Hírek Vélemények/Publicisztikák Szenvedhetnek‑e fehé­rek faji diszkriminációt?

Szenvedhetnek‑e fehé­rek faji diszkriminációt?

Szenvedhetnek‑e fehé­rek faji diszk­ri­mi­ná­ci­ót az ame­ri­kai szö­vet­sé­gi tör­vé­nyek értel­mé­ben? – teszi fel a kér­dést Wendy Kami­ner jogász a Tab­let folyó­irat oldalán.

Bár a kér­dés egy­sze­rű­nek vagy butá­nak is tűn­het, az ame­ri­kai Leg­fel­sőbb Bíró­ság elé komoly kihí­vást támasz­tott pél­dá­ul a Kali­for­ni­ai Egye­tem Veze­tő­je vs. Bak­ke vagy a Fis­her vs. Texa­si Egye­tem ügy. (Az ügyek az úgy­ne­ve­zett „affir­ma­tive acti­on” kap­csán tör­tén­tek, melyek értel­mé­ben bizo­nyos mennyi­sé­gű kisebb­sé­gi diá­kot kell fel­ven­ni akár a rosszabb pont­szá­mok mel­lett is – A szerk.). A Leg­fel­sőbb Bíró­ság arra jutott, hogy bár a fehé­rek szen­ved­het­nek for­dí­tott diszk­ri­mi­ná­ci­ó­tól, a joga­i­kat felül­ír­hat­ja a sok­szí­nű­ség­re való igény.

A kri­ti­kai faj­el­mé­let és a diva­tos anti­rasszis­ta kép­zé­sek az ilyen nehéz kér­dé­se­ket könnyen elve­tik – írja a szerző.

Sze­rin­tük a fehé­rek bete­ge­sen és kizá­ró­la­go­san rasszis­ták, egy olyan ország és kul­tú­ra ter­mé­kei és haszon­él­ve­zői, melyet a fehér faji fel­sőbb­ren­dű­ség for­mált és szol­gált, akár tet­szik nekik, akár nem. A fehé­rek lehet­nek a rassziz­mus aka­ra­tán kívü­li elkö­ve­tői, de soha nem lehet­nek az áldozatai.

Az anti­rasszis­ta kép­zé­sek cél­ja, hogy fel­tár­ják a rassziz­mu­sun­kat, arra kény­sze­rít­ve, hogy exp­li­ci­ten és nyíl­tan gyón­juk meg azt és néz­zünk vele szem­be. A fehé­rek, ide­ért­ve azo­kat, akik har­col­tak a faji igaz­sá­gos­sá­gért, talán azt hiszik, isme­rik magu­kat, de a tré­ne­rek job­ban isme­rik őket. Az egyet nem értés, vagy az ellen­ál­lás az újra­ne­ve­lés­sel szem­ben egy­sze­rű­en taga­dás, a „fehér töré­keny­ség” kife­je­ző­dé­se. S mivel köte­le­ző tré­nin­gek zaj­la­nak az isko­lák­ban, a kor­mány­hi­va­ta­lok­ban és a magán­cé­gek­nél, a peres­ke­dés elkerülhetetlen.

Wil­li­am Clark közép­is­ko­lás és any­ja, Gab­ri­el­le bepe­rel­ték a Democ­racy Prep neva­dai álla­mi isko­lát, mert állí­tá­suk sze­rint bün­tet­ték Wil­li­a­mat, ellen­sé­ges mun­ka­he­lyi han­gu­lat­nak tet­ték ki, és azzal fenye­get­ték, hogy nem adják át érett­sé­gi­jét, mert nem volt haj­lan­dó részt ven­ni a köte­le­ző tár­sa­dal­mi igaz­sá­gos­ság-tré­nin­gen. A tan­anyag, mely­nek neve a „vál­to­zás szo­cio­ló­gi­á­ja”, kije­len­tet­te, hogy „for­dí­tott rassziz­mus nem léte­zik”, és köve­tel­te, hogy a diá­kok „vall­ják meg dzsen­der, nemi, val­lá­si és faji iden­ti­tá­su­kat”, utá­na pedig azo­kat „val­la­tás­nak, vizs­gá­lat­nak és nega­tív cím­ké­zés­nek” tet­te ki.

