Hírek Külföldi hirek Német­or­szág választ: utó­pia vagy józan ész

Német­or­szág választ: utó­pia vagy józan ész

Most vasár­nap, 2021. szep­tem­ber 26-án választ­ják meg az új német szö­vet­sé­gi par­la­men­tet, a Bun­des­ta­got. A 20. par­la­men­ti cik­lus előtt álló ország nagy vál­to­zá­sok elé­be néz. Ang­e­la Mer­kel kan­cel­lá­r­asszony 16 év után nem indul újra: kér­dé­ses, ki lesz az utód­ja. Eddig még nem for­dult elő, hogy a hiva­tal­ban lévő kan­cel­lár helyett saját párt­ja egy másik jelöl­tet indít. Tel­je­sen nyílt a ver­seny a jelöl­tek között, ésa­kár egy nyolc párt­ból álló par­la­ment sem kizárt.

A koa­lí­ci­ós tár­gya­lá­sok és a kor­mány­ala­kí­tás ezál­tál egy­re komp­li­kál­tabb lesz. Ha még akkor poszt­ján lesz, a hiva­ta­li idő tekin­te­té­ben 2021. decem­ber 18-án Ang­e­la Mer­kel behoz­za az eddi­gi rekor­der Hel­mut Kohl kan­cel­lárt. Ezért elkép­zel­he­tő, hogy a hossza­dal­mas kor­mány­ala­kí­tá­si pro­ce­dú­ra miatt Mer­kel lesz az eddig leg­to­vább kor­mány­zó kan­cel­lár a Német­or­szá­gi Szö­vet­sé­gi Köz­tár­sa­ság történelmében. 

Négy évvel ezelőtt

A 19. Bun­des­ta­got 2017. szep­tem­ber 24-én válasz­tot­ták meg, ez volt Ang­e­la Mer­kel negye­dik és egy­ben utol­só meg­mé­ret­te­té­se. Akko­ri­ban a CDU/CSU párt­szö­vet­ség 32,9%-ot szer­zett, máso­dik helyen végez­tek a Szo­ci­ál­de­mok­ra­ták (SPD) a maguk tör­té­nel­mi leg­rosszabb ered­mé­nyük­kel, 20,5%-kal. Har­ma­dik helyen az Alter­na­tí­va Német­or­szá­gért (AfD) vég­zett 12,6%-os ered­ménnyel, utá­na jött a libe­rá­lis FDP (10,7%), majd a Bal­párt 9,2%-os és a Zöl­dek 8,9%-os szavazataránnyal. 

Meg­fi­gyel­he­tő egy olyan trend és ten­den­cia, mely eddig Ade­na­u­er, Kohl és Mer­kel kan­cel­lá­rok­nál követ­ke­zett be. Míg a har­ma­dik meg­vá­lasz­tás rend­re nagy siker­szto­ri, a negye­dik válasz­tás alkal­má­val már csak épp­hogy sike­rül kor­má­nyon marad­ni­uk. Ade­na­u­er 1957-ben abszo­lút több­sé­get szer­zett, de 1963-ban csak úgy tudott kor­mányt ala­kí­ta­ni, hogy meg­ígér­te: fél­idő­ben átad­ja a sta­fé­tát. Kohl 1990-ben a német újra­egye­sí­tés mámo­rá­ban libe­rá­lis koa­lí­ci­ós part­ne­ré­vel majd­nem 80 fős man­dá­tum­több­let­tel, nagy fölénnyel nyert, de 1994-ben már csak szűk több­ség­gel tud­ta foly­tat­ni reg­ná­lá­sát. Mer­kel pedig 2013-ban csak öt man­dá­tum­mal maradt el az abszo­lút több­ség­től, de2017-ben meg­gyen­gül­ve csak hosszas egyez­ke­dé­sek után hoz­ta össze az újabb nagykoalíciót. 

