Hírek Vélemények/Publicisztikák Nyu­ga­ton az euró­pai kul­tú­ra fel­szá­mo­lá­sa zaj­lik – Lóránt Károly a Vasárnapnak

Nyu­ga­ton az euró­pai kul­tú­ra fel­szá­mo­lá­sa zaj­lik – Lóránt Károly a Vasárnapnak

Lóránt Károly köz­gaz­dász a Vasár­nap­nak nyi­lat­ko­zott Brüsszel­ben töl­tött éve­i­ről, Lovas Ist­ván­nal való barát­sá­gá­ról, a Nem­ze­ti Fórum­ról és az egész Euró­pát fenye­ge­tő bevándorlásról.

Lóránt Károly nem­ré­gi­ben így fogal­ma­zott közös­sé­gi oldalán:

„Füg­get­le­nül attól, hogy ide­ha­za kinek mi a véle­mé­nye Orbán Vik­tor­ról, az igaz, hogy nyu­ga­ton az euró­pai kul­tú­ra fel­szá­mo­lá­sa folyik, úgy, ahogy azt Speng­ler 100 éve a Nyu­gat alko­nyá­ban meg­ír­ta. Lehet, hogy ezt a hanyat­lást nem sike­rül meg­ál­lí­ta­ni. Ha vissza­gon­do­lok 1956-ra, akkor is remény­te­len vál­lal­ko­zás­ba kezd­tünk, és le is ver­tek ben­nün­ket. De a rend­szer azért meg­vál­to­zott. A mai tör­té­né­szek egy­be­mos­sák az 1949 – 1989-ig tar­tó idő­sza­kot. Aki, mint én is, átél­te, tud­ja mi a különb­ség. Én Orbán Vik­tort alkal­mas­nak tar­tom egy ilyen harc meg­ví­vá­sá­ra, már csak azért is, mert szem­be mer men­ni az irá­nyí­tó hata­lom­mal, míg sokan meg­hu­nyász­kod­nak. Ma Nyu­ga­ton az van, mint itt az ötve­nes évek­ben. Ami­kor kike­rül­tem 2003-ban Brüsszel­be, és egy ingat­lan­ügy­nök­kel jár­tam lakást keres­ni, ő mond­ta nekem, hogy van­nak dol­gok, ame­lyek­ről csak a kony­há­ban, vagy­is a leg­szű­kebb csa­lá­di kör­ben mer­nek beszél­ni, ez egyéb­ként a beván­dor­lás­ra vonat­ko­zott. Azóta a hely­zet rom­lott. Amit Brüsszel csi­nál, az majd­nem min­den szem­pont­ból rossz és az embe­rek, ha van lehe­tő­sé­gük rá elle­nük is sza­vaz­nak mint pl. az alkot­mány­nál tör­tént. Én azt gon­do­lom, hogy fel kell lép­ni ezzel a ten­den­ci­á­val szem­ben, és erre Orbán Vik­tor alkal­mas lehet.”

– Ön 2003-tól 2009-ig Brüsszel­ben élt és dol­go­zott. 2009 után is egy évti­ze­dig folya­ma­to­san járt Brüsszel­ben, hiszen Mor­vai Krisz­ti­na tanács­adó­ja volt. Hogyan lát­ta az Euró­pai Par­la­ment­ben a kul­túr­mar­xis­ta poli­ti­kai cso­por­tok egy­re befo­lyá­so­sabb tevékenységét?

– Ami­kor kike­rül­tem 2003-ban Brüsszel­be egy dán kép­vi­se­lő, Jens-Peter Bonde meg­hí­vá­sá­ra, az ő mun­ka­tár­sa­ként, meg­le­pe­tés­sel vet­tem ész­re, hogy a szó­lás­sza­bad­ság kezd olyan len­ni, mint nálunk a Ráko­si-kor­szakban (azóta két évti­zed telt el, ma már rosszabb). A beván­dor­lás­ról az embe­rek pél­dá­ul csak a leg­szű­kebb bará­ti kör­ben („a kony­há­ban”) mer­tek beszél­ni. 2015-ben egy nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­án egy részt­ve­vő­től, aki az Euró­pai Bizott­ság­ban dol­go­zott, ugyan­ezt hal­lot­tam. Azt mond­ta, hogy az osz­tá­lyán kilenc ember dol­go­zik, min­den­ki­nek az a véle­mé­nye, hogy nem kel­le­nek a beván­dor­lók, de ezt han­go­san nem merik elmon­da­ni, mert fél­nek, hogy elbo­csát­ják őket, és hogy iga­zat beszélt, ezt most jól alá­tá­maszt­ja Petry Zsolt kirú­gá­sa a Hert­há­tól. A cso­por­tunk­kal, ame­lyet akkor a Demok­rá­cia és Sok­szí­nű­ség Euró­pá­já­nak nevez­tek (Euro­pe of democ­racy and Diver­sit­i­es – EDD) és azEu­ró­pai Unió túl­zott cent­ra­li­zá­ci­ó­ja ellen lépett fel, a fősod­ra­tú cso­por­tok (nép­párt, szo­ci­a­lis­ták, libe­rá­li­sok stb.) nem áll­tak szó­ba. A mi cso­por­tunk­ban volt egyéb­ként az Egye­sült Király­sá­got az uni­ó­ból kilép­te­tő Nigel Farage és most az Alter­na­tí­va Német­or­szá­gért, az AfD párt kép­vi­se­lői is ott van­nak. A cso­port neve jelen­leg Iden­ti­tás és Demok­rá­cia, ID. Arra vár­nak, hogy ha Orbán Vik­tor egy nagy cso­por­tot tud kiala­kí­ta­ni, annak ők is része­sei legye­nek.hir­de­tés

