Hírek Vélemények/Publicisztikák Pro­vo­ka­tő­rök és békeharcosok

Pro­vo­ka­tő­rök és békeharcosok

Orbán Vik­tor beszé­de Dal­las­ban meg­erő­sí­tet­te kor­má­nya ten­ge­ren­tú­li legitmimitását

Ide­je kimon­da­ni, hogy min­den baj­nak, min­den ördö­gi rossz­nak, min­den modern kori szen­ve­dés­nek (és ami még jön) az egy­ér­tel­mű oka ez a glo­bá­lis kór, amit modern kori libe­ra­liz­mus­ként isme­rünk. Erő­sza­kos moz­gal­mi jel­le­ge magá­ban fog­lal­ja az ille­gá­lis mig­rá­ció báto­rí­tá­sát, az abor­tusz­jo­gok kor­lá­tok nél­kü­li fenn­tar­tá­sát, a kevert tár­sa­da­lom épí­té­sét, a demok­rá­cia­ex­por­tot, a woke- és gen­der­moz­gal­mak nép­sze­rű­sí­té­sét, a kri­ti­kai rassz­el­mé­let tan­anyag­ba eme­lé­sét, a homo­sze­xu­á­li­sok házas­sá­gá­nak tör­vény­be ikta­tá­sát és egyéb bor­nírt, ideo­ló­gi­ai ala­pon ter­jesz­tett, rend­ha­gyó esz­me­áram­la­to­kat. A modern kori libe­ra­liz­mus egy esz­mei világ­jár­vány, amit vissza kell szo­rí­ta­ni. Amennyi­ben sike­rül meg­sza­ba­dul­nunk tőle, az embe­ri­ség ismét virá­goz­ni fog. Ha nem, könnyen elpusztulhat.

Provokatőrök és békeharcosok

A kon­zer­va­tí­vok filo­zó­fi­á­ja a live and let live, azaz az élni és élni hagy­ni alap­ve­tés. Ez szű­rő­dött át Orbán Vik­tor kor­szak­al­ko­tó beszé­dé­ből az idén Dal­las­ban, Texas­ban meg­szer­ve­zett CPAC-kon­fe­ren­ci­án. A kon­fe­ren­cia jel­mon­da­ta az „awake”, azaz ébren len­ni és nem a woke, azaz fel­éb­resz­tett vagy fel­rá­zott álla­pot­ban len­ni kife­je­zés. Orbán beszé­dét tol­má­cso­lás nél­kül, ango­lul hall­gat­tam végig. Tet­szett, hogy rend­kí­vül oko­san kezel­te a közön­sé­get, ügye­sen épí­tet­te be a csat­ta­nó­kat és tar­tal­mi­lag is lényeg­re törő, vala­mint az ame­ri­kai közön­ség szá­má­ra is jól követ­he­tő volt a beszéd.

A kon­zer­va­tív poli­ti­ka másik meg­ha­tá­ro­zó­ja, hogy nem ragasz­ko­dik ahhoz, hogy folya­ma­to­san bele­szól­jon más orszá­gok dol­gá­ba. Ne jöj­jön Magyar­or­szág­ra ötezer mér­föld­ről egy nyo­más­gya­kor­ló foga­dat­lan pró­ká­tor, David Press­man és okít­son ben­nün­ket, hogy mi, magya­rok miképp épít­sük orszá­gun­kat és demok­rá­ci­án­kat! Az ilyes­mi­hez olyan mér­vű arcát­lan­ság kell, ami­re csak egy modern kori libe­rá­lis képes. Ez len­ne egy nagy­kö­vet fel­ada­ta? Hogy becs­mé­rel­je a magya­ro­kat? Hogy bele­árt­sa magát a bel­po­li­ti­kai folya­ma­tok­ba és minő­sít­se azo­kat? Ahogy Kővá­ri Károly mond­ta régen a BKV Elő­re vitor­lás­egye­sü­let­ben, ami­kor vala­mi rossz fát tet­tünk a tűz­re: „Cso­ma­go­lás, állo­más…” El se indul­jon Buda­pest­re! Per­so­na non gra­ta! Ettől kezd­ve nem szí­ve­sen látott ven­dég ebben az országban.

Miért mond­ha­tom mind­ezt ilyen bát­ran? Mert állam­pol­gá­ra vagyok annak az ország­nak, ahon­nan ez a modern kori inf­lu­en­szer érke­zik. Mert ugyan­an­nak a kor­mány­nak – az Egye­sült Álla­mok kor­má­nyá­nak – dol­goz­tam két évti­ze­dig, mint ame­lyik­nek ő is dol­go­zik. Belül­ről isme­rem min­den rezdülésüket.

