Simon-Benedek Zsuzsanna (USA): „Amikor több százezer keresztény magyar ember lelke összeér”

Isten, haza, család: támasz és erőforrás (III. rész)

Istenünk, hazánk és családunk: mennyi mindent magában rejt ez a három fogalom! Hitünket, reményünket, szeretetünket. Örömünket, aggodalmunkat, vigaszunkat. Álmainkat, vágyainkat, tetteinket. Egzisztenciánkat, biztonságunkat, egészségünket. Szeretteinket, közösségeinket, népünket. De vajon mit jelent önmagában a haza? A szülőföldünket? A lakóállamunkat? Az otthonunkat, ahová nap mint nap hazamegyünk? Vagy az Örök Hazát, ahová mindannyian készülünk? És ha valaki az élete folyamán egynél több országban él, az mit ért a földi haza fogalma alatt? Az Isten, haza, család hármas egységének jelentése és jelentősége volt a jubiláló Csíksomlyó Magazin idei., 20. számának központi témája, és erről kérdeztük mi is a világ két kontinensének hat országában élő tizenhét honfitársunkat. Igen-igen kifejező válaszaik az Augsburgban élő Neusser Erzsébet feleletében sűrűsödnek össze: „Ahol az irgalmas, szerető Isten és a családom van, ott van a hazám.” Az összeállítást Varga Gabriella és Orcskai Marianna, az augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszió Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjasa készítette 2024 tavaszán. A Csíksomlyó Magazinban megjelent tizenöt, valamint a Szent Kereszt Ökumenikus Magazinban napvilágot látott két, összesen tehát tizenhét választ sorozatban, egyenként ismertetjük. A harmadik részben Simon-Benedek Zsuzsanna, Csibi Lóránd, a Clevelandi Magyarokért Alapítvány alapító-elnökének hitvestársa fedi fel érzéseit.

„Amikor több százezer keresztény magyar ember lelke összeér”

Hál’ Istennek, az Isten mindenhol ott van, még itt Amerikában is, itt Clevelandben, ahová kivándoroltunk idestova huszonharmadik éve. Isten segítségével sikerült itt is gyökeret ereszteni, életet teremteni. Felnőttéletem kétharmadát töltöttem itt családommal: férjemmel és két gyermekünkkel, akik már maguk is felnőttek. Két gyönyörű unokával is büszkélkedhetünk, akik szépen beszélik ékes anyanyelvünket, a magyart.

Annak ellenére, hogy több mint két évtizede élünk itt, még mindig úgy érzem, hogy otthon, Székelyföldön vannak az igazi gyökereink, ahol, hál’ Istennek, szüleink még élnek és testvérem is. Itthonról szoktunk hazamenni, de hazulról ide még mindig nem hazajövünk, hanem „visszajövünk”. Kíváncsi vagyok, hogy valaha lesz-e úgy, hogy hazulról hazajöjjek…

Idén mindannyian, mind a heten hazautazunk és ott leszünk a pünkösdi búcsún Csíksomlyón. Erről is szólnak beszélgetéseink a kisunokákkal, akik még csak hét- és négyévesek, de nagyon komolyan készülnek a csíksomlyói búcsúra.

Ahogy ők mondják

„Erdélybe megyünk, ahol anya született és ahol a csíksomlyói Szűz Mária lakik. Ott fogunk ülni a füvön és együtt énekelni mindenkivel a csíksomlyói búcsún!”

 Rengetegszer elmeséltük már nekik a csíksomlyói búcsún megélt együtt-imádkozás, -éneklés élményét, amikor több százezer keresztény magyar ember lelke összeér.

Itt az idegenben úgy érzem, hogy a haza és a család fontossága hangsúlyosabb az életünkben, mint az otthon élőknek.

A hit segít megőrizni a lelki egyensúlyt minden helyzetben.

A magyarságtudat erősíti az identitást és a magyar közösségért való tenni akarást.

A család pedig az egyetlen biztos menedék és támogató közeg itt az idegenben, ami második otthonunk lett, de még mindig nem a hazám. 

Simon-Benedek Zsuzsanna, Cleveland (USA)

Forrás: Csíksomlyó Magazin 2024

(folytatjuk)

Forrás: eletunk.net