Nagy­ko­a­lí­ci­ó­ból nagy­ko­a­lí­ci­ó­ba – a zöld „snid­ling” 

Ang­e­la Mer­kel kor­mány­zá­sa sok tekin­tet­ben nem egy tipi­ku­san keresz­tény­de­mok­ra­ta kor­mány­zás­nak mond­ha­tó. Sokat esett ide­ha­za is szó a német jobb­ol­dalt meg­osz­tó, nagy kor­szak­vál­tó dön­té­se­i­ről, mint pl. az atom­ener­gia fel­ha­gyá­sa, a had­kö­te­le­zett­ség meg­szün­te­té­se (hiva­ta­lo­san csak szü­ne­tel­te­tik), a homo­sze­xu­á­li­sok házas­sá­ga vagy akár a leg­in­kább vita­tott elha­tá­ro­zá­sa, a mig­rán­sok been­ge­dé­se. Ezek­nek a dön­té­sek­nek a hát­te­ré­ben nem­csak a meg­vál­to­zott tár­sa­dal­mi és medi­á­lis elvá­rá­sok, egy a zöld-bal­ol­da­li mainst­re­am­nek meg­fe­lel­ni aka­rás, de bizo­nyá­ra a Zöl­dek­kel ala­kí­tott kor­mány­zás elő­ké­szí­té­se álhatott. 

De nem kis sze­re­pe lehe­tett annak is, hogy Mer­kel a 16 évé­ből csak négy éven keresz­tül tud­ta a keresz­tény­de­mok­ra­ták ked­venc koa­lí­ci­ós part­ne­ré­vel, az FDP-vel irá­nyí­ta­ni az orszá­got, s e kor­mány a mai napig nem egy siker­tör­té­net­ként él a néme­tek emlé­ke­ze­té­ben. A töb­bi 12 éven át, három cik­lus­ban egy CDU/CSU és SPD alkot­ta nagy­ko­a­lí­ció vezet­te Német­or­szá­got, s ezek­ben az idők­ben csak hatal­mas komp­ro­misszu­mok árán lehe­tett kor­má­nyoz­ni. Ezen fel­ál­lás csak iga­zi kivé­te­les hely­zet­ben szo­kott ala­kul­ni, ami­kor se a jobb‑, se a bal­ol­dal nem tud több­sé­get össze­hoz­ni. A német tör­té­ne­lem foly­tán Mer­kel előtt csak 1966 és 1969 között volt ilyen kons­tel­lá­ció, s ennek ered­mé­nye­képp pont az SPD tudott 1969-ben kor­mányt ala­kí­ta­ni. Nem kizárt, hogy az 1969-es min­ta most is ismét­lőd­ni fog. Sok pár­ton belü­li kri­ti­kus éppen azt rót­ta fel min­dig a kan­cel­lá­r­asszony­nak, hogy „szo­ci­ál­de­mok­ra­ti­zál­ta” a CDU‑t,

