Hírek Elszakított területi hirek Nem­zet­po­li­ti­kai cél: meg­őriz­ni az eddig elért eredményeket

Nem­zet­po­li­ti­kai cél: meg­őriz­ni az eddig elért eredményeket

A nagyobb nem­zet­po­li­ti­kai prog­ra­mo­kat elin­dít­ják, azo­kat a beru­há­zá­so­kat, ame­lye­ket az elmúlt esz­ten­dő­ben kezd­tek el és fél­kész álla­pot­ban van­nak, befe­je­zik, ami­ket lét­re­hoz­tak, azo­kat üze­mel­te­tik, és ha emel­lett még jut más­ra is, akkor azzal is fog­lal­koz­nak. De az elkö­vet­ke­ző idő­szak­ban keve­sebb fog jut­ni, mint ahogy eddig jutott. A cél viszont az, hogy az eddig elért ered­mé­nye­ket meg­őriz­zék – jelen­tet­te ki Potá­pi Árpád János a Minisz­ter­el­nök­ség nem­zet­po­li­ti­kai állam­tit­ká­ra szer­dán Tusványoson. 

Bál­vá­nyo­si Nyá­ri Sza­bad­egye­tem és Diák­tá­bor első nap­ján meg­nyi­tot­ták a ren­dez­vé­nyen már több éve jelen levő Beth­len Gábor sát­rat is. A kor­adél­utá­ni ese­mé­nyen Kán­tor Zol­tán, a Nem­zet­po­li­ti­kai Kuta­tó­in­té­zet igaz­ga­tó­ja kiemel­te, hogy ezen a hely­szí­nen pró­bál­ják az egész nem­zet­po­li­ti­kai rend­szert fel­vo­nul­tat­ni és a nem­zet­po­li­ti­ka leg­fon­to­sabb prog­ram­ja­i­ba bete­kin­tést biztosítani.

„Szó lesz itt kisebb­sé­gi ügyek­ről, gaz­da­ság­fej­lesz­tés­ről, diasz­pó­rá­ról, nép­szám­lá­lás­ról, okta­tás­ról. A Nem­zet­po­li­ti­kai Kuta­tó­in­té­zet hát­te­ret pró­bál biz­to­sí­ta­ni a nem­zet­po­li­ti­kai dön­té­sek­hez, tér­ké­pet és irány­tűt biz­to­sí­tunk. De a poli­ti­ka, köz­igaz­ga­tás és tudo­mány egy­más nél­kül nehe­zen kép­zel­he­tő el” 

– fej­tet­te ki Kán­tor Zoltán. 

Erdé­lyi Rudolf Zalán, a Beth­len Gábor Alap­ke­ze­lő Zrt. Vezér­igaz­ga­tó­ja arról beszélt, hogy az elmúlt évek­ben több tíz­ezer támo­ga­tást kezelt a Beth­len Gábor Alap­ke­ze­lő Zrt. 

Fotók: Pin­ti Attila

Ebben a mos­ta­ni vál­ság­hely­zet­ben, hábo­rús hely­zet­ben a jövő­kép csak az lehet, hogy eze­ket a pro­jek­te­ket, ame­lyek az elmúlt idő­szak­ban a támo­ga­tá­sok­kal meg­va­ló­sul­tak, támo­gas­suk, mene­dzsel­jük. A pro­jekt­tá­mo­ga­tá­sé a jövő az elkö­vet­ke­ző évek­ben, illet­ve a tar­ta­lom­fej­lesz­té­sé, hiszen nem csak prog­ra­mok való­sul­tak meg az elmúlt idő­szak­ban, hanem ren­ge­teg inf­ra­struk­tú­ra elké­szült. A tar­ta­lom­fej­lesz­tés lesz a kulcs­mon­dat, aztán remél­jük, hogy hama­ro­san hely­re­áll a világ nor­má­lis rend­je, és tud­juk folytatni” 

– tekin­tett biza­ko­dó­an a jövőbe. 

Potá­pi Árpád János, a Minisz­ter­el­nök­ség nem­zet­po­li­ti­ká­ért fele­lős állam­tit­ká­ra rámu­ta­tott: a nem­zet­po­li­ti­ka szá­má­ra Tus­vá­nyos egy­faj­ta kez­dő­pont is, innen kez­dik meg a követ­ke­ző nem­zet­po­li­ti­kai évet. 

Haj­nal Virág, a Nem­zet­po­li­ti­kai Állam­tit­kár­ság főosz­tály­ve­ze­tő­je mode­rá­lá­sá­val a Beth­len Gábor sátor első panel­be­szél­ge­té­se a cse­lek­vő nem­zet témá­ja körül for­gott, hiszen mint köz­is­mert, 2022 a cse­lek­vő nem­zet éve a magyar nemzetpolitikában. 

