Hírek Elszakított területi hirek Október 6. Az aradi vértanúkra emlékezünk !

Október 6. Az aradi vértanúkra emlékezünk !

1849. október 6. a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. A tizenhármakat, az 1848–49-es szabadságharcban hősiesen küzdő magas rangú katonai vezetőit végezték ki Aradon a császár pribékjei.

Haynau október ötödikén írta meg a tizenhárom halál’ ítéletet.

“A magyar szabadságharc eltiprásábán és az utána következő hóhéri mészárlásban és védtelen magyarok üldözésében egyik főszerepet játszó Haynau-nak alakja a világtörténelem legelvetemültebb gonosztevőinek sorában is a legkegyetlenebbek közé tartozik. E nagystílű kalandornak, a bresciai hiénának, Magyarország teljhatalmú katonai diktátorának, az aradi és budapesti hóhérnak és ez érdemeiért magyarországi hitbizományt nyert csoda-szörnynek örjöngö tetteit jól ismeri nemcsak Magyarország, hanem az egész világ.”

A fogvatartottak közül kegyelemből három tábornoknak és egy ezredesnek engedélyezte a tiszteknek járó golyó általi halált: Lázár, Dessewffy, Kiss Ernő, és Schweidel-nek, a többiek bitón lelték halálukat.

A nevüket soha ne felejtsétek el:

1.Aulich Lajos (1792-1849)

2.Damjanich János (1804-1849)

3.Dessewffy Arisztid (1802-1849

4.Kiss Ernô (1799-1849)

5.Knézich Károly (1808-1849)

6.Lahner György (1795-1849

7.Lázár Vilmos (1815-1849

8.Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849.

9.Nagysándor József (1804-1849)

10.Pöltenberg Ernô (1813-1849

11.Schweidel József (1796-1849

12.Török Ignác (1795-1849.

13.Vécsey Károly (1807-1849

A kivégzések helye hosszú ideig, SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT KATONAI TERÜLET MARADT. A kiegyezés után 1870-ben, egy volt negyvennyolcas honvéd százados téglalap alakú emlékkövet helyezett el, amelyen csak a kivégzés dátuma szerepelt. Ez állt itt 1880-ig, amikor az aradiak egy budapesti kőfaragó műhelyből megrendelték a mai obeliszk alakú emlékművet. Felállítása után a Vesztőhelyen emlékeztek meg a vértanúkról.

A Szabadság-szobrot 1890-ben avatták fel, és a trianoni határváltozásokig a Szabadság tér közepén állt. Később felkerült arra a listára, amely a kultúra „magyartalanítása” jegyében Erdély-szerte szobrokat ítélt pusztulásra.

A szobrot 1924-ben darabjaira bontották, és az aradi várba szállították, ahol óriási szerencsével vészelte át a következő 75 évet. A romániai rendszerváltozás után, egy kedvezőbb politikai helyzetben a szobor kapott egy második esélyt 1999-ben.

Az eredeti helyszínen, a Szabadság téren addigra már felállították a második világháborúban elesett román és szovjet katonák hősi emlékművét, ezért az aradi vértanúk emlékére készült szobor a magyar gimnáziummal határolt Attila téren kapott új helyet, 2004. április 7-én avatták újra.

Forrás: Szabó Ferenc facebook