s poli­ti­ká­já­val inkább a bal­kö­zép­nek és bal­li­be­rá­li­sok­nak, Zöl­dek­nek ked­ve­zett. A fel­mé­ré­sek bár azt mutat­ják, hogy Mer­kel nép­sze­rű, de érde­kes módon a Zöl­dek favo­ri­zál­ják a leg­in­kább poli­ti­ká­ját. Sok min­dent meg is tett Mer­kel ennek érde­ké­ben, s ami­kor lehe­tett, kor­mányt is akart a Zöl­dek­kel ala­kí­ta­ni. 2013-ban erre meg is lett vol­na a több­ség, de a Zöl­dek­nek ez túl gyor­san ment, s kiszáll­tak a tár­gya­lá­sok­ból – maradt a nagy­ko­a­lí­ció. Négy évvel később pedig már tel­jes volt a har­mó­nia a két párt között, de nem volt ele­gen­dő az együt­tes man­dá­tum­szám, kel­lett vol­na az FDP is. Aztán a hossza­dal­mas és nehéz­kes koa­lí­ci­ós tár­gya­lá­sok végén Chris­ti­an Lind­ner, az FDP elnö­ke ott­hagy­ta a tár­gya­ló­asz­talt, s az „inkább nem kor­má­nyoz­ni mint hibá­san kor­má­nyoz­ni” jel­sza­vak­kal beír­ta magát párt­ja tör­té­nel­mé­be. Azon meg­ál­la­pí­tá­sa pedig még érde­ke­sebb, hogy a kor­mány­prog­ram a „nagy­ko­a­lí­ció foly­ta­tá­sa zöld snid­ling­gel” lett vol­na – magya­rán min­den megy tovább, mint addig, csak a Zöl­dek több hang­súlyt kap­nak. Ebbe a libe­rá­lis, magát pol­gá­ri­nak val­ló FDP nem akart bele­men­ni. Maradt a nagy­ko­a­lí­ció, amit iga­zán sen­ki se akart már.

Szi­vár­vány­vi­szo­nyok – szá­mos koa­lí­ci­ós lehetőség

A jelen­le­gi Bun­des­tag hét párt­ból áll – CDU, CSU, SPD, AfD, FDP, Bal­párt és Zöl­dek. Érde­kes, hogy pont a medi­á­lis és tár­sa­dal­mi több­ség­nek mutat­ko­zó Zöl­dek a leg­ki­sebb párt a jelen­le­gi Bun­des­tag­ban. Nyil­ván­va­ló­an ez vál­toz­ni fog, de érde­mes kiemel­ni, hogy sok témá­ban nagyobb a hang­juk, mint a súlyuk, s sok helyen ők a bal­li­be­rá­lis mainst­ream első akti­vis­tái, legyen ez gender‑, migráns‑, vagy egyéb tár­sa­da­lom­po­li­ti­ka. Egyéb­ként nem kizárt, hogy a válasz­tá­sok után akár egy nyol­ca­dik párt is helyet kap a par­la­men­ti pat­kó­ban, a Sza­bad Válasz­tók (Fre­ie Wäh­ler, FW) for­má­já­ban. Ebben az eset­ben még akár egy pol­gá­ri kor­mány­zás is elkép­zel­he­tő. E regi­o­ná­lis ala­pon szer­ve­ző­dő, erős helyi bás­tyák­kal ren­del­ke­ző párt jobb­kö­zép pol­gá­ri erő­nek hatá­roz­za meg magát, s Bajor­or­szág­ban a CSU-val alkot sike­res koa­lí­ci­ós kormányt.A német poli­ti­kát így már a szi­vár­vány­vi­szo­nyok – egye­sek sze­rint a wei­ma­ri­zá­ló­dás – uralják,

és itt nem­csak a tár­sa­dal­mi szim­bo­li­ká­ra kell gon­dol­nunk, hanem a szét­ta­golt poli­ti­kai Bene­lux-viszo­nyok­ra. Nagyon való­szí­nű, hogy ket­tes koa­lí­ci­ós opci­ók már nem is jön­nek szó­ba, hanem ele­ve három párt­nak kell összeállnia.

A német föde­rá­lis beren­dez­ke­dés okán a tar­to­má­nyi kor­má­nyok a szö­vet­sé­gi taná­cson keresz­tül bele­szól­nak egyes tör­vény­al­ko­tá­si folya­ma­tok­ba. Miu­tán a 16 tar­to­mány­ban tíz­fé­le kor­mány­ko­a­lí­ció műkö­dik 15 faj­ta kons­tel­lá­ci­ó­ban, az AfD kivé­te­lé­vel mind­egyik párt – össze­sen hét párt – kor­má­nyoz vala­hol, öt párt (CDU, CSU, SPD, Zöl­dek, Bal­párt) ad tar­to­má­nyi minisz­ter­el­nö­köt (az FDP és a FW sehol).

