Hírek Vélemények/Publicisztikák Szent István ezeréves állama

Szent István ezeréves állama

Horváth Attila alkotmánybíró szerint a jövőt segíthetik a régi századok fontos törvényei

Az Árpádok leszármazottjaként a római pápától kért koronával avatták magyar királlyá Géza fejdelem fiát, Istvánt. Az első koronás fő ezer évvel ezelőtt létrehozta a magyarok államát. Ezzel az addig jórészt vándorló, főként állattenyésztéssel foglalkozó pogány népességet a Kárpát-medence keretei között földművelő lakossággá, keresztény országgá szervezte. Horváth Attila jogtörténész, alkotmánybíró azt tartja a legfőbb tanulságnak, hogy a fennmaradáshoz mindig meg kell őrizni a szuverenitás lehetséges legnagyobb mértékét és megtalálni, megkötni a szükséges kompromisszumokat.

– A koronázást a ma embere szépséges, látványos körülmények között végrehajtott, rendkívüli eseménynek képzeli el. Hogyan történt ez István idején?
– Abból az időből kevés forrás maradt fenn, inkább a generációk emlékezete őrizte meg az eseményeket. Azt például tudjuk, hogy 1000 karácsonyán a koronázás egyházi szertartás keretei között zajlott, de világi jelentősége is volt. Akkoriban a koronázásnak az egyik legfontosabb eleme a szent olajjal való felkenés volt, ez ugyanúgy történt a király, mint a püspök esetében. Ily módon pappá is vált a király, s ezért lehetett abban az időszakban egyházszervező jogköre is Istvánnak, s ezért nevezhetett ki az egyház élére érsekeket és püspököket. Ez volt a kezdete az ezeréves alkotmányfejlődésnek, amire büszkék lehetünk, hiszen Európában kevés nemzet mondhatja el magáról, hogy ezeréves alkotmánnyal rendelkezik.

– Említette, hogy a király egyházszervező jogkört kapott. Mi volt István, korábbi nevén Vajk eredeti pozíciója a jog szerint?
– István Géza fejedelem fiaként a fejedelmi trón örököse volt. Géza mindenképpen Istvánnak szánta az utódlást, ám tudvalévő volt: ahhoz, hogy Magyarország modern keresztény állam legyen, koronát kell kérni a pápától és meg kell koronázni Istvánt. A koronázással nemcsak de facto, a tény alapján, hanem de jure, a jog szerint is elismerték Magyarországot keresztény államnak. Megemlíthető, hogy a koronázással az akkoriban meghatározó hatalomként szereplő német–római császár is önálló, független keresztény államként tekintett Magyarországra. A koronát egyébként maga István kérte. Pontosan tudta, hogy egyrészről a nyugati kereszténységhez kell csatlakoznia, másrészt pedig Magyarország csak akkor lesz igazán szuverén, ha a pápától kapja a koronát, nem pedig a német–római császártól, mert azzal elismerte volna a császárság vezető szerepét. A háttérhez hozzátartozik, hogy csupán az az ország lehetett szuverén állam, amely legalább tíz egyházmegyét alapított és létrehozott egy érsekséget is. Ez a feltétel is teljesült, habár a passaui érsekség törekedett rá, hogy a saját hatalma alá vonjon bennünket, tehát egyházjogilag függő helyzetbe kerüljön Magyarország. Ekkor az állami függetlenség is megkérdőjeleződött volna. István végül nem is egy, hanem két érsekséget alapított, és kiépítette a teljes egyházszervezetet.

– Milyen szabályokat vettek alapul a koronázásnál?
– Nálunk nem volt érvényben az, ami például a franciáknál, hogy a király halálával a trónörökös azonnal uralkodónak számít, és ehhez képest csak formalitás a koronázás. Nálunk akkortól lett valaki király, amikor a Szent Korona a fejét érintette. Addig csak jogcímmel rendelkezett a királyi trónra, de nem lett királlyá.