Sen­ki nem állít­ja azon­ban, hogy egész Ame­ri­ka meg­hü­lyült. A múlt­ban jár­tak már nálunk tisz­tes­sé­ges nagy­kö­ve­tek is, akik tisztelettu­dók, barát­sá­go­sak és ille­del­me­sek vol­tak. Nem sároz­ták be elő­szo­bá­in­kat, nem pisz­kí­tot­tak a sző­nyeg­re a nap­pa­li­ban. Press­man azon­ban ismét meg­pró­bál­ko­zik ezzel. Pedig a két­ol­da­lú magyar – ame­ri­kai kap­cso­la­tok szem­pont­já­ból min­den­képp gyü­möl­csö­zőbb len­ne, ha nem kér­ked­ne a böl­csek kövé­vel és a jog­ál­la­mi­ság dok­to­ri isme­re­te­i­vel már az első nap, miköz­ben fel­öl­ti az ink­vi­zí­tor talárját.

Szá­nal­ma­san unal­mas már ez az inter­ven­ci­o­na­lis­ta agresszió. Ha ango­lul kel­le­ne taná­csol­nom nyo­más­gya­kor­ló úrnak vala­mit, annyit mon­da­nék: Shut the hell up alre­ady! (Fog­ja már be vég­re!) – így talán job­ban meg­ér­ti. Koráb­ban sem műkö­dött ez a bicskanyitoga­tóan pök­hen­di maga­tar­tás, ahogy And­ré Good­friend ámok­fu­tá­sa és buká­sa ezt mód­sze­re­sen bizo­nyí­tot­ta 2014-ben. Ami szo­mo­rú, hogy az ilyen akció­hő­sök, mint Good­friend és Press­man, egész Ame­ri­kát rossz fény­ben tün­te­tik fel a magya­rok előtt, hol­ott oda­át is élnek tisz­te­let­tu­dó, haza­sze­re­tő és nor­má­lis embe­rek, akik­nek min­den­na­pi éle­tét a hit ala­poz­za meg és nem a hittérítés.

A libe­ra­liz­mus, amely ele­in­te csak egy sze­rény ideo­ló­gia volt a kapi­ta­lis­ta tár­sa­da­lom legi­ti­mi­tá­sá­nak meg­ala­po­zá­sá­ra, mára keresz­tes had­já­rat­tá fajult, az egész boly­gó meg­hó­dí­tá­sát tűz­te ki célul, és ennek érde­ké­ben ágen­sei a leg­pa­rá­nyibb résen is átbúj­nak, hogy ideo­lógiai csem­pész­áru­i­kat bejut­tas­sák a poten­ci­á­lis fogyasz­tók esz­me­vi­lá­gá­ba. Alig két évszá­za­da még a sza­bad­el­vű­ség­nek szé­les látó­kö­rű, bátor szel­le­mi­sé­gű, fej­lett kép­ze­lő­ere­jű baj­no­kai vol­tak; ma mind­ez a múl­té, a modern kori libe­ra­liz­mus ügy­nö­kei kép­ze­let­sze­gény és gyá­va bürok­ra­ták, akik szo­rong­va kém­le­lik a hori­zon­tot, hogy rálel­je­nek vala­mi­lyen szór­vá­nyos, kon­cep­ci­ós ala­pon fel­épí­tett eretnekségre.

Azért azt tud­ni kell, hogy a libe­ra­liz­mus XIX. szá­za­di kép­vi­se­lő­it még átha­tot­ta a keresz­tény élet­szem­lé­let. Ben­ja­min Cons­tant, Ale­xis de Toc­qu­e­vil­le, Wil­li­am Ewart Glad­s­to­ne, Lord Acton, Bene­det­to Cro­ce és tár­saik még más kor gyer­me­kei vol­tak. Noha vol­tak újí­tó és időn­ként reni­tens gon­do­la­ta­ik, de min­den­kor meg­egye­zés­re töre­ked­tek a töb­bi világnézettel.

No, ez az, ami ma tel­jes­ség­gel hiány­zik. Manap­ság a neo­mar­xis­ta libe­ra­liz­mus már nem törek­szik komp­ro­misszum­ra, intel­lek­tu­á­li­san is egy lecsu­pa­szí­tott esz­me­csa­pá­son halad elő­re mint a mate­ri­a­liz­mus sajá­tos meg­je­le­né­si for­má­ja. Hiá­ba kap­csol­nak mon­da­ni­va­ló­juk­hoz külön­fé­le diva­tos és hamis jel­sza­va­kat, mint pél­dá­ul embe­ri jogok, individua­lizmus, nemi egyen­lő­ség, gen­der­jo­gok stb., való­já­ban ezek mind­egyi­két ugyan­az az agresszív pro­fit­szer­zés és into­le­ran­cia jel­lem­zi, ami a modern kori libe­rá­li­sok véd­je­gye. Ennek egye­nes követ­kez­mé­nye pedig az a beszű­kült par­ti­zán­szel­lem, ami Press­man ese­té­ben is megnyilvánul.

Rod Dre­her ame­ri­kai író-filo­zó­fus sze­rint az ame­ri­kai kon­zer­va­tí­vok sokat tanul­hat­nak Orbán Viktortól.

