Októ­ber 6. Az ara­di vér­ta­núk­ra emlékezünk !

1849. októ­ber 6. a magyar tör­té­ne­lem egyik leg­gyá­szo­sabb nap­ja. A tizen­hár­ma­kat, az 1848 – 49-es sza­bad­ság­harc­ban hősi­e­sen küz­dő magas ran­gú kato­nai veze­tő­it végez­ték ki Ara­don a csá­szár pribékjei. 

Hay­nau októ­ber ötö­di­kén írta meg a tizen­há­rom halál’ ítéletet. 

„A magyar sza­bad­ság­harc eltip­rá­sá­bán és az utá­na követ­ke­ző hóhé­ri mészár­lás­ban és véd­te­len magya­rok üldö­zé­sé­ben egyik fősze­re­pet ját­szó Hay­nau-nak alak­ja a világ­tör­té­ne­lem leg­el­ve­te­mül­tebb gonosz­te­vő­i­nek sorá­ban is a leg­ke­gyet­le­neb­bek közé tar­to­zik. E nagy­stí­lű kalan­dor­nak, a bre­sci­ai hié­ná­nak, Magyar­or­szág telj­ha­tal­mú kato­nai dik­tá­to­rá­nak, az ara­di és buda­pes­ti hóhér­nak és ez érde­me­i­ért magyar­or­szá­gi hit­bi­zo­mányt nyert cso­da-szörny­nek örjön­gö tet­te­it jól isme­ri nem­csak Magyar­or­szág, hanem az egész világ.”

A fog­va­tar­tot­tak közül kegye­lem­ből három tábor­nok­nak és egy ezre­des­nek enge­dé­lyez­te a tisz­tek­nek járó golyó álta­li halált: Lázár, Des­sew­ffy, Kiss Ernő, és Sch­wei­del-nek, a töb­bi­ek bitón lel­ték halálukat. 

A nevü­ket soha ne felejt­sé­tek el:

1.Aulich Lajos (1792−1849)

2.Damjanich János (1804−1849)

3.Dessewffy Arisz­tid (1802−1849

4.Kiss Ernô (1799−1849)

5.Knézich Károly (1808−1849)

6.Lahner György (1795−1849

7.Lázár Vil­mos (1815−1849

8.Leiningen-Westerburg Károly (1819−1849.

9.Nagysándor József (1804−1849)

10.Pöltenberg Ernô (1813−1849

11.Schweidel József (1796−1849

12.Török Ignác (1795−1849.

13.Vécsey Károly (1807−1849

A kivég­zé­sek helye hosszú ide­ig, SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT KATONAI TERÜLET MARADT. A kiegye­zés után 1870-ben, egy volt negy­ven­nyol­cas hon­véd szá­za­dos tég­la­lap ala­kú emlék­kö­vet helye­zett el, ame­lyen csak a kivég­zés dátu­ma sze­re­pelt. Ez állt itt 1880-ig, ami­kor az ara­di­ak egy buda­pes­ti kőfa­ra­gó műhely­ből meg­ren­del­ték a mai obe­liszk ala­kú emlék­mű­vet. Fel­ál­lí­tá­sa után a Vesz­tő­he­lyen emlé­kez­tek meg a vértanúkról.

A Sza­bad­ság-szob­rot 1890-ben avat­ták fel, és a tri­a­no­ni határ­vál­to­zá­so­kig a Sza­bad­ság tér köze­pén állt. Később fel­ke­rült arra a lis­tá­ra, amely a kul­tú­ra „magyar­ta­la­ní­tá­sa” jegyé­ben Erdély-szer­te szob­ro­kat ítélt pusztulásra. 

A szob­rot 1924-ben darab­ja­i­ra bon­tot­ták, és az ara­di vár­ba szál­lí­tot­ták, ahol óri­á­si sze­ren­csé­vel vészel­te át a követ­ke­ző 75 évet. A romá­ni­ai rend­szer­vál­to­zás után, egy ked­ve­zőbb poli­ti­kai hely­zet­ben a szo­bor kapott egy máso­dik esélyt 1999-ben.

Az ere­de­ti hely­szí­nen, a Sza­bad­ság téren addig­ra már fel­ál­lí­tot­ták a máso­dik világ­há­bo­rú­ban elesett román és szov­jet kato­nák hősi emlék­mű­vét, ezért az ara­di vér­ta­núk emlé­ké­re készült szo­bor a magyar gim­ná­zi­um­mal hatá­rolt Atti­la téren kapott új helyet, 2004. ápri­lis 7‑én avat­ták újra.

For­rás: Sza­bó Ferenc facebook