Hírek Vélemények/Publicisztikák Pla­kát Weins­tein falán

Pla­kát Weins­tein falán

HOLLYWOOD – Kvó­ták és nemek össze­mo­sá­sa a filmiparban

Szi­go­rí­tott a leg­jobb film fő kate­gó­ria elnye­ré­sé­nek fel­té­tel­rend­sze­rén az ­Oscar-díj kiosz­tá­sá­ért fele­lős ame­ri­kai Film­­művészeti és Film­tu­do­má­nyi Aka­dé­mia: 2024-től csak azok a fil­mek kap­hat­ják meg a szak­ma leg­na­gyobb presz­tí­zsű elis­me­ré­sét ebben a kate­gó­ri­á­ban, ahol a stáb tag­jai és a film sze­rep­lői között is sze­re­pel­nek külön­bö­ző kisebb­sé­gek. Az erő­szak­kal kikény­sze­rí­tett pol­kor­rekt­ség mel­lett mind­eköz­ben a 2021-es Ber­lina­lén össze­von­ják a fér­fi és női szí­né­szi kate­gó­ri­á­kat: jöhet a totá­lis gen­der­s­em­le­ges­ség. De vajon mind­ez mennyit hasz­nál majd a szak­má­nak és vég­ső soron a nézőknek?

Az Oscarnál négy kri­té­ri­um­ból ket­tőt kell tel­je­sí­te­nie az adott film­nek, hogy egy­ál­ta­lán jelöl­hes­sék: első­ként a film sze­rep­lői között kell len­nie leg­alább egy fősze­rep­lő­nek vagy fon­to­sabb mel­lék­sze­rep­lő­nek, aki vala­mi­lyen faji/etnikai kisebb­ség­ből szár­ma­zik, a sze­rep­lők leg­alább har­minc szá­za­lé­ká­nak kell két „alul­rep­re­zen­tált” kisebb­ség­ből szár­maz­nia, vagy a film szto­ri­já­nak kell egy ilyen kisebb­ség ügyé­vel fog­lal­koz­nia. A máso­dik kri­té­ri­um sze­rint a film készí­tői között leg­alább két veze­tő sze­rep­ben dol­goz­za­nak alul­rep­re­zen­tált cso­por­tok­ból érke­ző embe­rek, mini­mum hat másik stáb­tag tar­toz­zon faji vagy etni­kai kisebb­ség­hez, eset­leg a stáb har­minc szá­za­lé­ka legyen vala­me­lyik kisebb­ség tag­ja. A har­ma­dik és negye­dik kri­té­ri­um pedig a gya­kor­no­kok és a fil­mek mar­ke­ting­csa­pa­tá­nak kivá­lasz­tá­sá­nál vár el hason­ló arányokat.

A film­aka­dé­mia kisebb­ség­nek veszi a nőket, a szí­nes bőrű­e­ket, az LMBTQ-közös­ség tag­ja­it és a fogya­ték­kal élő­ket. Ezek az elvá­rá­sok nem vonat­koz­nak az idei és a követ­ke­ző két Oscar-évad jelö­lé­se­i­re, bár a kate­gó­ri­á­ban jelölt fil­mek készí­tő­i­nek a 94 – 95. évad­ban már úgy­ne­ve­zett „sok­szí­nű­sé­gi jelen­tést” kell lead­ni­uk a pro­duk­ci­ó­ról. Az aka­dé­mia sze­rint a szab­vá­nyok komoly és hosszú távú hatás­sal lesz­nek majd a film­ipar­ra, és az elvá­rás egy­ál­ta­lán nem non­szensz. Nehéz velük egyetérteni.

Az utób­bi évek nagy média- és tár­sa­dal­mi vissz­han­got ger­jesz­tő bot­rá­nyai és moz­gal­mai, a #MeToo, az #OscarIs­SoW­hite vagy a #BlackLives­Matter gyö­ke­res vál­to­zást köve­tel­tek, a szak­ma a tar­kó­ján érez­te a nyo­mást. Izzad a tenye­rük, pró­bál­nak meg­fe­lel­ni, kíno­san igye­kez­nek kerül­ni a „nem meg­fe­le­lő” meg­nyil­vá­nu­lá­so­kat, mert a fel­hec­celt közön­ség bizony bün­tet. Nyil­vá­nos meg­bé­lyeg­zés­sel, elfor­du­lás­sal, végül a mozi­pénz­tá­rak elke­rü­lé­sé­vel. A tét óri­á­si, hiszen a koro­na­ví­rus-jár­vány már nem csu­pán a leg­fi­a­ta­labb nem­ze­dé­ke­ket for­dí­tot­ta a vég­te­len válasz­tá­si lehe­tő­sé­get biz­to­sí­tó strea­ming­szol­gál­ta­tók irá­nyá­ba, ahol pikk-pakk össze­dob­nak tar­tal­ma­kat az adott kor­cso­por­tú, etni­ku­mú vagy szub­kul­tú­rá­ba tar­to­zó közön­ség­nek. A klasszi­kus érte­lem­ben vett film­ipar baj­ban van, és hiá­ba pró­bál­ko­zik, ezen a pályán nem tud­ja fel­ven­ni a versenyt.

