Rend, fegye­lem, kemény mun­ka, így lehet pro­fi fut­ballt épí­te­ni – Sal­lai Roland a Mandinernek

„Az ide­jét sem tudom, hogy mikor ettem utol­já­ra csokoládét.” 

A magyar lab­da­rú­gó-válo­ga­tott­ban és a Bun­des­li­gá­ban is lövi a gólo­kat, ám Sal­lai Roland nincs elszáll­va magá­tól. A német Fre­i­burg légi­ó­sá­val beszél­get­tünk pálya­fu­tá­sá­ról és fut­ball­hoz való hozzáállásáról.

Lát­ta vala­ha fociz­ni a nagy­bá­csit, Sal­lai Sán­dort, a sok­szo­ros válo­ga­tott labdarúgót?

Élő­ben nem, hiszen ami­kor én meg­szü­let­tem, ő már nem ját­szott, de meg­néz­tem vide­ón egy-két válo­ga­tott mérkőzését.

Tet­szett?

Igen. Ami fel­tűnt, hogy akkor tel­je­sen más volt a játék. Az édes­apám, Sal­lai Tibor is az első osz­tály­ban fut­bal­lo­zott, de róla is lema­rad­tam, mind­amel­lett az ő hatá­sá­ra kezd­tem el a labdarúgást.

A Wiki­pe­dia sze­rint Sal­lai Roland Diós­győr­ben is fut­bal­lo­zott. Ez nekem új.

Nekem is, soha nem ját­szot­tam a csa­pat­ban, ez biz­to­san elírás. Onnan nem messze, a Deb­re­ce­ni Foci­su­li­ban viszont igen.

Aztán később Sió­fo­kon, a Video­ton­nál és a Pus­kás Aka­dé­mi­á­nál. Nem téve­dek, ha azt mon­dom, a Pus­kás Aka­dé­mi­á­nál kap­ta a legtöbbet?

Hét évig vol­tam az Aka­dé­mia játé­ko­sa. Min­den támo­ga­tást meg­kap­tam, ott let­tek lerak­va az alapok,a Pus­kás Aka­dé­mi­á­nak is köszön­he­tem, hogy ma Bun­des­li­ga-játé­kos vagyok.

Ne sza­lad­junk ennyi­re elő­re. A Pus­kás után ugyan­is jött az olasz első osz­tály, a Paler­mo. Ott mit kapott?

Men­tá­li­san ren­ge­te­get erő­söd­tem Paler­mó­ban, nagyon hasz­nos idő­szak volt az éle­tem­ben. Ott tapasz­tal­tam meg iga­zán, milyen az, ami­kor a játé­ko­sok száz­szá­za­lé­kig min­dent meg­tesz­nek azért, hogy beke­rül­je­nek a kez­dő­be és ott meg is ragad­ja­nak. Az olasz fut­ball alap­ja a tak­ti­ka, ezen a téren is nagyon hasz­nos volt az ott töl­tött időszak.

Az olasz baj­nok­ság­ban gólo­kat is lőtt, éppen ezért tűnt meg­le­pe­tés­nek, hogy Cip­rus­ra, az Apo­el együt­te­sé­hez igazolt.

Soka­kat meg­le­pett, pedig tuda­to­sa dön­tést hoz­tam. Az Apo­el abban az évben a Baj­no­kok Ligá­já­ban sze­re­pelt, ami nagy vonz­erő volt. Egy perc­re sem bán­tam meg, hogy oda iga­zol­tam, tapasz­ta­lat­szer­zés­re töké­le­tes volt, s ne feled­jük, ját­szot­tam a BL-ben.

A Fre­i­burg­nak is a Baj­no­kok Ligá­já­ban tűnt fel a játéka?

Nem, csak később derült ki, már akkor figyel­tek, ami­kor Paler­mó­ban játszottam.

A néme­tek­nél mit tanult eddig?

Kato­nás rend, fegye­lem, kemény mun­ka; és én is látom,másképp nem lehet pro­fi fut­ball­ról, pro­fi tel­je­sít­mény­ről beszélni.

A pályán kívül is fegyel­me­zet­tek, min­den sza­bályt betar­ta­nak. Én pél­dá­ul az ide­jét sem tudom, hogy mikor ettem utol­já­ra csokoládét.

Azt sem szabad?

