Száz­öt­ven éves a kolozs­vá­ri egyetem

Kolozs­vá­ron a magyar nyel­vű egye­te­mi okta­tás száz­öt­ven évét ünnep­lik a héten, hiszen 1872. októ­ber 12-én jelent meg az az ural­ko­dói ren­de­let, amely­nek alap­ján meg­nyíl­ha­tott a város­ban a magyar kirá­lyi egye­tem. A kolozs­vá­ri magyar fel­ső­ok­ta­tás azon­ban ennél sok­kal régeb­bi. Az intéz­mény önál­ló­sá­gát a kom­mu­niz­mus első éve­i­ben szün­tet­ték meg, és azt máig nem kap­ta vissza.

A Kolozs­vá­ri Bab­es – Bolyai Tudo­mány­egye­tem (BBTE) magyar tago­za­ta kon­fe­ren­ci­á­val, könyv­be­mu­ta­tók­kal és kiál­lí­tá­sok­kal ünnep­li az erdé­lyi magyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás száz­öt­ven évét októ­ber 12. és 14. között. Az ünne­pé­lyes meg­nyi­tót a Kivá­ló­ság ma című tudo­má­nyos kon­fe­ren­cia köve­ti, ame­lyen az egye­tem okta­tói és meg­hí­vott ven­dég­ta­ná­ra­ik tar­ta­nak előadásokat.

A három­na­pos ren­dez­vény­so­ro­zat része­ként több köny­vet is bemu­tat­nak, köz­tük Gaal György iro­da­lom- és hely­tör­té­nész egye­tem­tör­té­ne­ti köte­tét, A Sze­ge­di Tudo­mány­egye­tem és elő­dei tör­té­ne­te című kiad­vány máso­dik részét, vala­mint A kolozs­vá­ri egye­tem tör­té­ne­te az ala­pí­tás­tól a sze­ge­di újra­kez­dé­sig című könyvet. 

Az egye­tem főépü­le­té­nek elő­csar­no­ká­ban az érdek­lő­dők egy egye­tem­tör­té­ne­ti kiál­lí­tást is meg­te­kint­het­nek.
A BBTE magyar tago­za­ta arra emlé­ke­zik eze­ken a napo­kon, hogy 1872. októ­ber 12-én szü­le­tett meg az az ural­ko­dói ren­de­let, amely jóvá­hagy­ta a kolozs­vá­ri magyar kirá­lyi egye­tem műkö­dé­sét. Az ala­po­kat olyan tudós taná­rok tet­ték le, mint Fehér Lipót, Far­kas Gyu­la, Riesz Fri­gyes, akik­nek a nevé­vel ma is talál­ko­zik az, aki mate­ma­ti­kát tanul a világ vala­me­lyik fel­ső­ok­ta­tá­si intéz­mé­nyé­ben, nyi­lat­koz­ta az Erdé­lyi Figye­lő­nek Soós Anna rektorhelyettes.

A pon­tos­ság ked­vé­ért érde­mes meg­je­gyez­ni, hogy a kolozs­vá­ri egye­te­mi okta­tás a XVI. szá­za­dig vezet­he­tő vissza. 

Dávid Ferenc refor­má­tor isten­ta­ga­dá­si pere és elítél­te­té­se volt az a pil­la­nat, ami­kor Bátho­ry Kris­tóf feje­de­lem cse­lek­vés­re szó­lí­tot­ta fel kirá­lyi öccsét, Ist­vánt. Az első tizen­két jezsui­ta 1579. szep­tem­ber 14-én indult útnak Len­gyel­or­szág­ból Erdély­be, hogy Kolozs­vá­rott nevel­jék, oktas­sák az ifjú­sá­got. Erdé­lyi tar­tóz­ko­dá­suk­nak az 1579-es tor­dai ország­gyűlés biz­to­sí­tott tör­vé­nyes alapot.

A kolozs­mo­nos­to­ri ben­cés apát­ság­ban tele­ped­tek meg, a lakos­ság való­ság­gal tódult hoz­zá­juk, írja Illyés Ele­mér tör­té­nész. Az elis­me­rés, amely mun­ká­ju­kat kísér­te, rávet­te a feje­del­met, hogy bevi­gye őket Kolozs­vár­ra. Meg­kap­ták a Far­kas utcai feren­ces zár­dát és temp­lo­mot, isko­la cél­já­ra a szom­szé­dos kla­risszák házát és telkét. 

