Nincsenek ott hírességek, csak Jézus – Ébredési tapasztalat Amerikában, az Asbury Egyetemen
Az Egyesült Államok Kentucky államában található Asbury Egyetemen honlapján jelenleg ez a hivatalos közlemény olvasható: „2023. február 8. óta az Asbury Egyetem hallgatói, valamint a kar munkatársai, a személyzet, az adminisztrátorok, a helyi közösség tagjai és a városon kívülről érkező látogatók a Hughes Auditoriumban gyűlnek össze. A lelki megújulás idejét éljük. Az Úr munkálkodik, hiszen radikális együttérzést, megtérést és belső átalakulást tapasztalunk”.
Az Asbury magánegyetem felekezeti elkötelezettség nélküli keresztény felsőoktatási intézmény, amely alapvetően wesleyánus háttérrel rendelkezik. Több mint egy hete egyre többen keresik fel az egyetem területét, pedig – ahogy mondják – „nincsenek ott hírességek, csak Jézus”. Február 8‑án a Hughes auditóriumban ugyanis ébredés kezdődött. A hallgatók a szemeszter megnyitása céljából istentiszteletre gyűltek össze, ahol olyan erősen tapasztalták meg Isten jelenlétét, hogy azóta sem mentek haza. Az ima éjjel-nappal folyamatosan zajlik a kampuszon, sokan pedig, akik az esemény hírére ide látogattak, már csak a szabadban, kivetítőkön tudnak kapcsolódni az imádsághoz.
Az „ébredés” (revival) katolikus körökben ritkán használt fogalom. Nem úgy a metodista és szentségmozgalmi hagyományokat ápoló közösségekben. Ez az ébredési tapasztalat visszanyúlik a 18. század eleji Angliába, majd hamarosan az Egyesült Államokban is mind gyakrabban fordult elő hasonló. Kiemelkedő volt a pünkösdi irányzat kezdetét jelző Asuza utcai (Los Angeles, 1906) vagy az azt megelőző walesi ébredés (1904−05).
Az ilyen tapasztalatot mindig nagyszámú, őszinte megtérés kísérte, gyakran társadalmi mozgalommá duzzadt és komoly változások kísérték a közösségek életében.
A legutóbbi évek ilyen megélései ugyancsak az Egyesült Államokban bontakoztak ki, leginkább pünkösdi hátterű közösségekben, de jellemzően felekezeteken átívelő jellegű eseményekről van szó. Ilyen volt az 1994-ben kezdődő úgynevezett Toronto Blessing, a bronswille‑i ébredés 1995-től vagy a 2008-as lakelandi ébredés. A jelenség először a szentségmozgalomból sarjadó közösségekben jelentkezett, angolajkú gyülekezetekben, majd újabb hajtást hozott a pünkösdi-karizmatikus gyülekezetekben, hogy aztán napjainkra minden korábbinál erősebb legyen az ébredési tapasztalat felekezetek feletti jellege.
Asbury kampuszán valami hansonló bontakozott ki ezekben a napokban. Ahogy arról például már a CNN is beszámolt, a teremben imádkozók csendes imádást élnek meg, finoman figyelve egymásra és bűnbánatot tartva. Az amerikai konzervatív politikai publicista, Rod Dreher beszámolója különösen fontos volt számomra, már csak azért is, mert az ortodox vallású Dreher biztosan nem vádolható elfogultsággal a szabadegyházak ébredési tapasztalatát illetően. Ebben a beszámolóban olvashatjuk, amit egy helyi, kezdetben ugyancsak szkeptikus megfigyelő ír: „A legtöbb szerda reggel az Asbury Egyetemen olyan, mint bármelyik másik. Néhány perccel 10 óra előtt a diákok elkezdenek összegyűlni a Hughes Auditoriumban a kápolnában. A hallgatóknak minden félévben bizonyos számú ilyen imaalkalmon kell részt venniük, így rutinból megjelennek.
De ez a múlt szerda más volt. Az áldás után a kórus elkezdett énekelni egy utolsó dalt – és ekkor valami olyasmi történt, amit nem lehet egyszerűen leírni. A diákok nem mentek el. Megragadta őket a transzcendencia csendes, de erőteljes érzése, és nem akartak hazamenni. Maradtak és folytatták az imádatot. Még mindig ott vannak.
Az utca túloldalán, az Asbury Teológiai Szemináriumban tanítok teológiát, és amikor hallottam mi történt, azonnal elhatároztam, hogy elmegyek a kápolnába, hogy a saját szememmel lássam. Amikor megérkeztem, több száz diákot láttam, akik csendesen énekeltek. Magukért, felebarátaikért és a világunkért dicsőítettek és komolyan imádkoztak, bűnbánatot tartottak és siratták a bűneiket. És közbenjártak, imádkoztak a gyógyulásért, a teljességért, a békéért és az igazságosságért.”
A helyi teológus beszámolója így folytatódik: „Analitikus teológusként fáradt vagyok a hype-tól és nagyon óvakodom a manipulációtól. Olyan háttérrel rendelkezem (a metodista-szentségmozgalmi hagyomány egy különösen ébredéspárti szegmensében), ahol láttam olyan erőfeszítéseket, amelyek »ébredések« és »a Lélek mozgalmainak« gyártására irányultak, és amelyek néha nemcsak üresek, hanem károsak is voltak. Én nem akarom, hogy bármi közöm is legyen ezekhez. De itt Asbury-ben most nincs semmi ilyesmi. Nincs nyomás vagy felhajtás. Nincs manipuláció. Nincs magasra csapott érzelmi hevület. Épp ellenkezőleg, eddig minden többnyire nyugodt és derűs. A remény, az öröm és a béke keveréke leírhatatlanul erős, sőt szinte tapintható – a shalom (Isten békéje) élénk és hihetetlenül erőteljes érzése ez. A Szentlélek jelenléte tagadhatatlanul erőteljes, ugyanakkor olyan szelíd is!”
Valószínűleg nem feladatunk most elfogadni vagy elutasítani azt a jelenséget, amelyet egyre többen asbury‑i ébredésnek kezdenek nevezni, mint ahogy ezzel az írással a korábbi ébredési eseményeket sem szerettem volna értékelni. A jelenség azonban olyan méreteket kezd ölteni, hogy magyar katolikusként is tudnunk kell róla. Ennek kapcsán pedig legalább azt őszintén ki kellene mondanunk magunknak, hogy a csoda ma is lehetséges.
Isten érezhető közelsége és az ima ereje nem lehet tabu, és feszélyezett jólneveltségünkből fakadó hamis vélemény volna azt mondani, hogy az Úr ma nem adja megtapasztalható közelségét az ő szeretetének.
Asbury kápolnája a csendes ima, a megbocsátás és a nem lankadó dicséret helye lett. És ez már néhány nap alatt nagyon sokak lelki hasznára és épülésére vált.
Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara (PPKE HTK) 2‑es Számú Keresztény Bölcseleti Tanszékének vezetője írását adtuk közre.
Fotó: Asbury Egyetem; Merényi Zita (nyitókép)
Forrás: magyarkurir.hu