Sík mező­ben hár­mas út

A jelen­le­gi ukrán vál­ság­hoz három fő meg­kö­ze­lí­tés léte­zik a nyu­ga­ti világ­ban. Robert C. Cas­tel jegyzete. 

Az első sze­rint Putyin egy Hit­ler­be oltott Sztá­lin-klón, aki a Szov­jet­uni­ót kíván­ja hely­re­ál­lí­ta­ni, mint köz­bül­ső lép­csőt a világ­ura­lom felé. E sze­rint a meg­kö­ze­lí­tés sze­rint az orosz világ­hó­dí­tó ambí­ci­ók mögött ott rej­tőz­kö­dik egy ult­ra­na­ci­o­na­lis­ta-val­lá­sos világ­né­zet, az ener­gia­do­mi­nan­cia fenn­tar­tá­sá­nak a vágya és egy pato­ló­gi­ás féle­lem az Orosz­or­szág­hoz köze­le­dő libe­ra­liz­mus­tól és demokráciától.

A máso­dik ural­ko­dó nézet sze­rint Orosz­or­szág pont ugyan­azt cse­lek­szi, amit a nyu­gat, külö­nö­sen Ame­ri­ka tett szám­ta­lan alkalommal.

Éppen úgy ahogy az USA nem tűr­ne el kínai kato­nai bázi­so­kat Kana­dá­ban vagy Mexi­kó­ban, Orosz­or­szág­nak is joga van a saját érdek­szfé­rá­já­hoz, a saját nem­ze­ti hagyo­má­nyai és szu­ve­re­ni­tá­sa meg­vé­dé­sé­hez – ha kell akár kato­nai erővel.

Két­ség­te­len, hogy a pályát ez a két nézet uralja.

Ugyan­ak­kor ennek a két domi­náns hoz­zá­ál­lás­nak az árnyé­ká­ban las­san fel­buk­kan­ni lát­szik egy har­ma­dik is.

Ez a har­ma­dik út szi­lár­dan a nyu­gat mel­lett teszi le a vok­sát. Leg­alább­is a mel­lett a nyu­gat mel­lett, ami­ben fel­nőt­tünk, és azok mel­lett az érté­kek mel­lett, amik nyu­gat­tá tet­te a nyu­ga­tot. Ez a har­ma­dik nézet Orosz­or­szág­ban és a putyi­ni agresszi­ó­ban nem annyi­ra a beteg­sé­get lát­ja, mint inkább egy mélyen meg­bú­vó beteg­ség szimp­tó­má­it. A geo­po­li­ti­kai pato­gé­nek, az orosz és a kínai agresszió, az isz­lam­is­ták világ­hó­dí­tó ideo­ló­gi­á­ja stb. min­dig is ott buj­kál­tak a nem­zet­kö­zi rend­szer tes­té­ben, de a hege­mo­ni­kus hatal­mat gya­kor­ló nyu­gat elég erős volt ahhoz, hogy meg­gá­tol­ja egy rend­szer­szin­tű beteg­ség kitörését.

A har­ma­dik út köve­tői úgy gon­dol­ják, hogy a nyu­ga­ti kul­tú­ra és a nyu­ga­ti poli­ti­ka irá­nya az utób­bi néhány évti­zed­ben vég­ze­te­sen meg­gyen­gí­tet­te azt az auto­im­mun rend­szert, ami eze­ket a pato­gé­ne­ket eddig féken tartotta.

Mi a leg­fon­to­sabb meg­lá­tá­sa ennek a bizo­nyos har­ma­dik útnak?

Az, hogy ha a putyi­ni agresszió csu­pán szimp­tó­ma, akkor még azzal sem érjük el a célun­kat, ha sike­rül a feb­ru­ár 24. vagy akár a 2014-es hatá­rok mögé szo­rí­ta­ni vissza Oroszországot.

Ha a putyi­ni agresszió el is bukik, hama­ro­san lesz­nek újabb Putyi­nok és újabb Orosz­or­szá­gok, akik elő­re tör­nek majd, kihasz­nál­va a nyu­gat gyengeségét.

Ha a vilá­got biz­ton­sá­gos­sá akar­juk ten­ni magunk és mások, a zsi­dó-keresz­tény érté­kek és a demok­rá­cia szá­má­ra, akkor a nyu­gat­nak vissza kell tér­nie azok­hoz az érté­kek­hez, amik nyu­gat­tá tették.

Met­ter­nich sza­va­i­val élve, „minden­nek meg kell vál­toz­nia ahhoz, hogy min­den a régi­ben maradjon”.

For­rás: neo​kohn​.hu