon mit csi­nál­nak most?) egyaránt.

A külön­bö­ző meg­moz­du­lá­sok, til­ta­ko­zá­sok szin­te tel­je­sen azo­nos for­ga­tó­köny­ve alap­ján min­den ala­punk meg­van arra, hogy azo­nos „agy­trösz­töt”, egy­sé­ges hát­tér­erő­ket, azt a bizo­nyos „deep sta­te” jelen­lé­tét téte­lez­zük fel a külön­bö­ző orszá­gok nem­ze­ti erői és nem­ze­ti érde­ke­ket kép­vi­sel­ni igyek­vők ellen szőtt táma­dá­sok mögött. A dolog cél­ja is egy­re egy­ér­tel­műb­ben kita­pint­ha­tó: min­den ország­ban az összes, ren­del­ke­zés­re álló erő moz­gó­sí­tá­sá­val meg kell aka­dá­lyoz­ni a nem­ze­ti, kon­zer­va­tív erők hata­lom­ra kerü­lé­sét vagy hatal­mon mara­dá­sát, mert útjá­ban áll­nak az élet­el­le­ne­sek által ránk sza­ba­dí­ta­ni igye­ke­zett világrendnek.

Lát­ha­tó, hogy min­de­nütt baj van ezek­kel az élet­pár­ti erők­kel, kon­ti­nens­től és ország­tól füg­get­le­nül. Baj volt Donald Trump­pal az Egye­sült Álla­mok­ban, baj van Bra­zí­lia veze­tő­jé­vel, Jair Bol­so­na­ró­val, baj van Jarosław Kaczyńs­ki­vel Len­gyel­or­szág­ban, baj van Mat­teo Sal­vi­ni­vel Olasz­or­szág­ban és igen­csak komoly baj van Orbán Vik­tor­ral Magyar­or­szá­gon. Vagy­is min­den­ki­vel baj van, aki nem átall eltér­ni a főso­dor elvá­rá­sa­i­tól, és emel­lé még kel­lő­en kariz­ma­ti­kus is egy­ben. Igyek­szik is ez a meg­fog­ha­tat­lan hatal­mi háló elle­he­tet­le­ní­te­ni az ilyen típu­sú poli­ti­ku­so­kat, és ahol ennek elle­né­re még­is őket választ­ja meg a több­ség, ott szin­te azon­nal meg­je­len­nek a civil – job­ban mond­va civil­nek álcá­zott – szer­ve­ze­tek, az ember­jo­gi cso­por­to­su­lá­sok, meleg­jo­gi akti­vis­ták, har­cos kör­nye­zet­vé­dők és csa­tolt része­ik, külön­bö­ző ala­pít­vá­nyok és homá­lyos hát­te­rű média­fe­lü­le­tek jelen­tős hát­tér­tá­mo­ga­tá­sá­val. Vagy­is a „deep sta­te” maga.

Miu­tán az Egye­sült Álla­mok a világ veze­tő hatal­ma, dön­tő fon­tos­sá­gú, hogy annak elnö­ke miként viszo­nyul az ilyen típu­sú veze­tők­höz. Ez annak elle­né­re is alap­ve­tő­en meg­ha­tá­ro­zó, hogy még az USA elnö­ki pozí­ci­ó­ját sem érde­mes egy bizo­nyos szin­ten túl felül­ér­té­kel­ni, hiszen hiá­ba van egyéb­ként igen komoly hatal­ma, a hát­tér­erők hatá­sa – vagy, mint azt Trump elnö­ki évei során lát­tuk, az akna­mun­ká­ja – a Fehér Házig is bősé­ge­sen elér. Ugyan­ak­kor még­is kulcs­fon­tos­sá­gú tény, hogy az elnö­ki admi­niszt­rá­ció miként viszo­nyul azok­hoz a poli­ti­ku­sok­hoz, akik mer­nek „reni­ten­sek” lenni.

AMIT BIDEN GYŐZELME HOZ

Ami­kor majd Joe Biden hiva­tal­ba lép és jövő év ele­jén elkez­di elnö­ki műkö­dé­sét, az Egye­sült Álla­mok­ban az eddi­gi irány­vo­nal­hoz képest jelen­tős vál­to­zá­sok várhatók.

Soha még ennyi pénzt nem for­dí­tott kam­pány­ra egyet­len elnök­je­lölt sem, mint amennyit Joe Biden és a demok­ra­ták erre köl­töt­tek. Nyil­ván­va­ló, hogy ezek mögött a pén­zek mögött a hát­tér­erők, a „deep sta­te” gigan­ti­kus vagyo­na is ott van, és az is nyil­ván­va­ló, hogy azok az erők, ame­lyek ezt a pénzt elő­re oda­ad­ták a demok­ra­ták­nak, most benyújt­ják majd a szám­lát. Innen­től kezd­ve az ame­ri­kai elnök dön­té­se­i­ben sze­re­pet fog ját­sza­ni a nem­zet­kö­zi pénz­vi­lág és annak az elnö­ki admi­niszt­rá­ció felé támasz­tott elvárásai.

