Hírek Vélemények/Publicisztikák Pont, mint a léte­ző szocializmus!

Pont, mint a léte­ző szocializmus!

Alan Sokal, a Har­var­don és a Prince­to­ni Egye­te­men vég­zett mate­ma­ti­kus és fizi­kus pro­fesszor egy nap úgy gon­dol­ta, meg­tré­fál­ja az öntelt, magas lóról érte­ke­ző, önma­guk fon­tos­sá­gá­tól eláju­ló nem­zet­kö­zi tudo­má­nyos eli­tet. 1996-ban egy komoly­nak lát­szó tanul­mányt adott le a világ­hí­rű Duke Uni­ver­sity Press Soci­al Text című folyó­ira­tá­ba. Érte­ke­zé­sé­nek címe: „Transg­r­es­sing the Boun­da­ri­es: Towards a Trans­for­ma­tive Her­me­ne­u­tics of Quan­tum Gra­vity”. Sza­bad for­dí­tás­ban ez vala­hogy így hang­zik: A hatá­rok átlé­pé­se: a kvan­tum­gra­vi­tá­ció transz­for­ma­tív her­me­ne­u­ti­ká­ja felé. A tudo­má­nyos éle­tet új meg­vi­lá­gí­tás­ba helye­ző írás annak rend­je és mód­ja sze­rint meg is jelent a ran­gos folyó­irat­ban. A tudo­mány oltá­rán tehát újabb hivat­ko­zá­sok szü­let­tek, hiszen Alan Sokal a szak­ma sza­bá­lyai sze­rint ideo­ló­gi­a­i­lag csak egy kör­höz tar­to­zó gon­dol­ko­dók (a fél­re­ér­té­sek elke­rü­lé­se végett: ezek nem jobb­ol­da­li­ak vol­tak) „kuta­tá­sa­i­val” egé­szí­tet­te ki a saját fel­fe­de­zé­sét, ami­nek a lénye­ge: a kvan­tum­gra­vi­tá­ció egy tár­sa­dal­mi és nyel­vé­sze­ti konst­ruk­ció csu­pán. Ezt ne pró­bál­ják értel­mez­ni, feles­le­ges. Rög­tön meg­tud­ják, miért.

Alan Sokal ekkor nem úgy visel­ke­dett, mint ilyen­kor egy átla­gos magyar böl­csész tudós, vagy­is nem rohant a szá­mí­tó­gép­hez fel­ve­zet­ni az MTMT-inde­xé­be az új cik­két. Nem is nyo­moz­ta le azon­nal, hogy ez hány pon­tot ér a tudo­mány­met­ri­á­ban, és a haver­ja­it sem hív­ta fel azzal híze­leg­ve, hogy „idéz­te­lek ám, majd te is idézz!”.

Nos, Alan Sokal nem ezt tet­te. Hanem várt. Egy napot, két napot, egy hetet, két hetet, három hetet… De nem tör­tént sem­mi. Min­den­ki tudo­má­sul vet­te, hogy gaz­da­go­dott a tudo­mány az új írással.

És akkor becsa­pott a jó nagy magyar alföl­di mén­kű. Csak úgy zúgott a sok tudo­má­nyos fej a hang­ha­tás­tól és a sokk­tól. Alan Sokal ugyan­is, meg­elé­gel­ve a vára­ko­zást, a Lin­gua Fran­ca folyó­irat­ban köz­zé­tet­te: konk­ré­tan hülyét csi­nált a Duke Uni­ver­sity ran­gos szak­mai folyó­irat szer­kesz­tő­i­ből, tudo­má­nyos tézi­se pes­ti­e­sen szól­va egy barom­ság. Azt akar­ta tesz­tel­ni, feltűnik‑e, hogy tudo­má­nyos cik­ke egy kamu. Vagy elég az, ha ideo­ló­gi­a­i­lag rend­ben van a tézi­se, for­má­li­san körül­ud­va­rol­ja a magas­sá­gos bal­ol­da­li szür­ke­ál­lo­mányt azzal, hogy rájuk hivatkozik.

Ter­ro­ris­ták és pro­pa­gan­dis­ták
Kar­sai Lász­ló írá­sát IDE kat­tint­va olvashatják!

Alan Sokal később egy inter­jú­ban elmond­ta, az ösz­tö­nöz­te az átve­rés­re, hogy elol­vas­ta a Hig­her Super­s­tit­ion című köny­vet, ami­ben Paul R. Gross és Nor­man Levitt szer­zők azt állí­tot­ták: egyes böl­csé­szet­tu­do­má­nyi folyó­ira­tok bár­mit lehoz­nak, ami­ben „meg­fe­le­lő bal­ol­da­li gon­do­lat talál­ha­tó” vagy kel­lő mennyi­ség­ben idéz­nek ismert balos szerzőktől.

