Hírek Vélemények/Publicisztikák Radi­ka­liz­mus Amerikában

Radi­ka­liz­mus Amerikában

A szél­ső­sé­ges moz­gal­mak hatá­sa az Egye­sült Álla­mok nem­zet­biz­ton­sá­gá­ra és a világra

Az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok egé­szé­nek műkö­dé­sét és kül­kap­cso­la­ti rend­sze­rét is beár­nyé­kol­hat­ják azok a radi­ká­lis-szél­ső­sé­ges moz­gal­mak, ame­lyek az elmúlt évti­ze­dek során gyö­ke­ret ver­tek Ame­ri­ká­ban. Ezek gyűj­tő­té­ge­lye az M4BL, azaz Move­ment for Black Lives (Moz­ga­lom a Feke­te Éle­te­kért). Leg­ütő­ké­pe­sebb anar­chis­ta egy­sé­gei pedig a már sokak szá­má­ra jól ismert Black Lives Mat­ter (Feke­te éle­tek szá­mí­ta­nak), vala­mint a Nati­o­nal Con­fe­ren­ce of Black Lawyers és az Ella Baker Cen­ter for Human Rights. Össze­sen mint­egy ötven szer­ve­ze­tet tömö­rít az M4BL ernyő­szer­ve­zet. Ezek közül a BLM-moz­ga­lom a leg­ki­ter­jed­tebb és a leg­job­ban finan­szí­ro­zott.
Az Anti­fa-moz­ga­lom is aktív épí­tő­koc­ká­ját képe­zi annak a nagyobb ívű neo­mar­xis­ta poli­ti­kai akció­hul­lám­nak, amely a fenn­ál­ló rend­szer meg­buk­ta­tá­sát irá­nyoz­za elő az Egye­sült Államokban.

A Black Lives Mat­ter saját kré­dó­ja sze­rint az afro­a­me­ri­ka­i­ak egyen­lő bánás­mód­já­ért küz­dő moz­ga­lom. A BLM-moz­gal­mat Pat­ris­se Khan-Cull­ors, Opal Tom­eti, vala­mint Ali­cia Gar­za afro­a­me­ri­kai femi­nis­ta nők ala­pí­tot­ták 2013-ban. A szer­ve­zet alap­üze­ne­te, hogy min­den­ki meg­ér­dem­li a jog­sze­rű rend­őri eljá­rást, még akkor is, ha egyes bűn­cse­lek­mé­nyek ese­tén kimu­tat­ha­tó egy­ér­tel­mű érin­tett­sé­ge. Az ezzel kap­cso­la­tos zavar­gá­sok nem­rég a feke­te ­Geor­ge Floyd halá­lá­nak rend­őri túl­ka­pá­sá­ra vol­tak kihegyezve.

A BLM ala­pí­tá­sa arra az idő­pont­ra datá­ló­dik, ami­kor fel­men­tet­ték azt a flo­ri­dai rend­őrt, aki lelőtt egy fegy­ver­te­len feke­te fér­fit, Trayv­or Mar­tint 2012-ben. Ekkor ter­jedt el – java­részt téve­sen – a bal­ol­da­li saj­tó­ban és médi­á­ban, hogy az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok­ban több feke­te fia­talt ér rend­őri bru­ta­li­tás, mint fehé­ret. Hogy fehér rend­őrök feke­te embe­re­ket ölné­nek meg, ter­mé­sze­te­sen már önma­gá­ban abszurd állí­tás és sta­tisz­ti­ka­i­lag sem áll­ja meg a helyét. Az ada­tok makacs dol­gok, ame­lyek azt iga­zol­ják, hogy több ezer feke­te esik áldo­za­tul éven­te más feke­ték által elkö­ve­tett fegy­ve­res konf­lik­tus­nak Ame­ri­ka nagy­vá­ro­sa­i­ban. Ezzel szem­ben a fehér rend­őrök által meg­ölt feke­te sza­bály­sér­tők szá­ma keve­sebb, mint egy tucat évente.

Az M4BL pol­gár­jo­gi moz­gal­mak nagy része ugyan­ak­kor cél­ként fogal­maz­za meg, hogy kár­pót­lást sze­ret­né­nek kap­ni a rab­szol­ga­sá­gért is. Mind­emel­lett ter­mé­sze­te­sen kiáll­nak a homo­sze­xu­á­li­sok, transz­vesz­ti­ták, femi­nis­ták és ille­gá­lis mig­rán­sok vélt és valós joga­i­ért világ­szer­te. A vég­ső cél az emlí­tett jog­vé­de­lem mel­lett a feke­te embe­rek tel­jes „fel­sza­ba­dí­tá­sa”. Már­pe­dig ez ele­ve értel­mez­he­tet­len pél­dá­ul az Egye­sült Álla­mok­ban, hiszen a feke­té­ket már a pol­gár­há­bo­rút köve­tő­en, mint­egy 150 éve fel­sza­ba­dí­tot­ták. Euró­pá­ban pedig soha nem volt jel­lem­ző a szí­nes bőrű­ek szél­ső­sé­ges diszk­ri­mi­ná­lá­sa vagy elnyomása.

