Hírek Vélemények/Publicisztikák Nem csak az elnök sze­mé­lye a tét novem­ber 3‑án

Nem csak az elnök sze­mé­lye a tét novem­ber 3‑án

Néhány nap­pal az elnök­vá­lasz­tás előtt már az egész világ feszült figye­lem­mel kísé­ri Donald Trump és Joe Biden min­den rez­dü­lé­sét, arról azon­ban keve­sebb szó esik a médi­á­ban, hogy novem­ber 3‑án Ame­ri­ka nem csu­pán elnö­köt választ, de a sze­ná­tus egy­har­ma­dát és a komp­lett kép­vi­se­lő­há­zat is újra­vá­laszt­ják. A kong­resszus alsó és fel­ső házá­nak átren­de­ző­dé­se jelen­tő­sé­gét tekint­ve lát­szó­lag eltör­pül az elnök sze­mé­lyé­nek kivá­lasz­tá­sa mel­lett, a való­ság­ban ugyan­ak­kor koránt­sem mel­lé­kes a jelen­leg repub­li­ká­nus több­sé­gű sze­ná­tus és demok­ra­ta több­sé­gű kép­vi­se­lő­ház közöt­ti hatal­mi megosztás.

EGYESÜLT ÁLLAMOK

Komoly hatás­sal lehet a jöven­dő­be­li elnök moz­gás­te­ré­re, hogy hogyan ala­kul az elnök­vá­lasz­tás­sal egy­idő­ben meg­ren­de­zés­re kerü­lő sze­ná­tu­si és kép­vi­se­lő­há­zi válasz­tá­sok ered­mé­nye. A kong­resszus két háza ugyan­is szá­mos eset­ben jelen­tő­sen kor­lá­toz­hat­ja a min­den­ko­ri ame­ri­kai elnök hatal­mát: adót pél­dá­ul nem vet­het ki a kép­vi­se­lő­ház nél­kül, a leg­je­len­tő­sebb kine­ve­zé­sek­hez – pél­dá­ul a leg­fel­sőbb bíró­ság tag­je­lölt­je­i­nek jóvá­ha­gyá­sá­hoz – vagy egy nem­zet­kö­zi szer­ző­dés alá­írá­sá­hoz pedig a sze­ná­tus hoz­zá­já­ru­lá­sa kell. Tovább bonyo­lít­ja a hely­ze­tet, hogy a kül­ke­res­de­lem­hez kap­cso­ló­dó nem­zet­kö­zi szer­ző­dé­sek alá­írá­sá­hoz a Sze­ná­tus mel­lett az Alsó­ház jóvá­ha­gyá­sa is szükséges.

Vál­to­zó erőviszonyok

– Az alsó­há­zi és a sze­ná­tu­si válasz­tás nem csak az elnö­ki­től, de egy­más­tól is jelen­tő­sen külön­bö­zik. Egy sze­ná­tor man­dá­tu­ma hat évre szól, ami a gya­kor­lat­ban annyit jelent, hogy hosszabb távú célok kitű­zé­sé­re is lehe­tő­sé­gük van, ellen­ben a kép­vi­se­lő­ház­zal, amely­nek tag­ja­it két­éven­te tel­je­sen lecse­ré­lik, a kép­vi­se­lők­nek tehát viszony­lag rövid ide­jük van arra, hogy bár­mit is lete­gye­nek az asz­tal­ra, aztán már­is vet­he­tik bele magu­kat egy újabb válasz­tá­si kam­pány­ba – magya­ráz­ta a Magyar Nem­zet­nek Már­ton­ffy Balázs, a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem adjunk­tu­sa. A kiemel­ke­dő tudo­má­nyos tel­je­sít­mé­nyé­ért az idei Mün­che­ni Biz­ton­ság­po­li­ti­kai Kon­fe­ren­ci­án John McCa­in-díj­jal jutal­ma­zott poli­to­ló­gus elmond­ta, a kong­resszus alsó­há­zá­nak 1929 óta állan­dó­an 435 tag­ja van, ebből 218 szé­ket kell egy párt­nak bir­to­kol­nia a kép­vi­se­lő­ház kont­rol­lá­lá­sá­hoz, illet­ve ennyi sza­va­zat­ra van szük­ség a tör­vény­ho­zás­hoz – amit azon­ban majd a sze­ná­tus­nak is jóvá kell hagy­ni. A helye­ket ugyan­ak­kor tíz­éven­te újra­oszt­ják az álla­mok között a nép­szám­lá­lás ada­tai alap­ján, így az álla­mok súlya is vál­to­zik a kong­resszus­ban. Az elmúlt 40 évben a New York‑i kép­vi­se­lők szá­ma 39-ről 27-re, Penn­syl­va­ni­áé 25-ről 18-ra csök­kent, köz­ben viszont a Flo­ri­dá­nak járó helyek szá­ma 15-ről 27-re, a texa­si­a­ké 24-ről 36-ra, a kali­for­ni­a­i­a­ké 43-ról 53-re nőtt. Hoz­zá­fűz­te: jelen­leg Kali­for­nia szá­mít a leg­na­gyobb állam­nak 53 kép­vi­se­lő­vel, a leg­ki­seb­bek­nek pedig csu­pán csak egy van.

