Hírek Magyarországi hírek Nem úgy tán­co­lunk, ahogy ők fütyülnek

Nem úgy tán­co­lunk, ahogy ők fütyülnek

A magyar nem­zet élet­stra­té­gi­á­já­nak a lénye­ge az, hogy min­den meg­szál­ló biro­da­lom sír­já­nál ott vagyunk – fogal­ma­zott Magyar­or­szág minisz­ter­el­nö­ke az 1956-os for­ra­da­lom egyik leg­je­len­tő­sebb vidé­ki hely­szí­nén, Veszp­rém­ben elmon­dott októ­ber 23‑i ünne­pi beszédében.

Orbán Viktor: Nem úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek

– A magyar sza­bad­ság nap­ján köszönt­jük a tel­jes világ magyar­sá­gát – fogal­ma­zott Orbán Vik­tor az októ­ber 23‑i ünne­pi beszé­dé­ben. A minisz­ter­el­nök Veszp­rém­ben elmond­ta, hogy a város­ba egy nap­pal koráb­ban kel­lett vol­na érkez­ni­ük, mivel már októ­ber 22-én meg­ala­kí­tot­ták for­ra­dal­mi szervezetüket.

– Veszp­rém elől ment a keresz­tény város­ala­pí­tá­sok ide­jén is – jelez­te a kor­mány­fő. Mint mond­ta, hiba, ha vala­ki 1956-ot csak a fővá­ros for­ra­dal­má­nak lát­ja, ezért mél­tó, hogy Veszp­rém­ben haj­ta­nak fejet a for­ra­da­lom hősei előtt.

–Végez­tek ki papot, mun­kást, föld­mű­vest, tanárt és kom­mu­nis­ta párt­ve­ze­tőt is. Időst, fia­talt, nőt, fér­fit, buda­pes­tit és vidé­kit is – szö­gez­te le.

ORBÁN Viktor
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

 A magyar géni­usz felvillanása

Veszp­rém 56-os már­tír­já­ra emlé­kez­ve a kor­mány­fő úgy fogal­ma­zott, Brusz­nyai Árpád is meg­ér­tet­te, hogy 1956 az euró­pai Magyar­or­szág hosszú idők­re utol­só esé­lye, hogy kisza­kít­sa magát az euró­pai kul­tú­rát, a keresz­tény civi­li­zá­ci­ót, és a nem­ze­tek lét­jo­gát taga­dó bol­se­vik szo­ci­a­liz­mus vilá­gá­ból. Aho­gyan az egy évvel koráb­ban az oszt­rá­kok­nak sike­rült is – mond­ta. Mint kifej­tet­te, Brusz­nyai is tud­ta, zár­nak az ajtók. Ha most nem sike­rül kiszáll­nunk, az egész orszá­got beva­go­ní­roz­zák abba a szov­jet kísér­let­be, amely a kom­mu­nis­ta ember­tí­pust és szov­jet biro­dal­mat akart létrehozni. 

– Ez a szám­ve­tés az oka, hogy a magyar sza­bad­ság­harc nem az elnyo­mot­tak düh­ro­ha­ma, és nem is a sza­bad­ság­harc zabo­lát­lan kitö­ré­se volt – jelen­tet­te ki. 

– A magyar for­ra­da­lom min­den léleg­zet­el­ál­ló­tó hősi­es­sé­ge, halált meg­ve­tő bátor­sá­ga mel­lett is józan, mér­ték­tar­tó, és fele­lős­ség­tel­jes moz­du­lat volt. A for­ra­da­lom maga volt a magyar géni­usz fel­vil­la­ná­sa, s ennek volt tőről met­szett meg­tes­te­sü­lé­se Brusz­nyai Árpád tör­té­ne­te – mondta. 

A minisz­ter­el­nök emlé­kez­te­tett: Brusz­nyai Árpá­dot a sza­bad­ság­harc leve­ré­se után a kom­mu­nis­ták kivé­gez­ték. – Nem azért ölték meg mert bűnös volt, hanem éppen azért mert ártat­lan – álla­pí­tot­ta meg a minisz­ter­el­nök. Mint mond­ta, a magyar lova­gi­as nép, néha túl­sá­go­san is. Ezért for­dul elő velünk az, hogy végül azok tör­nek elle­nünk, aki­ket koráb­ban meg­men­tet­tünk, vagy éppen véd­jük őket. 

ORBÁN Viktor
A kor­mány­fő külön kiem­le­te a város már­tír­sor­sú szü­lött­jé­nek, Brusz­nyai Árpád­nak az 56′-os sze­re­pét Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Min­dig első­nek lenni

– Ma is elsők vol­tunk, akik Euró­pát véd­tük a mig­rá­ci­ó­tól, és első­ként java­sol­tuk a békét a hábo­rú helyett. Ma is elsők és egyet­le­nek vagyunk, akik vissza akar­ják tar­ta­ni az euró­pai népe­ket, hogy vakon mene­tel­je­nek bele egy újabb hábo­rú­ba – mondta. 