Wil­li­am vilá­gos bőrű, kevert etni­kai hát­te­rű diák, aki egye­dül volt fehér az osz­tá­lyá­ban, s így keresz­tény­sé­gé­vel együtt a tan­anyag elnyo­mó­nak nevez­te. A tan­anyag sze­rint „vele­szü­le­tett hite van másik alsóbb­ren­dű­sé­gé­ben” és ezt fel­ada­ta lett vol­na „elfe­lej­te­ni” az elve­ket, melye­ket keresz­tény any­ja taní­tott neki.

A Clark csa­lád olyan vég­zést akar a szö­vet­sé­gi bíró­ság­tól, mely enge­di Wil­lia­met leérett­sé­giz­ni, kitör­li buká­sát a kur­zus­ban, és pénz­ügyi­leg kom­pen­zál­ja. A csa­lád az alkot­mány­ra és az egyen­lő okta­tá­si biz­to­sí­té­kok­ra hivat­ko­zik. Az isko­la erő­sen más ver­zi­ót ad a kur­zus tar­tal­má­ról, így a szer­ző nem akar igaz­sá­got tenni.

A szer­ző sze­rint And­rew For­don szö­vet­sé­gi kerü­le­ti bíró, bár egyet­ér­tett Wil­li­am alkot­mány­ra való hivat­ko­zá­sá­val, vitat­ta, hogy tény­alap­ja len­ne a diszk­ri­mi­ná­ci­ó­ra, ellen­sé­ges mun­ka­he­lyi lég­kör­re és ellen­lé­pé­sek­re való hivat­ko­zás­nak. Arra kér­te a két felet, hogy tárgyaljanak.

A szer­ző sze­rint az ügy emlé­kez­tet arra, hogy a tények szá­mí­ta­nak. A követ­ke­ző fel­té­te­le­zést tár­ja az olva­só elé: a tények sze­rint egy fehér fiú diá­kot a tanár­ja vilá­gos „elnyo­mó­nak” nevez faja és neme alap­ján, és azt akar­ja, hogy „felejt­se el” pri­vi­le­gi­zált stá­tu­szá­ról való hitét, melyet szü­le­tett tulaj­don­sá­ga­i­ra ala­poz. Nin­csen a fiú­nak ugyan­olyan joga a jóvá­té­tel­re, mint egy feke­te diák­nak, aki ugyan­így tesz?

Az anti­rasszis­ta tré­ne­rek sze­rint már a kér­dés is elíté­len­dő, hiszen a fehér pri­vi­lé­gi­um kife­je­ző­dé­se a fel­ve­tés, misze­rint egy fehér vala­ha a feke­ték elnyo­má­sá­hoz hason­lí­ta­ná tapasztalatát.

A szö­vet­sé­gi bírók mást is gon­dol­hat­nak. Mivel az ítél­ke­zés egy­re inkább párt­po­li­ti­kai, a repub­li­ká­nu­sok által kine­ve­zett bírók külö­nö­sen nyi­tot­tak lehet­nek a fehér diá­kok pana­sza­i­ra. A faji érzé­keny­ség-tré­nin­gek kri­ti­ká­ja főleg jobb­ról, az irán­ta való támo­ga­tás főleg bal­ról jön. Azon­ban a bal­ol­da­li bírók sem iga­zán akar­tak úgy ítél­ni, hogy nin­csen for­dí­tott rassziz­mus. Továb­bá nem is tagad­ják meg a fehé­rek alkot­má­nyos joga­it faji ala­pon – írja a szerző.