Köl­csö­nös függőség

A 100 tagú sze­ná­tus és a 435 tagú kép­vi­se­lő­ház lét­szá­má­ból úgy jön ki a min­den­ko­ri elnök sze­mé­lyé­nek meg­vá­lasz­tá­sá­hoz szük­sé­ges 538 elek­tor, hogy a fővá­ros, Washing­ton D.C. nem szá­mít önál­ló állam­nak, és nem is tar­to­zik egyet­len állam­hoz sem, ezért nincs kong­resszu­si kép­vi­se­le­te, az elnök­vá­lasz­tá­son is csak 1964 óta sza­vaz­hat­nak. Akkor a tör­vény­ho­zó tes­tü­let úgy dön­tött, hogy annyi elek­tort kap­nak, mint a leg­ki­sebb álla­mok – vagy­is hár­mat. – Az elek­to­ri sza­va­za­tok szá­ma meg­egye­zik tehát az adott állam kong­resszu­si helye­i­nek szá­má­val: mivel min­den állam­nak két sze­ná­to­ra van, vala­mint a lakos­ság szá­ma alap­ján meg­ha­tá­ro­zott kép­vi­se­lő­je, a leg­ki­sebb álla­mok­nak három elek­to­ri sza­va­zat jut, míg a leg­né­pe­sebb­nek, a jelen eset­ben Kali­for­ni­á­nak 55 – magya­ráz­ta a politológus.

– Ha az alsó­ház és a fel­ső­ház is jóvá­ha­gyott egy tör­vény­ter­ve­ze­tet, akkor az fel­ke­rül a min­den­ko­ri elnök asz­ta­lá­ra, aki­nek tíz nap­ja van eldön­te­ni, hogy aláírja‑e azt vagy sem. Amennyi­ben az elnök meg­vé­tóz­za az adott tör­vény­ja­vas­la­tot, a két ház­nak még min­dig lehe­tő­sé­ge van keresz­tül­vin­ni azt, ehhez azon­ban a sze­ná­tus­nak és a kép­vi­se­lő­ház­nak is két­har­ma­dos több­ség­gel a tör­vény­ter­ve­zet mel­lett kell sza­vaz­nia. Ehhez két­pár­ti egyez­ség­re len­ne szük­ség, tehát viszony­lag rit­kán való­sul meg a gya­kor­lat­ban – magya­ráz­ta a politológus.

Fékek és ellensúlyok

A sze­ná­tus de jure elnö­ke egyéb­ként a min­den­ko­ri alel­nök, de a leve­ze­tő ide­ig­le­nes elnö­ke a több­ség­ben lévő párt rang­idős sze­ná­to­ra. Jelen­leg 53 repub­li­ká­nus és 45 demok­ra­ta sze­ná­tor ül a kong­resszus­ban (a demok­ra­ta frak­ci­ó­ban továb­bi két füg­get­len sze­ná­tor is van). Közü­lük 35-nek jár le idén a man­dá­tu­ma, azaz 23 repub­li­ká­nus és 12 demok­ra­ta sze­ná­tor sor­sá­ról dön­te­nek. Az alsó­ház­ban jelen­leg a demok­ra­ták­nak van több­sé­ge 233 – 202 arány­ban. Ez a gya­kor­lat­ban azt jelen­ti, hogy meg­osz­tott a tör­vény­ho­zás. – A tör­té­ne­lem­ben szá­mos pél­dát látunk arra, mikor más párt van hatal­mon az alsó­ház­ban és a fel­ső­ház­ban, illet­ve más párt adja az ame­ri­kai elnö­köt. Így tud meg­va­ló­sul­ni a fékek és ellen­sú­lyok rend­sze­re, hiszen csak olyan tör­vé­nye­ket lehet keresz­tül­ver­ni a tör­vény­ho­zá­son, amely figye­lem­be veszi a másik oldal érde­ke­it is, más­rész­ről ugyan­ak­kor ez azt is jelen­ti, hogy a min­den­ko­ri elnök gya­kor­la­ti­lag hatá­ro­zat­kép­te­len­né is vál­hat, amennyi­ben az alsó­há­zat és a fel­ső­há­zat is a másik párt kont­rol­lál­ja. Ilyen­kor soka­sod­nak meg az elnö­ki rendeletek.

Már­ton­ffy Balázs elmond­ta azt is: a köz­vé­le­mény-kuta­tá­sok sze­rint a demok­ra­ták­nak nagy­já­ból 80 szá­za­lé­kos esé­lyük van arra, hogy újra több­sé­get sze­rez­ze­nek az alsó­ház­ban, itt tehát nem vár­ha­tó nagy meg­le­pe­tés. A sze­ná­tus­nál nem ennyi­re egy­ér­tel­mű a hely­zet, sok függ majd a bil­le­gő álla­mok sza­va­za­ta­i­tól. A hatal­mi meg­osz­tást szem­pont­já­ból tehát az is kér­dés, hogy a sze­ná­to­rok, vala­mint az elnök­je­löl­tek hogyan vizs­gáz­nak novem­ber 3‑án.

For­rás: Magyar Nem­zet / Tóth Loretta