De tér­jünk át inkább a hazai vizek­re, mert ha glo­bá­lis szín­té­ren ez zaj­lik, kép­zel­jék el, mi lehet Magyar­or­szá­gon, az itte­ni pro­vin­ci­á­lis tudo­má­nyos magas­la­tok­ban. Na jó, inkább ne kép­zel­jék el. Lát­szat­ra itt jobb a hely­zet, hiszen nálunk a mar­xis­ta emlő­kön nevel­ke­dett Rom­sics Igná­cok és Kar­sai Lász­lók ural­kod­nak a min­den­ko­ri tudo­mány hite­les­sé­ge felett, hogy a „hagy­má­zas teó­ri­ák és össze­es­kü­vés-elmé­le­tek” ne ront­has­sák meg a bátor ifjú­ság gon­dol­ko­dá­sát. Igaz, ők már nem mar­xis­ták, mert a rend­szer­vál­to­zás kör­nyé­kén az egyik reg­gel libe­rá­lis­ként ébred­tek fel. Höl­gye­im és ura­im, tör­tén­nek még cso­dák a mi éle­tünk­ben is!

Meg itt van Kar­sa­i­nak a negy­ven­éves sérel­me, ami felett nem tud napi­rend­re tér­ni, ugyan­is anno a „mumus Raf­fay” anti­kom­mu­nis­ta művek ter­jesz­té­sé­vel vádol­ta meg. Per­sze ekko­ri­ban a vegy­tisz­ta kom­mu­nis­ta csa­lá­di hát­tér­rel ren­del­ke­ző Kar­sai annyi­ra volt anti­kom­mu­nis­ta, mint maga Lenin 1917-ben. Pél­dá­ul a Marx és Engels a nem­ze­ti kér­dés­ről című mun­ká­já­ban 1980-ban Kar­sai még olyan vul­gár­mar­xis­ta ömlen­gés­sel élje­nez­te a rend­szert, hogy maga Baku­nyin is elé­ge­det­ten cset­tin­tett erre a pokol­ban. Már­mint ha Bel­ze­bub elvit­te hoz­zá az információt.

Saj­nos ter­jed­nek ám más folyo­sói rém­hí­rek is. Kovács Kál­mán, a Ver­i­tas mun­ka­tár­sa egy – nem tudok más­hogy fogal­maz­ni – ked­ves tör­té­ne­tet osz­tott meg Kar­sa­i­ról a napok­ban. Idé­zem: „Ha ő Raf­fay Ernő­ről folyo­sói diákplety­ká­kat ter­jeszt nyil­vá­no­san, akkor én meg hadd szol­gál­jak eggyel vele kap­cso­lat­ban. 1997 őszi fél­évé­ben vet­tem föl a Feje­ze­tek a 20. szá­za­di egye­te­mes tör­té­ne­lem­ből című elő­adott kur­zust, ahol ő is taní­tott. A sze­mi­na­ris­tái sze­rint a holo­kauszt sze­mi­ná­ri­u­mán nyil­vá­no­san kér­ke­dett azzal, hogy pén­zért a New York‑i főrab­bi­ról is bebi­zo­nyít­ja, hogy anti­sze­mi­ta.” Ajaj! Pont ez hiá­nyoz­na még!

Nem tud­juk sok­kal komo­lyabb­ra for­dí­ta­ni a szót Sza­bó Ervin ügyé­ben sem. Tehát Kar­sai logi­ká­ja sze­rint ha Sza­bó Ervin nem ért egyet Lenin párt­épí­té­si kon­cep­ci­ó­já­val, akkor nem is ter­vez­het­te Tisza meg­gyil­ko­lá­sát. 2010-ben én tár­tam fel elő­ször össze­füg­gé­sek­be ágyaz­va Sza­bó Ervin magyar­gyű­lö­lő élet­mű­vét és ter­ro­ris­ta szer­vez­ke­dé­sé­nek hát­te­rét. A Goog­le kere­ső már min­dent kiad ezzel kap­cso­lat­ban. Aján­lom az érdek­lő­dők figyel­mé­be a Nagy Magyar­or­szág című tör­té­nel­mi folyó­irat kora­be­li szá­ma­it is. De fog­lal­koz­tak a témá­val olyan – jobb­ol­da­li elfo­gult­ság­gal nem vádol­ha­tó – szer­zők is, mint pél­dá­ul Vas Zol­tán, Dalos György, Kon­rád György, Bozó­ki And­rás, Reme­te Lász­ló. És ter­mé­sze­te­sen újab­ban Hatos Pál is.