A beszél­ge­té­sen részt vett Potá­pi Árpád János, Jónás Lász­ló, a Design Ter­mi­nál szak­mai veze­tő­je, vala­mint Arany Ben­ce, a Magyar Kró­ni­ka kiadó­ja, lap­igaz­ga­tó­ja. Az elmúlt év végén, a cik­lus zárá­sa­ként végig­gon­dol­tuk azt, hogy az elmúlt tizen­két évet hogyan lehet­ne rend­sze­rez­ni, mert nagyon sok típu­sú támo­ga­tás és prog­ram való­sult meg, és ezek milyen nem­zet­po­li­ti­kai cél­rend­szer­hez kap­cso­lód­nak és mihez járul hoz­zá – vezet­te fel a beszél­ge­tést Haj­nal Virág. 

Mint mond­ta, három nagy pil­lért álla­pí­tot­tak meg: 

„Lét­re­jött egy erős magyar intéz­mény­rend­szer, cse­lek­vő nem­zet­ként gon­dos­ko­dunk a közös­sé­ge­ink­ről, vala­mint közö­sen meg­tar­tó­vá ten­nénk a szülőföldet.” 

A mode­rá­tor azon kér­dé­sé­re, hogy mit jelent a meg­hí­vot­tak szá­má­ra a nem­zet­po­li­ti­ka, Potá­pi Árpád János kifej­tet­te: lát­ha­tó, hogy az elmúlt évek­ben milyen gaz­da­sá­gi sike­re­ket értek el a magya­rok, Magyar­or­szá­gon, a Kár­pát-meden­cé­ben, milyen viszony­la­gos jólét­be kerül­tek, és mennyi ered­mény­ről tud­nak beszámolni.

„Egy­há­zi beru­há­zá­sok, óvo­dák, egy­há­zi terek, közös­sé­gi terek, temp­lo­mok, paró­ki­ák, isko­lák, sport­lé­te­sít­mé­nyek, kul­tu­rá­lis léte­sít­mé­nyek, a vál­lal­ko­zá­sok­nak nyúj­tott pályá­zat adta lehe­tő­sé­gek­ből meg­va­ló­sult fej­lesz­té­sek, beru­há­zá­sok, a Határ­ta­la­nul kirán­du­lá­sok a gye­re­kek­nek stb. 

– sorol­ta a fejlesztéseket. 

Ez egy óri­á­si lehe­tő­ség és össze­kö­tő kapocs, ami­re nem is mer­tünk vol­na gon­dol­ni 2010. május 26-án, ami­kor meg­sza­vaz­tuk az ország­gyű­lés­ben a ket­tős állam­pol­gár­ság­ról szó­ló tör­vény elfo­ga­dá­sát. Ez volt a kiin­du­ló­pont, utá­na az elmúlt tizen­két év a nem­ze­ti össze­tar­to­zás élmé­nyé­nek és érzé­sé­nek a meg­erő­sí­té­se. Most ott vagyunk, hogy fél éve, mió­ta a világ bele­csú­szott ebbe a hábo­rú­ba, kap­kod­juk a fejün­ket, hogy mer­re tovább, hogy hogyan fogunk ebből kijutni. 

„Nem az a cél most, hogy meg­ha­tá­roz­zuk a követ­ke­ző évek fej­lesz­té­si irá­nya­it, hogy hány léte­sít­ményt fogunk még épí­te­ni, hanem az, hogy az ered­mé­nye­in­ket, az erős közös­sé­ge­ket, ami­ket fel­épí­tet­tünk hogyan tud­juk meg­őriz­ni, ugyan­ak­kor hogyan tud­juk működ­tet­ni az intéz­mény­rend­sze­rün­ket, a közös­sé­gek és az embe­rek közöt­ti kap­cso­lat­rend­szert, ami leg­alább olyan fon­tos, mint bár­mi­lyen fej­lesz­tés. Az is fon­tos, hogy a jelen­leg futó dol­ga­in­kat hogyan tud­juk befe­jez­ni, és hogyan tudunk minél kisebb sérü­lé­sek­kel kijut­ni ebből a nehéz helyzetből” 

– fej­tet­te ki Potá­pi Árpád János. 

Hang­sú­lyoz­ta azt is, hogy a magya­rok szá­má­ra a leg­fon­to­sabb az, hogy minél előbb béke legyen. „Nekünk, magya­rok­nak ehhez a hábo­rú­hoz az égvi­lá­gon sem­mi közünk nincs – sem Magyar­or­szág­nak, sem az egész magyar nem­zet­nek és a kár­pát­al­jai magyar­ság­nak nincs köze a hábo­rú­hoz. Sze­ret­nénk, hogy minél előbb béke legyen, és hagy­ják békén a kár­pát­al­jai magya­ro­kat” – fogal­ma­zott az államtitkár. 

