Töké­let­len kon­zer­va­tí­vok és töké­le­tes liberálisok

Száj­er József lemon­dott, mert kon­zer­va­tív. Hibá­zott, óri­á­sit hibá­zott, sőt bűnt köve­tett el, és most szem­be­néz vele. Igaz, hogy nincs is válasz­tá­sa, de ez is azért igaz, mert kon­zer­va­tív. Bor­kai Zsolt sincs már ott, ahol volt. Lack­ner Csa­ba viszont ott van, és él és virul. Még Gré­czy Zsolt­nak is talál­tak új mun­ka­he­lyet a ferenc­vá­ro­si helyi médi­á­ban, mihelyst alább­ha­gyott a kezel­he­tet­len mere­ve­dé­se. Gyur­csány Ferenc­ről sem azt mond­ta ki Altus-ügy­ben a bíró­ság, hogy nincs bűn­cse­lek­mény, hanem csu­pán azt, hogy elévült az ügy. De ez sem aka­dá­lya annak, hogy ismét az ellen­zék vezé­re legyen, Kará­csony Ger­gely, Feke­te-Győr And­rás és Jakab Péter főnö­ke, meg azé a for­máé, aki pár éve az MSZP elnö­ke. Ezek vagy­tok ti, akik megint erkölcs­ről pró­bál­tok oktat­ni. Hát azt se tud­já­tok, mi az!

Lib­si­nek len­ni rohadt könnyű. A saját élve­ze­te­det és pil­la­nat­nyi érde­ke­det min­dig hibát­la­nul fel­is­me­red. Ezek per­sze adott eset­ben köszö­nő­vi­szony­ban sin­cse­nek a tény­le­ges, hosszú­tá­vú érde­ked­del, de ugyan már, kit érde­kel?! Libe­rá­lis, egy­ko­ri lesz­bi­kus egy­ko­ri nőis­me­rő­söm­től (már nem lesz­bi­kus, és már nem ismer – a szerk.) szár­ma­zik a felejt­he­tet­len bölcsesség:

Ha bol­dog vagyok, miért nem érzem?

Ilye­nek vagy­tok. Ennyi közö­tök van a nor­ma­li­tás­hoz meg a való­ság­hoz, az élet­hez. Aztán cso­dál­koz­tok, hogy a bal­ol­da­li­sá­got men­tá­lis beteg­ség­nek nevez­zük, lát­va a rend­szer­sze­rű­en romok­ban heve­rő magán­éle­te­i­te­ket, és hogy a saját elcse­szett éle­te­tek helyett a vilá­got akar­já­tok meg­ja­ví­ta­ni. De elég sokan éltek így, úgy­hogy meg­erő­sí­ti­tek egy­mást, mint az egy­szí­nű vász­na­kat, szí­nes geo­met­ri­ai alak­za­to­kat fes­tő és truty­mó­kat szob­rász­ko­dó művé­sze­i­te­ket fel­szo­pó műkritikusaitok.

A libe­rá­lis élet­mód ugyan­úgy lett külö­nö­sen érté­kes, ahogy a fal­ra ragasz­tott banán. És ugyan­annyit is ér.

Ha lib­si­ként élsz, nem tudsz hibáz­ni. Leg­alább­is a saját mér­cé­tek sze­rint, hiszen gya­kor­la­ti­lag nincs is mér­cé­tek. Ami jól esik most rög­tön, az hadd szól­jon, durr bele! Más kér­dés, hogy ha egy tel­jes tár­sa­da­lom él lib­si­ként, akkor a nép tekin­té­lyes része egy­út­tal anti­de­presszán­so­kon, nyug­ta­tó­kon és alta­tó­kon fog élni. Ahogy ez most is tör­té­nik. A gyógy­szer­gyá­rak­nak még a koro­na­ví­rus­nál is nagyobb üzlet, hogy ilyen nyo­mo­rul­tak vagy­tok, és hogy maga­tok­kal rán­tot­tá­tok a tár­sa­dal­mat is.

Ha viszont keresz­tény­ként, kon­zer­va­tív­ként élsz, akkor folya­ma­to­san hibáz­ni fogsz, sosem leszel töké­le­tes. Állan­dó­an azzal szem­be­sülsz, hogy elron­tasz dol­go­kat, és nem tudsz meg­fe­lel­ni az iste­ni mér­cé­nek. Ez iszo­nyú­an nehéz, és időn­ként nagyon elcse­szi az ember. 100 szá­za­lék­kal nehe­zebb, mint lib­si módon min­dig a kisebb ellen­ál­lás irá­nyá­ba sunnyog­ni. Sosem érhetsz oda, aho­va törek­szel, viszont ezzel olyan tám­pon­tod van, amely­hez képest lát­sza­nak a hibá­id, bűne­id. Ez ad esélyt arra, hogy jó irány­ba menj. És ez már itt a Föl­dön is kifi­ze­tő­dő hosszútávon.

Keresz­tény-kon­zer­va­tív alkot­mányt min­dig töké­let­len kon­zer­va­tí­vok fog­nak írni. A vilá­got pedig min­dig töké­le­tes lib­sik fog­ják szétbarmolni.

Tite­ket nem az zavar, hogy a keresz­tény mér­cén most elbu­kó, de remél­he­tő­leg majd újra talp­ra álló Száj­er írta az alkot­mányt, hanem az, hogy az alkot­má­nyunk keresz­tény-kon­zer­va­tív. Igaz, hogy még messze nem elég keresz­tény, de kez­det­nek meg­te­szi, és azért lás­suk be, jön­nek szép sor­ban a keresz­té­nyí­tő módo­sí­tá­sok, a ti gör­cse­i­tek­től kísér­ve. Ennek min­den ele­me biztató.

Mi keresz­té­nyek tovább­ra sem a bűnös embert gyű­löl­jük, hanem a bűnt, a nem meg­bánt bűnt pedig min­den­nél rosszabb­nak tart­juk. Ellen­tét­ben vele­tek, akik ez az ügy kap­csán is pará­dés, hör­gő gyű­löl­kö­dés­be fog­ta­tok. De mi a bajo­tok? Sze­xu­á­lis for­ra­da­lom, sza­ba­dos­ság, homo­sze­xu­a­li­tás, orgi­ák, élv­haj­há­szás, tabu­dön­tö­ge­tés. Nem ezt rek­lá­moz­zá­tok folya­ma­to­san? 1968 óta ez a szí­ve­tek vágya, ezek a jel­sza­va­i­tok. Akkor most mit frö­csög­tök és gyű­löl­köd­tök megfeszülve?

Love is love, a kur­va .….t! Ünnepeljetek!

For­rás: tutiblog​.pes​tis​ra​cok​.hu / Vésey-Kovács László