Való­ban sok min­dent nem értek a Kar­sai-féle tudo­má­nyos érve­lés­ben. Elzász-Lota­rin­gia? Bis­marck? Vil­mos csá­szár? Hogy kap­cso­ló­dik ez a sza­bad­kő­mű­ves-vitá­hoz? Mind­ez miképp cáfol­ja Raf­fay Ernő magyar sza­bad­kő­mű­ves-doku­men­tu­mok­ra épü­lő állításait?

De a leg­jobb Kar­sai írá­sá­nak a vége. Sze­rin­te nyil­ván­va­ló, hogy Ung­váry mélyen saj­nál­ja már, amit leírt a román nácik men­te­ge­té­sé­vel kap­cso­lat­ban. (A konk­rét ese­tet lásd: Kígyóz­nak a tör­té­ne­lem kígyói című írás­ban, MN, 2020. júli­us 16.) Ugyan ilyes­mit sehol nem mon­dott Ung­váry, de Kar­sai sze­rint nem lehet más­ként: saj­nál­ja és kész. Kar­sai tud­ja, Ung­váry egé­szen biz­to­san kihagy­ja az ink­ri­mi­nált tézi­sét a követ­ke­ző kiadás­ból. Már ha lesz követ­ke­ző kiadás. És ha kihagy­ja. De Kar­sai ezt írta, tehát biz­tos így lesz. Sza­kály pedig még min­dig nem bírál­ta felül magát, tehát az ő tet­te ment­he­tet­len, míg Ung­váryé elnéz­he­tő. Aki ugyan szin­tén nem bírál­ta felül magát, de Kar­sai sze­rint biz­to­san megteszi.

Még azt sem tudom mon­da­ni, hogy a gon­do­lat­me­net ellent­mond a for­má­lis logi­ká­nak, ugyan­is kép­te­len­ség még ebbe a fogal­mi keret­be is beágyaz­ni. A pre­misszá­ja, ami­ből levon­ja a konk­lú­zi­ót, még meg sem tör­tént, és nincs sem­mi arra uta­ló jel, hogy vala­ha be fog követ­kez­ni. Egy elkép­zelt jövő­kép­ből von­ja le a követ­kez­te­tést. Pont mint a léte­ző szo­ci­a­liz­mus! És a magya­rok folya­ma­tos náci­zá­sa. Ez már nem egy­sze­rű csúsz­ta­tás, vala­mi olyan gro­teszk abszur­di­tá­sa a tör­té­né­szi világ­nak, ami­re nin­cse­nek sza­vak. Itt tart ma a tudo­má­nyos érve­lés? Vagy min­dig is itt tar­tott, csak most derül ki?

A náci­re­lik­via-sef­te­lő Ung­váry Krisz­ti­án mel­lett azért ne men­jünk el ilyen ele­gán­san. Olyan súlyos tör­té­ne­lem­ha­mi­sí­tó állí­tást tett, ami­re nem volt még pél­da. Ez nem egy­sze­rű­en tre­hány­ság, hanem a szak­mai alkal­mat­lan­ság csúcsa.

Mind­eköz­ben az ügy­ben ille­té­kes tör­té­nész­szak­ma hall­gat. Sen­ki nem szólt sem­mit. Sen­ki! Egy ember nem volt, aki felül­emel­ke­dett vol­na a gyá­va­sá­gán, és azt mond­ja: „Elég volt, Ung­váry! Eddig és ne tovább!” Hall­gat az egész médi­á­juk, hall­ga­tás­sal falaz az értel­mi­sé­gi hold­ud­va­ruk. Min­den­ki hallgat!

Azért némák, mert cinkosok.

Elté­ved­tek a hazug­sá­ga­ik labi­rin­tu­sá­ban, elvesz­tet­ték a hite­les­ség­nek még a lát­sza­tát is. Szer­ve­zett módon és össze­han­gol­tan most is fél­re­ve­ze­tik az embe­re­ket, pon­to­san ugyan­úgy, ahogy a sza­bad­kő­mű­ve­sek ügyében.

For­rás: Magyar Nem­zet /Sza­kács Árpád, Lovas Ist­ván-saj­tó­dí­jas újságíró

%d bloggers like this: