Szü­lő­fa­lu­já­ban, Far­kas­la­kán emlé­kez­tek Tamá­si Áronra

Tamá­si Áron szü­le­té­sé­nek 125. évfor­du­ló­ját ünne­pel­ték Far­kas­la­kán szom­ba­ton és vasár­nap. A két­na­pos ren­dez­vény­so­ro­zat gaz­dag prog­ram­kí­ná­lat­tal vár­ta az érdek­lő­dő­ket: könyv­be­mu­ta­tók, kiál­lí­tá­sok és elő­adá­sok for­má­já­ban emlé­kez­tek a falu szü­lött­jé­re. Vasár­nap az író szü­lő­há­zá­nál zaj­lott a megemlékezés. 

Kovács Lehel, Far­kas­la­ka pol­gár­mes­te­re beszé­dé­ben Tamá­si Áron nem­ze­ti érzést meg­erő­sí­tő ere­jét emel­te ki, ame­lyet hatá­ro­kon átíve­lő­nek neve­zett, s mint fogal­ma­zott, az elő­dök­től örö­költ érté­ke­ket úgy kell átad­ni a gyer­me­kek­nek, hogy ők majd tovább tud­ják hagyo­má­nyoz­ni azo­kat. A vasár­nap kora dél­utá­ni emlék­ün­nep­sé­get az író csa­lá­di házá­nak udva­rán tartották. 

Had­nagy Jolán, a Tamá­si Áron Műve­lő­dé­si Egye­sü­let veze­tő­je rávi­lá­gí­tott arra, hogy a hely még őrzi Tamá­si jelen­lé­tét a geren­dák­ban, fák­ban, kavi­csok­ban. Isten kiemel­te ebből a világ­ból, a szán­tást és vetést más­ra bíz­ta, őt a nagy­vi­lág­ban irá­nyí­tot­ta, más minő­sé­gű fel­ada­tot szánt neki. Elküld­te a nagy­vi­lág­ba, hogy haza­küld­je nekünk Ábelt, adja kicsi Mókát, hogy tudas­sa velünk, Józsi­ás még­is legyő­zi az ördö­göt, és hogy tudas­sa velünk, hogy Tün­dér­or­szág­ra vigyáz­ni kell. Tün­dér­or­szág nem csak Szé­kely­föld, de Tün­dér­or­szág az egész Kár­pát-meden­ce – fogal­ma­zott az egye­sü­let képviselője. 

Az ünnep­sé­gen Elek Tibor iro­da­lom­tör­té­nész, kri­ti­kus, főszer­kesz­tő, szín­igaz­ga­tó, vala­mint Ozs­váth Imo­la, a szé­kely­ud­var­he­lyi Tamá­si Áron Gim­ná­zi­um magyar­ta­ná­ra a Tamá­si Áron Ala­pít­vány Tamá­si Áron- és Vir­rasz­tás-díjá­ban része­sül­tek kivé­te­les munkásságukért. 

Potá­pi Árpád János, a magyar Minisz­ter­el­nök­ség nem­zet­po­li­ti­ká­ért fele­lős állam­tit­kár is fel­szó­lalt az ese­mé­nyen, rámu­tat­va, hogy „egy közös­ség kibon­ta­ko­zá­sát és a közös­sé­gi gon­dol­ko­dás meg­úju­lá­sát ismer­het­jük meg Tamá­si Áron írá­sá­ból. Ennek a közös­ség­nek, s egy­út­tal min­den közös­ség­nek a hét­köz­na­pi igé­nye­ken felül azon­ban töre­ked­ni kell vala­mi több­re is.

Tamá­si Áron úgy fogal­ma­zott, hogy »a test gond­ja után a lel­ket is művel­ni kell«.

Az ember lel­ké­nek a műve­lé­sé­hez pedig a tör­té­net­be­li közös­ség isko­lát és temp­lo­mot biz­to­sít magá­nak, azaz meg­szer­ve­zi a tudás és a hit intézményeit.”

Mint Potá­pi fogal­ma­zott, az emlék­év kere­té­ben szé­pen meg­mu­tat­ko­zott az, amit az író egész éle­té­ben hir­de­tett: a magyar­ság össze­tar­to­zá­sa a nem­ze­ti egy­ség­ben. Magyar­or­szág kor­má­nya pedig rég­óta a magyar­ság össze­tar­to­zá­sát hangsúlyozza. 

„Magyar­or­szág kor­má­nya részé­ről a nem­zet­po­li­ti­ká­ban rég­óta hir­det­jük, hogy a helyi közös­sé­gek­nek szü­lő­föl­dön való bol­do­gu­lá­sa elsőd­le­ges jelen­tő­sé­gű. Ehhez szük­ség van egy erős intéz­mény­rend­szer­re, amely a böl­cső­dé­től a fel­ső­ok­ta­tá­sig kísér­he­ti a fia­ta­lok éle­tét. A szü­lő­föl­dön való meg­ma­ra­dás nem lehet­sé­ges, ha a jó minő­sé­gű magyar nyel­vű okta­tá­sért messzi­re kell utaz­ni, s ezért a csa­lád és a helyi közös­ség a kez­de­tek­től szétszakadozik”

– muta­tott rá az államtitkár. 

For­rás: sze​kely​hon​.ro