Hírek Vélemények/Publicisztikák Tűz­szü­net advent idején

Tűz­szü­net advent idején

Ala­po­san ráfáz­hat­nak, akik szün­te­len vádas­ko­dá­sa­ik­kal fesze­ge­tik a nor­ma­li­tás határait

Kato­nai érte­lem­ben a tűz­szü­net olyan ese­mény, amely a „hadi­ál­la­pot fenn­tar­tá­sa mel­lett a had­mű­ve­le­tek bizo­nyos idő­re tör­té­nő fél­be­sza­kí­tá­sát jelen­ti”. A fegy­ver­nyug­vás idő­tar­ta­ma bár­med­dig húzód­hat, amíg egyik vagy másik fél meg nem sér­ti a megállapodást.

Nap­ja­ink poli­ti­kai küz­del­me­i­ben a vér­re menő ütkö­ze­tek sem rit­kák, vagy­is szin­te hábo­rús viszo­nyok ural­kod­nak, ami­kor egy-egy stra­té­gi­ai kér­dés­ben az ellen­té­tes olda­lon lévő poli­ti­kai erők nem képe­sek egyez­ség­re jut­ni. Egyéb­ként is tart­ja magát a mon­dás, hogy a „hábo­rú nem más, mint a dip­lo­má­cia foly­ta­tá­sa más esz­kö­zök­kel”. Ebből követ­ke­ző­en a poli­ti­kai harc­ban is léte­zik tűz­szü­net. Fon­tos azon­ban meg­je­gyez­ni, hogy ez a típu­sú hábo­rú nem meg­nyer­he­tő, hiszen poli­ti­ka sze­rep­lői folya­ma­to­san ger­jesz­tik a nézetkülönbségeket.

A poli­ti­ka vilá­gá­ban egy-egy ütkö­zet sike­re egyen­ér­té­kű a klasszi­kus hábo­rúk ­stra­té­gi­ai győ­zel­mé­vel. Így tör­tént ez az Euró­pai Unió napok­ban lezaj­lott költ­ség­ve­té­si vitá­já­ban, ami­kor is a közös­ség aka­ra­ta győ­zött a hát­tér­ha­ta­lom érde­ke­i­vel szem­ben. Ezek a győ­zel­mek álta­lá­ban és rövid távon auto­ma­ti­ku­san tűz­szü­ne­tet is gene­rál­nak, hisz a vesz­te­sek­nek idő­re van szük­sé­gük, amíg az újabb obstrukció­ra fel tud­nak készül­ni, miköz­ben a győz­tes jog­gal hihe­ti, hogy dia­da­la tanul­sá­gul szol­gál nem­csak a poli­ti­kai elit, hanem a tár­sa­da­lom egé­sze számára.

Van azon­ban olyan élet­hely­zet, ami­kor nem kato­nák vagy a poli­ti­ka sze­rep­lői kerül­nek hadi hely­zet­be, hanem bár­mi­lyen oknál fog­va olya­nok lesz­nek cél­pon­tok, akik egyéb­ként hét­köz­na­pi ember­ként élik az éle­tü­ket. Per­sze nor­má­kat és erköl­csi sza­bá­lyo­kat hor­do­zó tár­sa­dal­mak­ban léte­zik a védett­ség kate­gó­ri­á­ja. Ide­tar­toz­nak mind­azok, akik nem poli­ti­kai köz­sze­rep­lők, hanem a nem­ze­tet alko­tó embe­rek több­sé­ge. Min­den­kit véde­lem illet a nem­te­len táma­dá­sok­kal szem­ben mind­ad­dig, amíg önma­guk nem szol­gál­tat­nak rá okot, pél­dá­ul azzal, hogy meg­sér­tik a tör­vé­nye­ket vagy a tár­sa­dal­mi elvá­rá­sok írott és írat­lan sza­bá­lya­it. Ha ilyen körül­mény nem merül fel, támad­ha­tat­la­nok kell, hogy marad­ja­nak, és nem lehet­nek sen­ki cél­pont­jai, plá­ne nem poli­ti­kai hát­tér­ér­dek­től vezérelve.

A modern tech­ni­ka adta lehe­tő­sé­gek vilá­gá­ban azon­ban azt tapasz­tal­juk, hogy ismert – de nem poli­ti­kai – arcok vál­tak és vál­nak aljas vádak és nye­rész­ke­dés­re alkal­mas akci­ók kár­val­lott­ja­i­vá. Főként a médi­á­ban szak­ér­tő­ként meg­je­le­nő embe­re­ket hasz­nál­ják fel, járat­ják le igaz­ta­lan állí­tá­sok­kal. A nevü­ket fel­hasz­nál­va rek­lá­moz­nak külön­bö­ző áru­cik­ke­ket a haszon remé­nyé­ben, miköz­ben álta­luk soha ki nem mon­dott állí­tá­so­kat adnak a szá­juk­ba. A név­sor­ban olya­no­kat talá­lunk, mint Mül­ler Cecí­lia tisz­ti főor­vos, a koro­na­ví­rus elle­ni véde­ke­zés egyik élhar­co­sa, aki azért került a cél­ke­reszt­be, mert – hité­nek ­meg­fe­le­lő­en – a saj­tó­tá­jé­koz­ta­tón lát­ha­tó volt a nya­ká­ban hor­dott kereszt. Vagy döb­be­ne­tes módon vissza­él­nek Csó­kay And­rás ideg­se­bész nevé­vel, ami­kor neki tulaj­do­ní­tott mon­da­tok­kal rek­lá­moz­nak hatás­ta­lan gyógy­sze­re­ket. Ráadá­sul keresz­té­nyi meg­győ­ző­dé­se is irri­tál­ja táma­dó­it. Sza­kács Árpád a Kár­pá­tia Stú­dió Kiadó tulaj­do­no­sa, és az a „bűne”, ami­att támad­ják, hogy a másutt meg nem jelen­te­tett – per­sze jobb­ol­da­li érté­ke­ket val­ló – köny­vek kiadá­sát segí­ti elő. De a média kép­vi­se­lői közül Föl­di-Kovács And­re­át is per­ma­nen­sen pró­bál­ják lejá­rat­ni, külö­nö­sen az álta­la szer­kesz­tett és veze­tett Cre­do című műsor egy­ér­tel­mű hit­val­lá­sa miatt. Olyan kije­len­té­sek­kel azo­no­sí­ta­nak a fel­so­rol­ta­kon kívül még sok más, tisz­tes­sé­ges embert, ame­lye­ket ők soha­sem mond­tak. Kon­zek­ven­sen tet­ten érhe­tő, hogy olya­nok kerül­nek cél­ke­reszt­be, akik a hagyo­má­nyos nem­ze­ti lét érté­kei mel­lett fog­lal­nak állást, ha kell, har­col­nak is értük.