Ez a szi­vár­vány­fel­ál­lás azt is ered­mé­nye­zi, hogy gya­kor­la­ti­lag lehe­tet­len egy letisz­tult prog­ra­mot meg­va­ló­sí­ta­ni a saját poli­ti­kai közös­ség szá­má­ra. Min­den egyes dön­tés, elő­re­lé­pés a folya­ma­tos komp­ro­misszum­ke­re­sés jegyé­ben telik. Egyéb­ként a Bun­des­tag-válasz­tás nap­ján sza­vaz­nak a ber­li­ni és a meck­len­bur­gi tar­to­má­nyi par­la­men­tek össze­té­te­lé­ről is az otta­ni választópolgárok.

Hogy mennyi­re nem képes így a német poli­ti­ka fon­tos, sőt sür­gős dön­té­se­ket meg­hoz­ni, az a válasz­tá­si rend­szer pél­dá­já­val mutat­ha­tó ki a leg­job­ban. (Rész­le­tes elem­zé­sünk itt)Az eset­leg nyolc­pár­ti Bun­des­tag szá­mos koa­lí­ci­ós lehe­tő­sé­get hor­doz­hat magában.

A tar­to­má­nyok felé­ben ket­tes, a másik felé­ben hár­mas fel­ál­lá­sok van­nak: három nagy­ko­a­lí­ció (CDU/CSU és SPD vagy for­dít­va), két kiwi-koa­lí­ció (CDU és Zöl­dek vagy for­dít­va), egy pol­gá­ri koa­lí­ció (CDU és FDP), egy vörös-zöld (SPD és Zöl­dek), egy Bajor­or­szág-koa­lí­ció (CSU és FW), vala­mint három balos koa­lí­ció (SPD, Zöl­dek, Bal­párt – hol az egyik, hol a másik az erő­sebb), két Kenya-koa­lí­ció (CDU, SPD, Zöl­dek – külön­bö­ző fel­ál­lás­ban), egy Jama­i­ka-koa­lí­ció (CDU, FDP, Zöl­dek), egy jel­ző­lám­pa-koa­lí­ció (SPD, FDP, Zöl­dek), vala­mint a leg­fris­sebb, egy helyen a Német­or­szág-koa­lí­ció (CDU, SPD, FDP)

Jelöl­tek és esélyek

Bár Ang­e­la Mer­kel igen nép­sze­rű, nem indul újra. Helyet­te hosszú útke­re­sés után Armin Las­c­het (CDU) lett az Unió­pár­tok kan­cel­lár-jelölt­je. Sokan Fried­rich Merz volt frak­ció­ve­ze­tő­től vár­ták vol­na a kon­zer­va­tív for­du­la­tot, de Merz a párt­el­nö­ki csa­tá­ban két­szer is elbu­kott: 2018-ban a mai védel­mi minisz­ter­rel, Anneg­ret Kramp-Kar­ren­ba­u­er­rel szem­ben, 2021 ele­jén pedig Armin Las­c­het (60) ver­te meg. (Az akko­ri CDU‑s küz­del­mek­ről és bel­ső viszo­nyok­ról lásd cik­kün­ket)

Ma már Merz kibé­kült a párt­ve­ze­tés­sel, s ring­be száll Észak-Raj­na-Veszt­fá­lia egyik esé­lyes válasz­tó­kör­ze­té­ben, s nem kis reménnyel akár minisz­ter is lehet – fel­té­ve, hogy a CDU még kor­mány­za­ti erő lesz a szep­tem­be­ri meg­mé­ret­te­tés után is. Maga Las­c­het eddi­gi kam­pá­nya nagyon nem sike­rült. A jelölt folya­ma­to­san nega­tív-rekor­do­kat dön­tö­get és tör­té­nel­mi pont­ra süllyedt az Unió­pár­tok támo­ga­tott­sá­ga. De per­sze az se kizárt, hogy így is kan­cel­lár lehet belő­le. (Port­rénk Armin Las­c­het­ről)

