Hírek Vélemények/Publicisztikák Nem nor­má­lis az, hogy a 19 éves gye­rek paran­csot ad az 50 éves mun­ka­társ­nak, hogy mit csináljon”

Nem nor­má­lis az, hogy a 19 éves gye­rek paran­csot ad az 50 éves mun­ka­társ­nak, hogy mit csináljon”

„Ezt nem lehet tovább csi­nál­ni, mert meg­boly­gat­ja az egye­te­met, félel­met kelt az embe­rek­ben, a dol­go­zók fárad­nak, aggód­nak, egzisz­ten­ci­á­lis prob­lé­má­ik van­nak emi­att… Nem nor­má­lis az, hogy a 19 éves gye­rek paran­csot ad az 50 éves mun­ka­társ­nak vagy por­tás­nak, hogy mit csináljon” 

– az SZFE új kan­cel­lár­ja beszélt tan­év­kez­dé­si nehéz­sé­gek­ről, ellen­ál­lás­ról, kan­cel­lá­ri fel­ada­tok­ról, a tün­te­tő diá­kok fél­évé­nek sor­sá­ról és a szak­mai pár­be­széd hiányáról.

Beju­tott a leg­utób­bi pró­bál­ko­zá­sa óta az SZFE épületébe?

Nem jutot­tam be, és most már nem is teszek rá kísér­le­tet, amíg nem nor­ma­li­zá­ló­dik a helyzet.

Direkt nem lép­nek kemé­nyeb­ben az ügyben?

Direkt nem lépünk. Szán­dé­ko­san. Ez kimon­da­tott. Tel­je­sen egy­ér­tel­mű, hogy ezek a fia­ta­lok meg van­nak téveszt­ve, és egy rosszul kép­vi­selt ügyet szol­gál­nak. Ennek követ­kez­té­ben­nem sze­ret­nénk, hogy külön­bö­ző erő­szak­szer­ve­ze­tek fel­vo­nul­ja­nak, és eze­ket a fia­ta­lo­kat vala­mi­lyen bru­tá­lis esz­köz­zel onnan elvigyék.

Emi­att várunk, és igyek­szünk a lehe­tő­sé­gek kere­te­in belül hatá­ro­zot­tan, de nem erő­sza­ko­san fellépni.

Készí­tet­tem már a témá­ban jó pár inter­jút, és Vid­nyánsz­ky Atti­lá­tólRákay Phi­li­pen át Rátó­ti Zol­tá­nig min­den­ki arról beszélt, hogy ezek a diá­kok fel van­nak bujt­va, a hát­tér­ből irá­nyít­ják őket és hason­lók. Vala­mi konk­ré­tum? Hogyan kell ezt elképzelni?

Nyil­ván meg van ren­dez­ve ez a dolog.

De ki ren­de­zi meg?

Kide­rült, hogy ez egy bázis­de­mok­rá­cia, ahol a hall­ga­tók és okta­tók, akik részt vesz­nek a boj­kott­ban, egyen­lő­ek. Együtt sza­vaz­nak, min­den­ki­nek a sza­va­za­ta egyet ér, min­den este van­nak fóru­mok, ahol dön­té­sek szü­let­nek, és együtt mozog­nak. Káel Csa­ba igye­ke­zett az okta­tók­kal egy­faj­ta szak­mai kon­zul­tá­ci­ót foly­tat­ni, ami azért hiú­sult meg, mert a hall­ga­tók nél­kül nem akar­tak elmen­ni rá. Ez már nem titok. Lát­szik tehát, hogy a hát­tér­ben van egy­faj­ta szer­ve­zett­ség, amit a hall­ga­tók és az okta­tók együtt csi­nál­nak. Néz­ze, én szem­ben áll­tam velük a minap, és lát­szott, hogy nagyon fegyel­me­zett, kato­nás rend­ben zaj­lik az egész esemény.

Kik ezek a taná­rok? Való­szí­nű­leg nem min­den tanár gon­dol­ko­zik ugyan­úgy az SZFE‑n, viszont azok a nagy nevek, akik­ről az embe­rek első­re azt hit­ték, hogy biz­to­san ők áll­nak a hát­tér­ben, tulaj­don­kép­pen már mind fel­mond­tak. Máté Gábor, Ascher, Székely.