S hogy mivel fog ez jár­ni? Min­den bizonnyal olyan dön­té­sek szü­let­nek majd, ame­lyek a bel- és kül­po­li­ti­kai szin­ten is meg­fe­lel­nek a Biden-admi­niszt­rá­ci­ót hata­lom­ra segí­tő erők elvá­rá­sa­i­nak. Ami a bel­po­li­ti­kát ille­ti, foko­zot­tan igye­kez­nek majd a BLM-moz­ga­lom­nak tet­sző dön­té­se­ket hoz­ni, ame­lyek­nek egy része lát­vány­dön­tés lehet ugyan, szim­bo­li­kus jelen­tő­ség­gel, de még­is­csak érzé­kel­he­tő lesz. Emel­lett növek­szik az élet­el­le­nes dön­té­sek szá­ma. Joe Bident az erő­sen abor­tusz­pár­ti poli­ti­ku­sok között tart­ják szá­mon, így azok a törek­vé­sek, ame­lye­ket a mag­za­ti élet védel­mé­ben Trump igye­ke­zett meg­va­ló­sí­ta­ni, meg­fe­nek­le­nek, sőt, jelen­tős vissza­lé­pés vár­ha­tó. A beván­dor­lás­po­li­ti­ka Trump kemé­nyebb fel­lé­pé­se után ismét lazul­ni fog majd. A hábo­rúk­ban érde­kelt, rend­kí­vü­li erő­vel bíró fegy­ver­lob­bi érde­két is néz­ve könnyen lehet, hogy újabb kato­nai beavat­ko­zá­so­kat esz­kö­zöl majd az Egye­sült Álla­mok, hiva­ta­lo­san per­sze a „demok­rá­cia” elő­se­gí­té­se érdekében.

Joe Biden ese­té­ben nem kerül­he­tő meg az egész­sé­gi álla­po­ta, amely bizony igen érde­kes talál­ga­tá­sok­ra adott okot már a kam­pány során is. Elő­for­dult, ami­kor élő, egye­nes adás­ban is lát­ha­tó­an súgó­gép­ről beszélt, vagy vála­szolt a hoz­zá inté­zett kér­dé­sek­re, és vol­tak olyan kije­len­té­sei, ame­lyek zavart men­tá­lis álla­po­tot tük­röz­tek. Így aztán ért­he­tő, hogy fel­me­rült a kér­dés: ha a Biden álla­po­tá­ról szó­ló hírek­nek van való­ság­alap­juk, vajon alkal­mas lesz‑e ennek a gran­di­ó­zus fel­adat­nak a meg­ol­dá­sá­ra, plá­ne négy éven keresztül?

Joe Biden 78 éves lesz a napok­ban, és egy­részt a kora, más­részt a koráb­ban emlí­tett zava­ro­dott­ság­ra uta­ló jelek okán már a kam­pány­ban fel­me­rült, hogy való­já­ban ő is csak egy „pla­kát­arc”, mert demok­ra­ta győ­ze­lem ese­tén a való­di hata­lom Kama­la Har­ris alel­nök kezé­ben fog majd össz­pon­to­sul­ni. Ráadá­sul még a lát­szat­ra sem kell min­den­kép­pen ügyel­ni­ük a demok­ra­ták­nak, ha való­ban így lesz, mert az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok alkot­má­nya értel­mé­ben az elnök bár­mi­lyen aka­dá­lyoz­ta­tá­sa ese­tén auto­ma­ti­ku­san az alel­nök lép a helyé­be. Vagy­is Kama­la Har­ris elnök­ké válá­sa alap­ve­tő­en simán meg­tör­tén­het, akár úgy is, ha Joe Biden pél­dá­ul egész­ség­ügyi okok­ra vagy bár­mi más­ra hivat­koz­va lemond hivataláról.