Az ala­pí­tó­le­ve­let 1581. május 12-én adta ki szá­muk­ra a király, olyan kité­te­lek­kel, hogy a hall­ga­tók mes­te­ri és dok­to­ri foko­za­tot is nyer­hes­se­nek. Itt tanult a kál­vi­nis­ta csa­lád­ba szü­le­tett Páz­mány Péter is.

A jezsu­i­ták­nak Erdély­ből való kiűze­té­sé­vel, az aka­dé­mia és a sze­mi­ná­ri­um lerom­bo­lá­sá­val lezá­rult a kolozs­vá­ri egye­tem tör­té­ne­té­nek első feje­ze­te. Egy máso­dik, nyu­gal­ma­sabb idő­szak 1698-ban kez­dő­dött, ami­kor a jezsu­i­ták újra meg­nyi­tot­ták kolozs­vá­ri aka­dé­mi­á­ju­kat. Ennek végét Kele­men pápa 1773-as bul­lá­ja jelen­tet­te, amely eltö­röl­te a rendet.

A kolozs­vá­ri egye­te­met Mária Teré­zia szer­vez­te át. Pia­ris­ta irá­nyí­tás alatt Kirá­lyi Aka­dé­mi­ai Lyce­um néven műkö­dött 1784-ig, ami­kor II. József eltö­röl­te az intéz­mény egye­te­mi jel­le­gét. Végül 1872. októ­ber 12-én Ferenc József szen­te­sí­tet­te az ország­gyű­lés egye­tem­ala­pí­tá­si hatá­ro­za­tát, így jött lét­re októ­ber 14-én a Far­kas utcai épü­let­ben a Ferenc József Tudo­mány­egye­tem. Első rek­to­ra Ber­de Áron volt, s 269 hall­ga­tó látogatta.

Mind­ez 1919. május 12-ig tar­tott, ami­kor a román állam kisa­já­tí­tot­ta az intéz­ményt, és I. Fer­di­nánd király név­vel 1940-ig működ­tet­te. A magyar egye­te­met Sze­ged­re köl­töz­tet­ték, de a máso­dik bécsi dön­tés után vissza­he­lyez­ték Kolozs­vár­ra. Újabb for­du­la­tot 1944. októ­ber 25. hozott, ami­kor a szov­jet és román csa­pa­tok elfog­lal­ták Észak-Erdélyt, és 1945. május 29-én a magyar egye­te­met egy leány­gimnáziumba száműzték.

 Az önál­ló magyar Bolyai Tudo­mány­egye­tem 1945. júni­us else­jei lét­re­jöt­te és elhe­lye­zé­se a köz­pon­ti, Far­kas utcai épü­let­ben az erdé­lyi magyar köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek kitar­tó küz­del­mé­nek köszönhető.

Az egye­tem hely­ze­te azon­ban tovább rom­lott. A román minisz­ter­ta­nács uta­sí­tá­sá­ra az orvo­si fakul­tást Maros­vá­sár­hely­re irá­nyí­tot­ták, az Erdé­lyi Múze­um Egye­sü­let nagy érté­kű tudo­má­nyos gyűj­te­mé­nye­it lefog­lal­ták, a magyar állam­pol­gár­sá­gú taná­rok több­sé­gét kiuta­sí­tot­ták az ország­ból. A „Bolya­it” 1959-ben beol­vasz­tot­ták a román Bab­es – Bolyai Tudo­mány­egye­tem­be. Négy egye­te­mi tanár, köz­tük Sza­bé­di Lász­ló köl­tő öngyil­kos lett.

A magyar karo­kat az 1989-es for­ra­da­lom után indí­tot­ták újra. Tör­tént ugyan kísér­let az önál­ló­ság meg­szer­zé­sé­re, de nem veze­tett eredményre. 

A kolozs­vá­ri intéz­mény máig Romá­nia veze­tő egye­te­me, magyar tago­za­tán hat­ezer-hat­szá­zan tanul­nak, köz­tük poszt­dok­to­ri hallgatók.

For­rás: magyar​nem​zet​.hu