Név sze­rint nem emlí­te­nék sen­kit, mert konk­rét bizo­nyí­té­kunk nin­csen. Ugyan­ak­kor van­nak infor­má­ci­ó­ink, de hát­tér-infor­má­ci­ók­ra nem ülünk föl. Az egy kor­rekt a dön­tés volt Ascher Tamás vagy Máté Gábor részé­ről, hogy azt mond­ták, nem értek egyet egy üggyel, ezért fel­mon­dok, és ebben a folya­mat­ban a továb­bi­ak­ban nem veszek részt. Emel­lett azon­ban van­nak olya­nok – mint pél­dá­ul Upor Lász­ló – aki meg­hir­det­te a tan­köz­tár­sa­sá­got az évnyi­tó során, és ezzel tulaj­don­kép­pen arc­cal vál­lal­ta, hogy az egész­nek az élé­re áll.Ennek követ­kez­té­ben mi most őt tekint­jük okta­tói rész­ről az SZFE-ügy arcának.

Ezt írtuk le a köz­le­mé­nyünk­ben is.

De nem Upor állt az ajtó­ban, és nem enged­te be…

Akik kiáll­nak til­ta­koz­ni vagy meg­aka­dá­lyoz­ni engem, hogy bejus­sak az épü­let­be, azok arc­ta­lan sze­mé­lyek, arc­ta­lan tömeg, ha úgy tet­szik. Igye­kez­tem az egye­tem ajta­já­ban meg­tud­ni, hogy még­is ki mond­ja azt, hogy nem mehe­tek be. De nem kap­tam választ. Meg van nekik mond­va, hogy nem áll­hat­nak szó­ba sen­ki­vel, azok viszont, akik hátul­ról szer­ve­zik az egé­szet, nem jön­nek ki, mond­ván: én vagyok, itt vagyok, teszem azt Cser­nai Mihály vagyok, vagy bár­ki más, és én, vagy az én álta­lam veze­tett csa­pat nem enge­di be önt. Itt azért egy dol­got sze­ret­nék egy­ér­tel­mű­en tisz­táz­ni. Azért az nem megy, hogy a hall­ga­tók azt mond­ják, hogy én nem vagyok legi­tim, de ami­kor alá kell írnom egy papírt, akkor meg­kér­nek, hogy írjam alá. Ugyan­is ezt mond­ták az ajtó­ban: hogy ők majd lehoz­zák a papí­ro­kat, én meg íro­gas­sam alá ott kint.Ha én nem vagyok legi­tim, akkor hogyan írha­tok alá legi­tim módon?

Mit rea­gált?

Azt mond­tam, hogy mivel a mun­ka­he­lye­men van­nak a papí­rok, és én még nem jár­tam az épü­let­ben, az embe­re­ket sem isme­rem, így nem teszem meg. Az átadás-átvé­tel folya­ma­tát elin­dí­tot­tuk, de ott is csak olyan infor­má­ci­ó­im van­nak, ami bent­ről érke­zett, és nem tudom eldön­te­ni, hogy igaz vagy sem. Meg­mond­tam, hogy úgy sze­ret­nék okmá­nyo­kat és papí­ro­kat alá­ír­ni, hogy beme­gyek az iro­dám­ba, leülök, átné­zem, meg­kér­de­zem a kol­lé­gá­kat, hogy miről mi a véle­mé­nyük, és ami­kor meg­győ­ződ­tem egy doku­men­tum hát­te­ré­nek a sza­bá­lyos­sá­gá­ról, akkor majd alá­írom. Ezt sze­ret­tem vol­na meg­ten­ni, de tel­jes elzár­kó­zás van.

Beszélt már vala­ki­vel az egye­tem részé­ről? Akár Upor Lász­ló­val, vagy az SZFE-HÖK részé­ről Cser­nai Misi­vel vagy akár­ki mással?

Nem. Bár­mi­lyen aján­la­tunk volt, ilyen jel­le­gű kez­de­mé­nye­zés nem érkezett.

Tehát akkor vol­tak aján­la­tok az önök részé­ről?Volt egy nagyon komp­lex aján­la­tunk fize­tés­eme­lés­sel, béké­vel, párbeszéddel.