Érde­kes csa­var a tör­té­net­ben, hogy Kama­la Har­ris ere­de­ti­leg elnök­je­lölt sze­re­tett vol­na len­ni, s csak azután vált alel­nök­je­lölt­té, hogy Joe Biden legyőz­te őt a demok­ra­ták elnök­je­lölt-állí­tó kon­ven­ci­ó­ján, ám utá­na éppen Biden javas­la­tá­ra meg­tet­ték alel­nök­je­lölt­nek. A jogász vég­zett­sé­gű egy­ko­ri sze­ná­tor­asszony­ról ezek után annyit biz­to­san ki lehet jelen­te­ni, hogy nem másod­he­ge­dűs típus. Mind­ez elő­re­ve­tí­ti, hogy alel­nök­ként is igyek­szik majd kéz­ben tar­ta­ni az elnök dön­té­se­it, ami a fel­me­rü­lő vitás kér­dé­sek során akár komoly bel­har­co­kat is ered­mé­nyez­het a demok­ra­ták háza táján.

Érde­kes kér­dés lesz ugyan­ak­kor az is, hogy a repub­li­ká­nu­sok mennyi­re tud­ják majd meg­vé­de­ni koráb­bi dön­té­se­i­ket és eddi­gi ered­mé­nye­i­ket. Azt ugyan­is tud­ni kell, hogy a sze­ná­tus – amely adott eset­ben erő­tel­je­sen képes ellen­áll­ni a reg­ná­ló elnök törek­vé­se­i­nek – repub­li­ká­nus több­sé­gű maradt Biden győ­zel­me elle­né­re is. Tag­ja lett a sze­ná­tus­nak az a Mitch McCon­nell is, akit Trump ide­jén is a repub­li­ká­nu­sok egyik fő ideo­ló­gu­sa­ként tar­tot­tak számon.

A fen­ti­ek­nél ter­mé­sze­te­sen sok­kal job­ban érint ben­nün­ket az, ami az USA kül­po­li­ti­ká­já­ban vár­ha­tó. Nyil­ván­va­ló­nak tűnik, hogy vissza­tér a 2016 előt­ti világ, ami­kor ismét szá­mí­ta­ni kell egy­faj­ta kiok­ta­tás­ra kor­má­nyunk­nak, s erre még akkor is fel kell készül­nünk, ha a mos­ta­ni válasz­tá­sok után a Biden-admi­niszt­rá­ci­ó­nak nem biz­tos, hogy lesz majd erköl­csi alap­ja bár­kit is kiok­tat­ni… Szá­munk­ra ez azért külö­nö­sen fájó, mert az elmúlt négy évben min­den koráb­bi­nál kivá­lób­bak let­tek az ame­ri­kai-magyar kap­cso­la­tok. Érde­mes fel­idéz­ni, hogy Donald Trump több­ször is milyen elis­me­rés­sel for­mált véle­ményt Orbán Vik­tor­ról és az álta­la kép­vi­selt poli­ti­ká­ról. David B. Corns­tein, az Egye­sült Álla­mok buda­pes­ti nagy­kö­ve­te pedig közel­múlt­ban tör­té­nő távo­zá­sa­kor rend­kí­vül szí­vé­lyes üze­net­tel búcsú­zott el tőlünk, magyaroktól.

Ez a békés, remek kap­cso­lat alig­ha lesz saj­nos meg­őriz­he­tő. Emlé­kez­he­tünk, hogy volt az Egye­sült Álla­mok­nak már olyan nagy­kö­ve­te – Mark Pal­mer, vagy Nancy Good­man Brin­ker – és olyan ide­ig­le­nes ügy­vi­vő­je – Mark And­ré Goodfri­end – is Buda­pes­ten, aki bizony nyíl­tan beavat­ko­zott hazánk bel­ügye­i­be. És még vélet­le­nül sem a nem­ze­ti oldal érde­ké­ben… Erre kell szá­mí­ta­ni most is, jól­le­het, az eddi­gi gya­kor­lat azt mutat­ja, hogy akár egy-két év is eltel­het, mire új nagy­kö­vet érke­zik majd Budapestre.

VESZÉLYBE KERÜLHET A NYUGATI KERESZTÉNY CIVILIZÁCIÓ

Ami pedig a világ folyá­sát ille­ti, félő, hogy nagyon rossz irány­ba indu­lunk el az előt­tünk álló évek­ben. Ami az Egye­sült Álla­mok­ban tör­té­nik, annak komoly kiha­tá­sa van a világ töb­bi részé­re is. Köz­vet­ve is, hiszen az USA a „hala­dó világ­ban” az egyik leg­fon­to­sabb hivat­ko­zá­si alap, és köz­vet­le­nül is, ami­kor a világ veze­tő hatal­ma nyílt vagy bur­kolt beavat­ko­zást esz­kö­zöl egy ország bel­ügye­i­be. Mind­egyik­re lát­tunk már pél­dát, sőt, tapasz­tal­tuk is a saját bőrünkön.