– A magyar sors olyan min­tá­za­ta ez, ami idő­ről idő­re ismét­li önma­gát – szö­gez­te le Orbán Vik­tor. Elmond­ta, hogy Brusz­nyai Árpád ártat­lan volt, aztán az emlé­két is üldöz­ték, hogy kitö­röl­jék Veszp­rém tör­té­ne­té­ből, ami három évti­zed­re sike­rült is. – Ma már tud­juk kik vol­tak Brusz­nyai­ék, de ma már kimon­da­ni sem mer­jük a gyil­ko­sok nevét. Dicső­ség 1956 hőse­i­nek – húz­ta alá a kormányfő.

Jelez­te: a nem­ze­tünk elég erős, hogy szem­be néz­zen a hibá­i­val, a haza­áru­lok is a nem­zet részei, mint a bal­sors a Him­nusz­ban. – Októ­ber 23-át Veszp­rém­ben is novem­ber 4‑e követ­te – ismer­tet­te a minisz­ter­el­nök. Kiemel­te, hogy 1956 végül 1990-ben győ­zött, annak örök­sé­ge nél­kül pedig nem győz­het­tek volna.

– A rend­szer­vál­tás­kor a kom­mu­nis­ták­nak csak akkor volt esé­lye ép bőr­rel átlép­ni a demok­rá­cia kor­sza­ká­ba, ha bevall­ják bűne­i­ket, majd amint beval­lot­ták, elvesz­tet­ték a hatal­mu­kat – fogal­ma­zott Orbán Viktor.

– Nekünk 1989-ben csak az volt a dol­gunk, hogy befe­jez­zük azt, amit az ’56-osok elkezd­tek. Hogy meg­mu­tas­suk, 30 év keny­sze­rű hall­ga­tás nem egyen­lő a meg­bo­csá­tás­sal, és a tör­té­nel­mi szám­lát előbb utóbb be kell nyúj­ta­ni – jelen­tet­te ki. Mint kifej­tet­te, az íté­le­tet Brusz­nyai szel­le­mét követ­ve sza­bad válasz­tá­so­kon mond­ták ki, ahol bár­ki elin­dul­ha­tott, még a kom­mu­nis­ták is. Mint mond­ta, az bizo­nyos: úgy sza­ba­dul­tunk ki a szov­je­tek meg­szál­lá­sa alól, hogy Magyar­or­szá­gon nem volt pol­gár­há­bo­rú, egyet­len ember­éle­tet sem veszí­tet­tünk, s ha kín­nal is, elke­rül­tük Magyar­or­szág gaz­da­sá­gi és poli­ti­kai összeomlását. 

– Magyar­or­szág az egyet­len ország Euró­pá­ban, ahol 33 év alatt egyet­len­egy­szer sem kel­lett elő­re­ho­zott válasz­tá­so­kat tar­ta­ni, és máig mi vagyunk a leg­sta­bi­labb ország egész Euró­pá­ban – jelen­tet­te ki. Hoz­zá­tet­te: 1956 győ­zött, és mi vissza­csat­la­koz­tunk az euró­pai közös­ség­hez, ez is része a tör­té­nel­mi elégtételhez. 

A sza­bad­ság nem menekülés

– Euró­pa azon­ban már nem az a hely, ahon­nan kisza­kí­tot­tak ben­nün­ket, s úgy látom egy­re kevés­bé az. Sza­bad­sá­got akar­tunk, és Euró­pa is a sza­bad­ság jegyé­ben egye­sült. Mást értünk sza­bad­ság alatt, s külön­bö­ző­kép­pen kép­zel­jük el a sza­bad­sá­got is. Innen néz­ve úgy tűnik mint­ha a nyu­ga­ti­ak szá­má­ra a sza­bad­ság vala­mi­fé­le mene­kü­lést jelen­te­ne. Sza­ba­dulj meg attól, ami­nek szü­let­tél. Leg­alább­is vál­toz­tasd azt meg. Nődd ki a múl­ta­dat, mint egy gyer­mek­be­teg­sé­get. Vál­toz­tass nemet, nem­ze­tet, iden­ti­tást. Cse­réld ki az összes alkat­részt, és rakd magad újra össze, akkor sza­bad leszel. Mi Magyar­or­szá­gon más­ra vágy­tunk – mond­ta. A minisz­ter­el­nök sze­rint a gon­do­lat, hogy ne legyek fér­fi, magyar, keresz­tény, nekünk olyan mint­ha a szí­vün­ket tép­nék ki. – Nekünk a sza­bad­ság nem mene­kü­lés, hanem meg­ér­ke­zés – szö­gez­te le. 