Olaf Scholz (63), az SPD jelöl­te szár­nyal a méré­sek­ben. Sokak sze­rint az unal­mas és sprőd kisu­gár­zá­sú Scholz leg­in­kább Mer­kel kan­cel­lár­ra hason­lít nem­csak habi­tus­ban, de a poli­ti­kai néze­te­i­ben is. Ez ala­poz­hat­ja meg nép­sze­rű­sé­gét és tel­je­sen reá­lis, hogy Német­or­szág­nak ősz­től vagy tél­től szo­ci­ál­de­mok­ra­ta kan­cel­lá­ra lesz 16 év után. (Port­ré Olaf Scholz­ról)Anna­le­na Baer­bock, a Zöl­dek jelölt­jé­nek kam­pá­nya a nagy tava­szi szár­nya­lá­sa után léket kapott.

A fia­tal, negy­ven­éves csa­lád­anya nyil­ván­va­ló­an mosoly­gós és szim­pa­ti­kus, de egy­ben súly­ta­lan is, s olyan poli­ti­kai ügye­ket vál­lal, melyek talán még most se több­ség­ké­pe­sek. Mint utó­lag kide­rült, az élet­raj­zát erő­sen koz­me­ti­káz­ta, jöve­de­lem­ki­mu­ta­tá­sa hiá­nyos volt, s köny­vé­ben szá­mos plá­gi­um­gya­nús rész akadt. Manap­ság alig lehet­sé­ges, hogy kan­cel­lár lesz belő­le, de sem­mi se kizárt. (Port­ré)

A kilenc német köz­vé­le­mény-kuta­tó cég átla­golt ada­ta­i­ból szep­tem­ber 19-én az aláb­bi hely­zet­kép raj­zo­ló­dik ki: SPD 26%, CDU/CSU 22%, Zöl­dek 16%, FDP 11%, AfD 11%, Bal­párt 6%, töb­bi­ek 8%. Az egyes méré­sek ered­mé­nye­it itt lehet elér­ni.

Ebben a fel­ál­lás­ban mate­ma­ti­ka­i­lag szá­mos koa­lí­ci­ós lehe­tő­ség adott, de ebből csak egy len­ne egy ket­tes kons­tel­lá­ció, az eddi­gi nagy­ko­a­lí­ció foly­ta­tá­sa for­dí­tott viszo­nyok­ban, azaz az SPD adná a kan­cel­lárt. Kér­dés, hogy ebbe belemegy‑e a CDU/CSU. A párt­ban sokan vágy­nak egy öntisz­tí­tó ellen­zé­ki sze­rep­re, ahol a meg­úju­lás men­tén kar­co­sabb alter­na­tí­vát tud­na fel­mu­tat­ni a nagy múl­tú CDU egy balos kor­mány­zás­sal szemben.

Ezen kívül öt más hár­mas össze­fo­gás jön­ne szó­ba: Az elvi­leg Szász-Anhalt­ban most indí­tott „Német­or­szág-koa­lí­ció” (CDU, SPD, FDP) bár újsze­rű­nek és idő­sze­rű­nek tűn­het, alig kép­zel­he­tő el ismét a CDU/CSU és az SPD egy­be­bo­ru­lá­sa. Ugyan­ez igaz a Kenya-koa­lí­ci­ó­ra (CDU, SPD, Zöl­dek) is. Lehet­sé­ges egy balos koa­lí­ció (SPD, Zöl­dek, Bal­párt): bár kér­dé­ses a Bal­párt ingo­vá­nyos kül­po­li­ti­ká­ja miatt, de nem csak elmé­le­ti lehe­tő­ség­ként tart­ják számon. 

