Hírek Magyarországi hírek Sosem vol­tunk haj­lan­dók részt ven­ni a saját teme­té­sün­kön + ( Videó )

Sosem vol­tunk haj­lan­dók részt ven­ni a saját teme­té­sün­kön + ( Videó )

Csak az állam­nak van hatá­ra, a nem­zet­nek nincs, vala­ki meg­ér­tet­te, vala­ki nem. Ezer­éves tör­té­ne­lem áll mögöt­tünk, ezért felül­emel­ke­dünk az itt és mos­ton. Lát­juk szom­szé­da­ink­ban azt, ami elvá­laszt és ami össze­köt. Aki magya­rul lát, az Szent Ist­ván sze­mé­vel lát – mond­ta Orbán Vik­tor minisz­ter­el­nök a 896 cen­ti­mé­ter magas cen­te­ná­ri­u­mi turul­szo­bor ava­tá­sán Sátoraljaújhelyen.

– Ismer­jük a stá­ci­ó­kat, a sátor­al­ja­új­he­lyi magyar kál­vá­ria fáj­dal­mas stá­ci­ó­it is ismer­jük. Még­is újra jár­juk a kereszt­utat. Gyógy­írt, vigaszt, reményt és biz­ta­tást aka­runk. Tud­juk, hogy ezt csak a kereszt­út végén kap­hat­juk meg – kezd­te beszé­dét a minisz­ter­el­nök a Tri­a­non 100. évfor­du­ló­ja alkal­má­ból állí­tott turul­szo­bor ava­tó­ján. A kor­mány­fő ünne­pi beszé­dé­ben kiemelte:

csak így és itt emel­ked­he­tünk a fáj­dal­mak fölé. Oda kell eljut­nunk, ahol min­den meg­vi­lá­go­so­dik és min­den értel­met nyer. Fel kell jut­nunk oda, ahon­nan meg­lát­hat­juk a jövőt. Ezért vagyunk ma itt.

A kor­mány­fő kiemel­te, hogy a magya­rok­nak ezred­éves magas­ság­ban van a tör­té­ne­lem hori­zont­ja. Innen szét lehet tekin­te­ni, innen messzi­re lehet lát­ni. – Jobb­ra Kas­sa, arra Szat­már­né­me­ti, mögöt­tünk Mun­kács. Ha nem a sze­münk­kel nézünk, hanem a szí­vünk­kel, még messzebb­re is ellát­ha­tunk. Egé­szen az idők kez­de­té­ig. Lát­juk, amint a nagy sztyep­pe ván­dor­ló népe­i­nek szá­zai eltűn­nek, és oda­vesz­nek a tör­té­ne­lem por­fel­hő­i­ben. Lát­juk, hogy mi, magya­rok se el nem tűn­tünk, se oda nem vesz­tünk, hanem a latin, a ger­mán és szláv népek gyű­rű­jé­ben külön­ál­ló minő­sé­gün­ket meg­őriz­ve hazát alapítottunk.

Meg­nyi­tot­tuk szí­vün­ket a keresz­tény­ség előtt, Isten igé­jét meg­hal­lot­tuk, meg­fo­gad­tuk és állam­szer­ve­zé­sünk alap­já­vá tettük

– emlé­ke­zett vissza beszé­dé­ben Orbán Vik­tor. A minisz­ter­el­nök leszö­gez­te: min­den ember azo­nos álla­pot­ban szü­le­tik, és sem­mi sem emel fel, csak­is az alá­zat, sem­mi sem taszít le, csak­is a gőg és a gyű­löl­ség. Ma is ezen a fun­da­men­tu­mon áll a hazánk. A nyu­ga­ti biro­dal­mi roha­mo­kat rend­re kivéd­tük. A kele­ti pogá­nyok pusz­tí­tó csa­pá­sa­it kihevertük.

– Nekünk sike­rült, ami a töb­bi sztyep­pei nép­nek nem. Kihar­col­tuk, meg­szer­vez­tük, magunk­hoz iga­zí­tot­tuk és meg­tar­tot­tuk helyün­ket Euró­pá­ban. Négy­száz éven át, négy tri­a­nonnyi időn keresz­tül erős és füg­get­len állam volt a magyar. Azután három­száz éven át, három tri­a­nonnyi időn keresz­tül küz­döt­tünk az Osz­mán Biro­da­lom ellen. Mélyen bent a Bal­ká­non, aztán a déli vége­ken, majd vissza­hát­rál­va a Kár­pát-meden­ce szívébe

– emlé­ke­zett vissza tör­té­nel­mi küz­del­me­ink­re Orbán Vik­tor, majd a török vész­re emlé­kez­ve úgy foly­tat­ta: bár Buda más­fél tri­a­nonnyi időn át török kézen volt, raj­tunk még­sem tud­tak átgá­zol­ni. Majd elbu­kott fel­ke­lé­sek­kel és sza­bad­ság­har­cok­kal súlyos­bí­tott két­száz év, két tri­a­nonnyi idő után még­is egy nagy euró­pai biro­da­lom társ­nem­ze­te­ként lép­tünk be a XX. szá­zad kapuján.

