Hírek Vélemények/Publicisztikák Trump, a glo­bá­lis mumus

Trump, a glo­bá­lis mumus

Az Eco­no­mist ter­je­del­mes elem­zés­ben tet­te egy­ér­tel­mű­vé, hogy Donald Trump eset­le­ges győ­zel­me a leg­főbb glo­bá­lis fenyegetés

Az Eco­no­mist ter­je­del­mes elem­zés­ben tet­te egy­ér­tel­mű­vé, hogy mivel a jövő évi ame­ri­kai elnök­vá­lasz­tást nagy való­szí­nű­ség­gel Donald Trump fog­ja meg­nyer­ni, ezzel már lét­re is jött a leg­főbb glo­bá­lis fenye­ge­tés. Érde­mes kicsit eltöp­ren­ge­nünk azon, hogy vajon mi is az a jelen­ség­nya­láb, amit Donald Trump tes­te­sít meg a glo­bá­lis beszéd­tér­ben, és ami­ről a leg­fel­sőbb szin­tű véle­mény­ha­ta­lom, amit ese­tünk­ben most az Eco­no­mist kép­vi­sel, úgy véli, hogy a leg­na­gyobb glo­bá­lis fenyegetés.

Donald Trump Ken­ne­dy óta az első olyan ame­ri­kai elnök, aki lát­ja a glo­bá­lis hata­lom való­sá­gos dina­mi­ká­ját. Vagy talán pon­to­sabb len­ne úgy fogal­maz­ni, hogy „érzi”, mert sze­mé­lyi­sé­gé­ből adó­dó­an nem első­sor­ban intel­lek­tu­á­lis erő­vel, hanem inkább intu­i­tív ener­gi­á­i­val kísér­li meg betel­je­sí­te­ni fel­ada­tát. Ez a fel­adat pedig nem más, mint az ame­ri­kai világ­bi­ro­da­lom las­sú, békés, egyez­ke­dő lebontása.

Ha a világ el akar­ja kerül­ni a fő fenye­ge­tést, vagy­is önma­ga fel­szá­mo­lá­sát, akkor erre éppen hogy Donald Trump meg­vá­lasz­tá­sa az egyet­len esély. Ken­ne­dy hat­van évvel ezelőtt még arra tett kísér­le­tet, hogy szel­le­mi érte­lem­ben ala­kít­sa át az ame­ri­kai biro­da­lom glo­bá­lis hata­lom­gya­kor­lá­si mecha­niz­mu­sát. Kísér­le­tét talán azok­hoz a nagy for­má­tu­mú római csá­szá­ro­ké­hoz hason­lít­hat­nánk, akik olyan szel­le­mi for­du­la­tot tud­tak elin­dí­ta­ni a biro­dal­mi eli­tek­ben, ame­lyek újabb és újabb évszá­zad­dal hosszab­bí­tot­ták meg a biro­da­lom létezését.

Az ame­ri­kai biro­da­lom mára vég­ze­tes csap­dá­ba került, anya­gi, fizi­kai, lel­ki, erköl­csi, szel­le­mi érte­lem­ben egy­aránt pusz­tí­tó örvény­ben ver­gő­dik. Ennek alap­ve­tő oka az, hogy elit­jei haj­la­mo­sak maguk is elhin­ni azo­kat a hamis elbe­szé­lé­si módo­kat, ame­lyek­kel saját, idő­ben és tér­ben kor­lát­lan világ­ural­mu­kat pró­bál­ják legi­tim­ként fel­mu­tat­ni. Vagy­is, ahogy azt már az antik görög lét­ér­tel­me­zés is fel­is­mer­te, a hüb­risz, vagy­is az elbi­za­ko­dott­ság és arro­gan­cia toxi­kus kom­bi­ná­ci­ó­ja vég­ze­tes követ­kez­mé­nyek­kel jár­hat. Ken­ne­dy ide­jé­ben, hat­van évvel ezelőtt talán még lett vol­na esély való­sá­gos szel­le­mi for­du­lat­ra, egy olyan új glo­bá­lis hata­lom­gya­kor­lá­si mód lét­re­ho­zá­sá­ra, ami az akkor sike­rei csú­csán levő biro­da­lom létét jelen­tő­sen meg­hosszab­bít­hat­ta vol­na. Ám a biro­dal­mi hata­lom­gaz­da­ság csúcs­sze­rep­lői elbi­za­ko­dott­sá­guk­nál fog­va akko­ri­ban hal­la­ni sem akar­tak erről a mér­ték­te­len­sé­gü­ket némi­leg csil­la­pí­ta­ni készü­lő stra­té­gi­á­ról, és végül fizi­ka­i­lag lik­vi­dál­ták a „túl­fe­szült lényeg­lá­tó” elnököt.

