Tamá­si Áron online: Für­jes Pan­ka illuszt­rá­tor is játsz­va tanu­lás­ra hív

Ese­mé­nyek­ben, prog­ra­mok­ban igen­csak gaz­da­gon zaj­lik a Tamá­si Áron szü­le­té­sé­nek 125. évfor­du­ló­ja alkal­má­ból a Minisz­ter­el­nök­ség Nem­zet­po­li­ti­kai Állam­tit­kár­ság által hir­de­tett emlék­év. A figyel­met az író élet­mű­vé­re irá­nyí­tó vál­to­za­tos ötle­tek és kez­de­mé­nye­zé­sek között egy egé­szen érde­kes­sel, egy online Tamá­si Áron-játé­ko­kat kíná­ló web­ol­dal­lal is talál­koz­ha­tunk, ahol a játé­ko­sok egy sza­ba­du­ló­szo­bá­ból való kiju­tás izgal­mas folya­ma­ta, három nehéz­sé­gi foko­zat­ba sorolt kví­zek kitöl­té­se és hagyo­má­nyos, illet­ve skan­di­náv típu­sú kereszt­rejt­vé­nyek meg­fej­té­se révén is bővít­he­tik az író­val kap­cso­la­tos isme­re­te­i­ket. Rákat­tint­va a tama​sia​ron​ja​tek​ok​.hu oldal­ra, rög­tön meg­ra­gad­ják a tekin­te­tet az ott lát­ha­tó raj­zok. Alko­tó­juk Für­jes Pan­ka illuszt­rá­tor, aki­nek nem ez volt az első mun­ká­ja a Tamá­si Áron 125 Emlék­év­ben. A Lon­don­ban élő ifjú hölggyel, a Golds­mithsh Egye­tem design sza­kos hall­ga­tó­já­val sok más mel­lett erről is beszélgettünk.

– Édes­anyád, Huszár Orso­lya művé­szet­me­ne­dzser így mesél rólad: „Pan­ka nem volt még két­éves, ami­kor egy jó kis dac­kor­sza­kos elé­ge­det­len­ke­dés után leült és leraj­zolt egy ember­fe­jet, ame­lyik épp vissza­tük­röz­te a han­gu­la­tát. Akkor már lát­tam, hogy ez lesz az ő útja, a rajz­ban, a kép­ző­mű­vé­szet­ben fog­ja leg­job­ban kife­jez­ni magát, és ott talál­ja meg saját bol­dog­sá­gát. Ehhez jön még a nagyon egész­sé­ges világ­lá­tá­sa és érték­rend­je! Mind­ez egy édes­anyá­nak az egyik leg­na­gyobb öröm és büsz­ke­ség!” Tuda­tos dön­tés alap­ján mikor és hogyan lett a te vilá­god a gra­fi­ka világa?

– Iga­zán ked­ves sza­vak, java­részt szü­le­im­nek is szól­hat a dicsé­ret, azon­ban azt el kell mon­da­nom, hogy a raj­zo­lá­si kész­sé­ge­i­met nem tőlük örö­köl­tem: anyai nagy­ma­mám és apai nagy­apám érde­me. Sze­mély sze­rint nem sze­re­tem magam gra­fi­kus­nak hív­ni, vagy a gra­fi­ka vilá­ga kife­je­zést hasz­nál­ni, sok­kal inkább a raj­zo­lás­ra vagy a képi ábrá­zo­lás­ra hivat­ko­zom, maga­mat egy­sze­rű­en egy kao­ti­kus (élet)művészléleknek val­lom, mert nehe­zen tudom beha­tá­rol­ni, mivel is fog­lal­ko­zom. Tény és való, hogy a raj­zo­lást űzőm leg­in­kább, de emel­lett sok min­den más is érde­kel, mint a var­rás és a makett­ké­szí­tés. Anya min­dig azt mond­ta, előbb tanul­tam meg raj­zol­ni, mint beszél­ni, gyer­mek­ko­rom­ban sok­kal egy­sze­rűbb­nek talál­tam az érzé­se­i­met, a ben­nem dol­go­zó gon­do­la­to­kat papír­ra vet­ni és vona­lak­ba, for­mák­ba, akár szí­nek­be önte­ni. Mos­ta­ná­ban ezt már kevés­bé érzem, ettől füg­get­le­nül nekem kikap­cso­ló­dást jelent leül­ni „fir­kál­gat­ni”. Lehe­tő­leg ezzel sze­ret­nék majd tel­jes állás­ban is fog­lal­koz­ni: illuszt­rál­ni a körü­löt­tem lévő világot.

