Az Ala­pít­vány­ról

A Cleve­landi Magya­ro­kért Ala­pít­vány min­den cleve­landi magya­rért ala­kult, egy közös cél érde­ké­ben áll­tunk össze, mind­annyi­an elkö­te­lez­tük magun­kat a gaz­dag magyar hagyo­má­nyok, a magyar kul­tú­ra ápo­lá­sá­ra, a magyar nyelv meg­őr­zé­sé­re és tovább­adá­sá­ra a követ­ke­ző nemzedékeknek. 

Szer­ve­ze­tün­ket azzal a elsőd­le­ges cél­lal ala­pí­tot­tuk, hogy hoz­zá­ad­junk, segít­sük a cleve­landi és a régió magyar közös­sé­gi éle­tét. Ala­pí­tó okira­tunk sze­rint, a magyar kis­kö­zös­sé­gek kiala­kí­tá­sát és egy­más­ra talá­lá­sát támo­gat­ja keresz­tény érté­kek alap­ján. Ala­pít­vá­nyunk támo­gat­ja az USA-ba sza­kadt magya­rok sajá­tos magyar hagyo­má­nya­i­nak meg­tar­tá­sát, bele­ért­ve szép magyar nyel­vünk hasz­ná­la­tát. Ala­pít­vá­nyunk hidat teremt ezen kis­kö­zös­sé­gek között hatá­ro­kon innen és túl, kapasz­ko­dó­ként szol­gál az USA-ban élő magya­rok­nak a magyar kul­tú­rá­juk megtartásában.

Mind­ezek mel­lett egy olyan bará­ti tár­sa­ság, érték­kö­zös­ség vagyunk akik elha­tá­roz­ták, hogy az ere­jük­höz mér­ten a gaz­dag magyar népi hagyo­má­nya­in­kat gya­ko­rol­va, aktí­van meg­él­ve a min­den­na­pok­ban is, eze­ket meg­őriz­zük és továbbadjuk. 

Ezek­hez a fel­ada­tok­hoz válasz­tot­tuk mottónak 

„Épít­sünk hidat tisz­ta szív­vel hatá­rok fölé…” .

Ezt a sort a mél­tán híres és sze­re­tett, a magyar­or­szá­gi nem­ze­ti, kon­zer­va­tív jobb­ol­dal leg­is­mer­tebb zene­ka­rá­nak, az Isme­rős Arcok­nak az egyik dalá­nak átira­tát választottuk. 

A HISZEK EGY ISTENBEN, HISZEK EGY HAZÁBAN, HISZEK EGY ISTENI ÖRÖK IGAZSÁGBAN, HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN! 

A fen­ti sorok­ban pedig mind­annyi­an mély meg­győ­ző­dés­sel hiszünk és közö­sen vall­juk ezen érté­ke­ket, ezen fára­do­zunk, hogy ezek­hez a keresz­tény érté­kek­hez mér­ten éljük min­den­nap­ja­in­kat az ame­ri­kai magyar diaszpórában. 

Első és leg­fon­to­sabb fel­ada­tunk, hogy meg­szó­lít­suk azon cleve­landi magya­ro­kat akik vala­mi­lyen oknál fog­va nem jár­nak már magyar ese­mé­nyek­re, össze­jö­ve­te­lek­re.  Mind­eze­kért nívós és igé­nyes, elő­adá­sok, kon­cer­tek, szín­há­zak, film­ve­tí­té­sek szer­ve­zé­sé­be fog­tunk, mind­ezek mel­lett szo­ros együtt­mű­kö­dést ápo­lunk és szor­gal­ma­zunk a töb­bi cleve­landi magyar szer­ve­ze­tek­kel és ter­mé­szet­sze­rű­en az észak-ame­ri­kai kon­ti­nens vala­mennyi magyar vonat­ko­zá­sú szer­ve­ze­te­i­vel is.

Az ala­pít­vány össze­kö­tő kapocs, híd sze­ret­ne len­ni az ame­ri­kai-magyar közös­ség­ben a nagy­kö­zön­ség és a külön­fé­le közös­sé­gi cso­por­tok és szer­ve­ze­tek között, melyek az ame­ri­kai-magyar közös­sé­get szol­gál­ják Cleve­land­be, Ohi­ó­ban és az egész  Egye­sült Államokban. 

Hida­kat kell épí­te­ni és azo­kon együtt átkel­ni akkor ami­kor ezek a hidak szi­lárd, becsü­le­tes ala­po­kon áll­nak. Ezek­nek az elkép­ze­lé­sek­nek, ter­vek­nek a meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz köte­lez­tük el magun­kat. Mind­ezek mel­lett, sze­ret­nénk az ame­ri­kai magyar­sá­got szol­gál­ni és leg­in­kább azo­kat akik az utób­bi évek­ben jöt­tek ki az USA-ba, akik­nek a szü­le­ik, test­vé­re­ik ott­hon van­nak, viszont sze­ret­nek magyar­ként élni itt és a gye­re­ke­i­ket is magyar­nak neve­lik, hogy az uno­ká­ik is magya­rok lehessenek. 

Az egy­mást segí­tő, támo­ga­tó, egy­más hátát védő embe­re­ken ala­pu­ló és műkö­dő közös­ség, vagy nem­zet, legyőz­he­tet­len. Csak a sza­bad és nemes embe­rek­re lehet szá­mí­ta­ni akik NEMET tud­nak és mer­nek mon­da­ni a hazug­ság­ra, a közöny­re, a mai libe­rá­lis világ vég­te­le­nül pimasz és gát­lás­ta­lan nyomulására. 

A jövő közös­sé­ge­i­ben is újra fel kell lob­ban­jon az őszin­te, közös vágy, vissza a For­rás­hoz, vagy­is vissza kell talál­nunk Terem­tő­höz. Fon­tos hogy a közös­sé­gek minél tel­je­sebb önál­ló­ság­ra és önel­lá­tás­ra töre­ked­je­nek, hogy a gond­vi­se­lés rend­je helyett ne mes­ter­sé­ge­sen kiala­kí­tott poli­ti­kai, gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi kény­sze­rek befo­lyá­sol­ják létü­ket és működésüket. 

Közös, őszin­te beszél­ge­té­se­ink alkal­má­ból fel­me­rült az a kér­dés, hogy hova tűn­tek az erős, évez­re­de­kig jól műkö­dő közös­sé­gek, a családok? 

Erre a mos­ta­ni glo­bá­lis világ­ha­ta­lom törek­vé­se­i­re csak nyi­tott szem­mel, őszin­te szó­val és értő szív­vel lehet mind­ezek­re meg­ta­lál­ni a vála­szo­kat. Sze­ret­nénk meg­tör­ni a közönyt és kitá­gí­ta­ni a szű­kebb kere­te­ket. A közös­sé­ge­ket akar­juk még erő­seb­ben össze­fog­ni, még job­ban össze­csi­szol­ni, a kap­cso­la­to­kat még szo­ro­sabb­ra fűzni. 

Mert meg kell marad­junk, és meg is fogunk! 

Remény van, de ehhez olyan embe­rek kel­le­nek, akik iga­zán érzik, hogy ez mennyi­re fon­tos. S azo­kat az embe­re­ket meg kell erő­sí­te­ni a hitük­ben, abban, hogy ezt igen­is érde­mes csinálni.

Tuda­to­sí­ta­nunk kell önma­gunk­ban és egy­más­ban, hogy az erő az egy­ség­ben, az össze­fo­gás­ban van, és hogy mi egy vér­ből valók vagyunk!

Az ala­pí­tó tagok