„Rendszerváltó értelmiségiként elképesztő csalódásként élem meg. hogy a baloldal még mindig cenzúrát alkalmaz”
Pesty László a Kontrának nyilatkozva elmondta, mélységesen felháborítja, hogy 32 évvel a szocializmus után megpróbálnak letiltani egy filmet, nevezetesen az Elkrtukot.
A közismert filmrendező-producer szerint egyértelműen politikai okai vannak ennek, éppen ezért mindenkit arra biztat, hogy terjessze Kálomista Gábor alkotásának hírét, majd nézze meg azt. „Indítsunk mozgalmat, így törhetjük meg a cenzúrát”
- tette hozzá a filmes szakember.
Kálomista Gábor nemrég azt nyilatkozta, hogy politikai okokból el akarják süllyeszteni az Elkrtuk című filmjét. Harminckét évvel a rendszerváltás után megtörténhet ilyen Magyarországon?
Pesty László: Én azt látom, hogy megtörténhet, és meg is történik. Mi –mint a rendszerváltás aktív résztvevői – feltétlenül, fanatikusan hittünk a szabadpiacban. Meg voltunk győződve arról, hogy a kommunista diktatúra évtizedei, a cenzúra, az aczélgyörgyök varázsütésre eltűntek a rendszerváltásnak nevezett esemény idején, 1988 és 1990 között. Azt hittük, hogy a törvények, a többpártrendszer, a legitim módon megválasztott közhatalmi szervek, az önkormányzatok, a kormányok és a szabadpiaci szereplők egy olyan szisztémát hoznak létre, ami megszünteti a kommunizmus alatt elszenvedett kulturális cenzúrát, és valamilyen egészséges és szabad világot hoz létre. Aztán súlyosan csalódnunk kellett, a szabadpiacban való hit hiábavalónak bizonyult. Naivak voltunk. És nemcsak a jobboldali, hanem a baloldali rendszerváltók szívében is van egy kis keserűség. A csalódottság oka az, hogy az egykori álmaink és az évtizedek múlva kialakult valóság között hatalmas szakadék tátong. Nem számoltunk azzal, hogy a politikai szereplők és a szabadpiac szereplői között titkos és időnként egyáltalán nem titkos szövetségek jönnek létre. Rejtett kartellek, amelyek mindig a kedvező arcukat mutatják, ám amint a kamerák és a mikrofonok leállnak, röhögve összekacsintanak.
Kontra: Ez úgy hangzik, mint egy sötét összeesküvés. Csalódott a rendszerváltásban?
Pesty László: Nem gondolom, hogy rossz döntést hoztunk, amikor rendszert váltottunk, hiszen sikerült negyven évnyi diktatúrát elküldeni a pokolba. Az álmaink azonban utólag illúzióknak bizonyultak. Amiről pedig beszéltem, az nem összeesküvés-elmélet, sosem szerettem a világ-összeesküvéses teóriákat. Mégis látom, hogy vannak olyan hatalmi összefüggések, illegitim partnerségek, amelyek akadályozzák a világ normális működését. A piac és a politikum szereplői spontán módon egymásra találtak, közös célokat szolgálnak, és amikor a jogszerűségről kérdezik őket, akkor kaján mosollyal azt válaszolják, hogy ők minden törvényt betartanak. Ez a jelenség húzódik meg az egész Kálomista-ügy mögött is.
Kontra: Ezek szerint Ön is egyetért azzal az állítással, hogy az Elk*rtuk politikai okokból nem kerülhet a mozikba.
Pesty László: Igen. Egy olyan jelenséggel állunk szemben, amit a kommunista diktatúra évtizedeiben egyszerűen cenzúrának neveztünk. A már említett érdekszövetségek, összefogások bizony meg tudják akadályozni egy film vetítését, anélkül, hogy bármilyen törvényt áthágnának. Ez harminckét év elteltével, rendszerváltó értelmiségiként elképesztő csalódást jelent nekem.
Kontra: A filmforgalmazók piaci igényekre hivatkoznak, egy interjúban pedig azt olvashattuk, hogy az új James Bond-film miatt nem kap elég nagy teret a film.
Pesty László: Volt szerencsém nekem is ezekhez a nyilatkozatokhoz. A Budapest Film vezetője is a szabadpiacra hivatkozik, jönnek ezzel a mesével. Hagyjuk szegény James Bondot, nem érdemli meg, hogy egy ilyen aljas érvrendszerben involválják. Az új James Bondnak semmi köze nincs Kálomista Gábor filmjének elgáncsolásához. Az egész nem több, mint közönséges hazugság. Magyarországon azonos időszakban három, négy, hat filmet is bemutatnak. A gyakorlat az, hogy a produkciók szabadon versenyeznek a nézőkért. Ha szeretnének, most is találnának rá lehetőséget. Ezek a szavakban liberális figurák, a szabadpiac hősei nem akarnak semmiféle versenyt. Azt akarják, hogy ez a film ne kerüljön a fővárosi nézők elé. Ilyenek a mi liberálisaink. Voltaire azt mondta: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” Ez számomra tiszta és egészséges eszmerendszer. Évszázadokkal később azok, akik a liberalizmusra, a felvilágosodásra, Voltaire szellemiségére hivatkoznak, létrehozták a neoliberalizmust, ami minden ízében szemben áll a tiszta liberalizmussal. Ha Voltaire látná, amit a mai, a szervezett bűnözés eszközeire hajazó módszerekkel dolgozó neoliberálisok művelnek, leköpné őket.