– Azt tudták, hogy pontosan milyen földrajzi területre terjed ki a király hatalma?
– István idején még nem nagyon voltak térképek, az írásbeliség is kezdetleges volt. Ennek ellenére a tapasztalatok alapján a magyarok tökéletesen ismerték a Kárpát-medencét és a környékét is, hiszen a honfoglalást felderítő hadjáratok, fürkészések előzték meg. Egyes előőrsök már feltérképezték a Kárpát-medencét, tudatos, jól megszervezett honfoglalásról beszélhetünk. Az államalapítás kezdetén tehát szinte minden zugát ismerték a Kárpát-medencének, és meg tudták szervezni a határsávokat. A természetes határok révén pontosan lehetett tudni, hogy hol húzódnak Magyarország határai. Ott alakították ki a gyepűket. A belső területeken sem volt akadálya a közigazgatás létrehozásának. A vérségi kapcsolatokon alapuló törzsi, nemzetségi társadalmat István modern területi közigazgatássá szervezte át. Létrehozta a tíz egyházmegyét, és ezeken belül több mint negyven királyi vármegyét is kialakított. Megyének akkora területet jelöltek ki, amelyet egy nap alatt lóháton be lehetett járni, így világossá vált, kinek a birtokai találhatók a területen, milyen települések vannak, hogyan sorakoznak a legelők, az erdők, a rétek. Később kialakultak a járások is, ezeket egy nap alatt gyalog bejárhatták. Nem véletlen, hogy a megyék és a járások az Alföldön nagyobbak, hiszen ott könnyebb a közlekedés, a hegyes vidékeken pedig átlagosan kisebb terjedelműek.

– Akkoriban már ismert volt az államalapítás fogalma?
– A mai, modern értelemben vett fogalmat nyilván nem ismerték, de István tökéletesen tisztában volt azzal, hogy egy országot, egy királyságot irányít. Az Imre hercegnek címzett intelmekből és a törvényeiből kiderül, hogy már István idején kezdett kialakulni az államfogalom. Nyilvánvaló volt az is, hogy a magyar államhatalom erősebb, központosítottabb szervezet volt, mint a nyugat-európaiak. Amikor István az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta, valójában azt mondta, hogy innentől kezdve Magyarországot közjogi egészként kell kezelni. A terület nem magánbirtok, nem osztható fel, mint ahogyan másutt előfordult, hogy a király szétosztotta az országot két-három fia között. Magyarország Szűz Mária országa, Regnum Marianum, stabil határai vannak, s ilyen módon kell megőrizni. Ezt erősíti meg később a Szent Korona-tan, amely Szűz Mária országáról beszél. A Szent Koronának van területe, lakossága és hozzá kapcsolt hűbéres birtokai.

– Az államalapításkor a királyi hatalom milyen tényleges hatalmat foglalt magában?

– Azt mondhatjuk, hogy Istvánnak szinte korlátlan hatalma volt. Ő volt a legfőbb törvényhozó, a legfőbb bíró, a legfőbb hadvezér, a teljes közigazgatás vezetője, a főpapok kinevezője, a kül-, a bel- és a gazdaságpolitika meghatározója. Minden területen szabad keze volt. De azzal, hogy megkoronáztatta magát, megjelent az első korlátozás a magyar alkotmánytörténetben: elismerte maga fölött az isteni törvényeket. Ez azt is jelentette, hogy sem tetteiben, sem törvényalkotásában nem tehetett olyat, amely ellentétes az isteni törvényekkel. Ha ezt mégis megtette volna, akkor az egyház kiátkozza, ami akkoriban nagyon súlyos büntetésnek számított. A korabeli jogtudósok szerint az uralkodónak a tevékenységét szolgálatnak kellett tekintenie, úgy kellett uralkodnia, hogy az mindenkinek a boldogulását szolgálja, s az egyházi törvényeket be kellett tartania és tartatnia. Ebből következik az is, hogy ebben az időben a világi törvények azokat is büntették, akik egyházi előírást sértettek meg. Az 1083-ban szentté avatott István király megfelelt ezeknek a kívánalmaknak.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

– Ennyi változás közepette hogyan éltek az emberek a korabeli Magyarországon?
– Ezt részben a terület adottsága szabta meg. A földművelés elterjesztésében például nagy szerepe volt az egyháznak. A bencések hoztak Magyarországra egyes olyan technikákat, amelyek az agrárium számára fontosak voltak, s a rend mintagazdaságot is alapított. Akkoriban nagyon jól termett a föld, megélhetett belőle a lakosság. A magyar állam fennmaradása, fejlődése szempontjából nagy jelentősége volt annak, hogy a terület el tudta tartani az itt élőket. Az egyház egyébként a kenyérgabona- és a bortermesztésnél is irányt mutatott.

