Hírek Magyarországi hírek Novem­ber 4.: 1956 vér­be foj­tá­sá­nak nem­ze­ti gyásznapja

Novem­ber 4.: 1956 vér­be foj­tá­sá­nak nem­ze­ti gyásznapja

Novem­ber 4‑én, a nem­ze­ti gyász­na­pon, az 1956-os for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc elfoj­tá­sá­nak, a szov­jet csa­pa­tok egy­ko­ri bevo­nu­lá­sá­nak 65. évfor­du­ló­ján ország­szer­te meg­em­lé­kez­nek a for­ra­da­lom áldozatairól.

A nem­ze­ti füg­get­len­sé­get az 1956-os novem­ber 4‑i máso­dik szov­jet kato­nai invá­zió pecsé­tel­te meg, amely pár nap­pal azután követ­ke­zett be, hogy Nagy Imre minisz­ter­el­nök novem­ber 1‑jén meg­hir­det­te Magyar­or­szág sem­le­ges­sé­gét és kilé­pé­sét a Var­sói Szerződésből.

A fegy­ve­res fel­ke­lők utol­só cso­port­ja­i­nak ellen­ál­lá­sát novem­ber 10 – 11-én tör­te meg a szov­jet túlerő.

1956. novem­ber 4‑én vasár­nap éjfél­kor a magyar­or­szá­gi szov­jet csa­pa­tok főpa­rancs­nok­sá­gát Kazak­ov had­se­reg­tá­bor­nok vet­te át. Haj­nal­ban Romá­nia felől újabb szov­jet csa­pa­tok lép­ték át a magyar határt. A kora haj­na­li órák­ban Sol­da­tic jugo­szláv nagy­kö­vet meg­ke­res­te Szán­tó Zol­tánt, és tájé­koz­tat­ta Tito elnök üze­ne­té­ről: a jugo­szláv kor­mány mene­dé­ket biz­to­sít Nagy Imré­nek és tár­sa­i­nak. Haj­na­li 4 óra 15 perc­kor álta­lá­nos szov­jet táma­dás indult Buda­pest, a nagyobb váro­sok és a fon­to­sabb kato­nai objek­tu­mok ellen. A fővá­ros védői – nem­zet­őrök, rend­őrök és kisebb-nagyobb hon­véd­egy­sé­gek – fel­vet­ték a har­cot a támadókkal.

Haj­na­li ötkor az ung­vá­ri rádió köz­le­ményt sugár­zott, amely­ben Apró Antal, Kádár János, Kos­sa Ist­ván és Mün­nich Ferenc, a Nagy Imre-kor­mány volt minisz­te­rei beje­len­tet­ték, hogy 1956. novem­ber 1‑jén min­den kap­cso­la­tot meg­sza­kí­tot­tak a kor­mánnyal, s kez­de­mé­nyez­ték a Magyar For­ra­dal­mi Mun­kás-Paraszt Kor­mány meg­ala­kí­tá­sát Kádár János veze­té­sé­vel. 5 óra 20 perc­kor Nagy Imre drá­mai han­gú rádió­be­szé­det mon­dott: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Nép­köz­tár­sa­ság Minisz­ter­ta­ná­csá­nak elnö­ke. Ma haj­nal­ban a szov­jet csa­pa­tok táma­dást indí­tot­tak fővá­ro­sunk ellen, azzal a nyil­ván­va­ló szán­dék­kal, hogy meg­dönt­sék a tör­vé­nyes magyar kor­mányt. Csa­pa­ta­ink harc­ban áll­nak. A kor­mány a helyén van. Ezt köz­löm az ország népé­vel és a világ köz­vé­le­mé­nyé­vel.„

5 óra 35 perc­től Nagy Imre beszé­dét vala­mennyi világ­nyel­ven is sugá­roz­ta a Magyar Rádió. Vala­mi­kor 6 és 8 óra között a jugo­szláv nagy­kö­vet­ség­re érke­zett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Loson­czy Géza, Lukács György, Szán­tó Zol­tán (az MSZMP Inté­ző Bizott­sá­gá­nak tag­jai), vala­mint Faze­kas György, Harasz­ti Sán­dor, Jáno­si Ferenc, Rajk Lász­ló­né, Szi­lá­gyi József, Tánczos Gábor, Újhe­lyi Szi­lárd, Vas Zol­tán és csa­lád­tag­ja­ik. Össze­sen negy­ven­hár­man kap­tak mene­dék­jo­got a követ­sé­gen. Vásár­he­lyi Mik­lós, Nádor Ferenc ezre­des (a légi­erők parancs­no­ka) és Erdős Péter egy jugo­szláv dip­lo­ma­ta laká­sán kapott mene­dé­ket. Nagy Imre és Donáth Ferenc távo­zá­sa után a Par­la­ment­ben marad­tak­hoz csat­la­ko­zott Bibó Ist­ván, vala­mint Mind­szenty bíbo­ros, aki még aznap átment az ame­ri­kai követ­ség­re, ahol mene­dék­jo­got kapott.