Lóránt Károly közgazdász

– Lát arra esélyt, hogy Fran­cia­or­szág, Bel­gi­um vagy Német­or­szág a követ­ke­ző évek­ben szi­go­rú beván­dor­lás­po­li­ti­ká­ra váltson?

– Nem. Ugyan­ak­kor a leg­több köz­vé­le­mény-kuta­tás azt mutat­ja, hogy az átlag euró­pa­i­nak ele­ge van a beván­dor­lók­ból. Még csak most, ápri­lis 19-én nyílt meg az Euró­pa jövő­jé­ről folyó vita plat­form­ja, de az első néhány órá­ban már mint­egy ötven véle­mény érke­zett a mig­rá­ci­ós rész­hez. Ezek túl­nyo­mó több­sé­ge egy hatá­ro­zott mig­rá­ci­ós poli­ti­ka mel­lett áll ki, az unió veze­té­se azon­ban, ahogy eddig nem vet­te, úgy a jövő­ben sem fog­ja figye­lem­be ven­ni az uni­ós állam­pol­gá­rok véleményét.

Az ural­ko­dó elit, a hát­tér­ha­ta­lom érde­ke ugyan­is az, hogy a nem­zet­ál­la­mi törek­vé­se­ket minél job­ban letör­je, és ezt szol­gál­ja a mig­rán­sok been­ge­dé­se is, hiszen a beván­dor­lók túl­nyo­mó része a hát­tér­ha­tal­mi érde­ke­ket kép­vi­se­lő (álta­lá­ban szo­ci­a­lis­ta) pár­to­kat támogatják.

Dánia most pró­bál­ko­zik pél­dá­ul egyes mig­rán­sok haza­te­le­pí­té­sé­vel, de kér­dé­ses, hogy lesz‑e ennek ered­mé­nye. Akik már benn van­nak az unió terü­le­tén, azo­kat ugyan ki lehet uta­sí­ta­ni, de hogy töme­gé­vel men­je­nek haza, azt nem lehet elér­ni, leg­fel­jebb lesz egy-két eset, amit azután a médi­á­ban fel lehet fújni.

– Brüsszel­ben barát­sá­got kötött Lovas Ist­ván­nal, a Magyar Nem­zet akko­ri tudó­sí­tó­já­val. Mennyi időt töl­töt­tek együtt?

– Lovas Ist­ván írá­sa­it már meg­is­mer­ke­dé­sünk előtt ismer­tem a Magyar Nem­zet­ből. Sze­mé­lye­sen akkor talál­koz­tunk, ami­kor a Magyar Nem­zet szer­kesz­tő­sé­ge kiküld­te őt Brüsszel­be 2004-ben tudó­sí­tó­nak, és az én fel­ada­tom volt, hogy lakást sze­rez­zek neki. Én akkor már egy éve oda­kint vol­tam, a Magyar Nem­zet­nek írtam az uni­ó­ban tör­té­nő dol­gok­ról, Egy hét Euró­pá­ban cím­mel futott egy önál­ló rova­tom. Pis­tá­val elő­ször a Gel­lért cuk­rász­dá­ban talál­koz­tunk, azután kinn álta­lá­ban heten­te egy­szer. Volt még egy har­ma­dik társ is, Barcs End­re, aki egy idő­ben a Hír TV brüssze­li tudó­sí­tó­ja volt. A prog­ram álta­lá­ban abból állt, hogy szom­ba­ton­ként elmen­tünk bicik­liz­ni egy órát, utá­na beül­tünk söröz­ni vala­ho­va és meg­be­szél­tük a világ dol­ga­it. De néha kirán­dul­tunk is, elmen­tünk pél­dá­ul a ten­ger­part­ra, vagy vala­ho­va vidék­re, ahogy akkor mond­tuk Euró­pá­ba, ugyan­is Brüsszel már akkor is tele volt beván­dor­lók­kal – három kerék­pá­ro­mat lop­ták el az Euró­pai Par­la­ment bicik­li­par­ko­ló­já­ból –, a vidék azon­ban men­tes volt tőlük. Pis­ta ínyenc volt, gyak­ran meg­hí­vott magá­hoz, ellá­tott ben­nün­ket – eset­leg máso­kat is – min­den­fé­le finom kol­bá­szok­kal és sza­lon­nák­kal, saj­tok­kal. Álta­lá­ban este 10 – 11 felé elál­mo­so­dott, olyan­kor mond­tam Ban­di­nak, hogy men­jünk haza, mert Pis­ta reg­gel öt óra­kor kel, hogy átol­vas­sa a leg­fris­sebb újsá­go­kat, hogy nyolc­ra már el tud­ja kül­de­ni a tudó­sí­tá­sa­it a magyar lapoknak.