Matl Péter: Kész cso­da, hogy még itt vagyunk a szláv – ger­mán tengerben

– Min­den fér­fi­nak, nőnek meg kell vív­nia ezt a har­cot ott­hon, ha azt akar­ja, hogy meg­ma­rad­jon a nyelv, mert a hatá­ron túli hét­köz­na­pok­ban derül ki csak iga­zán, hogy tény­leg nyel­vé­ben él a nem­zet – mond­ta Matl Péter Magyar Örök­ség-díjas szob­rász, a sátor­al­ja­új­he­lyi új, monu­men­tá­lis turul­szo­bor tervezője.

– Tisz­telt höl­gye­im és ura­im! Bár az évszá­za­dok alatt magya­rok száz­ez­rei estek el a csa­ta­te­re­ken, lát­hat­ta az egész világ, hogy a magyar nem­ze­ten nem fog se a golyó, se a kard­vas. Ha le is verik a lábá­ról, újra és újra fel­áll. Most jöt­tünk el a magyar anyák tere mel­lett. A magya­rok kál­vá­ri­á­ján az asszo­nyok­nak külön hely jár. Ez jól is van így, mert min­dig az asszo­nyok pótol­ták a vér­vesz­te­sé­ge­ket. Hol ország­vé­dő kato­nák, hol ország­épí­tő mes­ter­em­be­rek hada­it adták a hazá­nak. Min­dig azt adták, ami­re éppen szük­ség volt. Asszo­nya­ink­nak köszön­het­jük, hogy a túl­élés és az ország­épí­tés művé­sze­te a gén­je­ink­ben van. Nekik köszön­het­jük, hogy mi vagyunk a túl­élés euró­pai baj­no­kai. Dicső­ség a magyar asszo­nyok­nak – mél­tat­ta a nőket a miniszterelnök.

Orbán Vik­tor kitért a magyar nép által kihar­colt függetlenségre.

– Nem let­tünk német tar­to­mány, se török vila­jet, se szov­jet tag­köz­tár­sa­ság. A kitö­röl­he­tet­len bizo­nyí­té­kok, temp­lo­mok és kated­rá­li­sok, váro­sok és főte­rek ma is ott áll­nak min­de­nütt. Hir­de­tik, hogy mi, magya­rok egy nagy kul­tú­ra­épí­tő és állam­szer­ve­ző nem­zet vagyunk

– mond­ta a minisz­ter­el­nök. Orbán hoz­zá­tet­te: végül az ezer­éves tör­té­nel­mi Magyar­or­szá­got a buda­pes­ti össze­es­kü­vé­sek hát­ba döf­ték. Had­se­re­gét meg­bé­ní­tot­ták és szét­zül­lesz­tet­ték. Az egyet­len hon­men­tés­re alkal­mas állam­fér­fit meg­gyil­kol­ták. Az orszá­got az ellen­sé­ge­ink, a kor­mányt a bol­se­vi­kok kezé­re adták. A Nyu­gat meg­erő­sza­kol­ta Közép-Euró­pa ezer­éves hatá­ra­it és történelmét.

– Ben­nün­ket véd­he­tet­len hatá­rok közé szo­rí­tott, ter­mé­sze­ti kin­cse­ink­től meg­fosz­tott, erő­for­rá­sa­ink­tól elre­kesz­tett, orszá­gunk­ból sira­lom­há­zat csi­nált. Erköl­csi aggá­lyok nél­kül raj­zol­ták újra Közép-Euró­pát, ahogy újra­raj­zol­ták Afri­ka és Közel-Kelet hatá­ra­it is. Ezt nem fog­juk elfe­lej­te­ni nekik soha – emlé­kez­te­tett a kor­mány­fő a tri­a­no­ni békediktátumra.

