Ser – György Atti­la tollából

„Sert ide, bort ide, meg egy bar­na lányt…”

Hát, a sor­rend sem vélet­len. Min­dig a kisebb alko­hol­tar­tal­mú italt isszuk elő­re, (ha már vegyí­te­ni aka­runk), a bar­na lány per­sze csak ráadás, ha végé­re jutot­tál a sör-bor-pálin­ka uni­ver­zum­nak, úgy sem tudsz már, mit kez­de­ni vele.

Most darázs­fé­szek­be nyú­lok, ugyan­is a sör­höz ugyan­úgy min­den­ki ért, mint a foci­hoz és a kul­tú­rá­hoz, és nincs két ember, aki egyet­ér­te­ne, azon egy­sze­rű tény kivé­te­lé­vel, hogy jó az, jó meg­in­ni, egész­sé­ges, táp­lál, és tovább nem foly­ta­tom a szlo­ge­ne­ket, mert még azt hin­nék, rek­lá­mo­zok vala­mit, amit pedig sem­mi­kép­pen nem.

Ezt már jó ötezer éve fel­fe­dez­ték a rafi­nált sumé­rok, két zigu­ratt és néhány város fel­épí­té­se köz­ben szor­gal­ma­san erjesz­tet­ték a sört, gya­kor­la­ti­lag alap­étel­nek (is) használták.

Fenn maradt olyan sum­ér imád­ság is, amely­ben min­den­na­pi sörü­ket kérik az iste­ne­ik­től, s ezt igen jól tet­ték, jóma­gam­nak napon­ta eszem­be jut ez a mant­ra, el is mon­do­ga­tom magamban.

Állí­tom, öntö­zé­ses, tera­szos föld­mű­ve­lés soha nem jöhe­tett vol­na lét­re sör­ivás nél­kül, az ötle­tet ez adta.

Sör­ből több­fé­le van, mint a libe­rá­lis tár­sa­dal­mak gen­de­re­i­ből, a vilá­gos, a fél­bar­na, az IPA, a láger, a szű­ret­len, a vörös, a búza­sör, pasz­tö­ri­zált és érlelt, ezer más, kéz­mű­ves, és kész műveletlen.

Én a leg­utób­bi­ra sza­va­zok, a sör legyen sör, parasz­tos, csak sem­mi diva­tos rongy­rá­zás, legyen gyön­gyö­ző, legyen kemény hab­ja, legyen ben­ne kom­ló, malá­ta, eset­leg árpa­da­ra, a töb­bi már csak amo­lyan nagyzolás.

A néme­tek a tisz­ta­sá­gi tör­vé­nyük­kel már tud­tak vala­mit, amúgy is egyik leg­na­gyobb talál­má­nyuk a töb­bi nyolc­van­hat­ezer mel­lett. Mert a sör­höz azért pon­tos­ság kell, pre­ci­zi­tás, fegye­lem, tisztelet.

Már ami­kor nem iszod.

Vala­mi­kor, az ántil­ág­ban a sört szí­vó­szál­lal, illet­ve szal­ma­szál­lal itták, egy­sze­rű­en azért, mert szű­ret­len volt, de nagyon. És ami nem lé volt, azt annyi­ra nem volt jó bevin­ni a szer­ve­zet­be, bár egész­sé­ges­nek egész­sé­ges, legyen erről bár­mi is a máj és az epe véleménye.

Egyik ked­venc söröm, az Árto­ák Csil­la­ga 1366-ra datál­ja szü­le­té­sét. Iga­zá­ból 1926-ban kezd­ték gyár­ta­ni, de hát ezt a faj­ta mar­ke­tin­get már itt­hon­ról is ismer­jük. A lényeg, hogy egyik ked­ven­cem, alig negy­ven­fé­le sör köve­ti sze­mé­lyes listámon.

A vikin­gek pél­dá­ul elkép­zel­he­tet­le­nek let­tek vol­na sör nélkül,

Thor eldob­ta vol­na kala­pá­csát, Odin föld­höz vág­ta vol­na vil­lá­ma­it, és az összes vala­mi­re­va­ló sza­kál­las ember lemond­ta vol­na a hódí­tá­so­kat és por­tyá­zá­so­kat sör­hab nél­kül a szakállán.

Én sze­mély sze­rint, már nem nagyon raga­do­zok, de heveny pánik­ro­ha­ma­im van­nak, ha a hűtő­ben nincs leg­alább kilenc sör.

Per­sze, a sör akkor iga­zi, bár­mi­lyen mini­ma­lis­ta, műanyag palac­kos, meg­ve­tett, népi sör legyen, ha jól be van hűt­ve. Ebben az eset­ben, egy kupi­ca jó szi­lágy­sá­gi szil­va­pá­lin­ká­val eli­xír, edzi a tes­tet és a poca­kot, vala­mint jóked­vet ád.

A leg­jobb sör is iha­tat­lan, ha meleg, lóhúgy, brrrr.

Az úgy­ne­ve­zett kéz­mű­ves sörö­ket kife­je­zet­ten rühell­tem min­dig, azon kívül, hogy drá­gák, szá­mom­ra élvez­he­tet­le­nek, nekem a söröm­mel ne kísér­le­tez­zen sen­ki kamil­la­vi­rág­gal, és min­den egyéb kre­a­tív marhasággal.

Mert ne. Én a sört így sze­re­tem, ahogy van, piszkosul.

Éle­tem­ben egy­szer ittam remek kéz­mű­ves sört,

Svéd­or­szág­ban, ahol egy ked­ves úri­em­ber meg­hí­vott házá­hoz, és magyar lété­re vala­mit meg­ta­nul­ha­tott a vikin­gek­től, mert az álta­lam eddig ismert leg­fi­no­mabb sört hoz­ta. Aztán még egyet, aztán még egyet.

Tel­je­sen Wal­hal­la-köze­li álla­pot­ban vol­tam tőle.

Az eme­le­ti für­dő­szo­bá­ban, a für­dő­kád­ban készí­tet­te. Na ez a kéz­mű­ves sör, bará­ta­im, sokért nem adnám, ha újra megkóstolhatnám.

Azért a taz­má­ni­ai sörök is meg­ér­né­nek egy-két misét, de hát azok­kal rit­kán talál­ko­zunk. Bár a Fat Yak pél­dá­ul mél­tán a világ egyik leg­jobb söre.

Most meg­szom­jaz­tam.

Van még két söröm, job­ban félek az üres sör­tar­tó­tól, mint a koronavírustól.

Skol, egész­sé­günk­re!

For­rás: facebook