Hírek Vélemények/Publicisztikák Szivárvány és identitás

Szivárvány és identitás

A világot irányító „láthatatlan” globális hatalmi szuperstruktúra célja, hogy lerombolja az ember hagyományos önazonosságát, s helyére mesterségesen felépített, hamis identitásokat tegyen

Az ógörög nyelvben az id gyök azt jelenti, saját maga, ön. Ebből ered az identitás szó, amely arra utal, hogy egy entitás, egy létező, önmagával azonos, de a geometriában használatos idom szó is ezt jelzi, akárcsak az idea és ideológia. A magyar nyelv játékosságát jelzi, hogy saját szerkezetébe beillesztve azt is ki tudja fejezni, ha ennek az ellenkezője történik, vagyis amikor valakinek nincs id-je, ezért aztán idétlen. És aki idétlen, az, nem lévén neki önmagával való azonossága, összevissza bolyong a világban, helyét nem találva. Az angol szóhasználatban egyébként az ID egyszerűen a személyazonossági okmányt jelenti.

Elgondolkodtató az idióta, idiotizmus szó különös sorsa is, hiszen eredetileg az idiosz és idiótész szavak annyit jelentettek, hogy az adott lény saját maga, tehát magánember. Olyan értelemben magánember, hogy nem vesz részt a köz életében, tehát nem él azokkal a jogokkal, amelyek lehetőséget adnának számára a közösség, a polisz életének formálására. Ezért aztán a latinba már úgy ment át, mint a tanulatlan, műveletlen, a világot megérteni nem képes tömegember. Az orvosi nyelvben pedig már súlyos mentális kórkép megnevezése.

Olyan korban élünk, ahol a világot egy olyan „láthatatlan” globális hatalmi szuperstruktúra irányítja, amelynek legfőbb célja, hogy gigantikus tőkestruktúrák eszközeként engedelmes munkaerő és fogyasztóerő állatok gigantikus csordájává tegye az emberiséget. Ezt érthető módon úgy próbálja elérni, hogy lerombolja az ember hagyományos önazonosságát, hogy helyére mesterségesen felépített hamis identitásokat tegyen. Az ógörög nyelv logikáját követve ily módon idiotizálva az emberi lények tömegeit, a magyar nyelv logikáját követve így téve őket idétlenné.

Az ember identitásának legfőbb pillérét a saját nemével való azonosság jelenti, lévén, hogy egy faj életének az időben való kiterjesztése csak kiegyensúlyozott fajfenntartással képzelhető el. Úgy, hogy egy férfiből és nőből álló emberpár világra hozza és testi-lelki egészségben felneveli a jövő nemzedékét, hogy így „folytassa magát” a végtelen időben. Érthető tehát, hogy a világ „nem létező” urai a nemi identitás szétroncsolásával próbálják imént vázolt céljaikat elérni. Ezt a törekvésüket egy cinikus és gátlástalanul hamis elbeszélési mód felépítésével és globális narratívaként való elterjesztésével próbálják elérni.

E hamis elbeszélési mód lényege, hogy első lépésben azt állítja, hogy a homoszexualitás mindenféle értelemben ugyanolyan létminőség, mint a heteroszexualitás. Majd amikor ezt már úgy ahogy bemosta a köztudatba (vagy ebben az esetben inkább a köztudatlanságba), akkor továbblép, és azt a narratívát igyekszik uralkodóvá tenni, hogy a homoszexualitás nem egyszerűen egyenlő, hanem magasabb rendű, következésképp büszkeségre (pride) okot adó identitás. Ezért azok válnak üldözendővé, akik még mindig a primitív, ócska eredeti identitásukat őriznék eléggé el nem ítélhető módon.

Ez nagyjából olyan, mintha a ráksejtek szabad és büszke népe vonulna fel, azt állítván, hogy ráksejtnek lenni az egy sokkal magasabb rendű identitás, mint beletörődni abba az ócska és primitív identitásba, ami a szokványos (heteroszexuális) sejtek gyáva rabszolganépét jellemzi. Azt is előre vetítve ezzel, hogy közeleg az idő, amikor végre minden élőlény csakis és kizárólag rákos sejtekből áll majd, akik így folyamatosan átélhetik a teljes szabadságot és egyenlőséget. Talán nem kell ma már tudományos fokozattal rendelkező rákkutatónak lenni, hogy belássuk, a ráksejtek szabadsága, egyenlősége, testvérisége általában nem ilyen büszkeség felvonulás happy end történet szokott lenni. És hogy ez a megközelítés talán nem a legszerencsésebb fejlemény az emberi közösségek történelmi identitás küzdelmeiben.

Érdemes lenne talán azon is eltöprengeni, hogy az 1989 novemberében Washingtonban megtartott nemzetközi konferencia nyomán washingtoni konszenzusnak nevezett globális hatalomgazdasági diktátum hármas jelszava, vagyis a „liberalizálj, deregulálj, privatizálj” parancs ugyanerre a logikára épül, hiszen az élőlényekben burjánzani kezdő ráksejtek is liberalizálni, deregulálni és privatizálni akarnak. Liberalizálni, hogy semmi ne korlátozza a ráksejtek szaporodását, deregulálni, hogy ne legyenek semmiféle szabályok arra nézve, miként is működik az élő szervezet, mondjuk a neuro-endokrin szabályozó rendszer ne szóljon bele abba, hogy a ráksejtek mit és hogyan csinálnak. És végül teljes privatizációra van szükség, mert miféle dolog az, hogy csak az „állami” immunrendszer felügyelheti a szervezet védelmét, a ráksejtek szabad is büszke népe is kapjon lehetőséget az immunrendszer irányítására.

Talán nem szükséges különösebb kommentár ahhoz, hogy a globális hatalomgazdasági diktátum az elmúlt harminc év során a rákos burjánzás metaforája a világban. A szivárványos zászlók körül most kibontakozóban lévő identitásháborút az teszi elkerülhetetlenné, hogy a „nem létező” pusztító világerő szintet lépett, elérkezettnek látja az időt arra, hogy a „másság” szivárványos zászlója a nemzeti jelképekkel azonos szintre, és nyilván kis idő múlva azok fölé emelkedhessen, hogy aztán azokat letaszítva egyetlenként uralkodhasson.

A magyar nyelv filozófiai mélyszerkezetét mutatja meg az idő szavunk is, melynek alapja szintén az id, vagy ahogy Petőfi írja, az idő igaz, s eldönti, ami nem az. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az üdvösség szó eredetije az idvesség, akkor azt hiszem, szavak nélkül is tudjuk, mi a teendőnk.

Forrás: Magyar Hírlap / Bogár László közgazdász)