Nem hasz­nál, így nem eszem. Én is látom, egy pro­fi fut­bal­lis­ta kar­ri­er­je tíz-tizen­öt évnél nem tart tovább. Ebben a peri­ó­dus­ban min­den­re oda kell figyel­ni, így az étke­zés­re is. Tel­jes mér­ték­ben azo­no­sul­ni tudok ezzel a nézettel.

Sal­lai Roland nagy pillanatai

Még nem is kér­dez­tem, gye­rek­ként ki volt a példaképe?

Imád­tam a Bar­ce­lo­nát, a rövid passzos játé­kot, amit művé­szi szin­ten adtak elő. A csa­pat­bó­lAnd­rés Ini­es­ta volt a nagy kedvencem,

tet­szett az az alá­zat és a kre­a­ti­vi­tás, amit egy­szer­re képviselt.

A Bar­ce­lo­nát ma is szereti?

A gye­rek­ko­ri rajon­gás már a múl­té, amúgy meg ez a Bar­ce­lo­na már egé­szen más, egy­re kevés­bé épül arra a rövid passzos játék­ra, ami­be beleszerettem.

Vala­hol meg­kér­dez­ték öntől, hogy a Bun­des­li­gá­ban kit tart a leg­jobb­nak, s némi meg­le­pe­tés­re nem Lewan­dows­kit, a Bayern len­gyel gól­zsák­ját mond­ta, hanem Erling Haalan­dot, a Dort­mund csatárát.

Mind­ket­ten zse­ni­á­li­sak, de amit Haaland pro­du­kál, az való­ban zse­ni­á­lis. Veze­ti a Baj­no­kok Ligá­ja gól­lö­vő­lis­tá­ját, szin­te annyi gól­ja van, mint Bun­des­li­ga-meccse. Azt szok­tam mon­da­ni, hogy ő egy gép. De piszok jó gép!

jól néz­tem a tabel­lát, a Fre­i­burg akár még az Euró­pa-ligás hely­re is oda érhet a Bundesligában.

Nagy álmunk, min­dent meg­te­szünk érte. Kiesé­si gond­ja­ink már nin­cse­nek, fel­sza­ba­dul­tan fut­bal­loz­ha­tunk, s meg­pró­bál­juk elér­ni az Euró­pa-ligás helyezést.

A magyar válo­ga­tott­ban lőtt gólok után érzi, hogy emel­ke­dik az ázsi­ó­ja Freiburgban?

A miénk egy rop­pant egy­sé­ges csa­pat, nincs olyan, hogy vala­ki fel­jebb van a másik­nál. Talán ez az egy­ség is a sike­rünk egyik titka.

Mit csi­nál Fre­i­burg­ban ha éppen nem meccse van vagy edzése?

Most szin­te sem­mit, hiszen a koro­na­ví­rus miatt nem lehet.A Feke­te-erdő­ben szok­tunk kirán­dul­ni a ked­ve­sem­mel. Mese­szép, kikapcsol.

Arra emlék­szik még, hogy mit csi­nált 2016 nyarán?

Ha arra gon­dol, tévén néz­tem a magyar-válo­ga­tott Euró­pa-baj­no­ki meccse­it. Nagyon druk­kol­tam a srácoknak!

Pedig akár szo­mo­rú is lehe­tett vol­na, hiszen az utol­só keret­szű­kí­tés­nél maradt ki a csapatból.

Min­dig, minden­nek oka van. Nem vol­tam kész játé­kos, nekem az is fan­tasz­ti­kus siker volt, hogy egy­ál­ta­lán szó­ba került a nevem.

Most azért más a helyzet.

Annyi­ban igen, hogy­ta­pasz­tal­tabb let­tem, éret­tebb, a gólok is jönnek.

A válo­ga­tott a cso­port­meccsek során a por­tu­gál, német, fran­cia tri­ó­val talál­ko­zik az Euró­pa-baj­nok­sá­gon. Egyik jobb, mint a másik…

Ennek elle­né­re azon leszünk, hogy meg­ne­he­zít­sük az életüket.

Sokat gon­dol az Eb-re?

Még nem. Most a Fre­i­burg­ra kon­cent­rá­lok. Abban a pil­la­nat­ban, hogy véget ér a Bun­des­li­ga, jöhet a válogatott! 

For­rás: Man​di​ner​.hu