A minap a Palá­ver című műsor­ban egy bete­le­fo­ná­ló pró­bál­ta a kedé­lye­ket meg­nyug­tat­ni, és téve­sen azt állí­tot­ta, hogy mind­ez idén ősszel véget ér majd, hiszen az idő­kö­zi kong­resszu­si válasz­tá­sok után majd vissza­hív­ják a nagy­kö­ve­tet. Saj­nos ennek sem­mi alap­ja nincs. Hiszen az ame­ri­kai nagy­kö­ve­tet nem az ame­ri­kai kép­vi­se­lő­ház vagy a sze­ná­tus, hanem az elnök jelö­li ki, és füg­get­le­nül attól, hogy a repub­li­ká­nu­sok átveszik‑e a kong­resszus irá­nyí­tá­sát (vagy nem), Joe Biden elnök­nek esze ágá­ban sem lesz vissza­hív­ni David Press­mant. Marad tehát min­den mini­mum 2024-ig úgy, ahogy van.

A libe­rá­lis esz­me­dik­tá­to­rok­nak lényük­ből fakad a pro­vo­ká­ció. Néz­zünk csak szét a világ­ban! Az ame­ri­kai kong­resszus elnö­ke, Nancy Pel­o­si a minap a kínai had­se­re­get helyez­te készen­lé­ti álla­pot­ba, mivel taj­va­ni láto­ga­tá­sát direkt pro­vo­ká­ci­ó­nak tar­tot­ta a kínai kor­mány­zat. Antony Blin­ken ame­ri­kai kül­ügy­mi­nisz­ter Pris­ti­ná­ban kel­tet­te a feszült­sé­get a Koszo­vó­ban kiala­kult hely­ze­tet meg­elő­ző­en. Ame­ri­kai és nyu­ga­ti hiva­tal­no­kok folya­ma­to­san Kijev­be láto­gat­tak és kre­ál­tak feszült­sé­get láto­ga­tá­sa­ik­kal 2021 – 22-ben, a hábo­rú kirob­ba­ná­sát meg­elő­ző­en. Aho­vá bete­szik a lábu­kat, domi­nók dől­nek, fegy­ve­rek ropog­nak, ellen­sé­ges han­gu­lat gerjed.

A kom­mu­niz­mus alól fel­sza­ba­dult népek azon­ban rend­re nemet mon­da­nak erre az izzadt­ság­sza­gú igye­ke­zet­re. A kelet-közép-euró­pai népek szin­te egy­han­gú­lag azt üze­nik, hogy nekik nem kell se a kom­mu­niz­mus, se a libe­ra­liz­mus. Hiszen a ket­tő manap­ság már szim­bi­ó­zis­ban műkö­dik. Egy új ideo­ló­gi­ai for­má­ci­ó­ra, de leg­fő­kép­pen szu­ve­re­ni­tás­ra vágy­nak, hogy meg­ala­poz­zák saját füg­get­len­sé­gi nyi­lat­ko­za­ta­i­kat. Orbán Vik­tor ebben vál­lal úttö­rő sze­re­pet. Hason­ló­kép­pen, mint ahogy Ame­ri­ká­ban a füg­get­len­ség­re törek­vő ala­pí­tó atyák, Geor­ge Washing­ton, Tho­mas Jef­fer­son, James Madi­son és tár­sa­ik meg­ala­poz­ták az akko­ri Ame­ri­ka jövő­jét. A magyar minisz­ter­el­nök augusz­tus 4‑i beszé­de Ame­ri­ká­ban bevo­nul­hat a tör­té­ne­lem­köny­vek­be, mint egy magyar állam­fér­fi által vala­ha elmon­dott egyik leg­ki­vá­lóbb beszéd, amely talán még Kos­suth Lajos beszé­de­it is túl­szár­nyal­ta 1851 – 52-ben, a sza­bad­ság­har­cos hős akko­ri ame­ri­kai kör­út­ja során.

Itt az idő! Talán emlék­szünk még a Fidesz – KDNP nagy sike­rű kam­pány­szlo­gen­jé­re 2010-ből. Nos, való­ban itt az ide­je annak, hogy ezt a para­zi­ta tár­sa­dal­mi réte­get tel­jes egé­szé­ben hát­tér­be szo­rít­suk. Azért lét­fon­tos­sá­gú, hogy ezt meg­lép­jük, mert egyet­len tár­sa­da­lom sem éli túl az élős­kö­dők tar­tós jelen­lé­tét. Még akkor is meg kell ezt ten­nünk, ha a hát­tér­ha­ta­lom tel­jes gaz­da­sá­gi és kato­nai arze­nál­ja mögöt­tük áll, és ha egyik szó­szó­ló­juk hama­ro­san az Egye­sült Álla­mok hazánk­ba dele­gált nagy­kö­ve­te. Orbán Vik­tor beszé­de Dal­las­ban meg­erő­sí­tet­te kor­má­nya ten­ge­ren­tú­li legi­ti­mi­tá­sát, és len­dü­le­tet adhat mind az ame­ri­kai, mind az euró­pai kon­zer­va­tí­vok poli­ti­kai előretörésének.

Topo­lán­sz­ky Ádám volt ame­ri­kai köz­tiszt­vi­se­lő, publicista

For­rás: magyar​nem​zet​.hu