Ez a bizo­nyos 4‑ei aján­lat, ami 7‑én éjfél­kor lejárt, hogy erre vála­szol­ja­nak. Ezt is eluta­sí­tot­ták. Mind a sztrájk­bi­zott­ság, mind a hall­ga­tók. Ráadá­sul az első napon. Sze­rin­tem még arra sem volt ide­jük, hogy sza­vaz­za­nak róla, vagy átte­kint­sék a rész­le­te­it. Zsi­ger­ből eluta­sí­tot­ták. Pedig azt hiszem, hogy ez meg­nyit­hat­ta vol­na a lehe­tő­sé­get egy értel­me­sebb pár­be­széd­re. Őszin­te szív­vel mon­dom, hogy mi min­dent meg­tet­tünk azért, hogy ezt a hely­ze­tet a demok­ra­ti­kus pár­be­széd kere­tei között megoldhassuk.

De most kiad­tak egy szi­go­rúbb közleményt.

Mivel ugye nem lehet egy intéz­ményt leblok­kol­ni, most egy olyan köz­le­ményt adtunk ki, ami azt mutat­ja, hogyez a faj­ta ellen­ál­lás, ez a faj­ta pár­be­széd­től való elzár­kó­zás már nem mehet így tovább. Ezt már nem fogad­juk el.

Kap­nak vala­mi­lyen magya­rá­za­tot az eluta­sí­tás­ra? Vagy még min­dig az az érv: hogy nem tart­ják legi­tim­nek a kura­tó­ri­u­mot, így bár­ki mást sem, akit kineveznek?

Ez a lemez pörög. Nincs érde­mi és szak­mai ellenérv.

Milyen plat­for­mon foly­nak ezek a meg­ke­re­sé­sek? Már elné­zést, de fel­nőtt embe­rek áll­nak mind­két olda­lon. Nem lehet­ne, hogy fel­hív­ja Uport, hogy figyelj, üljünk már le beszél­ni, mert ez így nem mehet tovább?

Én úgy érzem, hogy ilyen körül­mé­nyek között, hogy az első nap­tól fog­va nem enged­nek be az intézménybe,olyan nagy ked­vem nincs hívo­gat­ni embe­re­ket és smú­zol­ni, hogy légy szí­ves enged­je­tek már be,

vagy vala­ki kísér­jen már fel. Egy veze­tő, aki magát komoly­nak tekin­ti – és én annak tekin­tem magam – ebbe nem megy bele. Nagyon sokan hív­nak, aki­ket érde­kel a véle­mé­nyem, a saj­tó is egy­foly­tá­ban keres, de Upor Lász­ló pél­dá­ul – bár én tet­tem rá mini­má­lis kísér­le­tet a kan­cel­lá­ri beik­ta­tá­som előtt – nem haj­lan­dó velem érde­mi pár­be­szé­det foly­tat­ni. Sőt, leg­utóbb egy nyi­lat­ko­za­tá­ban „embe­ri tár­gyak­nak” minő­sí­tet­te az új vezetőket.

Ki kér­te fel önt erre a pozícióra?

A kura­tó­ri­um. Konk­ré­tan Vid­nyánsz­ky Attila.

Ismer­ték egy­mást korábban?

Nem. Nem isme­ret­sé­gi ala­pon kér­tek föl. Aján­lot­tak engem a kuratóriumnak.

Ki aján­lot­ta?

Az most nem rele­váns. Tel­je­sen mind­egy. Aján­lás alap­ján néz­ték meg az önéletrajzomat.

Sokak­ban vissza­tet­szést, eset­leg némi félel­met is kel­tett, hogy ön katona.

Tisz­tá­zan­dó, hogy nem vagyok kato­na. 2016. októ­ber 1‑je óta nem vagyok aktív állo­má­nyú kato­na. Civil vagyok, ezelőtt is civil állás­ban vol­tam. A lényeg az, hogy én alap­ve­tő­en a kato­na­sá­gon belül is igaz­ga­tás és fel­ső­ok­ta­tás terü­le­ten mozog­tam. Most a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem­ről cam­pus-főigaz­ga­tó­ként kerül­tem át az SZFE-re. Büsz­ke vagyok a kato­na múl­tam­ra, de az a faj­ta meg­kö­ze­lí­tés, hogy egy kato­na vagyok, és azért vagyok itt, mert kato­na kell a gát­ra, az egy­ál­ta­lán nem igaz.

