Hírek Sport hirek Rend, fegyelem, kemény munka, így lehet profi futballt építeni – Sallai Roland a Mandinernek

Rend, fegyelem, kemény munka, így lehet profi futballt építeni – Sallai Roland a Mandinernek

„Az idejét sem tudom, hogy mikor ettem utoljára csokoládét.”

A magyar labdarúgó-válogatottban és a Bundesligában is lövi a gólokat, ám Sallai Roland nincs elszállva magától. A német Freiburg légiósával beszélgettünk pályafutásáról és futballhoz való hozzáállásáról.

Látta valaha focizni a nagybácsit, Sallai Sándort, a sokszoros válogatott labdarúgót?

Élőben nem, hiszen amikor én megszülettem, ő már nem játszott, de megnéztem videón egy-két válogatott mérkőzését.

Tetszett?

Igen. Ami feltűnt, hogy akkor teljesen más volt a játék. Az édesapám, Sallai Tibor is az első osztályban futballozott, de róla is lemaradtam, mindamellett az ő hatására kezdtem el a labdarúgást.

A Wikipedia szerint Sallai Roland Diósgyőrben is futballozott. Ez nekem új.

Nekem is, soha nem játszottam a csapatban, ez biztosan elírás. Onnan nem messze, a Debreceni Focisuliban viszont igen.

Aztán később Siófokon, a Videotonnál és a Puskás Akadémiánál. Nem tévedek, ha azt mondom, a Puskás Akadémiánál kapta a legtöbbet?

Hét évig voltam az Akadémia játékosa. Minden támogatást megkaptam, ott lettek lerakva az alapok,a Puskás Akadémiának is köszönhetem, hogy ma Bundesliga-játékos vagyok.

Ne szaladjunk ennyire előre. A Puskás után ugyanis jött az olasz első osztály, a Palermo. Ott mit kapott?

Mentálisan rengeteget erősödtem Palermóban, nagyon hasznos időszak volt az életemben. Ott tapasztaltam meg igazán, milyen az, amikor a játékosok százszázalékig mindent megtesznek azért, hogy bekerüljenek a kezdőbe és ott meg is ragadjanak. Az olasz futball alapja a taktika, ezen a téren is nagyon hasznos volt az ott töltött időszak.

Az olasz bajnokságban gólokat is lőtt, éppen ezért tűnt meglepetésnek, hogy Ciprusra, az Apoel együtteséhez igazolt.

Sokakat meglepett, pedig tudatosa döntést hoztam. Az Apoel abban az évben a Bajnokok Ligájában szerepelt, ami nagy vonzerő volt. Egy percre sem bántam meg, hogy oda igazoltam, tapasztalatszerzésre tökéletes volt, s ne feledjük, játszottam a BL-ben.

A Freiburgnak is a Bajnokok Ligájában tűnt fel a játéka?

Nem, csak később derült ki, már akkor figyeltek, amikor Palermóban játszottam.

A németeknél mit tanult eddig?

Katonás rend, fegyelem, kemény munka; és én is látom,másképp nem lehet profi futballról, profi teljesítményről beszélni.

A pályán kívül is fegyelmezettek, minden szabályt betartanak. Én például az idejét sem tudom, hogy mikor ettem utoljára csokoládét.

Azt sem szabad?

Nem használ, így nem eszem. Én is látom, egy profi futballista karrierje tíz-tizenöt évnél nem tart tovább. Ebben a periódusban mindenre oda kell figyelni, így az étkezésre is. Teljes mértékben azonosulni tudok ezzel a nézettel.

Sallai Roland nagy pillanatai

Még nem is kérdeztem, gyerekként ki volt a példaképe?

Imádtam a Barcelonát, a rövid passzos játékot, amit művészi szinten adtak elő. A csapatbólAndrés Iniesta volt a nagy kedvencem,

tetszett az az alázat és a kreativitás, amit egyszerre képviselt.

A Barcelonát ma is szereti?

A gyerekkori rajongás már a múlté, amúgy meg ez a Barcelona már egészen más, egyre kevésbé épül arra a rövid passzos játékra, amibe beleszerettem.

Valahol megkérdezték öntől, hogy a Bundesligában kit tart a legjobbnak, s némi meglepetésre nem Lewandowskit, a Bayern lengyel gólzsákját mondta, hanem Erling Haalandot, a Dortmund csatárát.

Mindketten zseniálisak, de amit Haaland produkál, az valóban zseniális. Vezeti a Bajnokok Ligája góllövőlistáját, szinte annyi gólja van, mint Bundesliga-meccse. Azt szoktam mondani, hogy ő egy gép. De piszok jó gép!

jól néztem a tabellát, a Freiburg akár még az Európa-ligás helyre is oda érhet a Bundesligában.

Nagy álmunk, mindent megteszünk érte. Kiesési gondjaink már nincsenek, felszabadultan futballozhatunk, s megpróbáljuk elérni az Európa-ligás helyezést.

A magyar válogatottban lőtt gólok után érzi, hogy emelkedik az ázsiója Freiburgban?

A miénk egy roppant egységes csapat, nincs olyan, hogy valaki feljebb van a másiknál. Talán ez az egység is a sikerünk egyik titka.

Mit csinál Freiburgban ha éppen nem meccse van vagy edzése?

Most szinte semmit, hiszen a koronavírus miatt nem lehet.A Fekete-erdőben szoktunk kirándulni a kedvesemmel. Meseszép, kikapcsol.

Arra emlékszik még, hogy mit csinált 2016 nyarán?

Ha arra gondol, tévén néztem a magyar-válogatott Európa-bajnoki meccseit. Nagyon drukkoltam a srácoknak!

Pedig akár szomorú is lehetett volna, hiszen az utolsó keretszűkítésnél maradt ki a csapatból.

Mindig, mindennek oka van. Nem voltam kész játékos, nekem az is fantasztikus siker volt, hogy egyáltalán szóba került a nevem.

Most azért más a helyzet.

Annyiban igen, hogytapasztaltabb lettem, érettebb, a gólok is jönnek.

A válogatott a csoportmeccsek során a portugál, német, francia trióval találkozik az Európa-bajnokságon. Egyik jobb, mint a másik…

Ennek ellenére azon leszünk, hogy megnehezítsük az életüket.

Sokat gondol az Eb-re?

Még nem. Most a Freiburgra koncentrálok. Abban a pillanatban, hogy véget ér a Bundesliga, jöhet a válogatott! 

Forrás: Mandiner.hu