Történelmi felfedezés Vajdahunyad vára restaurálása közben
2025-ben a restaurátorok, akik a Vajdahunyadi várkastély felújításán dolgoztak, olyan felfedezést tettek, amely szinte egy történelmi filmből származhatna. Miután levették a Buzogány-torony tetejéről azt a lovag-szobrot, amely Hunyadi Jánost ábrázolja, valami váratlan dolgot találtak: egy fémdobozt, amelyet közvetlenül a szobor talpa alá rejtettek.
A dobozban egy régi, lepecsételt boríték volt, amely több mint 150 éven át megőrzött két, a történelem által szinte elfeledett dokumentumot. A levelek magyar és német nyelven íródtak, és először fedték fel, kik voltak azok az emberek, akik a 19. században elkészítették és a várkastély tetejére helyezték a szobrot.
A Vajdahunyadi várkastély látogatói közül kevesen tudják, hogy a torony csúcsán álló lovag alakja valójában nem középkori, még ha első pillantásra annak is tűnik. A szobrot 1873-ban állították fel, abban az időszakban, amikor a várkastélyt egy pusztító tűzvész után állították helyre. A tűz 1854-ben a vár egy részét elpusztította.
A felújítást vezető építészek szerették volna visszaadni az épületnek azt a látványos, romantikus középkori hangulatot, amely akkoriban egész Európában divatos volt. Így született meg az ötlet, hogy a torony tetejére Hunyadi János, Erdély nagy vajdája és a 15. század egyik legjelentősebb hadvezérének szobrát helyezzék.
A szobor körülbelül két és fél méter magas, és több mint 200 kilogrammot nyom. Több mint másfél évszázadon át közel 30 méter magasan állt a várkastély fölött, a Buzogány-torony tetején, Vajdahunyad városára tekintve. Generációk számára a bronz lovag a várkastély egyik jelképe lett, és Erdély egyik legismertebb látványosságává vált.
A szobor alatt talált boríték azonban új megvilágításba helyezte ezt az emlékművet. A benne talált dokumentumok valójában egyfajta időkapszulát alkotnak, amelyet a 19. századi felújításon dolgozó mesterek hagytak hátra.
Az első dokumentum magyar nyelven készült, és pontosan rögzíti a szobor toronyra emelésének pillanatát. A szöveg szerint az esemény 1873. november 23-án történt, és felsorolja azokat az embereket is, akik részt vettek a munkában. Köztük volt Steindl Imre építész, aki a várkastély felújítását vezette, Piatsek Gyula mérnök, Angyán György munkavezető, valamint Ivás Miklós hunyadi ács, aki azt a hatalmas állványzatot készítette, amelynek segítségével a bronz lovagot fel tudták emelni a torony tetejére.
A második dokumentum német nyelven íródott, és egy másik fontos részletet árul el: kik készítették magát a szobrot. A feljegyzés szerint három fémipari és bádogos mester dolgozott rajta: Josef Böhm, Franz Kappus és Paul Puschnig. A dokumentum azt is megemlíti, hogy ezek a mesterek 1873-ban, a bécsi világkiállításon Haladás-érmet kaptak fémmunkáikért, ami azt mutatja, hogy a korszak elismert szakemberei közé tartoztak.
150 év elteltével ezek a levelek végre megoldották a várkastély egyik régi rejtélyét: kik voltak azok az emberek, akik elkészítették és a tetőre állították a lovag szobrát.
A szobor az idők során sok nehézséget is átélt. Az időjárás, a viharok és a szennyezés megrongálták a bronzpáncélt, és az 1989-es romániai forradalom idején még lövések is érték egy közeli katonai állásból. A golyók nyomai ma is láthatók a szobor fémén.
A lovag leemelése a toronyról restaurálás céljából az első komoly beavatkozás volt a műemléken több mint egy évszázad után. A restaurátorok szerint a munkálatok befejezése után a szobrot ismét visszahelyezik a Buzogány-torony tetejére, oda, ahol 1873 óta áll.
Így Hunyadi János bronz lovagja nem csupán egy szobor, amely őrzi a várkastélyt. Egy időkapszula is, amely a 19. századi mesterek emlékét őrzi, akik a szobor talpa alá rejtve hagytak egy történetet – olyat, amely csak 150 évvel később került napvilágra.