Jó, hogy ezt tisztáztuk.

A tapasz­ta­la­ta­im tehát jól jön­nek majd ehhez a munkához.

Sokan nehez­mé­nye­zik, hogy önnek nincs köz­vet­len kap­cso­la­ta a művész­vi­lág­gal, vagy a szín­ház­zal. Fel­ada­ta ez egy kan­cel­lár­nak? Hogy áll ön a művészvilággal?

Álta­lá­ban a kan­cel­lá­ri pozí­ció más egye­te­me­ken sem köve­te­li meg, hogy az adott szak­te­rü­let­hez bár­mi­lyen módon ért­sen, per­sze azért sze­res­se. Én a művé­sze­tet és a kul­tú­rát sze­re­tem. Gye­rek­ként több film­ben is sze­re­pel­tem, úgy­hogy affi­ni­tá­som van a dolog­hoz. Soká­ig ope­ra­tőr akar­tam len­ni, aztán más­fe­lé vitt az élet. Viszont a kan­cel­lár nem okta­tás­szer­ve­zé­si szak­em­ber, hanem hat­tér­igaz­ga­tá­si, gaz­da­sá­gi-igaz­ga­tá­si fel­ada­to­kat lát el. A kan­cel­lár az okta­tást kiszol­gá­ló vezető.

Milyen fel­ada­tai vannak?

Alap­ve­tő­en adminisztratív‑, pénz­ügyi- és okta­tás-támo­ga­tá­si fel­ada­to­kat látok el. Min­den, ami nem konk­ré­tan okta­tás és tudományosság.

És a lobbizás?

A lob­bi­zás min­dig fel­ada­ta egy veze­tő­nek, ha sze­re­ti az intéz­ményt, ahol dol­go­zik. Ha van rá szük­ség, akkor kell, de most úgy fest, hogy nem kell, mert a meg­fe­le­lő lob­bi­zás meg­tör­tént mások részé­ről, ami­kor az egye­tem költ­ség­ve­té­sét a dup­lá­já­ra emelték.A fel­té­te­lek a kirob­ba­nó fej­lő­dés­re és egy nagy áttö­rés­re min­den­kép­pen adottak.

Ha nem erről beszél­ge­tünk, hanem még min­dig ott tar­tunk, hogy kit nem enge­dünk be és kit enge­dünk be az intéz­mény­be, akkor nagyon nagy téve­dés­ben vagyunk. Szo­mo­rú­ság­gal tölt el.

Azt mond­ta az egye­tem előtt tar­tott rövid beszé­dé­ben, hogy új épü­let­ben kez­dik meg a mun­kát azok, akik tanul­ni sze­ret­né­nek. Meg­van már ez az épület?

A lehe­tő­sé­gét vázol­tam fel. Mi az utol­só pil­la­na­tig vár­tuk a pozi­tív fej­le­mé­nye­ket. Ter­mé­sze­te­sen nem tud­tuk, hogy mi fog tör­tén­ni pon­to­san, ezért még konk­ré­tan nincs meg az épület.Gondolkodunk új épü­let­ben és hely­szín­ben, de ebben még nincs döntés.

Nem írtam alá szerződést.

Ha ez bekö­vet­ke­zik, hogy talál­nak épü­le­tet, akkor hogy kell majd elkép­zel­ni? Te jössz, te maradsz? Vagy min­den­ki dönt­se el, hogy mit akar?

Ezt egy szer­ve­zés fog­ja meg­előz­ni. Ha ez a dön­tés meg­szü­le­tik, és elin­dul a folya­mat, akkor igen, az fog tör­tén­ni, hogy bizo­nyos mun­ka­te­rü­le­tek és bizo­nyos rész­le­gek át fog­nak köl­töz­ni. Ez nem egy eget­ve­rő nagy prob­lé­ma. Itt egy egy­sze­rű mun­ka­szer­ve­zé­si kér­dés­ről van szó.

Mi lesz azok­nak a diá­kok­nak a fél­évé­vel, akik most lel­ke­sek, és úgy érzik a vég­ső­kig kitar­ta­nak az ellen­ál­lás­ban, ezzel viszont vál­lal­ják, hogy nem jár­nak be órákra?

Nem vagyok 100%-ig meg­győ­ződ­ve arról, hogy nin­cse­nek órák. Én ezt nem állítottam.