Bibó Ist­ván, mint a tör­vé­nyes magyar kor­mány egyet­len, az Ország­gyű­lés épü­le­té­ben maradt kép­vi­se­lő­je, kiált­ványt fogal­ma­zott. Meg­ál­la­pí­tot­ta: Magyar­or­szág­nak nincs szán­dé­ka szov­jet­el­le­nes poli­ti­kát foly­tat­ni, vissza­uta­sít­ja azt a vádat, hogy a for­ra­da­lom fasisz­ta vagy anti­kom­mu­nis­ta irány­za­tú lett vol­na. Fel­szó­lí­tot­ta a magyar népet, hogy a meg­szál­ló szov­jet had­se­re­get vagy az eset­leg fel­ál­lí­tott báb­kor­mányt ne ismer­je el, s vele szem­ben a passzív ellen­ál­lás összes fegy­ve­ré­vel éljen.

A túl­erő lát­tán a Nagy Imre-kor­mány és a kato­nai veze­tés nem kísé­rel­te meg a fegy­ve­res ellen­ál­lást. A szov­jet csa­pa­tok – helyen­ként fegy­ve­res harc után – a Magyar Nép­had­se­reg vala­mennyi ala­ku­la­tát lefegy­ve­rez­ték. Vidé­ken több helyen komo­lyabb ellen­ál­lás bon­ta­ko­zott ki, amely­be kato­nai egy­sé­gek is bekap­cso­lód­tak (töb­bi között Békés­csa­bán, Duna­pen­te­lén, Sze­ge­den). A rádió a kor­mány fel­hí­vá­sát köz­ve­tí­tet­te magyar és orosz nyel­ven, amely­ben a szov­jet had­se­re­get a vér­on­tás elke­rü­lé­sé­re szó­lí­tot­ta fel. 8 óra 7 perc­kor a Sza­bad Kos­suth Rádió adá­sa meg­sza­kadt. Rövid­hul­lá­mon vál­ta­koz­va a Him­nuszt és a Szó­za­tot sugá­roz­ták.

Buda­pes­ten a fegy­ve­res ellen­ál­lást a meg­nö­ve­ke­dett lét­szá­mú fel­ke­lő cso­por­tok foly­tat­ták. A szov­jet csa­pa­tok délig elfog­lal­ták a Hon­vé­del­mi Minisz­té­ri­u­mot, a Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mot és a Buda­pes­ti Rend­őr-főka­pi­tány­sá­got. A Kádár-kor­mány táv­ira­tot kül­dött az ENSZ főtit­ká­rá­nak, kér­te a magyar kér­dés levé­te­lét a napi­rend­ről. Sol­da­tic jugo­szláv nagy­kö­vet közöl­te Nagy Imré­vel Titó­ék üze­ne­tét, hogy híve­i­vel együtt ismer­je el a Kádár-kor­mányt. Az MSZMP Inté­ző Bizott­sá­gá­nak a követ­sé­gen tar­tóz­ko­dó öt tag­ja ezt egy­han­gú­lag eluta­sí­tot­ta. Eisen­hower ame­ri­kai elnök til­ta­ko­zott a szov­jet inter­ven­ció ellen.

A magyar­or­szá­gi szov­jet kato­nai invá­zió híré­re New York­ban össze­hív­ták a Biz­ton­sá­gi Tanács ülé­sét, és sza­va­zás­ra bocsá­tot­ták az elő­ző napi ame­ri­kai hatá­ro­za­ti javas­lat némi­leg módo­sí­tott vál­to­za­tát. Ez fel­szó­lí­tot­ta a Szov­jet­uni­ót, hogy tar­tóz­kod­jon Magyar­or­szá­gon bár­mi­ne­mű kato­nai akci­ó­tól és hala­dék­ta­la­nul von­ja ki csa­pa­ta­it az ország­ból. A javas­lat elis­mer­te a magyar nép jogát arra, hogy sza­ba­don válasz­tott kor­má­nya legyen. A javas­la­tot a Szov­jet­unió meg­vé­tóz­ta (9 igen sza­va­zat, Jugo­szlá­via tar­tóz­ko­dott), majd a kér­dést rend­kí­vü­li köz­gyű­lé­si ülés elé utal­ták. 4‑én dél­után az ENSZ-köz­gyű­lés rend­kí­vü­li ülé­se 50:8 arány­ban, 15 tar­tóz­ko­dás mel­lett elfo­gad­ta a tovább bőví­tett ame­ri­kai javas­la­tot, amely fel­kér­te az ENSZ főtit­ká­rát: jelöl­jön ki bizott­sá­got a magyar­or­szá­gi hely­zet megvizsgálására.


Az áldo­za­tok szá­ma novem­ber 4‑én a fővá­ros­ban 135 volt. A KSH 1957. janu­á­ri jelen­té­se sze­rint az októ­be­ri 23. és janu­ár 16. közöt­ti ese­mé­nyek ember­vesz­te­sé­ge orszá­gos viszony­lat­ban 2652 halott (Buda­pes­ten 2045) volt, és 19 226-an (Buda­pes­ten 16 700-an) sebe­sül­tek meg. A for­ra­da­lom leve­ré­sét köve­tő meg­tor­lás­ban az ENSZ bizal­mas ada­tai alap­ján 453 embert végez­tek ki, az 56-os Inté­zet sze­rint több mint 340 volt a kivég­zet­tek szá­ma az 1956-os ese­mé­nyek­hez kap­cso­ló­dó­an. 1958-ban bíró­sá­gi íté­let nyo­mán éle­tük­kel fizet­tek a veze­tő sze­mé­lyi­sé­gek: Nagy Imre, Malé­ter Pál, Gimes Mik­lós, Loson­czy Géza és Szi­lá­gyi József.

For­rás: vad​haj​ta​sok​.hu