Ha a jogos és meg­ala­po­zott félel­me­ink vál­nak való­ra, és a Biden‑i Ame­ri­ka azt hoz­za, amit elő­ze­te­sen várunk tőle, akkor ijesz­tő ese­mé­nyek bekö­vet­kez­té­re kell fel­ké­szül­ni. A külön­bö­ző devi­an­ci­ák erő­sö­dé­se vár­ha­tó, amellyel pár­hu­za­mo­san Brüsszel mel­lett immá­ron majd Washing­ton részé­ről is foko­zód­ni fog a nyo­más, akár a mig­rán­sok befo­ga­dá­sá­ra, akár az eddi­gi, erő­tel­je­sen nem­ze­ti poli­ti­ka fino­mí­tá­sá­ra. Ennek min­den olyan ország érin­tett­je lehet, amely saját úton jár és mar­kán­san kép­vi­se­li érde­ke­it. Mind­ezek az ere­den­dő­en keresz­tény ala­po­kon nyug­vó nyu­ga­ti civi­li­zá­ci­ót – amely a mögöt­tünk hagyott évti­ze­dek elhi­bá­zott, mul­ti­kul­ti-eről­te­tő poli­ti­ká­ja ered­mé­nye­ként amúgy is súlyos vál­ság­ban van – olyan mér­ték­ben fel­hí­gít­hat­ják, ahon­nan töb­bé már nem lesz visszaút.

Ami ben­nün­ket illet, nekünk is a hely­zet jelen­tős rom­lá­sá­ra kell fel­ké­szül­nünk. Miu­tán az Orbán-kor­mány és maga a minisz­ter­el­nök több­ször is egy­ér­tel­mű­en kife­je­zés­re jut­tat­ta, hogy poli­ti­ká­já­nak sarok­kö­ve­in nem haj­lan­dó vál­toz­tat­ni, így a jelen­le­gi ellen­zék jelen­tős, az eddi­gi­nél is nagyobb támo­ga­tást kap­hat a Biden-admi­niszt­rá­ci­ó­tól és a mögöt­te álló „deep sta­te” részé­ről. Orbán Vik­tor buká­sá­nak közös érde­ke össze­kap­csol­hat­ja eze­ket az erő­ket; nem vélet­le­nül sie­tett gra­tu­lá­ci­ót kül­de­ni Biden­nek az összes hazai ellen­zé­ki párt veze­té­se, akik már elő­re gazsu­lál­nak a leen­dő támo­ga­tás reményében…

ÖSSZEGZÉS

Meg­osz­tott­ság jel­lem­zi vilá­gun­kat, amely­ben az élet­pár­ti­ak és az élet­el­le­ne­sek vív­ják har­cu­kat a jövő bir­tok­lá­sá­ért. Ennek a harc­nak a vég­ki­me­ne­te­le meg­jó­sol­ha­tat­lan, az ugyan­ak­kor biz­tos, hogy alap­ve­tő­en fog­ja majd meg­ha­tá­roz­ni a nyu­ga­ti civi­li­zá­ció és azon keresz­tül az egye­te­mes embe­ri­ség jövő­jét. Saj­ná­la­tos, ám egy­re inkább tet­ten érhe­tő, hogy a sza­ka­dék a két világ­né­zet között nagyobb, mint amek­ko­rá­nak sza­bad­na len­ni. Immár az is kezd kér­dé­ses­sé vál­ni, hogy ez a sza­ka­dék egy­ál­ta­lán bete­met­he­tő lesz‑e valaha?

Az ame­ri­kai elnök­vá­lasz­tás – éppen az ese­mé­nye­ket kísé­rő hatal­mas vissz­hang okán – erre az álla­pot­ra hív­ja fel a figyel­mün­ket, de emel­lett hor­doz még egy fon­tos üze­ne­tet. Ez pedig nekünk szól. Nekünk, élet­pár­ti­ak­nak, akik kon­zer­va­tív, keresz­tény érték­ren­det val­lunk, és sze­ret­nénk magyar­ként meg­óv­ni és tovább örö­kí­te­ni ezer­éves hazán­kat. Nem lehet elbúj­ni, és úgy ten­ni, mint­ha nem lát­nánk, mi zaj­lik, mert ha így teszünk, elve­szik érté­ke­in­ket, esz­mé­in­ket, hitün­ket, hazán­kat és ezzel az éle­tün­ket is. A maga esz­kö­ze­i­vel min­den­ki­nek ten­nie kell azért, hogy ez ne követ­kez­hes­sen be.

Zár­szó­ként alig­ha kíván­ha­tunk mást, mint azt, hogy Isten óvja Ame­ri­kát – és azon keresz­tül ben­nün­ket, élet­pár­ti­a­kat is, szer­te a nagyvilágon!

For­rás: Pes​tis​ra​cok​.hu / Kovács Attila