A BLM ala­pí­tó doku­men­tu­má­ban sze­rep­lő mon­da­tok hang­za­to­sak, azon­ban min­den moz­gal­mat a cse­le­ke­de­tei alap­ján kell meg­ítél­ni. És a szó­la­mok ez eset­ben is messze elma­rad­nak a való­ság­tól. A BLM-moz­ga­lom tag­jai gyak­ran ad hoc ala­pon szer­ve­ződ­nek, hoz­zá­juk csa­pód­nak meg­té­vesz­tett fia­ta­lok, bot­rány­hő­sök, zavar­gók, erő­sza­kos tün­te­tők és vissza­eső bűnö­zők is. A tapasz­talt erő­sza­kos fel­for­ga­tó ak­ciók Ame­ri­ká­ban meg­mu­tat­ták, hogy már régen nem az alap­sza­bály­ban lefek­te­tett békés akci­ók­ról van szó, hanem egy olyan erő­szak­hul­lám­ról, amely­nek far­vi­zén akar­ják kikény­sze­rí­te­ni a lakos­ság poli­ti­kai néze­te­i­nek azon­na­li meg­vál­toz­ta­tá­sát. Ezen túl­me­nő­en a radi­ká­lis moz­gal­ma­kat fel­ka­ro­ló demok­ra­ta poli­ti­kai elit hát­sze­lé­vel és támo­ga­tá­sá­val pedig olyan intéz­mé­nyes szer­ke­ze­ti átala­kí­tá­so­kat akar­nak elér­ni, ame­lyek a tár­sa­da­lom egé­szét átfor­mál­ják. Mind­ezt a több­ség jóvá­ha­gyá­sa nél­kül. Mivel a demok­rá­cia műkö­dé­sé­nek mond ellent szin­te min­den meg­nyil­vá­nu­lá­suk, ezek­nek az erő­sza­kos akció­cso­por­tok­nak ter­ro­ris­ta szer­ve­zet­té nyil­vá­ní­tá­sa olyan logi­kus lépés len­ne, amely lehe­tő­vé ten­né azok hata­lom­tech­ni­kai úton tör­té­nő meg­szün­te­té­sét. A novem­be­ri válasz­tá­sok előtt azon­ban Donald Trump vél­he­tő­en nem sze­ret­né a már ele­ve for­ron­gó álla­po­to­kat ily módon tovább fokozni.

Az M4BL-moz­ga­lom­cso­port és külö­nö­sen a BLM kivált­képp jól finan­szí­ro­zott. Soros György Nyílt Tár­sa­da­lom Ala­pít­vá­nya a Washing­ton Times ada­tai sze­rint 33 mil­lió dol­lárt ado­má­nyo­zott nekik az évek során. De az Anti­fa-moz­ga­lom­nak is meg­van­nak a bőke­zű támo­ga­tói. Egy­re több nagy­vál­la­lat jut­tat pénzt nekik is. A támo­ga­tá­sok folyó­sí­tá­sa és becsa­tor­ná­zá­sa gyak­ran komp­li­kált és átlát­ha­tat­lan. Az emlí­tett radi­ká­lis moz­gal­ma­kat töb­bek közt a Wal­mart, az App­le, a T‑Mobil, az Airbnb, a Cis­co, az IBM, a Mic­ro­soft, az Uber, a Sony, az Adi­das, a Citig­ro­up, a HBO, a BMW, a Hon­da, a Por­sche, a Star­bucks, de még a Met­ro­po­li­tan Ope­ra is támo­gat­ja. Ez az újfaj­ta, pénz­ügyi­leg támo­ga­tott láza­dás egye­dül­ál­ló a világ­po­li­ti­ká­ban és a tör­té­ne­lem­ben. Ezzel a pénz­ha­tal­mi hát­szél­lel szem­ben nem cso­da, hogy a poli­ti­kai elit egy része meg se mer szó­lal­ni a BLM fosz­to­ga­tó, ron­gá­ló, gyúj­to­ga­tó és erő­szak­ra épü­lő akci­ói ellen. Ugyan­csak elő­ször for­dult elő, hogy egy radi­ká­lis moz­ga­lom tag­jai elfog­lal­ja­nak egy egész város­részt Seatt­le-ben, amit Capi­tol Hill Auto­no­mous Zone-ra (CHAZ) keresz­tel­tek. A CHAZ a BLM kez­de­mé­nye­zé­se volt, de az Anti­fa ellen­őriz­te és biz­to­sí­tot­ta fenn­ma­ra­dá­sát három héten keresz­tül, amíg Seatt­le város­ve­ze­té­se tár­gya­lá­sok útján véget nem vetett ennek a ter­ro­ris­ta agressziónak.