– Vál­lald, hogy magyar­nak és keresz­tény­nek, fér­fi­nek vagy nőnek szü­let­tél – foly­tat­ta Orbán Vik­tor. Leszö­gez­te: erről sem 1956-ban, sem 2023-ban, sem Moszk­va, sem Brüsszel ked­vé­ért nem vagyunk haj­lan­dó­ak lemondani.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A tör­té­ne­lem ismét­li önmagát

– A magyar ember szá­má­ra a sza­bad­ság­harc nem olyas­mi, amit vál­lal­hat vagy eldönt­het. A sza­bad­sá­got véde­ni kell, külön­ben elve­szünk. Így volt 1956-ban és 1990-ben is. A magyar nem­zet élet­stra­té­gi­á­já­nak a lénye­ge az, hogy min­den meg­szál­ló biro­da­lom sír­já­nál ott vagyunk – hang­sú­lyoz­ta. Elmond­ta, hogy a tör­té­ne­lem ismét­li önma­gát és sze­ren­csé­re Brüsszel nem Moszk­va. – Moszk­va tra­gé­dia volt, Brüsszel komé­dia – tet­te hoz­zá. A különb­ség a kor­mány­fő sze­rint az, hogy „míg Moszk­va amit fütyült, azt kel­lett tán­col­ni, míg ha Brüsszel fütyül, akkor nem kell tán­col­nunk”. Ebből a szem­pont­ból a minisz­ter­el­nök sze­rint „a Szov­jet­unió remény­te­len volt, míg az unió még nem az” – tet­te hoz­zá, majd emlé­kez­te­tett, hogy lesz­nek még euró­pai válasz­tá­sok is. Kiemel­te azt is, hogy most nem a tan­kok gurul­nak be kelet­ről, hanem a dol­lá­rok nyu­gat­ról, ugyanazokhoz. 

1956 hőse­i­re utal­va úgy fogal­ma­zott: nem hal­tak meg hiá­ba, ha mi nem éltünk hiá­ba, ha olyas­mit adunk a világ­nak, amit mi adha­tunk. – Veszp­rém ebben jól áll, éppen ezt teszi. Meg­mu­tat­ja, milyen a világ, ha magyar szem­mel nézed, ha magya­rul fes­ted, magya­rul ének­led. Veszp­rém ma meg­mu­tat­ja egész Euró­pá­nak, milyen is a magyar kul­tú­ra, milyen is a sza­bad­ság, ha magyar. Azért vagyunk erre képe­sek, mert nem tévesz­tet­tük szem elől a meg­ma­ra­dás leg­fon­to­sabb tör­vé­nyét. Mi még tud­juk, a múlt nem mögöt­tünk, hanem alat­tunk van. Azon állunk – fogal­ma­zott a minisz­ter­el­nök, aki az 1956-os sza­bad­ság­harc hat­van­he­te­dik évfor­du­ló­ján tisz­te­let­tel fejet haj­tott az ismert és isme­ret­len hősök, vala­mint azon hon­fi­tár­sak becsü­le­te előtt, akik több évti­zed­nyi meg­pró­bál­ta­tás, és szen­ve­dés dacá­ra sem adták fel, és akik mind­nyá­junk szá­má­ra pél­dát mutattak. 

– Bará­ta­im, nekünk a sza­bad­ság élet­ösz­tön… A magyar ember szá­má­ra a sza­bad­ság­harc nem olyas­mi, amit vál­lal­hat, vagy amit eldönt­het. A sza­bad­sá­got véde­ni kell, külön­ben elve­szünk. Így volt ’56-ban, ’90-ben, és így van ma is – húz­ta alá. – Éljen a magyar sza­bad­ság, éljen a haza! A Jóis­ten mind­annyi­unk fölött, Magyar­or­szág min­de­nek előtt. Haj­rá, Magyar­or­szág! Haj­rá, magya­rok! – ezzel köszönt el a közön­ség­től a magyar kormányfő. 

A kor­mány­fő nem vélet­le­nül válasz­tot­ta beszé­de hely­szí­né­ül Veszp­ré­met, a város az 1956-os ese­mé­nyek fon­tos vidé­ki hely­szí­ne, már októ­ber 22-én meg­ala­kult a helyi for­ra­dal­mi szer­ve­zet, és elsők között itt kez­dő­dött el a Nem­zet­őr­ség szer­ve­zé­se már októ­ber 29-én. A város óri­á­si sze­re­pet vál­lalt abban is, hogy a for­ra­da­lom alatt – más tele­pü­lé­sek mel­lett – biz­to­sí­tot­ta Buda­pest élel­mi­szer-ellá­tá­sát. A szov­jet csa­pa­tok bevo­nu­lá­sát köve­tő­en, 1956. novem­ber 4‑én Buda­pest után a leg­na­gyobb fegy­ve­res ellen­ál­lás is Veszp­rém­ben ala­kult ki.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

For­rás: magyar​nem​zet​.hu