Per­sze emel­lett a jól ismert és Sch­les­wig-Hols­tein­ban kipró­bált Jama­i­ka-koa­lí­ció (CDU, FDP, Zöl­dek), ill. a raj­na-vidék-pfal­zi jel­ző­lám­pa-koa­lí­ció (SPD, FDP, Zöl­dek) a leg­re­á­li­sabb opció. Mind­két fel­ál­lás­ban a Zöl­dek és az FDP is kor­má­nyoz, csak más-más viszonyrendszerben.Sok függ tehát attól, hogy ki végez az első helyen.

Bár az FDP úgy nyi­lat­ko­zott, hogy egy máso­dik helyen sze­rep­lő CDU/­CSU-val is alkot­na szí­ve­sen Jama­ik­át, nem való­szí­nű, hogy ezt a Zöl­dek támo­gat­nák. Miért is tar­ta­ná­nak hatal­mon egy hanyat­ló CDU‑t, ráadá­sul egy klasszi­kus pol­gá­ri kor­mány­for­má­ci­ó­ban? (A jel­ző­lám­pa tehát nagyon is reá­lis, ezt már már­ci­us­ban jelez­tük aláb­bi cik­künk­ben)

Az erő­sö­dő SPD jog­gal hivat­koz­hat a válasz­tói aka­rat­ra, arra, hogy a sza­va­zók veze­tő kor­mány­za­ti ténye­ző­ként lát­nák szí­ve­sen az SPD‑t. Ezzel szem­ben a gyen­géb­ben sze­rep­lő CDU ilyen érv­rend­szert alig­ha tart­hat a kezé­ben – még akkor se, ha éppen hogy becsúsz­nak az SPD elé az első hely­re. Ugyan­is a csök­ke­nő sza­va­zat­arány az, amit a köz­élet „lesze­rep­lés­nek” vesz. Innen nagyon nehéz a köz­vé­le­mény, de főleg a poten­ci­á­lis koa­lí­ci­ós társ felé a válasz­tói aka­ra­tot fel­hoz­ni, plá­ne 16 év kor­mány­zás után. Érde­kes­ség, hogy a szep­tem­ber 19-ei hár­mas pár­baj­ban mind Scholz, mind Baer­bock elta­ná­csol­ta a CDU‑t a kor­mány­zás­tól, s figye­lem­be aján­lot­ták a párt­nak az ellen­zé­ki pad­so­ro­kat. Ez arra utal­hat, hogy egy CDU nél­kü­li kor­mányt kép­zel­nek el, ergo a jel­ző­lám­pát, de vál­to­zat­la­nul nem zár­ták ki a balos kor­mány­zást a Balpárttal. 

Ráadá­sul a jel­ző­lám­pa a bal­ol­dal­ra sodor­ná a pol­gá­ri-libe­rá­lis FDP‑t, amit a jobb­ol­dal nagyon nehe­zen hever­ni ki. Volt már ilyen (1969−1982), s akkor még 48%-os ered­mé­nyek­kel is ellen­zék­ben maradt a pol­gá­ri oldal. Ilyen lehe­tő­ség ismét ben­ne van a pak­li­ban. Kér­dés per­sze, hogy mi len­ne az FDP túl­nyo­mó­részt pol­gá­ri sza­va­zó­i­val? Vissza­tér­né­nek egy eset­le­ges jobb­for­du­la­tot tel­je­sí­tő CDU-hoz, illet­ve. ismét erő­söd­ne az AfD vagy az FW? Kár len­ne jós­la­tok­ba bocsá­ta­ni, de ez a kons­tel­lá­ció nagyon fel­ka­var­ná a poli­ti­kai vize­ket Németországban. 

Mit jelent mind­ez Magyarországnak?