Azt mond­ja, jelen­leg lehet, hogy folyik kép­zés a Vas utcában?

Ezt nem tud­ja sen­ki. A Nep­tun-rend­szer alap­ján úgy tűnik, mint­ha vala­mi men­ne bent.Bármi is tör­té­nik oda­bent, arra figyel­nek, hogy úgy tűn­jön, mint­ha foly­na az oktatás.

Saj­nos ugye nem tud­juk meg­néz­ni, hogy tény­le­ge­sen mi történik.

Szó­val fogal­muk sincs róla, hogy milyen mun­ka folyik bent?

Még hogy­ha lát­juk is az embe­re­ket bemen­ni, azt nem tud­juk, hogy ott éppen a követ­ke­ző per­for­manszt rendezik‑e, vagy vala­mi más tör­té­nik. Azt pél­dá­ul tud­juk, hogy a múlt­ko­ri per­for­manszt ott készí­tet­ték elő, ott fes­te­get­ték le az ele­me­ket az udva­ron. Azt is tud­juk, hogy az iro­dák­ban alszanak.

Tehát, mi lesz a félévekkel?

Ezt még vizs­gál­juk, hogy mi lesz. Azt sze­ret­ném leszö­gez­ni, hogy mi nem vagyunk a hall­ga­tók ellen­sé­gei. Ha az utol­só remény-szik­ra még fel­me­rül­het abban, hogy a nagy több­ség­nek – aki nem csat­la­ko­zott ehhez az egész őrü­let­hez, vagy idő­köz­ben meg­gon­dol­ja magát – még ment­he­tő a fél­éve, akkor min­dent megteszünk.Mert nekünk nem a véle­mény­nyil­vá­ní­tás­sal van gon­dunk, hanem annak módjával.

A lényeg, hogy ezt a tan­köz­tár­sa­ság­nak neve­zett akár­mi­cso­dát mi nem támo­gat­juk. Egy egye­te­men kívü­li dolog­nak tekintjük.

Ha sike­rül is dűlő­re jut­ni, nem félő, hogy év köz­ben kiújul az ellenállás?

Ezt majd akkor, ha ott tar­tunk. Egy­elő­re jó len­ne, ha egy ilyen mély és agresszív til­ta­ko­zás leg­alább név­vel vál­lalt len­ne. Ha más is arcát adná hoz­zá Upor Lász­lón és Cser­nai Mihá­lyon kívül. Vagy akár azt is meg lehet beszél­ni, hogy hogyan lehet kul­tu­rál­tan elvál­ni egy­más­tól. Ezt nem lehet tovább csi­nál­ni, mert meg­boly­gat­ja az egye­te­met, félel­met kelt az embe­rek­ben, a dol­go­zók fárad­nak, aggód­nak, egzisz­ten­ci­á­lis prob­lé­má­ik van­nak emi­att, fenye­ge­tő­zé­sek van­nak, kia­bá­lás és viták. Nem nor­má­lis az, hogy a 19 éves gye­rek paran­csot ad az 50 éves mun­ka­társ­nak vagy por­tás­nak, hogy mit csi­nál­jon vagy mit ne.Olyan szür­re­á­lis álla­pot ala­kult ki, ami vállalhatatlan.

Utol­só kér­dés – mi a hely­zet az autonómiával?

Raj­tunk kérik szá­mon az auto­nó­mi­át. Pedig az auto­nó­mi­át önma­guk szá­mol­ták fel azzal, hogy min­den­fé­le kül­ső fenye­ge­tés vagy kérés nél­kül a sze­ná­tus lemon­dott. Miu­tán ezt meg­tet­ték, mit lehet csi­nál­ni, hogy a műkö­dő­ké­pes­ség fenn­ma­rad­jon? Vala­mi­lyen módon ezt működ­tet­ni kell. Ha sze­ná­tus nem mon­dott vol­na le, akkor a jelen pil­la­na­tig hir­det­het­nék az auto­nó­mi­át. Ez most egy bonyo­lult fel­adat, hogy egy sze­ná­tus nél­kü­li egye­te­met újra­in­dít­sunk. Janu­ár végé­re vál­lal­tuk, hogy elin­téz­zük. Ez nem a kura­tó­ri­um hibája.

For­rás: Mandiner