Aki köz­sze­rep­lő, vagy­is éle­te egy része a nyil­vá­nos­ság előtt ját­szó­dik, annak visel­nie kell a táma­dá­so­kat, kri­ti­ká­kat. Nem vitat­ha­tó, hogy ebben van igaz­ság, de csak akkor, ha az elle­nük folyó lejá­ra­tá­si kísér­le­tek­nek van való­ság­tar­tal­ma is. És csak akkor érde­mel minő­sí­tést az őket ért kri­ti­ka – vádas­ko­dás –, ha annak ter­jesz­tő­je maga is meg­mu­tat­ko­zik, saját arcá­val vál­lal­va állí­tá­sa­it. De jelen­leg erről szó sincs. A sunyi, gyá­va hitel­ron­tók az ano­ni­mi­tás lep­lé­be bur­ko­lóz­va ont­ják a hazug­sá­ga­i­kat. A tech­ni­ka segít­sé­gé­vel pró­bál­ják eltün­tet­ni a hoz­zá­juk veze­tő nyo­mo­kat. S ha ez sike­rül, mitől is kel­le­ne tar­ta­ni­uk? Saját maguk állí­tot­ta védel­mük lénye­ge a vér­lá­zí­tó, hazug éle­tük mini­má­lis erköl­csi­sé­gé­nek hiánya.

Van­nak köz­tük a poli­ti­kai élet képviselői­ből jó néhá­nyan, mert az mind­egy is, hogy saját kéz­zel vagy más segít­sé­gé­vel élnek vissza az álta­luk kivá­lasz­tott cél­sze­mé­lyek véd­te­len­sé­gé­vel és a köz­vé­le­mény hiszé­keny­sé­gé­vel. A fele­sé­ge­met ért táma­dás miatt úgy dön­töt­tem, nem várom meg, hogy az ille­té­ke­sek­nek sikerül‑e a buj­ká­lók kéz­re kerí­té­se. A példastatuá­lás okán is fon­tos fel­ku­tat­ni az elv­te­len táma­dá­sok elkö­ve­tő­it. Viszont kény­te­len vagyok tűz­szü­net­tel kez­de­ni, hisz az advent mél­tó­sá­gát nem sért­he­ti csa­ta és ütkö­zet. Az óko­ri Görög­or­szág­ban zaj­ló olim­pi­ai játé­kok ide­jén is a föld­re kerül­tek a fegy­ve­rek. Csak remél­ni lehet, ellen­sé­ge­ink is hason­ló­an gon­dol­ják, és leg­alább erre a néhány hét­re szög­re akaszt­ják vit­ri­o­los természetüket.

Az ünne­pet köve­tő­en azon­ban lepo­ro­lom mos­ta­ná­ig pihen­te­tett ope­ra­tív isme­re­te­i­met, hogy lát­ha­tó­vá vál­ja­nak a fel­buj­tók és béren­ce­ik. Az igaz embe­rek nem lehet­nek a maguk­ból kivet­kő­zött gaz­em­be­rek cél­pont­jai, bár­mi is az ellen­ség moti­vá­ci­ó­ja. Szin­te biz­tos, hogy leg­gyak­rab­ban poli­ti­kai érdek jele­nik meg eme táma­dá­sok hát­te­ré­ben. Ha így van, a hábo­rú legá­lis­sá válik, és csa­tát kell nyer­ni a sza­bá­lyo­kat fél­re­söp­rők­kel szem­ben. Mert el kell kerül­nünk, hogy a ma még élhe­tő vilá­gunk olyan­ná vál­jon, mint a Kár­pá­tia Stú­dió Kiadó gon­do­zá­sá­ban a napok­ban meg­je­lent Geril­la című könyv máso­dik köte­té­ben –Bar­bá­rok ide­je – olvas­ha­tó életképek.Mi, a nor­ma­li­tást védők ismer­jük a játék­sza­bá­lyo­kat, sőt olya­no­kat is, ame­lyek­re ellen­fe­le­ink még csak nem is gon­dol­nak, viszont megtapasztalhatnak.

Föl­di László

A szer­ző tit­kos­szol­gá­la­ti szakértő

www​.magyar​nem​zet​.hu