Tisz­te­let és dicső­ség a hősöknek

1943. janu­ár 12.: Tisz­te­let és dicső­ség a hősök­nek – Levél a Don-kanyarból

Vitéz Bányai József a doni tra­gé­di­á­ban vesz­tet­te éle­tét, amely­ről janu­ár 12-én emlé­ke­zünk meg.

Édes­any­já­nak írt leve­lé­vel emlé­ke­zünk a Hősökre.

1943. janu­ár 12-én kez­dő­dött a máso­dik világ­há­bo­rú­ban a szov­jet Vörös Had­se­reg táma­dá­sa a Don-kanyar­ban, mely­nek követ­kez­té­ben a 250 ezer fős 2. magyar had­se­reg köte­lé­ké­hez tar­to­zó hon­vé­dek és mun­ka­szol­gá­la­to­sok közül mint­egy 125 – 130 ezren estek el, sebe­sül­tek meg, vagy estek fog­ság­ba.

A magyar kato­nák köte­les­ség­tu­dat­ból és kitar­tás­ból jeles­re vizs­gáz­tak, éle­tü­ket adták a hazá­ért, baj­tár­sa­i­kért, még úgy is, hogy nem volt sokuk­nak meg­fe­le­lő fegy­ver­ze­te, fel­sze­re­lé­se és ruhá­za­ta sem.

Nem csak az ellen­ség­gel, hanem Tél tábor­nok­kal is nap, mint nap vív­ták csa­tá­i­kat a ‑30 C‑fokban.

Vitéz Bányai József gép­pus­kás sza­kasz­ve­ze­tő Oszt­ro­gozs­sz­kból való kitö­rés­kor halt néhány nap múl­va hősi halált. A sza­ka­sza parancs­no­ka­ként maradt utol­só­ra, hogy a baj­tár­sa­it fedez­ze, éle­tü­ket ment­se. Áll­jon itt az a szív­be­mar­ko­ló levél, ame­lyet édes­any­já­nak írt a halá­la előtt:

„Drá­ga Anyu­kám! Nagyon várt válasz­la­po­to­kat ma kap­tam meg keze­im­hez. Nagy soká­ra jött. Ne vár­ja­tok most már tőlem leve­let és ti se küld­je­tek…

Az orosz itt vala­mi nagy­ra készül, mi meg a vég­ső­kig kitar­tunk. Erre esküd­tünk meg. Küld­tem haza novem­ber 14- én 105 pen­gőt, abból Ági­ká­nak vegye­tek kesz­ke­nőt. Remé­lem, hogy Pis­ta öcsém dere­ka­san átve­szi a helye­met a csa­lád­ban, neki a zseb­órá­mat hagyom örö­kül. Neked Anyu­kám, csak az örök­ké élő sze­re­te­te­met és az utol­só moso­lyo­mat tudom adni. Nagyon sze­ret­lek!

Isten­te­len hideg van. Itt ülök a gép­pus­kám mel­lett és a kezem az üres csaj­ká­hoz fagy. Tudom, hogy mire ezt a lapot meg­ka­pod, addig­ra én már nem fázom és elmú­lik az éhsé­gem is. Itt halunk meg. Kér­lek, hogy ne hara­gudj rám!

Keze­det csó­kol­ja:

Hű fiad: Jóska”

For­rás: vad​haj​ta​sok​.hu