– Mió­ta élsz Lon­don­ban és hol, mit tanulsz ott?
– Lon­don­ban most töl­töm a máso­dik tel­jes aka­dé­mi­ai éve­met, noha elő­ször 2019 szep­tem­be­ré­ben jöt­tem ki hosszabb idő­re gap year miatt, akkor még csak Au Pair-ked­tem egy nagyon ara­nyos angol csa­lád­nál, és eszem­be se jutott, hogy itt tanul­jak. Azon­ban nagyon meg­sze­ret­tem Lon­don­ban élni, és kíván­csi let­tem, vajon a meg­lé­vő port­fo­li­óm­mal, amellyel a Moholy-Nagy Művé­sze­ti Egye­tem­re jelent­kez­tem (siker­te­le­nül), felvennének‑e egy lon­do­ni egye­tem művé­sze­ti sza­ká­ra. Így jött a Golds­miths Egye­tem és a design szak, aho­vá végül fel­vet­tek, és ahol har­ma­dik, egy­ben utol­só éve­met kez­dem idén. Ezen a sza­kon áll­ta­lá­nos designt tanu­lunk, amit kicsit úgy tudok leír­ni, hogy „min­dent is” tanu­lunk, azon­ban nin­csen sza­ko­so­dás egy kife­je­zett művé­sze­ti ágra, mint gra­fi­ka vagy tex­til­ter­ve­zés. Pro­jekt­fel­ada­tok van­nak, ame­lye­ket olyan for­má­ban lehet meg­ol­da­ni, aho­gyan sze­ret­nénk és aho­gyan tudjuk.

– „Remek!”, „Hát engem lenyű­göz!”, „Zse­ni­á­lis!” – ez csu­pán néhány azok­nak a szem­lé­lők­nek a véle­ke­dé­se­i­ből, akik lát­ták a mun­ká­i­dat. Innen hova lehet vagy kell még fej­lőd­ni?
– Erre azt tudom mon­da­ni, hogy a határ a csil­la­gos ég, vagy a vég­te­len­be és tovább. Nap mint nap tudok tanul­ni új tech­ni­ká­kat, ábrá­zo­lá­si meg­ol­dá­so­kat és sok más dol­got magam­ról is, ha folya­ma­to­san nyi­tott és befo­ga­dó vagyok az engem erő impulzusokra.

– A Tamá­si Áron-emlék­év előtt mennyi­re ismer­ted az író mun­kás­sá­gát?
– Ter­mé­sze­te­sen az isko­lá­ban nekünk is meg­ta­ní­tot­ták, hogy ki volt a nagy­sze­rű Tamá­si Áron, sőt az Ábel a ren­ge­teg­ben című regé­nye köte­le­ző olvas­mány is volt. Saj­nos ez nem jelen­ti azt, hogy el is olvas­tam, azon­ban a dol­go­zat­ra biz­to­san lel­ki­is­me­re­te­sen fel­ké­szül­tem. Az Ábel nevet viszont annyi­ra sze­re­tem, hogy ha Isten is úgy akar­ja, az első fia­mat sze­ret­ném Ábel­nek keresz­tel­ni. Emel­lett min­dig is sokat jár­tunk Erdély­be, aho­vá ren­ge­teg gyer­mek­ko­ri emlé­kem fűző­dik (sőt még egy egye­te­mi pro­jek­tem is), és ter­mé­sze­te­sen Far­kas­la­kán is meg­for­dul­tam az évek alatt. Az erdé­lyi lét, a kul­tú­ra, a táj, az embe­rek, az álla­tok és így az iro­dal­ma is min­dig fon­tos és külön­le­ges helyet fog­lalt el a szí­vem­ben, nem cso­dá­lom, hogy Tamá­si ilyen nagy­sze­rű regé­nye­ket tudott írni ennyi­re ins­pi­rá­ló és egye­dül­ál­ló kör­nye­zet­ben. Ami­kor Erdély­ből haza­jö­vök, min­dig idős ken­dős néni­ket raj­zo­lok tyúkokkal.