A trend egy­ér­tel­mű, idén elő­ször az Oscar tör­té­ne­té­ben már oda is ítél­ték a leg­jobb film díját egy nem angol nyel­vű alko­tás­nak, a dél-kore­ai Élős­kö­dők­nek – ám ezzel a lépés­sel egy­út­tal saj­nos záró­jel­be tet­ték az elmúlt jó kilenc­ven év töb­bi távol-kele­ti vagy akár euró­pai mes­ter­mű­ve­it is. Az aka­dé­mia vajon hir­te­len fel­éb­redt, szem­be­né­zett egy­re gyá­szo­sabb nézett­sé­gi muta­tó­i­val, és óri­á­si fázis­ké­sés­sel meg­pró­bál nyit­ni a világ filmművészetére?

Attól nem kell tar­ta­ni, hogy az új sza­bá­lyok értel­mé­ben mos­tan­tól a leg­na­gyobb ren­de­zők kizá­ró­lag transz­ne­mű, toló­szé­kes feke­te lesz­bi­ku­sok hánya­tott sor­sá­ról fog­nak regél­ni, de lénye­gi pozi­tív vál­to­zá­sok­ra sincs komoly esély. A meg­kö­ve­telt ará­nyok és kor­lá­to­zá­sok kife­je­zet­ten kirakatszerűek.

A stú­di­ók elin­téz­he­tik annyi­val, hogy fel­vesz­nek pár indi­ai gya­kor­no­kot kávét főz­ni, néhány höl­gyet a mar­ke­ting­csa­pat­ba vagy kel­lé­kes­nek, és már­is „sok­szí­nű”, azaz nomi­nál­ha­tó lesz a film. Körül­be­lül annyi értel­me van tehát az aka­dé­mia kvó­tá­zá­sá­nak, mint­ha anno Har­vey Weins­tein dol­go­zó­szo­bá­já­nak falá­ra femi­nis­ta moti­vá­ci­ós pla­ká­tot füg­gesz­tet­tek vol­na ki.

A Women and Hol­ly­wood sta­tisz­ti­kái sze­rint 2018-ban a száz leg­több bevé­telt hozó film mind­össze kilenc szá­za­lé­ká­ban volt kiegyen­sú­lyo­zott a nemek ará­nya a sze­rep­osz­tás­ban, de a film­szak­ma kre­a­tív mun­ka­kö­re­i­ben még kevés­bé jelen­nek meg a nők. Ebben a száz leg­több bevé­telt ter­me­lő film­ben 1566 ember dol­go­zott a kame­ra mögött, 81,5 szá­za­lé­kuk fér­fi. 112 ren­de­ző közül csu­pán öten vol­tak nők, a for­ga­tó­könyv­írók és pro­du­ce­rek ese­té­ben 14 és 21 szá­za­lék az arány, a zene­szer­zők­nél viszont a száz játék­film­re három női kom­po­nis­ta jutott. A leg­töb­bet kere­ső szí­né­szek lis­tá­ján idén a top tíz­be egyet­len nő sem fért fel, és hiá­ba hang­zik el egy­re han­go­sab­ban min­den évben a hölgy ren­de­zők mel­lő­zé­se, kilenc­ven év alatt Kathryn ­Bi­gelow­ volt az egyet­len direk­tor, aki nőként Oscar-díjat kapott. Így már kevés­bé hang­zik jól a gen­der­s­em­le­ges massza és az úgy­ne­ve­zett egyen­lő­ség elve, nem igaz?

A film­ipar kori­fe­u­sai érzik, hogy vala­mi van a fülük mögött, és most talán veze­kel­ni pró­bál­nak. Talán véde­ni gaz­da­sá­gi érde­ke­i­ket. A Ber­linale veze­kel pol­kor­rekt­sé­gé­vel, miu­tán beje­len­tet­ték, hogy a jövő­ben nem fog­ják kiad­ni a fesz­ti­vál első igaz­ga­tó­já­ról elne­ve­zett Alf­red Bau­er Ezüst Med­ve díjat, ame­lyet janu­ár végén fel­füg­gesz­tet­tek a Bau­er náci múlt­já­ra vonat­ko­zó saj­tó­ér­te­sü­lé­sek nyo­mán. A szu­per­hős­fil­mek, fran­chise-ok, foly­ta­tá­sok, remake-ek és reboo­tok biz­ton­sá­gi játé­ká­nak pocso­lyá­já­ban ver­gő­dő Hol­ly­wood veze­kel, ami­ért évti­ze­de­ken át jól tar­tott sze­xu­á­lis nagy­ra­ga­do­zó­kat, és ami­ért kép­te­len sza­ba­dul­ni ősré­gi berög­ző­dé­se­i­től. Vajon mos­tan­tól több jó film és ere­de­ti tör­té­net fog szü­let­ni, vagy két plusz szí­nes bőrű karak­ter lan­dol majd az ezre­dik Star Wars-film forgatókönyvében?

Oscar úgy visel­ke­dik, mint egy fris­sen kine­ve­zett, túl­buz­gó főnök, aki­nek nincs türel­me a mélyebb, struk­tu­rá­lis átala­kí­tás­hoz, hanem a kívánt gyors ered­mény remé­nyé­ben túl­ka­pá­sok­kal, ren­de­le­ti vál­toz­ta­tá­sok­kal pró­bál­ja átsa­tí­roz­ni elő­dei hibá­it. Meg­úszó­san, leg­alább kife­lé, a köz­vé­le­mény meg­elé­ge­dé­sé­re. Lát­szat­dön­té­se­ket hoz­ni viszont óri­á­si téve­dés az egyen­lő fel­té­te­le­kért vívott harc­ban: a nemek indo­ko­lat­lan össze­mo­sá­sá­val és kvó­ták­kal csak a saját vál­lát vere­ge­ti önelé­gül­ten a filmipar.

For­rás: Magyar Nem­zet / Ter­ján Nóra