György Attila tollából – Tengeri herkentyű
Csíxeredában, ami köztudottan a világ legjobb helye, éppen egyfajta székely fiesta van, az emberek (székelyek), és egyéb állatfajták vidáman söröznek, szilvapálinkáznak, és hát csupa hagyományos ételeket esznek, például miccset, (na jó, azért volt pityókaleves is, ha nagyon kerested, de azt minek, otthon is azzal várnak…)
De én, szegény székelycsángó, elmegyek a nagy vásárba, s egyszer csak szembenéz velem egy olyan tengeri szörnyeteg, aminek talán neve sincs.
Erősen veres volt, rusnya, olyan bajusza volt, mint egy óromániai őrmesternek, mondom magamnak, ezt csak megveszem.
Megvettem.
Alig került többe, mint egy szolid garzonlakás, de hát kicsire nem adunk.
Igen ám, de ezt elkészíteni nem olyan egyszerű, muszáj volt nagyságos Fejedelemasszonyunkkal, Bornemissza Annával konzultáljak.
Hát Ő a ráknak valami harminchat féle elkészítési módját ajánlja szakácskönyvében, (Fejedelemasszony volt, fejedelmi konyhavitellel), akkor még volt ilyen.
Én erősen bátor ember vagyok, mert hogy a Gyimesekben vertek sokat, szóval, neki fogtam, és megfőztem ezt a rusnya tengeri szörnyeteget.

Természetesen tettem mellé fokhagymát, mert anélkül nincs ember elé való étek.
Aztán röpke másfél nap alatt kész lett, közben ettem finom margarinos kenyeret, a macskák a szőrüket hullatják, a válóperes ügyvéd már dörzsöli a kezét.
Most már csak egy bátor ember kéne, aki megeszi.
Mert hogy én nem, az egyszer biztos.
Még szembe sem merek nézni vele, pedig van neki egy csomó..

Maradok a jó túró ‑szalonna-szalámi nemzeti éteknél.
Székely ember, pláne ha gyimesi csángó, ne menjen tengerre, s ne egyen meg semmit, ami nem röfög.
Forrás: Facebook