Bibó Ist­ván szó­hasz­ná­la­tá­val élve Donald Trump­nak most meg kel­le­ne mutat­nia, hogy képes moz­gás­ba hoz­ni a „lényeg­lá­tó rea­liz­mus” ener­gi­á­it. Ehhez azon­ban arra vol­na szük­ség, hogy a hely­zet elbe­szé­lé­sé­re és a teen­dők meg­be­szé­lé­sé­re képes nar­ra­tí­vát épít­sen fel. El kel­le­ne mond­nia pél­dá­ul az ame­ri­kai válasz­tók szá­má­ra, hogy a miként jutott az ország olyan álla­pot­ba, hogy csak „trük­kök szá­za­i­val” lehet átme­ne­ti­leg azt a lát­sza­tot kel­te­ni, hogy az összes vagyo­na még némi­leg nagyobb, mint a tel­jes adós­sá­ga. Ám ha vég­leg kipuk­kad­nak azok a tőzs­dei rész­vény- és ingat­lan­bu­bo­ré­kok, ame­lyek ezt a lát­sza­tot fenn­tart­hat­ják, akkor az össze­om­lás elke­rül­he­tet­len­né válik. És ha az ame­ri­kai nem­zet­ál­lam népe nem akar­ja, hogy a ráom­ló biro­da­lom rom­jai alatt lel­je halá­lát, akkor aktí­van részt kell vál­lal­nia a biro­da­lom békés lebon­tá­sá­ban. Ez ma még elkép­zel­he­tet­len­nek lát­szik, hisz az ame­ri­kai nép önazo­nos­sá­gá­nak leg­főbb szim­bo­li­kus tár­gyai olyan szo­ro­san kap­cso­lód­nak a biro­da­lom­hoz, hogy ez a lel­ki, erköl­csi, szel­le­mi drá­ma anar­chi­á­hoz, majd tel­jes káosz­hoz vezetne.

Ennek tek­to­ni­kai fel­té­te­lei, élet­ve­szé­lyes deto­ná­to­rai már ma is jelen van­nak az ame­ri­kai tár­sa­da­lom­ban, amely­ről gyor­san kide­rül­het, hogy mes­ter­sé­ge­sen „csi­nált” tör­té­nel­mi tákol­mány, ame­lyet kívül­ről egy ezer­mil­li­árd dol­lá­ros évi költ­ség­ve­té­sű glo­bá­lis kato­nai állam, befe­lé pedig egy éven­te szin­tén több száz mil­li­árd dol­lár­ba kerü­lő rend­őr­ál­lam abron­csai tar­ta­nak úgy-ahogy össze.

Trump­nak és admi­niszt­rá­ci­ó­já­nak tehát rend­kí­vül átgon­dolt, de köz­ben rend­kí­vül rugal­mas stra­té­gi­á­ra és tak­ti­ká­ra len­ne szük­sé­ge ahhoz, hogy elke­rül­je Gor­ba­csov sor­sát. Mert hogy a tör­té­nel­mi fel­adat most már nem lehet a nagy római csá­szá­ro­ké, akik újabb évszá­zad­ra adhat­tak szel­le­mi len­dü­le­tet biro­dal­muk­nak, mert ebben a vég­fá­zis­ban már csak a Gor­ba­csov­hoz hason­lít­ha­tó lik­vi­dá­to­ri sze­rep maradt.

Fon­tos vol­na beazo­no­sí­ta­ni per­sze, hogy az Eco­no­mist Trum­pot démo­ni­zá­ló cik­ke való­já­ban kinek a „meg­bí­zá­sá­ból” is szü­le­tett meg. Ha az ame­ri­kai biro­dal­mi elit elva­kult rep­re­zen­tán­sai pró­bál­koz­nak azzal, hogy szét­hul­ló hatal­mu­kat a szó szo­ros értel­mé­ben bár­mi­lyen áron fenn­tart­sák, és az Eco­no­mist e törek­vé­sek „mega­fon­ja­ként” sze­re­pel, az azt a fel­te­vé­sün­ket erő­sí­ti meg, hogy a biro­da­lom önpusz­tí­tó ener­gi­ái vissza­for­dít­ha­tat­la­nok. Ha viszont az írás nem az ame­ri­kai biro­dal­mi eli­tek nar­ra­tí­vá­já­nak meg­je­le­ní­tő­je, hanem a har­ma­dik hatal­mi szint, a biro­da­lom­ki­vá­lasz­tó főha­ta­lom „üze­ne­te”, akkor némi­leg más a helyzet.

Ez a főha­tal­mi szint ezzel vagy azt üze­ni, hogy Donald Trump karak­te­re a tör­té­nel­mi drá­mai meg­ol­dá­sá­hoz már nem elég, vagy­is az ame­ri­kai biro­da­lom­nak nívó­sabb lik­vi­dá­tort kell válasz­ta­nia, vagy azt, hogy más lesz a fel­adat. Hogy mi ez a „más”, az egy­elő­re csak nagyon homá­lyo­san lát­szik. A biro­da­lom­ki­vá­lasz­tó főha­ta­lom ugyan­is lát­ha­tó­lag még nem dön­töt­te el, hogy mi jön az ame­ri­kai biro­da­lom után. Kína, mint hete­dik biro­da­lom újabb száz évre, száz­éves hábo­rú vagy „száz­éves béke”, vagy­is olyan új béke­rend­szer, amely­nek kör­vo­na­lai még nagyon bizony­ta­la­nok. Bár­ki lesz az elnök jövő­re, kalan­dos évek vár­nak rá.

Bogár Lász­ló közgazdász

For­rás: magyar​hir​lap​.hu