Pat­ri­ó­ták a glo­ba­lis­ták ellen

Az egész világ sor­sa eldől­het a jövő évi ame­ri­kai választásokon

Legyünk opti­mis­ták! Nincs még min­den vesz­ve, mert Joe Bide­nék jelen­leg vesz­tés­re áll­nak. A Colum­bia Egye­te­men tanul­tuk még az 1980-as évek­ben, hogy hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen négy jelen­tős sza­va­zói bázis léte­zik az Egye­sült Álla­mok­ban, amely meg­ha­tá­roz­hat­ja egy elnök­vá­lasz­tás, illet­ve a kong­resszu­si válasz­tá­sok kime­ne­te­lét. Ezek a válasz­tá­si régi­ók a nagyobb váro­sok kez­dő­be­tű­i­ből tevőd­nek össze: Bos – Wash, Chi – Pitts, Ja – Mi és San – San. Hoz­zá­juk lehet még csa­tol­ni a Sea-Port (­Seatt­le-től Port­lan­dig), New-Bat (New Or­leans – Baton Rou­ge), a Den – Pho (Den­ver – Phoe­nix közé eső terü­le­tet), vala­mint ter­mé­sze­te­sen a Dal – Hou vidé­ket (Dal­las – Hous­ton) is.

Ame­ri­kát benn­fen­tes módon isme­rő sze­mé­lyek kita­lál­hat­ják, hogy az első a Bos­ton és Washing­ton között húzó­dó népes­sé­gi terü­let (bele­ért­ve Providence‑t, Hart­for­dot, New York Cityt, Phi­la­delp­hi­át és Balti­more‑t), a máso­dik a Chi­ca­go és Pitts­burgh között elte­rü­lő vidék (bele­ért­ve Det­ro­it váro­sát és ­Cleve­lan­det), a har­ma­dik a Jackson­vil­le-től Mia­miig ter­je­dő vonal (amely Flo­ri­da kele­ti part­já­nak egé­szét fedi le hosszá­ban), és a negye­dik a San Fran­cis­có­tól San Die­gó­ig húzó­dó terü­let, amely ter­mé­sze­te­sen a Szi­lí­ci­um-völ­gyet és Los Ange­lest is magá­ban foglalja.

A leg­meg­ha­tá­ro­zóbb ezek közül az észak­ke­le­ten elte­rü­lő Bos – Wash régió, amely majd min­dig a demok­ra­tá­kat része­sí­ti előny­ben. A nagy­vá­ro­sok ese­té­ben ez ért­he­tő: könnyen mani­pu­lál­ha­tó töme­gek­ről beszé­lünk, ame­lyek java­részt beván­dor­lók­ból, mun­ka­nél­kü­li­ek­ből, sze­gé­nyebb réte­gek­ből és az őket mani­pu­lá­ló libe­rá­lis média­elit­ből tevőd­nek össze.

Ami viszont szá­mom­ra ismé­tel­ten meg­le­pő volt a válasz­tá­so­kat köve­tő­en, hogy az Új-Ang­li­á­ban élő tehe­tős értel­mi­sé­gi réte­gek is rend­re a demok­ra­tá­kat hoz­zák hely­zet­be. A Con­nec­ti­cut, Rho­de Island és Mas­sa­chu­se­tts állam­ban élő pol­gá­rok domi­nán­san libe­rá­li­sok, szo­ci­á­li­san érzé­keny, törő­dő állam­pol­gá­rok arcu­la­tát öltik maguk­ra, noha gyak­ran kőgaz­da­gok és magas szin­tű egye­te­mi dip­lo­má­val ren­del­kez­nek a Har­vard, Yale, Colum­bia, Dart­mo­uth, Corn­ell, Brown, Prince­ton egye­te­mek­ről. Egy­faj­ta külö­nös bűn­tu­dat rej­tőz­het a lelkükben.

Az aka­dé­mi­ai elit ugyan­is min­dig libe­rá­lis volt és az is marad. Ordas két­szí­nű­ség ez a részük­ről. Míg egyik kezü­ket habos­ra szap­pa­noz­zák a csap alatt, a másik­kal a hát­só­ju­kat igaz­gat­ják. Poli­ti­ká­juk szin­te soha nem segí­ti a sze­gény réte­ge­ket, a lecsú­szot­ta­kat, a kisem­mi­zet­te­ket, még­is ebben a for­má­ban tet­sze­leg­nek sza­va­zó­ik előtt.

Hazánk­ban úgy isme­rik a hason­sző­rű­e­ket, mint a rózsa­dom­bi (szem­lő­he­gyi) sza­va­zó­kat. Ame­lyek jelen­lé­te ma már nem csak a Rózsa­domb­ra kor­lá­to­zó­dik. Buda­pest perem­vi­dé­kén (Buda­örs, Buda­ke­szi, Tel­ki, Üröm, Soly­már, Szent­end­re) is kiala­ku­ló­fél­ben van egy hason­ló elit, amely­nek jómó­dú tag­jai gyak­ran ellen­zé­ki­ek, noha ezt több­nyi­re bur­kolt, fino­mí­tott for­má­ba önt­ve tálal­ják. Magya­rul, van ben­nük egy­faj­ta szé­gyen­ér­zet is, hiszen miköz­ben élnek a csa­lád­tá­mo­ga­tá­si rend­szer összes lehe­tő­sé­gé­vel, illet­ve min­den szó­ba jöhe­tő álla­mi támo­ga­tást igény­be vesz­nek, elé­ge­det­le­nek a kormánnyal.

A tehe­tős bel­vá­ro­si­ak­kal és kertvárosiak­kal ellen­tét­ben azon­ban min­den ország­ban léte­zik a vidé­ki gerinc, amely nem rop­pan össze. Ame­ri­ká­ban és hazánk­ban is java­részt nem­ze­ti érzel­mű embe­rek­ről beszé­lünk a vidék ese­té­ben, akik mun­ká­ból élnek, csa­lád­köz­pon­tú­ak, val­lá­so­sak, hagyo­mány­tisz­te­lők és átlát­nak a szi­tán. Az ő néze­te­i­ket nem lehet olcsó sal­lan­gok­kal mani­pu­lál­ni, hol­mi „NER-lovag” por­hin­tés­sel szub­ver­zió tár­gyá­vá tenni.

Az Egye­sült Álla­mok­ban a gerin­ces sza­va­zók nem a part­vi­dé­ken, hanem az ország bel­ső terü­le­te­in élnek. A part­vi­dé­ki álla­mok közül talán csak a déli Flo­ri­da és Texas kon­zer­va­tív. A vidé­ki ame­ri­ka­i­ak jel­leg­ze­tes akcen­tus­sal beszél­nek, mező­gaz­da­ság­ból vagy kis­vál­lal­ko­zá­sok­ból bol­do­gul­nak, nem ban­ká­rok vagy transz­na­ci­o­ná­lis cégek igaz­ga­tói, hanem taná­rok, ápo­lók, bol­ti dol­go­zók, autó­sze­re­lők, tehén­pász­to­rok és far­me­rek. Ezek az embe­rek több­nyi­re haza­fi­as érzel­mű­ek, csa­lád­sze­re­tők és val­lá­so­sak, akik a helyi közös­sé­gen belül is gyak­ran vál­lal­nak hasz­nos feladatokat.

Ha meg­néz­zük Ame­ri­ka válasz­tá­si tér­ké­pét, az ország ötven álla­má­nak a fele a repub­li­ká­nu­so­kat támo­gat­ja, míg a másik fele a demok­ra­tá­kat. Megyei bon­tás­ban ez azon­ban a repub­li­ká­nu­sok felé haj­lik, az USA 3142 megyé­jé­ből leg­utóbb 2496 (79 szá­za­lék) Donald Trum­pra sza­va­zott. Hiá­ba azon­ban ez a fölény, népes­ség­ará­nyo­san rend­re a nagy­vá­ro­sok megyéi diadalmaskodnak.

Habár a poli­ti­kai kor­rekt­ség önké­nye okán nem ildo­mos beszél­ni róla, még­is szük­ség­sze­rű meg­em­lí­te­ni az Egye­sült Álla­mok­ban rég­óta meg­le­vő rassziz­must. A faj­gyű­lö­let befo­lyá­sol­ja a válasz­tá­so­kat is, noha jel­lem­ző­en inkább a feke­te bőrű­ek és rész­ben a his­pán sza­va­zók részé­ről. A fehér lakos­ság az USA-ban ugyan­is egy­ál­ta­lán nem faji meg­fon­to­lá­sok men­tén sza­vaz, az ő ese­tük­ben bizo­nyos poli­ti­kai elvek és aktu­á­lis témák mér­le­ge­lé­se kerül elő­tér­be. Erre Barack Oba­ma meg­vá­lasz­tá­sá­nak demog­rá­fi­ai sta­tisz­ti­kái vol­tak a leg­ki­fe­je­zőb­bek. A feke­te sza­va­zók mint­egy kilenc­ven­hat szá­za­lé­ka támo­gat­ta Oba­ma elnök­je­lölt­sé­gét, míg a fehé­rek egy­ál­ta­lán nem támo­gat­ták a fehér jelöl­tet (Mitt Romney‑t) ilyen arány­ban, hiszen negy­ven­há­rom szá­za­lé­kuk Oba­má­ra szavazott.