– És ami­kor azt hit­tük, ennél már nem süllyed­het mélyebb­re se a gőgös fran­cia és brit, se az álszent ame­ri­kai biro­da­lom, még­is volt lej­jebb. A II. világ­há­bo­rú után szív­fáj­da­lom nél­kül dob­tak oda ben­nün­ket a kom­mu­nis­ták­nak. A len­gye­lek, a cse­hek, a szlo­vá­kok azt kap­ták jutal­mul, amit mi bün­te­té­sül. Legyen ez örök tanul­ság a közép-euró­pai népek szá­má­ra. Sokan jelent­kez­tek már, hogy szí­ve­sen elföl­del­nék Magyar­or­szá­got. Volt, aki a néme­te­ket akar­ta meg­fosz­ta­ni egy szö­vet­sé­ges­től, volt, aki a Habs­bur­go­kon akart bosszút áll­ni, volt, akit a haszon­szer­zés veze­tett és volt, aki min­dig is gyű­löl­te a magya­ro­kat. Ők kapasz­kod­tak össze, hogy eltün­tes­se­nek ben­nün­ket a föld szí­né­ről. De mi makacs nép­ség vagyunk, soha­sem vol­tunk haj­lan­dók részt ven­ni a saját teme­té­sün­kön. A déd­apá­ink sem adták föl. Nem tér­del­tek le és nem kér­tek kegyel­met. Tal­pon marad­tunk, és kibír­tuk. Kibír­tuk a vago­no­kat, a náci láge­re­ket, a szov­jet gulá­got, a kite­le­pí­té­se­ket, Cseh­szlo­vá­ki­át, Jugo­szlá­vi­át és Cea­us­es­cut. Ma már nincs se Cseh­szlo­vá­kia, se Jugo­szlá­via, se Szov­jet­unió. Nincs már se brit, se fran­cia biro­da­lom. S ami meg­ma­rad belő­lük, az éppen most ver­gő­dik bosszút álló gyar­ma­ta­ik mul­ti­kul­tu­rá­lis szo­rí­tá­sá­ban – emlé­ke­zett vissza a kor­mány­fő a II. világ­há­bo­rú utá­ni idők­re egé­szen a rendszerváltozásig.

Orbán Vik­tor kiemelte:

a tör­té­ne­lem igaz­ság­té­te­lét a leg­na­gyob­bak sem kerül­he­tik el. És ahogy igaz, hogy össze­nő, ami össze­tar­to­zik, úgy igaz, hogy ami nem tar­to­zik össze, az szét is esik.

– Jól mond­ták száz évvel ezelőtt, mi még ott leszünk azok teme­té­sén, akik ben­nün­ket akar­tak sír­ba ten­ni. Mi, magya­rok viszont mara­dunk, akár­hogy for­dul is a szél, meg­ma­ra­dunk, mert itt­hon vagyunk, itt­hon vagyunk, és ezért meg­ma­ra­dunk. A magyar­ság az embe­ri szív mód­já­ra hol össze­hú­zó­dik, hol kitá­gul, de lénye­gé­ben 1100 éve ott él, ahol a nagy állam­ala­pí­tó­ink kije­löl­ték a helyét. Mél­tó­ság­gal őriz­zük a Kár­pát-meden­cét, ami kül­de­té­sünk is. Min­den meg­szü­le­tő magyar gyer­mek újabb őrhely is. Mi nem szab­dal­juk, nem gyö­tör­jük, nem áru­sít­juk ki, hanem meg­tart­juk a Kár­pát-meden­cét. Egy olyan nép önbi­zal­má­val és tar­tá­sá­val kell élnünk, amely tud­ja, hogy töb­bet adott a világ­nak, mint amit kapott tőle. Tel­je­sít­mé­nyünk föl­jo­go­sít ben­nün­ket a tör­té­nel­münk foly­ta­tá­sá­ra. S nekünk, mai­ak­nak azt is tud­nunk kell, hogy vol­tak már rosszabb hatá­ra­ink is, még­is itt vagyunk – szö­gez­te le a minisz­ter­el­nök, arra utal­va, hogy a magyar­sá­got nem lehet kiűz­ni a Kárpát-medencéből.

Orbán Vik­tor emlé­kez­te­tett: Cseh­szlo­vá­kia és Jugo­szlá­via helyett kap­tunk szlo­vá­ko­kat, szlo­vé­ne­ket, hor­vá­to­kat, szerbeket.

Azzal a Szlo­vá­ki­á­val, Szer­bi­á­val, Hor­vát­or­szág­gal és Szlo­vé­ni­á­val, amely büsz­ke nem­ze­ti mivol­tá­ra, öröm­mel épít­jük a közös jövőt.

– A tör­té­ne­lem meg­ad­ta az esélyt, talán az utol­sót, hogy a közép-euró­pai népek új kor­sza­kot nyis­sa­nak, a nyu­gat­ról és kelet­ről fenye­ge­tő veszéllyel szem­ben meg­véd­jék magu­kat, és együtt emel­ked­je­nek föl. Az elmúlt tíz évben bebi­zo­nyí­tot­tuk a szom­szé­da­ink­nak: ha a magyar nem­zet­ré­szek élet­ere­je össze­adó­dik, az nem­csak nekünk jó, hanem nekik is. Csak az állam­nak van hatá­ra, a nem­zet­nek nincs. Ez a tör­vény. Van, aki meg­ér­tet­te és van, aki nem. Akik még nem, job­ban ten­nék, ha siet­né­nek, mert fogy­tán az ide­jük – jelen­tet­te ki a kormányfő.

For­rás: Magyar Nem­zet Nagy Orsolya

Orbán Vik­tor minisz­ter­e­le­nök beszé­de az aláb­bi vide­ón visszanézhető