Hihe­tet­len mun­ka­bí­rá­sa volt, tíz nyel­ven szem­léz­te a napi sajtót.

Utol­já­ra halá­la előtt pár nap­pal nálunk, Sukorón talál­koz­tunk, és más újság­írók­kal együtt arról beszél­get­tünk, hogy hogyan lehet­ne vala­hogy elle­ne dol­goz­ni a nem­zet­kö­zi saj­tó­ban a hazán­kat érő táma­dá­sok­nak, de ebből már nem lett sem­mi. Éjfél felé már lát­szott, hogy fáradt, és erre figyel­mez­tet­tem a töb­bi­e­ket is, akik­nek még volt jócs­kán mon­da­ni­va­ló­juk… Kocsi­val kikí­sér­tem még az autó­pá­lya-fel­haj­tó­ig, hogy el ne téved­jen, ami­kor oda­ér­tünk, búcsút intett. Akkor lát­tam utoljára.

Lóránt Károly

– Ön a Nem­ze­ti Fórum tanács­adó­ja. Milyen mun­ká­val jár ez?

– Még a két­ez­res évek­ben Lezsák Sán­dor meg­kért, hogy szer­vez­zek meg egy köz­gaz­da­sá­gi mun­ka­cso­por­tot a Nem­ze­ti Fórum kere­tén belül. A mun­ka­cso­port­ban vol­tunk vagy húszan, el is készült egy anyag, de kide­rült, hogy nincs rá „fel­sőbb szin­ten” foga­dó­kész­ség, így ezzel a cso­port las­sacs­kán fel is bom­lott. Nekem annyi hasz­nom azért volt belő­le, hogy ennek a mun­ká­nak a révén meg­is­mer­ked­tem Sza­ká­li Ist­ván Loránddal, aki az újon­nan szer­ve­ző­dő Nem­zet­gaz­da­sá­gi Minisz­té­ri­um­ban a Kár­pát-meden­cei gaz­da­ság nevű főosz­tály veze­tő­je volt, és adott ott nekem egy fél állást – ugyan­is fixa ide­ám volt, hogy az unió kere­té­ben gaz­da­sá­gi ala­pon kell össze­fog­ni a Kár­pát-meden­ce magyarságát. 

– Mivel fog­lal­ko­zik most?

– Azt hiszem, leg­töb­bet azzal tudok ten­ni, ha írok. A Magyar Hír­lap­ban igyek­szem fel­hív­ni a figyel­met az unió műkö­dé­sé­vel kap­cso­la­tos – ben­nün­ket is érin­tő – külön­bö­ző prob­lé­mák­ra. Itt azért – úgy érzem – sike­re­ket is el tud­tam érni. Pél­dá­ul való­szí­nű­leg én hív­tam fel elő­ször a figyel­met a lap­ban a Glo­bal Com­pactnek neve­zett nem­zet­kö­zi szer­ző­dés­re, amely a mig­rán­sok sza­bad beáram­lá­sát akar­ta lega­li­zál­ni. A cikk­re tudo­má­som sze­rint köz­vet­len vissz­hang nem érke­zett minisz­té­ri­u­mi körök­ből, de hama­ro­san híre jött, hogy Magyar­or­szág nem írta alá az egyez­ményt. Írá­sa­im­mal most azt sze­ret­ném elér­ni, hogy Magyar­or­szág ne épít­se meg a ter­ve­zett 6500 MW-os nap­erő­mű­vet, mert az ener­gia­rend­szer műkö­dés­kép­te­len lesz.

Továb­bá, most folyik az Euró­pa jövő­jé­vel fog­lal­ko­zó nem­zet­kö­zi kon­zul­tá­ció, és jövő­re válasz­tás lesz. A Nem­ze­ti Fórum kere­té­ben sze­ret­nék aktí­van részt ven­ni – pél­dá­ul elő­adá­sok meg­tar­tá­sá­val – abban a mun­ká­ban, amely szé­les körök­kel meg­ér­te­ti, hogy milyen folya­ma­tok zaj­la­nak ma Euró­pá­ban, és hogy mit kell ten­nünk, hogy nem­ze­ti érde­ke­in­ket és szu­ve­re­ni­tá­sun­kat megvédjük.

For­rás: vasar​nap​.hu / Kele­men Miklós