A tár­gya­ló­ter­men kívül a régi vágá­sú libe­rá­li­sok, mint a szer­ző, csend­ben marad­nak. A peres­ke­dő csa­lá­dot nem­zet­kö­zi szer­ve­zet támo­gat­ja, melyet a Sout­hern Poverty Law Cen­ter „gyű­lö­let­cso­port­nak” neve­zett. Kevés libe­rá­lis mer kiáll­ni a csa­lád mel­lett. A kri­ti­ka viszont nem csak bal­ról jön. A libe­rá­lis Jodi Shaw fel­mon­dott a Smith Egye­tem­nél (ahol könyv­tá­ros volt – A szerk.). Fel­mon­dá­si leve­lét Bari Weiss újság­író posztolta:

„Több­ször mond­ták, hogy a mun­kám része a gon­do­la­ta­i­mat és érzé­se­i­met kom­mu­ni­kál­nom a bőr­szí­nem­mel kap­cso­lat­ban. Faji­lag ellen­sé­ges meg­jegy­zé­se­ket kap­tam, és elvár­ták, hogy mun­ka­vi­szo­nyom fenn­tar­tá­sá­hoz faji­lag elő­íté­le­tes visel­ke­dés­ben vegyek részt (…) A Smith Egye­tem olyan faji­lag ellen­sé­ges mun­ka­he­lyi lég­kört hozott lét­re, ahol (…) az új kri­ti­kai faj­el­mé­let­től való elté­rés – vagy csak a hűség meg nem foga­dá­sa – nyil­vá­nos meg­aláz­ta­tást és szak­mai ellen­lé­pé­se­ket jelent”.

Shaw a mas­sa­chu­se­ttsi diszk­ri­mi­ná­ció-elle­nes bizott­ság­hoz for­dult, nyil­ván per is lesz belő­le. A Smith egy magán­in­téz­mény, így Shaw nem érvel­het az alkot­mány első kiegé­szí­té­sé­vel a kény­sze­rí­tett beszéd ellen, de hasz­nál­hat erős érve­ket az álla­mi és szö­vet­sé­gi mun­ka­he­lyi diszk­ri­mi­ná­ció-elle­nes tör­vé­nyek­re alapozva.

A szer­ző maga is meg­élt ilyen váda­kat az egye­te­men, ami­kor 2014-ben Huck­le­ber­ry Finn kaland­ja­i­ról mesélt, és egy rasszis­ta kife­je­zést idé­zett. A szer­ző úgy vél­te, nem kell kiven­ni az ilyen mun­kák­ból a sér­tő sza­va­kat, és úgy vél­te, nem kell csak a kez­dő­be­tű­vel utal­ni az ilyen sza­vak­ra. Elő­adá­sát elő­ször jól fogad­ták, majd később fel­há­bo­ro­dott diá­kok nyo­má­sá­ra elítélték.

Kami­ner sze­rint az egye­tem veze­tő­sé­ge sok­kal inkább meg­tes­te­sí­ti a „fehér töré­keny­sé­get”, mint Jodi Shaw. Shaw erőt muta­tott, mivel meg­véd­te magát a kam­pu­szon. A szer­ző sze­rint az anti­rasszis­ta kép­zé­sek meg­sér­tik az ame­ri­ka­i­ak alkot­má­nyos joga­it a szó­lás­sza­bad­ság­gal kapcsolatban.

A szer­ző sze­rint igen­is léte­zik rend­szer­szin­tű rassziz­mus, de nem lehet a fehé­re­ket „köte­le­ző átne­ve­lő tábo­rok­ba” kül­de­ni. „Van a több­sé­günk­nek tudat­alat­ti elő­íté­le­te? Talán igen. De ez nem a taná­ra­ink és mun­kál­ta­tó­ink, és főleg nem a tör­vény­ho­zó­ink ügye”.

Kami­ner azzal zár­ja cik­két, hogy sza­bad vitát kéne tar­ta­ni a kér­dés­ben, ahol egy­más ellen érvel­het­nek a felek. 

„Nem érde­kes, hogy az anti­rasszis­ta tré­ne­rek ügye igaz, ha a lel­ki­is­me­re­ti sza­bad­ság forog kockán”. 

A szer­ző sze­rint a fehé­rek „való­szí­nű­leg” szen­ved­het­nek elő­íté­le­tes­ség­től. De az anti­rasszis­ta tré­ne­rek­nek is van hatal­ma, és vissza is élnek vele.

For­rás: Neok​hon​.hu