Újra elő­ke­rült a „magyar kár­tya” Romá­ni­á­ban és Ukrajnában

Évti­ze­dek óta bevett esz­köz a kül­ho­ni közös­sé­gek elle­ni poli­ti­kai kam­pány a kör­nye­ző orszá­gok­ban, de van­nak törek­vé­sek az együtt­mű­kö­dés­re is

A kisebb­sé­gek elle­ni poli­ti­kai akci­ók nem új kele­tű­ek az ukrán és a román bel­po­li­ti­ká­ban, elsőd­le­ges cél­juk pedig a figye­lem­el­te­re­lés – áll a XXI. Szá­zad Inté­zet elem­zé­sé­ben. Szer­bi­á­ban és Szlo­vá­ki­á­ban viszont pozi­tív ten­den­ci­ák mutat­koz­tak az elmúlt években.

Az ukrán naci­o­na­lis­ták részé­ről is egy­re több a magyar­el­le­nes meg­nyil­vá­nu­lás­Fo­tó: AFP/Genya Savilov

Az Ukraj­ná­ban és Romá­ni­á­ban ismét fel­erő­sö­dő magyar­el­le­nes meg­nyil­vá­nu­lá­sok, kisebb­ség­jo­gi vissza­élé­sek és atro­ci­tá­sok oka­i­nak járt utá­na a XXI. Szá­zad Inté­zet nem­rég meg­je­lent elem­zé­sé­ben.

A tanul­mány Romá­nia kap­csán emlé­kez­tet, hogy a romá­no­sí­tá­si törek­vé­sek és a magyar­el­le­nes­ség a Cea­us­es­cu-rezsim buká­sát köve­tő­en sem tűnt el a román poli­ti­ká­ból. Mint írják: a magyar kér­dést egyes román poli­ti­ku­sok a mai napig alkal­mas­nak tart­ják arra, hogy poli­ti­kai tőkét ková­csol­ja­nak belő­le, s ez a leg­fel­sőbb szin­tek­re is igaz. Ennek pél­dá­ja volt Klaus Iohan­nis jelen­le­gi állam­fő tavaly ápri­li­si meg­nyil­vá­nu­lá­sa, ami­kor gúnyo­san magya­rul köszön­töt­te a rivá­lis szo­ci­ál­de­mok­ra­ta pár­tot, arra utal­va, hogy azok titok­ban a magya­rok kezé­re jut­tat­ják Erdélyt, míg ő a koro­na­ví­rus ellen küzd.

Az elem­zők ezt azzal hoz­ták össze­füg­gés­be, hogy Iohan­nis a szo­ci­ál­de­mok­ra­ták és a Romá­ni­ai Magyar Demok­ra­ta Szö­vet­ség táma­dá­sá­val akar­ta támo­gat­ni párt­tár­sát, a kisebb­ség­ben kor­mány­zó Ludovic Orban minisz­ter­el­nö­köt, aki­nek kor­má­nya rosszul kezel­te a koro­na­ví­rus okoz­ta vál­sá­got, emi­att elve­szí­tet­te támo­ga­tott­sá­gát.

A magyar­el­le­nes reto­ri­ka meg­erő­sö­dé­se végül egy har­ma­dik poli­ti­kai erő­nek, a Szö­vet­ség a Romá­nok Egy­sé­gé­ért (AUR) nevet vise­lő naci­o­na­lis­ta párt­nak ked­ve­zett, akik kri­ti­zál­ták Iohan­nis és Orban koro­na­ví­rus-jár­vánnyal kap­cso­la­tos intéz­ke­dé­se­it, és be tud­ták csa­tor­náz­ni kam­pá­nyuk­ba az emi­att kiala­kult elé­ge­det­len­sé­get. Az AUR a har­ma­dik leg­több sza­va­za­tot kap­ta decem­ber 6‑án, és a párt elnö­ké­nek, Geor­ge Simi­on­nak a válasz­tá­so­kat köve­tő­en az egyik első ígé­re­te az volt, hogy kez­de­mé­nyez­ni fog­ja az etni­kai ala­pon szer­ve­ző­dő pár­tok betil­tá­sát.

Ukraj­na tekin­te­té­ben hosszú idő­kig konf­lik­tus­men­tes volt a magyar­ság együtt­élé­se az ukrán és orosz nyel­vű több­ség­gel – írják az elem­zők és hoz­zá­te­szik, hogy bár vol­tak a magyar­sá­got hát­rá­nyo­san érin­tő admi­niszt­ra­tív refor­mok, de a 2012-es nyelv­tör­vény biz­to­sí­tot­ta a szé­les­kö­rű nem­ze­ti­sé­gi nyelv­hasz­ná­la­tot. Az Ukraj­nán belü­li cse­kély lét­szá­mú magyar közös­ség hely­ze­te az ukrán – orosz konf­lik­tus kirob­ba­ná­sát köve­tő­en kez­dett rom­la­ni. A 2014-es Maj­dan téri tün­te­té­sek után hata­lom­ra kerü­lő veze­tők egyik első intéz­ke­dé­se a már emlí­tett nyelv­tör­vény eltör­lé­se volt. Ezt köve­tő­en olyan nyel­vi és okta­tá­si intéz­ke­dé­se­ket hoz­tak, melyek cél­ja a kisebb­sé­gi nyelv­hasz­ná­lat elle­he­tet­le­ní­té­se volt. Ezen intéz­ke­dé­sek első­sor­ban az orosz nyelv vissza­szo­rí­tá­sát akar­ták elér­ni, de hát­rá­nyo­san érin­tet­ték a töb­bi nem­ze­ti­ség nyel­vét, így a magyart is, ami hatal­mas vissza­esést jelen­tett.