Arany Ben­ce úgy fogal­ma­zott: első­sor­ban az ő fel­ada­tuk, hogy eze­ket az ered­mé­nye­ket, tör­té­ne­te­ket kom­mu­ni­kál­ják külön­bö­ző felü­le­te­ken. A Magyar Kró­ni­ka meg­újí­tá­sa után az egyik fő fel­adat­ként azt tűz­tük ki magunk elé, hogy azo­kat, a hét­köz­na­pi ember szin­ten meg­élt tör­té­ne­te­ket bemu­tas­suk Kár­pát-meden­ce szer­te, ame­lyek vala­mi­lyen szin­ten pél­dát tud­nak mutat­ni az olva­sók­nak, a közös­sé­günk­nek, és egy pozi­tív élet­igen­lő lapot sze­ret­tünk vol­na csi­nál­ni – fej­tet­te ki. 

Az alatt a hét év alatt, ami­óta a Design Ter­mi­nál együtt dol­go­zik a nem­zet­po­li­ti­kai állam­tit­kár­ság­gal, azt vet­te ész­re, hogy egy közös­ség a tör­té­ne­te­in keresz­tül örö­kí­ti át magát – fogal­ma­zott Jónás Lász­ló, a Design Ter­mi­nál szak­mai veze­tő­je. Akkor van közös­ség, ha van­nak tör­té­ne­tei, amit el lehet mon­da­ni a másik­nak. Ez vissza­fe­le is igaz. Egy tör­té­net akkor tud tör­té­net lét­re­jön­ni, ha van közös­ség – fej­tet­te ki.

Mi lesz a követ­ke­ző lépés? – tet­te fel a kér­dést a mode­rá­tor. Potá­pi Árpád János kiemelte,

„nehéz meg­mon­da­ni, mert kell iga­zod­ni kell a világ ese­mé­nye­i­hez. Min­den­ki lát­ja, hogy Magyar­or­szá­gon az a pri­o­ri­tás, hogy meg tud­juk őriz­ni a csa­lád­tá­mo­ga­tá­si rend­sze­rün­ket, abból ne adjunk fel sem­mit, a rezsi­csök­ken­tés terü­le­tén elért ered­mé­nye­ket meg tud­juk őriz­ni, és azon bár­mi­lyen módo­sí­tás lesz, azt csak úgy, hogy a csa­lá­do­kat minél kevés­bé érje olyan hát­rá­nyos dolog, ami lehe­tet­len hely­zet­be hoz­ná őket”– fej­tet­te ki. 

Úgy véli, hogy egy­sé­ge­sen a magyar embe­rek komo­lyan gon­dol­kod­nak. Lát­ják a nehéz­sé­ge­ket és az adott kér­dé­sek­re adott vála­szo­kat is és át is gon­dol­ják eze­ket. A nem­ze­ti kon­zul­tá­ció alkal­má­val min­den lénye­ges kér­dés­ben kikér­tük az embe­rek véle­mé­nyét. Beépít­jük a kor­mány­zás­ba. Ez egy fon­tos dolog és egy vissza­kap­cso­lá­si rend­szer – osz­tot­ta meg állás­pont­ját. Arra is kitért, hogy eddig is sokat kel­lett vol­na for­dí­ta­ni­uk a magyar hon­vé­de­lem fej­lesz­té­sé­re, és idén talán elérik a NATO által is elő­írt köte­le­ző pen­zu­mot, azt a két szá­za­lé­kot, ame­lyet már rég kel­lett vol­na tel­je­sí­te­ni, és ami for­rás­át­cso­por­to­sí­tá­sok­kal is jár.

„A magyar lakos­ság dön­tő több­sé­ge burok­ban van annak érde­ké­ben, hogy úgy tud­junk élni ahogy eddig, hogy azo­kat az ered­mé­nye­ket meg tud­juk őriz­ni, amit eddig elér­tünk. És ez érin­ti a vál­lal­ko­zá­so­kat is.” Hoz­zá­tet­te: ezek fényé­ben lát­ha­tó, hogy mi a követ­ke­ző idő­szak irá­nya, és a cél az, hogy az eddi­gi ered­mé­nye­ket meg­őriz­zék. „A nem­zet­po­li­ti­ká­ban a nagyobb prog­ra­mo­kat elin­dít­juk, azo­kat a beru­há­zá­so­kat, ame­lye­ket az elmúlt esz­ten­dő­ben indí­tot­tunk és fél­kész álla­pot­ban van­nak, befe­jez­zük, ami­ket lét­re­hoz­tunk, azo­kat üze­mel­tet­jük és ha emel­lett még jut más­ra is, akkor csi­ná­lunk mást is. De keve­sebb fog jut­ni min­den­re, mint ahogy eddig jutott. Ezt sze­rin­tem min­den­ki meg­ér­ti és el is fogad­ja. Ne ken­dőz­zük el, mond­juk ki, hogy ez most ilyen lesz néhány éven keresztül” 

– mond­ta el zárás­ként Potápi. 

For­rás: sze​kely​hon​.ro