Magyar kor­mány­pár­ti körök­ben elter­jedt az a véle­ke­dés, hogy régi­ónk­nak min­dig is jót tett a CDU kor­mány­zá­sa, kivált­képp ha a CDU adja a kan­cel­lárt. E tekin­tet­ben most viszont szű­kül­het a moz­gás­tér. Amennyi­ben keve­sebb súlya lesz a CDU-nak, eset­leg meg kell vál­nia a kan­cel­lá­ri szék­től, sőt – hor­ri­bi­le dic­tu – tel­je­sen kiszo­rul­hat a poli­ti­kai hata­lom­ból, más idők következnek.Ebben az eset­ben sza­bad tér nyí­lik a poli­ti­kai utó­pi­á­nak Németországban.

Bár a tel­je­sen balos kor­mány­zás nem a leg­re­á­li­sabb for­ga­tó­könyv, elég ehhez a Zöl­dek kor­mány­ra kerü­lé­se is. Ők min­den eddi­gi fel­té­te­le­zés sze­rint kor­mány­za­ti erőt képez­nek szep­tem­ber után. Ez pedig nem­csak kör­nye­zet­vé­del­mi-klí­ma­tu­da­tos poli­ti­zá­lást jelent, hanem akti­vis­ta, a saját bal­li­be­rá­lis mant­rá­ját mások­ra ráeről­te­tő kül- és euró­pai poli­ti­kát és önfel­adó, segé­lyek­re ala­po­zó gaz­da­ság­po­li­ti­kát is. Ők támo­gat­ják a továb­bi adós­ság­uni­ót, ezzel fel­ad­va a szo­lid gaz­dál­ko­dás elvét. Meg­je­len­het ezen kívül a gender‑, a mig­rá­ci­ós és akár a föde­ra­lis­ta poli­ti­ká­juk­ban is egy más, hazánk­ra néz­ve nem ked­ves hangvitel.

Bizo­nyá­ra hűvö­sebb sze­lek fúj­nak tehát majd Ber­lin felől, s régi­ónk orszá­gai szá­mít­hat­nak az eddi­gi­nél han­go­sabb „útba­iga­zí­tás­ra”. A CDU által kép­vi­selt „szem­ma­gas­ság” tel­je­sen eltűn­het, meg­je­len­het a kiok­ta­tás, a min­dent job­ban tudó öntelt arro­gan­cia poli­ti­ká­ja. Elég csak veze­tő bal­ol­da­li vezér­szó­no­kok­ra gon­dol­ni, akik Len­gyel­or­szá­got és Magyar­or­szá­got ki akar­ják „éhez­tet­ni”, ill. meg­von­ni tőlük az EU‑s forrásokat. 

Csak abban lehet remény­ked­ni, hogy a rea­li­tá­sok gyor­san meg­hoz­zák az ered­mé­nyü­ket azok­nál, akik zöld és balos utó­pi­ák­ban rin­gat­ják magu­kat. Nem kizárt, hogy az első vörös-zöld kor­mány­zás (1998−2005) tapasz­ta­la­ta­i­ból kiin­dul­va józa­nabb poli­ti­zá­lás jele­nik meg. De azt se feled­jük, hogya mai német tár­sa­da­lom erő­sen bal­ra tolódott,

s míg Ger­hard Sch­rö­der akko­ri kan­cel­lár kizár­ta kate­go­ri­ku­san min­den­faj­ta együtt­mű­kö­dést a Bal­párt­tal, ma ez már egy­ál­ta­lán nem egy­ér­tel­mű. Továb­bá jelen­tő­sen több konf­lik­tus van jelen Euró­pá­ban, mint akko­ri­ban, ezzel az ellen­té­tek kódol­va van­nak a rend­szer­ben. Azaz nagyon sok min­den függ a német­or­szá­gi sza­va­zás kime­ne­te­lé­től, s érde­mes figye­lem­mel kísér­ni az otta­ni ten­den­ci­á­kat, ered­mé­nye­ket és fejleményeket.

Írta: Bau­er Ben­ce (MCC Magyar-Német Inté­zet az Euró­pai Együttműködésért)

For­rás: Man​di​ner​.hu