Pet­ro Poro­s­en­ko kor­má­nya a 2019-es válasz­tás­ra sem­mi­lyen ered­ményt nem tudott fel­mu­tat­ni sem az ország kele­ti felén zaj­ló hábo­rú, sem a kor­rup­ció elle­ni küz­de­lem és a gaz­da­sá­gi refor­mok terén, ezért kam­pá­nya köz­pont­já­ba a nyelv­tör­vény került. Bár a kül­föl­di til­ta­ko­zás ered­mé­nye­kép­pen az Euró­pai Unió hiva­ta­los­nak szá­mí­tó nyel­ve­it ille­tő­en adtak ked­vez­mé­nye­ket, a tör­vé­nyek végül vál­to­zat­la­nul érvény­ben marad­tak Volo­di­mir Zelensz­kij új állam­fő meg­vá­lasz­tá­sa után is. A Magyar­or­szág és Ukraj­na közt kiala­kult nyelv­tör­vé­nyi vita pedig behoz­ta az orszá­gos ukrán poli­ti­ká­ba a magyar kér­dést.

A tanul­mány emlé­kez­tet, hogy a tavaly októ­be­ri önkor­mány­za­ti válasz­tá­so­kon Zelensz­kij párt­ja vere­sé­get szen­ve­dett, mivel nép­sze­rű­sé­ge mély­pon­ton volt az ered­mény­te­len jár­vány­ke­ze­lés miatt. A Nép Szol­gá­ja párt pol­gár­mes­ter­je­lölt­jei min­den megye­szék­he­lyen vere­sé­get szen­ved­tek, és a leg­több megyei tanács­ban lema­rad­tak az első hely­ről, így Kár­pát­al­ján is. Ezután kez­dőd­tek meg a Kár­pát­al­jai Magyar Kul­tu­rá­lis Szö­vet­ség (KMKSZ) elle­ni táma­dá­sok, ame­lye­ket a novem­ber 30-án tör­tént ház­ku­ta­tá­sok követ­tek. A magyar­ság elle­ni fel­lé­pést a helyi ukrán poli­ti­ku­sok a kár­pát­al­jai tanács­ban zaj­ló koa­lí­ci­ós tár­gya­lá­sok­kal hoz­ták össze­füg­gés­be, mond­ván így akar­ta Kijev rákény­sze­rí­te­ni a KMKSZ poli­ti­ku­sa­it az együtt­mű­kö­dés­re.

Az elem­zés ugyan­ak­kor pozi­tív pél­dá­kat is fel­hoz a kül­ho­ni magyar­ság hely­ze­te kap­csán Szer­bia és Szlo­vá­kia tekin­te­té­ben. Hoz­zá­te­szik, hogy koráb­ban mind­két ország­ban jelen volt a magyar­el­le­nes reto­ri­ka, és a kisebb­sé­gi jogo­kat kor­lá­to­zó tör­vé­nye­ket is hoz­tak.

A 2010-es évek máso­dik felé­től azon­ban mind Szlo­vá­ki­á­ban, mind Szer­bi­á­ban sike­rült a koráb­bi bel­po­li­ti­kai bizony­ta­lan­sá­got meg­szün­tet­ni, és ezzel egy­ide­jű­leg a magyar­ság meg­íté­lé­se és jogi védel­me is javult. Kieme­lik továb­bá, hogy a közel­múlt­ban a két szom­szé­dos ország kor­mány­kö­zi kap­cso­la­tai is sokat fej­lőd­tek Magyar­or­szág­gal. Szlo­vá­ki­á­val a viseg­rá­di négye­ken belül erő­sö­dött meg a koope­rá­ció, ami Igor Mat­ovic idei kor­mány­ra kerü­lé­se után is meg­ma­radt. Belg­rád­dal pedig Alek­san­dar Vucic 2014-es kor­mány­ra kerü­lé­se óta erő­söd­tek meg a kap­cso­la­tok, aki támo­ga­tó­lag lépett fel a vaj­da­sá­gi magyar­ság tekin­te­té­ben. Vucic sta­bil kor­mány­zá­sá­nak köszön­he­tő­en a Szer­bi­á­ban ural­ko­dó magyar­el­le­nes han­gu­lat lát­vá­nyo­san vissza­szo­rult.

Az elem­zés összeg­zé­sé­ben kifej­tik, hogy a magyar­el­le­nes­sé­get poli­ti­kai haszon­szer­zés cél­já­ból szám­ta­lan­szor fel­erő­sí­tet­ték a poli­ti­kai pár­tok a szom­szé­dos orszá­gok­ban. Hoz­zá­fű­zik, hogy a „magyar kár­tya” kiját­szá­sa min­den eset­ben az ország­ban zaj­ló gaz­da­sá­gi és poli­ti­kai vál­ság­hoz köt­he­tő, így kíván­va elte­rel­ni a köz­vé­le­mény figyel­mét a valós prob­lé­mák­ról. Ezt lát­juk jelen­leg Romá­ni­á­ban és Ukraj­ná­ban is, ahol kor­mány­za­ti hibák­ból kelet­ke­ző elé­ge­det­len­sé­get kíván­ják tom­pí­ta­ni a kisebb­sé­gi kér­dé­sek felnagyításával.

For­rás: Magyar Hírlap