– Iga­zán nagyon ked­ve­sek a tama​sia​ron​ja​tek​ok​.hu oldal raj­zai, ame­lye­ket Fül­ep Márk és Fül­ep­né Szib­lik Móni­ka, a pro­jekt veze­tői és a hon­lap alko­tói fel­ké­ré­sé­re készí­tet­tél. Mi ins­pi­rált, milyen gon­dol­ko­dás men­tén jutot­tál el ezek­hez az ötle­tek­hez?
– Sze­ret­tem vol­na min­den­kép­pen a játé­kos han­got meg­ta­lál­ni, ami a nézőt is játék­ra invi­tál­ja. Tud­tam, hogy az oldal alap­ve­tő­en gyer­me­kek­nek, fia­ta­lok­nak készül, ami szin­tén szem­pont volt a szí­nek és a digi­tá­lis esz­kö­zök kivá­lasz­tá­sá­ban, ezt leg­in­kább egy ceru­zás rajz­ban tud­tam elkép­zel­ni. Azt a kérést kap­tam még, hogy minél kife­je­zőb­bek legye­nek a képek, egy­ér­tel­mű­en utal­ja­nak a játé­kok online vol­tá­ra, a kví­zek­nél pedig a vic­ce­sen elne­ve­zett alap‑, közép- és mes­ter­fok kate­gó­ri­ák­ra, ami, azt hiszem, sike­rült is. Való­já­ban csu­pán azt csi­nál­tam, amit min­dig: sza­vak helyett vona­la­kat, for­má­kat és szí­ne­ket hasz­nál­tam kom­mu­ni­ká­ció végett.

– A játék­ol­dal ala­kí­tá­sá­ban való köz­re­mű­kö­dé­se­det meg­elő­ző­en részt vettél‑e vala­mi­lyen más, az emlék­év­hez kap­cso­ló­dó akti­vi­tás­ban?
– Az emlék­év Ins­ta­gram-olda­lá­ra (ins​ta​gram​.com/​t​a​m​a​s​i​_​1​2​5​_​e​m​l​e​kev) készí­tet­tem illuszt­rá­ci­ó­kat Ábel a modern világ­ban címmel.

– Egy másik téged mél­ta­tó úr (P. Károly) sza­vai így hang­za­nak: „Pan­ka nekem több mint művész, szá­mom­ra a jóság és a ked­ves való­ság! A lel­ke nagyon jó, a való­sá­got pedig soha nem bán­tó­an, hanem fanyar, de őszin­te humor­ral ábrá­zol­ja! Nem tagad­ja, hogy a világ nem töké­le­tes, de nem bánt­ja meg, mert ugyan­ak­kor tény­leg nagyon vic­ces! Hát neves­sünk raj­ta és magun­kon is!” Sze­rin­ted mi jel­lem­zi a művé­sze­te­det, mi a leg­jel­leg­ze­te­sebb sajá­tos­sá­ga?
– Ennél job­ban magam sem tud­tam vol­na össze­szed­ni. Fanyar, őszin­te humor, töké­let­len vona­lak­ba zár­va – így lesz tökéletes.

– Mivel fog­lal­ko­zol mos­ta­ná­ban?
– Nem­rég egy csa­pat­épí­tő work­sho­pok­kal fog­lal­ko­zó cég­hez, a Lea­fage-hez kerül­tem, ahol kisebb-nagyobb ter­rá­ri­u­mo­kat készí­tünk növé­nyek­kel. Emel­lett saját magam és néha mások szó­ra­koz­ta­tá­sá­ra „fir­kál­ga­tok”.

– Hol ismer­he­tő meg köze­lebb­ről a mun­kás­sá­god, eset­leg a kap­cso­la­tot hol vehe­tik fel veled az érdek­lő­dők?
– Van egy Ins­ta­gram-olda­lam, kife­je­zet­ten erre a cél­ra, amely Pank.a.rt néven talál­ha­tó meg (ins​ta​gram​.com/​p​a​n​k​.​a​.rt), oda igyek­szem rend­sze­re­sen posz­tol­ni, ott is el lehet érni, illet­ve van egy web­ol­da­lam, ahol szin­tén meg­ta­lál­ha­tók az elér­he­tő­sé­ge­im: fur​jespan​ka​.myport​fo​lio​.com/​w​ork.

– A Misszió Média Kiadó­nak a Magyar­ság Házá­val part­ner­ség­ben meg­va­ló­sult, Játsz­va tanu­lás… című pro­jekt­je kap­csán beszél­get­tünk. Végül, de nem utol­só­sor­ban mi mást is kér­dez­het­nék tőled, mint azt, hogy van‑e ked­venc gon­do­la­tod Tamá­si Áron­tól, amellyel zár­hat­nánk ezt a beszél­ge­tést?
– Több is van! „A sze­gény ember­nek muszáj bátor­nak len­nie.” „Tisz­ta és nagy dol­gok­hoz csak tisz­ta és egye­nes úton lehet jut­ni.” Bátor­ság és tisz­tes­ség – két fon­tos dolog a min­den­nap­ja­im­ban, ami segít irányt mutat­ni az életben.

Var­ga Gabriella