Szilveszteri és új évköszöntő népszokások
A jelenleg is gyakorolt szilveszteri és új évköszöntő népszokások az ősi hagyományok jelenkori továbbélései modern néphagyományok formáiban.
A petárdázás, tülkölés, dudálás az ostorcsattogtatás, sípolás, dobolás modern megfelelői, ezek egykori feladata a rossz-, ártó szellemek elüldözése volt.
A keresztény időkben a Nyugat-Dunántúlon az éjféli mise ideje alatt a pásztorok ostorokat pattogtatva, tülköket, kürtöket fújva jártak körbe-körbe a templom körül, így védték azt az Ártótól.
Száradó ruhát nem hagytak kint Karácsony estéjére, “nehogy a Manó beleköltözzön!” Ez utalás Mani püspök, a manicheizmus atyja kínhalálára, akit megnyúztak és a bőrét kitömték, nehogy fel tudjon támadni.
Erdély sok helyén máig tartják ezt a szokást, csak a pontos okát nem ismerik már. A portákat, házakat is újév napjától volt szokás megáldani, megtisztítani.
E szokás továbbélése lehet, hogy a keresztények általában január első felében áldatják meg a pappal házaikat.
Az Újév napja régen a Téli napforduló/Kara-Csán másnapja volt, az új évet az új nap-ciklus kezdetéhez kötötték, nem a naptári év végéhez.
Áldás, békesség!