Kontra: A szabadpiaci érv azonban hihetőbbnek hangzik, ha tekintetbe vesszük, hogy az európai filmek évek óta hátrányban vannak a nagy amerikai produkciókkal szemben.
Pesty László: Az, ahogy az amerikai filmgyártás és filmforgalmazási szisztéma az elmúlt évtizedekben szépen lassan lenyomta az öreg kontinenst, szembeszökő. Itt hivatkoznék Káel Csaba nyilatkozatára, amivel precízen bemutatta: az európai filmforgalmazóknak össze kellene fogniuk annak érdekében, hogy fel tudják venni a harcot az amerikai globális filmhatalom gőzhengerének nyomulásával szemben. Egy gondolat erejéig visszautalnék a szabadpiac kérdésére. Ami a filmiparban megy, szabadnak és piaci mechanizmusnak látszik, mégsem az. Az egyik mozifilmre 24 ezer, a másikra 240 ezer jegyet adnak el a pénztáraknál. Mondhatjuk, hogy a nézők döntöttek, ez a szabadpiac. Nem ezt akartátok harminckét évvel ezelőtt? A háttérben azonban olyan befolyásoló mechanizmusok játszanak szerepet, amelyek predesztinálják, hogy az egyikre 24 ezer, a másikra meg 240 ezer jegy fogy majd el. Ez a szabadpiac torzítása, a társadalom becsapása.
Kontra: Milyen mély mechanizmusokról van szó?
Pesty László: Csak egy példa erre. Egy és negyedéven keresztül egy székely kezdeményezés kampányfőnöke voltam, ami aztán nagy sikerrel zárult. Nyolcvan százalékban online felületen dolgoztunk. Ezt a csapatot én alapítottam, és Gerilla.hu néven híresült el. Nagyon gyakran kellett szembesülnünk azzal, hogy a Szilikon-völgy urai minden ok nélkül, teljesen igazságtalanul letiltották a kampánytartalmainkat. A globalizmus elképesztő erővel nyomuló gőzhenger, minden lokalista kulturális kezdeményezést elfojt. Pontosan átérzem, ami Kálomista filmjével történik, velünk is ez a fajta PC-nek tűnő, de valójában a legdurvább cenzúra történt. Még arra sem vették a fáradságot egy-egy letiltás kapcsán, hogy megindokolják a döntésüket. Ha ez így marad, akkor néhány évtized, és a lokális kulturális kezdeményezések egyszerűen megsemmisülnek. Össze kell fognunk, nekünk, a Gerilla.hu-nak egyetlen politikai öndefiníciónk van: support local, against global. A Kálomista-sztori is erről szól.
Kontra: Ha politikai okok miatt akadályozzák a film mozikba jutását, akkor jó eséllyel nem lehet majd meggyőzni a döntéshozókat. Mi a teendő a második lépésben?
Pesty László: Az összes felületen meg kell próbálni, ha mindenhonnan visszapattan, akkor kell az asztalra csapni. Tárgyalni kellene a Netflixszel, az HBO GO-val, az Amazonnal. Lássuk, mit reagálnak a hagyományos mozik gyűlölt ellenségei. Persze könnyen lehet, hogy a webes forgalmazók is el akarják majd gáncsolni a filmet, ideológiai okokból. Azt látni kell, hogy Kálomista Gábor keresztes lovagként – bár ezt félve mondom, mert lassan a kereszt szó említése is tiltott a PC-szótár szerint – nekimegy egy ellenséges mechanizmusnak, kritizálja, valamint cenzúrával, baloldali politikai befolyással vádolja azokat, akik gátolják a filmje forgalmazást. Arra szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy a cenzúra ellen csak úgy lehet fellázadni, ha segítenek áttörni a falat. Ezért arra kérek mindenki, hogy dafke vegyen jegyet, keresse az interneten a filmet, írjon róla posztokat, lájkolja, és ossza meg a film közösségi médiában fellelhető anyagait, használja fel az internet adta lehetőségeket.
A Gerilla.hu a tőlünk megszokott korszerű hatékonysággal, szívesen segít abban, hogy – akár az online világban – Kálomista filmjének hírét az egész magyar társadalomhoz eljuttassuk.
Mondhatnám az is, hogy indítsunk mozgalmat, menjünk le gerillába! Csak ezzel törhetjük meg a cenzúrát.
Forrás: Kontra.hu