Hírek Morzsák Sicu­lo-Hun­ga­ri­an of Transyl­va­nia” – Szé­kely – Magyar Erdély­ből – Kőrö­si Cso­ma Sán­dor­ra emlékezünk

Sicu­lo-Hun­ga­ri­an of Transyl­va­nia” – Szé­kely – Magyar Erdély­ből – Kőrö­si Cso­ma Sán­dor­ra emlékezünk

Kőrö­si Cso­ma Sán­dor (szü­le­tett Cso­ma) (Cso­ma­kő­rös, 1784. már­ci­us 27. –Dar­dzsi­ling, 1842. ápri­lis 11.) saját sza­va­i­val: szé­kely-magyar Erdély­ből („Sicu­lo-Hun­ga­ri­an of Transyl­va­nia”), nyelv­tu­dós, könyv­tá­ros, a tibe­to­ló­gia meg­ala­pí­tó­ja, a tibe­ti – angol szó­tár megalkotója.

Kőrö­si Cso­ma Sán­dort éle­te és mun­kás­sá­ga a magyar tör­té­ne­lem egyik leg­ki­emel­ke­dőbb alak­já­vá tet­te. A Beth­len Kol­lé­gi­um­ban vég­zett tanul­má­nyai után a pes­ti egye­tem­re jelent­ke­zett, de anya­gi nehéz­sé­gek miatt nem tud­ta befe­jez­ni tanul­má­nya­it. 1815-ben azon­ban újra fel­csil­lant a remény a szá­má­ra, ami­kor meg­hir­det­ték a Cal­cut­tai Főis­ko­la által kiírt tibe­ti nyelv­ta­nul­má­nyi ösz­tön­dí­jat. Kőrö­si Cso­ma Sán­dor jelent­ke­zett, és az ösz­tön­dí­jat elnyer­ve eluta­zott Indiába.

Az indi­ai évek során Kőrö­si Cso­ma Sán­dor kitar­tó­an tanul­má­nyoz­ta a tibe­ti nyel­vet és kul­tú­rát, és mun­kás­sá­gá­val meg­ala­poz­ta a modern tibe­to­ló­gia tudo­má­nyát. Kiemel­ke­dő ered­mé­nyei közé tar­to­zik a tibe­ti-angol szó­tár és a magyar-tibe­ti szó­tár elké­szí­té­se, vala­mint a Tibe­ti nyelv­tan című művé­nek megírása.

Kőrö­si Cso­ma Sán­dor fon­tos sze­re­pet ját­szott a tibe­ti budd­hiz­mus Euró­pá­ban való elter­je­dé­sé­ben is. Tanul­má­nyai és kuta­tá­sai révén meg­is­mer­te a budd­hiz­mus tana­it, és for­dí­tot­ta is őket. Emel­lett leve­le­ző­há­ló­za­tot épí­tett ki Indi­á­ban és Euró­pá­ban, és össze­köt­te­tést terem­tett a tibe­ti budd­his­ták és az euró­pai érdek­lő­dők között.

1843-ban Eöt­vös József mon­dott emlék­be­szé­det a Magyar Tudós Tár­sa­ság köz­gyű­lé­sén. 1845-ben az Ázsi­ai Tár­sa­ság emlék­osz­lo­pot emelt a sír­ja fölé. 1858-ban gróf Szé­che­nyi Ist­ván halá­la előtt lefes­tet­te Cso­ma sír­osz­lo­pát, beke­re­tez­tet­te, és az aláb­bi fel­ira­tot véset­te bele:

Kőrö­si Cso­ma Sán­dor port­ré­ja, Rohn Ala­jos kőmet­sze­te, 1846

Egy sze­gény árva magyar, pénz és taps nél­kül, de elszánt kitar­tó haza­fi­ság­tól lel­ke­sít­ve – Kőrö­si Cso­ma Sán­dor – böl­cső­jét keres­te a magyar­nak, és vég­re össze­ros­kadt fára­dal­mai alatt. Távol a hazá­tól alussza itt örök álmát, de él min­den jobb magyar­nak lelkében.

Jókai És még­is mozog a föld! című regé­nyé­nek Bar­kó Pál nevű sze­rep­lő­jét Kőrö­si Cso­ma Sán­dor­ról mintázta.

Kőrö­si Cso­ma Sán­dor halá­la tra­gi­kus körül­mé­nyek között tör­tént: 1842-ben, a Hima­lá­já­ban tett uta­zá­sa során elté­vedt és éhen halt. Az ő emlé­ké­re ala­pí­tot­ták meg a Kőrö­si Cso­ma Sán­dor Inté­ze­tet, amely ma is fon­tos sze­re­pet tölt be a magyar-tibe­ti kap­cso­la­tok ápo­lá­sá­ban és a tibe­to­ló­gi­ai kuta­tá­sok támogatásában.

For­rás: itt​hon​rol​ha​za​.hu