– Szomorú gondolatsor kapcsolható ehhez a pozitív kezdethez: Mohács és Trianon. A magyar történelem két olyan meghatározó pontja, amelyet valószínűleg nem lehet elfeledni.
– Mohács nem csak azért volt sorscsapás Magyarországnak, mert 150, de inkább 200 évre hadszíntérré tette az országot, hanem azért is, mert a magyar lakosságnak a színe-java elveszett. A török ugyanis azokat a területeket foglalta el, ahol többségében magyarok laktak, s jobbára azok a helyek úszták meg a hódoltságot, ahol nemzetiségiek éltek, így a felvidéki szlovákság, a kárpátaljai ruténság és az erdélyi románság lényegében elkerülte a török hódítást. A középső, magyarlakta területek szenvedtek a legjobban. Mátyás idején, az 1400-as években még négymillió lakosa volt Magyarországnak, a hódoltság végén, kétszáz évvel később viszont kevesebb mint négymillió. A középső területek teljesen elnéptelenedtek, ennek következtében jelentős betelepítések történtek a XVIII. században, s ezek nagyban átalakították a nemzetiségi összetételt a Kárpát-medencében. Mindez előrevetítette a trianoni békeszerződést, azzal együtt is, hogy a diktátumot nem igazságosan, vagyis az etnikai elveket követve alakították ki, hanem Magyarországot megbüntették az elcsatolással. Ezért kerülhetett át például egymillió magyar Csehszlovákia területére, kétmillió magyar Romániába, miközben húszezer román maradt Magyarországon. Ezek egyáltalán nem az etnikai elvek érvényesülését mutatták, hanem csupán a politikai számítást. A győztesek a magyarságot figyelmen kívül hagyva alakították ki a trianoni határokat.

– Mennyi időre szól a trianoni békeszerződés hatálya?
– Elterjedt egy városi legenda, hogy az 1920-as békeszerződés száz év múltán érvényét veszíti. Ebből semmi sem igaz, olyannyira, hogy Magyarországra már nem is a trianoni, hanem az 1947-ben megkötött párizsi békeszerződés, a második Trianon vonatkozik. Ez a szomorú valóság.

– A mai Alaptörvény hogyan garantálja a függetlenséget, a biztonságérzetet?
– Az Alaptörvény erős nemzeti öntudatot, szuverenitásérzetet ad Magyarországnak. Emellett nagyon fontos szerepük van az elmúlt évszázadokban hozott alapvető törvényeknek, vagyis a történeti alkotmánynak. Ide sorolható például az aranybulla, az 1848–49-es törvények és az igazságszolgáltatás függetlenségét garantáló XIX. századi jogszabályok is. Ezt támasztja alá az is, hogy az Alkotmánybíróság egyik határozatában, 2016-ban leszögezte: a történeti alkotmány garantálja Magyarország szuverenitását az Európai Unión belül is. Ilyen értelemben megőriztük szuverenitásunk jelentős részét. Azt persze tudni kell, hogy ha egy ország valamilyen szövetségi rendszerbe lép, akkor egyes jogköreit bizonyos módon rendszerint átruházza. Ez történt, amikor a NATO, majd az EU tagjai lettünk. Ám az nem közömbös, hogy milyen jogköröket adunk át és hogyan kötünk kompromisszumot, ha szükségessé válik.

– Végül egy személyes kérdés: ön mint egyetemi oktató 2006 végén tagja lett a korabeli rendőri brutalitásokat vizsgáló Civil Jogász Bizottságnak. Levont-e az állam működése szempontjából olyan tanulságot, amelyet a jogtörténet oktatójaként átadhat a tanítványainak?
– Nemcsak 2006-nak, hanem a rendszerváltozás harminc évének egyik nagyon fontos tanulsága: nem elég a jogállam intézményeinek a kiépítése, azt megfelelően működtetni is kell. Egyrészről felkészült, lelkiismeretesen dolgozó jogalkalmazók, másrészről öntudatos, jogaikat ismerő állampolgárok révén. Nagyon fontos a szolidaritás is, segítenünk kell a bajba jutott embertársainkon. Különösen nagy a felelősségük ezen a téren a jogászoknak, akik erre még esküt is tettek, amikor jogi doktorrá avatták őket.

Forrás: Magyar Nemzet / Kulcsár Anna