Egyes for­rá­sok sze­rint 270 vál­la­lat mint­egy ötven­mil­li­árd dol­lár­ral támo­gat­ta eddig a „feke­ték joga­it” kép­vi­se­lő szer­ve­ze­te­ket. Óri­á­si üzlet lett feke­té­nek len­ni és a feke­ték „joga­it” kép­vi­sel­ni. Koráb­ban a nagy­vál­la­la­ti jóté­kony­ko­dás kör­nye­zet­vé­del­mi célok­ra fókusz­ált, vagy a moz­gás­sé­rült, hát­rá­nyos hely­ze­tű embe­re­ket segí­tet­te. Ma gya­kor­la­ti­lag saját kapi­ta­lis­ta állam­rend­jé­nek meg­dön­té­sét finan­szí­roz­za. Szin­te meg­bé­lyeg­zett lett az a cég vagy cég­cso­port, amely kima­rad ebből. Ha bár­ki bele­gon­dol, szin­te meg­döb­ben­tő, hogy kapi­ta­lis­ta cég­cso­por­tok pénz­ügyi hát­te­ret biz­to­sí­ta­nak egy anti­ka­pi­ta­lis­ta, anti­sze­mi­ta fel­hang­gal műkö­dő szer­ve­zet­nek, amely vég­ered­mény­ben saját egzisz­ten­ci­á­ju­kat is veszé­lyez­te­ti. Gya­kor­la­ti­lag kami­ka­ze stí­lu­sú önmeg­sem­mi­sí­té­sen mun­kál­kod­nak a Saul Alin­sky-féle radi­ka­liz­mus támogatásával.

Az M4BL-moz­gal­mak leg­na­gyobb straté­giai gyen­ge­sé­ge azon­ban abban rej­lik, hogy pri­o­ri­tás­ként keze­li a feke­ték sérel­me­it és elvárá­sait, ezzel rela­ti­vi­zál­va az egyéb, elnyo­más vagy diszk­ri­mi­ná­ció alatt síny­lő­dő kisebb­sé­gek legi­ti­mi­tá­sát. Ame­ri­ká­ban ez a kizá­ró­la­gos­ság vél­he­tő­en fel­bosszant­ja az indi­án ősla­kos­sá­got, a his­pán, az ázsi­ai, a musz­lim, a zsi­dó, a per­zsa és az egyéb kisebb­sé­ge­ket, vala­mint Euró­pá­ban a cigá­nyo­kat, a basz­ko­kat, a kata­lá­no­kat, a szé­ke­lye­ket, a karé­li­ai fin­ne­ket, a csán­gó­kat, a ruszi­no­kat stb. A világ töb­bi szeg­le­té­ben pedig az ujgu­ro­kat, a tibe­ti­e­ket vagy éppen bár­kit, akik úgy érzik, hogy kisebb­sé­gi létü­ket veszé­lyez­te­ti a több­ség aka­ra­ta. Nem beszél­ve per­sze magá­ról a több­ség­ről, amely­nek pol­gá­ra­it szin­tén irri­tál­ja ez az akar­nok, pro­vo­ka­tív kisebb­sé­gi visel­ke­dés. Több száz kisebb­ség­nek lehet­nek a vilá­gon vélt vagy valós sérel­mei, és sen­ki­nek nem cél­sze­rű saját kül­de­té­sét a másik kisebb­ség sérel­mei fölé helyezni.

Már­pe­dig ez az állan­dó feszült­ség­kel­tés idő­vel pol­gár­há­bo­rús álla­po­to­kat teremt­het az Egye­sült Álla­mok­ban, amely­nek jele­it már vilá­go­san lát­juk. Ráadá­sul mind­ez a nem­ze­ti hatá­ro­kon túl is hamar átível­het. Egy­ér­tel­mű, hogy ezek a radi­ká­lis moz­gal­mak világ­szer­te erő­szak­ra ösz­tön­zik, sőt adott eset­ben egy­más ellen her­ge­lik a külön­bö­ző orszá­go­kat azon kényes témák men­tén, ame­lye­ket az M4BL fon­tos­nak tart és pár­tol, viszont a helyi lakos­ság gyak­ran eluta­sít: a lesz­bi­ku­sok, a mele­gek, a biszexuá­lisok és a transz­ne­mű­ek vélt és valós „jogai”, az abor­tusz­jo­gok, vala­mint az ille­gá­lis beván­dor­lás szor­gal­ma­zá­sa mint embe­ri jog. Annak érde­ké­ben, hogy a továb­bi transz­na­ci­o­ná­lis feszült­sé­ge­ket elke­rül­jük, érde­mes len­ne ezek­nek a szer­ve­ze­tek­nek a köz­jo­gi kor­lá­to­zá­sát napi­rend­re tűz­ni. Ez mind­annyi­unk érdeke.

Topo­lán­sz­ky Ádám volt ame­ri­kai köz­tiszt­vi­se­lő, publicista

For­rás: Magyar Nemzet

%d bloggers like this: