Orbán Vik­tor kilá­tás­ba helyez­te a vétót az Uni­ós veze­tők­höz írt levelében

A Man­di­ner infor­má­ci­ói sze­rint Orbán Vik­tor minisz­ter­el­nök kész vétóz­ni az uni­ós költ­ség­ve­tést és a hely­re­ál­lí­tá­si ala­pot is, amennyi­ben az egyes tag­ál­la­mok­nak szánt for­rá­sok kifi­ze­té­sé­nél nem tart­ják magu­kat az ere­de­ti meg­ál­la­po­dás­hoz. A magyar kor­mány­fő erről leve­let is írt Ang­e­la Merkeléknek.

Mint ismert, az Euró­pai Unió Taná­csá­nak német soros elnök­sé­ge és az Euró­pai Par­la­ment tár­gya­lói meg­ál­la­po­dás­ra jutot­tak az uni­ós for­rá­sok jog­ál­la­mi­sá­gi fel­té­te­lek­hez köté­sé­ről. A ter­ve­zet sze­rint, amennyi­ben az Euró­pai Bizott­ság a jog­ál­la­mi­ság meg­sér­té­sét vagy annak koc­ká­za­tát érzé­ke­li vala­mely tag­ál­lam­ban, akkor kez­de­mé­nyez­he­ti a szank­ci­ós mecha­niz­mus elin­dí­tá­sát. A szank­ci­ók­ról, így az uni­ós for­rá­sok eset­le­ges fel­füg­gesz­té­sé­ről pedig a Tanács dön­te­ne minő­sí­tett több­ség­gel, Magyar­or­szág és Len­gyel­or­szág tehát nem tud­na vétóz­ni – emlé­kez­tet cik­ké­ben a Man­di­ner.

„A jog­ál­la­mi­sá­gi kri­té­ri­u­mo­kat tar­tal­ma­zó meg­ál­la­po­dást euró­pai par­la­men­ti és taná­csi ren­de­let közös for­má­já­ban ter­ve­zi elfo­gad­ni az EP és a Minisz­te­rek Taná­csa. Ehhez a Tanács­ban ele­gen­dő a minő­sí­tett több­ség is, magát a jog­ál­la­mi­sá­gi mecha­niz­must tar­tal­ma­zó ren­de­le­tet tehát Len­gyel­or­szág és Magyar­or­szág nem tud­ja meg­vé­tóz­ni” – írja a Mandiner.

„Csak­hogy a Több­éves Pénz­ügyi Keret (az EU hét­éves költ­ség­ve­té­se), vala­mint a 750 mil­li­árd eurós jár­vány­ügyi cso­mag, a Next Gene­ra­ti­on jóvá­ha­gyá­sá­hoz már egy­han­gú­ság szük­sé­ges az Euró­pai Tanács­ban. Ez utób­bi­ak ese­té­ben tehát már van lehe­tő­ség a tag­ál­la­mi vétóra.”

Ezt a jogi lehe­tő­sé­get kihasz­nál­va, Mate­usz Mora­wi­ec­ki len­gyel kor­mány­fő már pén­te­ken hatá­ro­zot­tan rea­gált. Azt mond­ta, vétóz­ni fog a Tanács­ban, amennyi­ben nem szü­le­tik a len­gyel elvá­rá­sok­nak meg­fe­le­lő meg­ál­la­po­dás az uni­ós kifi­ze­té­sek feltételrendszeréről.

A Man­di­ner infor­má­ci­ói sze­rint mind­ezek nyo­mán Orbán Vik­tor minisz­ter­el­nök levél­ben for­dult a jelen­le­gi, vala­mint a jövő évi soros uni­ós elnök­sé­get ellá­tó orszá­gok, azaz Német­or­szág, Szlo­vé­nia és Por­tu­gá­lia veze­tő­i­hez, továb­bá Charles Michel­hez, az Euró­pai Tanács és Ursu­la von der Leyen­hez, az Euró­pai Bizott­ság elnökéhez.

Írá­sá­ban a kor­mány­fő előrevetítette: 

” Bár Magyar­or­szág elkö­te­le­zett az együtt­mű­kö­dés­ben, a fej­le­mé­nyek tük­ré­ben a júli­us­ban elfo­ga­dott cso­mag­hoz szük­sé­ges egy­han­gú­sá­got nem tud­ja biz­to­sí­ta­ni. A kor­mány­fő ezzel lénye­gé­ben belen­get­te a vétót. Vagy­is azt, hogy az uni­ós kifi­ze­té­sek jog­ál­la­mi­ság­hoz köté­sét cél­zó ren­de­let elfo­ga­dá­sa ese­tén meg­vé­tóz­za a Több­éves Pénz­ügyi Kere­tet és az uni­ós jár­vány­ügyi cso­ma­got, a »Next Gene­ra­ti­on EU« prog­ra­mot is”

– áll a Man­di­ner cikkében.

A lap sze­rint a minisz­ter­el­nök azzal érvel: veszé­lyez­te­ti a tag­ál­la­mok közöt­ti bizal­mat, emel­lett Magyar­or­szág érde­ke­it a jog­ál­la­mi­sá­gi fel­té­tel­rend­szer beeme­lé­se a követ­ke­ző hét­éves költ­ség­ve­tés­be, illet­ve a jár­vány­ügyi men­tő­cso­mag­ba. Hazánk szá­má­ra alap­ve­tő­ek az olyan közös érté­kek, mint pél­dá­ul a jog­ál­la­mi­ság, ezek szá­munk­ra a demok­rá­cia alap­ját jelen­tik, ám érvé­nye­sü­lé­sü­ket és alkal­ma­zá­su­kat a magyar embe­rek­nek kell meg­ítél­ni­ük – akik erre ugyan­úgy képe­sek, mint bár­mely más euró­pai nép.

Leve­lé­ben Orbán Vik­tor a Man­di­ner sze­rint kitért arra is, hogy a magyar jog­rend­szert az unió ille­té­ke­sei koráb­ban tel­jes mér­ték­ben átvi­lá­gí­tot­ták az euró­pai stan­dar­dok szem­pont­já­ból, és vala­mennyi vitás kér­dés­ben meg­egye­zés szü­le­tett. Az Euró­pai Par­la­ment még­is kez­de­mé­nyez­te hazánk ellen a hetes cik­kely sze­rin­ti eljá­rást, ennek kere­té­ben pedig a kor­mány az elmúlt két évben több száz oldal­nyi tisz­tá­zó doku­men­tu­mot ter­jesz­tett elő, ám komoly érdek­lő­dés nem volt a vála­sza­ink iránt az Álta­lá­nos Ügyek Taná­csá­ban – muta­tott rá a miniszterelnök.

A kor­mány­fő leve­lé­ben kifo­gá­sol­ta azt is, hogy az Euró­pai Bizott­ság közel­múlt­ban meg­je­lent jog­ál­la­mi­sá­gi jelen­té­se nem a ténye­ken ala­pult. Abban sok­kal inkább poli­ti­ka­i­lag moti­vált, a hazai ellen­zék­től és a Soros György által finan­szí­ro­zott szer­ve­ze­tek­től már ismert vádak kap­tak helyett Magyar­or­szág­gal szemben.

Úgy lát­ja, mind­ezek nyo­mán kör­vo­na­la­zó­dik egy olyan esz­köz, amellyel akár egyes orszá­gok demok­ra­ti­kus válasz­tá­si folya­ma­ta­i­ba is be lehet avatkozni.

A kor­mány­fő azt is sérel­me­zi, hogy a ter­ve­zett szank­ci­ós mecha­niz­mus olyan, jogi­lag homá­lyos defi­ní­ci­ó­kon ala­pul, mint pél­dá­ul „a jog­ál­la­mi­ság alap­el­ve­i­nek sérel­me”. Orbán Vik­tor úgy véli: az ilyen, nehe­zen meg­ha­tá­roz­ha­tó fogal­mak lehe­tő­sé­get terem­te­nek a poli­ti­kai vissza­élé­sek­re, és sér­tik a jog­biz­ton­ság követelményét.

A kor­mány­fő sze­rint, ha ez így marad, a magyar kor­mány­nak nincs más válasz­tá­sa, mint hogy a júli­u­si cso­mag töb­bi ele­mét is eluta­sít­sa. Orbán Vik­tor javas­la­to­kat is tesz a levél­ben egy eset­le­ges új szank­ci­ós mecha­niz­mus ese­té­re. Sze­rin­te az Euró­pai Bizott­ság­nak, miu­tán min­den szük­sé­ges esz­kö­ze meg­van ahhoz, hogy önál­ló­an jár­jon el, nem len­ne sza­bad kül­ső sze­rep­lők, így nem kor­mány­za­ti szer­ve­ze­tek véle­mé­nyé­re hagyat­koz­va dön­te­nie a külön­bö­ző, tag­ál­la­mok elle­ni szankciókról.

Brüsszel jelen­leg olyan szer­ve­ze­tek­től köl­csön­zi a hite­les­sé­gét, ame­lyek sem­mi­fé­le demok­ra­ti­kus fel­ha­tal­ma­zás­sal nem ren­del­kez­nek, utal a minisz­ter­el­nök a bizott­sá­gi jelen­tés­hez szel­le­mi muní­ci­ót biz­to­sí­tó Soros-szervezetekre.

Szor­gal­maz­za továb­bá, hogy a kifi­ze­té­si fel­té­tel­rend­szer csak azok­ra az ese­tek­re vonat­koz­zon, ame­lyek tény­le­ge­sen és köz­vet­le­nül érin­tik az EU pénz­ügyi érde­ke­it. De indít­vá­nyoz­za azt is, hogy teremt­sék meg a jog­or­vos­lat lehe­tő­sé­gét a tag­ál­la­mok számára.

Ez azt jelen­te­né, hogy a Tanács által hozott szank­ci­o­ná­ló dön­té­se­ket az érin­tett tag­ál­lam meg­tá­mad­hat­ná az Euró­pai Bíró­sá­gon, a fel­leb­be­zés pedig halasz­tó hatállyal bír­na, vagy­is az eset­le­ges szank­ci­ók fel­füg­gesz­tés­re kerül­né­nek mind­ad­dig, amíg a bíró­ság nem dönt.

A Man­di­ner cik­ke itt olvasható.

For­rás: Demokrata