Míg a fehé­rek szu­ve­ré­nek, a feke­ték szin­te vár­ják, hogy vala­ki meg­mond­ja nekik, kire sza­vaz­za­nak. Már amennyi­ben van feke­te elnök­je­lölt, mert leg­utóbb pél­dá­ul nem volt. Ilyen­kor azt támo­gat­ják, akit a feke­te val­lá­si és poli­ti­kai meg­mon­dó­em­be­rek arra érde­mes­nek tar­ta­nak. Így 2020-ban Oba­ma volt alel­nö­ké­re, Joe Biden­re sza­vaz­tak óri­á­si arány­ban. A válasz tehát egy­ér­tel­mű: igen, léte­zik rassziz­mus Ame­ri­ká­ban, domi­nán­san a feke­ték részéről.

Milyen egyéb ténye­zők befo­lyá­sol­hat­nak egy elnök­vá­lasz­tást? Ter­mé­sze­te­sen a média (elekt­ro­ni­kus és nyom­ta­tott saj­tó), vala­mint az aka­dé­mi­ai elit kom­mu­ni­ká­ci­ós stra­té­gi­á­ja. Mind­ket­tőt a libe­rá­li­sok ural­ják Ame­ri­ká­ban. Nem kicsit, nagyon. Szin­te esé­lye nincs egy erős job­bos jelölt­nek hata­lom­ra kerül­ni. Inkább egy közép­utas jelölt­nek (mode­rált demok­ra­tá­nak vagy repub­li­ká­nus­nak) van esé­lye nép­sze­rű­sé­get kivív­ni magának.

Most azon­ban más a hely­zet. Biden elnök­sé­ge ugyan­is annyi­ra kiver­te a biz­to­sí­té­kot a tár­sa­da­lom leg­kü­lön­bö­zőbb réte­ge­i­ben, hogy az elő­re­jel­zé­sek sze­rint töme­ges átsza­va­zás való­sul­hat meg más­fél év múl­va, 2024 novem­be­ré­ben. Ebben a poli­ti­kai han­gu­lat­ban igen­is van esé­lye egy mar­káns néze­tek­kel bíró haza­fi­as jobb­ol­da­li jelölt­nek. Mind Trump, mind Ron DeS­an­tis ennek alap­ján befu­tó lehet. A vég­ső kihí­vó sze­mé­lye a repub­li­ká­nus elő­vá­lasz­tás (pri­ma­ry) ide­jén dől majd el.

Márai kris­tály­tisz­tán lát­ta a szu­ve­rén ember fon­tos­sá­gát sor­sunk ala­kí­tá­sá­ban. A szu­ve­rén ember leg­főbb ismer­te­tő­je­le, hogy nem fél sem­mi­től és nem dől be sem­mi­nek. Sze­rény és udva­ri­as, akkor is, ami­kor az igaz­sá­got hir­de­ti. Ugyan­ak­kor Márai azt is meg­erő­sí­tet­te, hogy az embe­ri tudat tíz­ezer éve nem sokat fej­lő­dött. Csak a jel­me­zek vál­toz­tak. A tech­no­ló­gi­ai (digi­tá­lis) fej­lő­dés far­vi­zén viszont egy­faj­ta vissza­fej­lő­dés, eltu­nyu­lás tapasz­tal­ha­tó. Épp ezért a régi­ek hal­lá­sa fino­mabb, eszük és látá­suk éle­sebb volt. Az ember a tech­no­ló­gia korá­ban egy­re irá­nyít­ha­tóbb, befo­lyá­sol­ha­tóbb és bam­bább. Azt hiszi, gomb­nyo­más­ra igaz­gat­ja a világ­egye­te­met. Ahogy Eins­tein meg­jó­sol­ta, az elkö­vet­ke­ző világ­há­bo­rút ször­nyű pusz­tí­tó fegy­ve­rek­kel és esz­kö­zök­kel fog­ják vív­ni, de az azután követ­ke­zőt vél­he­tő­en ismét parittyák­kal és botok­kal. Én azok­ra sza­va­zok, akik nem akar­nak világháborút.

Béke vagy hábo­rú. Nem­ze­ti szu­ve­re­ni­tás vagy biro­dal­mi behó­do­lás. Csa­lád vagy indi­vi­du­a­liz­mus. Pat­ri­o­tiz­mus vagy glo­ba­liz­mus. Hit vagy hitet­len­ség. Ennek fényé­ben mér­le­gel­jünk az óce­án mind­két olda­lán és készül­jünk Ame­ri­ká­ban 2024-re! Do or die, ahogy az ame­ri­ka­i­ak mond­ják. Tedd oda magad, vagy végünk van! Az egész világ sor­sa itt dől­het el. A tét óriási.

Topo­lán­sz­ky Ádám volt ame­ri­kai köz­tiszt­vi­se­lő, publicista

For­rás: magyar​nem​zet​.hu