Hírek Morzsák Neki­megy Trump a kato­nai-ipa­ri komplexumnak?

Neki­megy Trump a kato­nai-ipa­ri komplexumnak?

Éle­sen neki­ment a minap Donald Trump ame­ri­kai elnök a védel­mi minisz­té­ri­um fő tiszt­ség­vi­se­lő­i­nek, akik sze­rin­te a hadi­ipar nyo­má­sa alatt kereszt­be ten­né­nek a „vég­te­len hábo­rúk” befe­je­zé­sét cél­zó törek­vé­se­i­nek. Köz­ben a saj­tó azzal támad­ja Trum­pot, hogy „lúzer­nek” nevez­te az első világ­há­bo­rú hősi halott­ja­it, és nincs elég tisz­te­let­tel a had­se­reg iránt.

Mi az igazság?Trump tény­le­ge­sen szem­be­szállt az ame­ri­kai kül­po­li­ti­kát jelen­tő­sen befo­lyá­so­ló kato­nai-ipa­ri elittel?

S mi a hely­zet azon ígé­re­té­vel, hogy sza­kít a neo­kon­zer­va­tív külpolitikával?

Eisen­hower intése

A „kato­nai-ipa­ri komp­le­xum” fogal­mát Dwight D. Eisen­hower vezet­te be az ame­ri­kai köz­be­széd­be 1961-es, nagy vissz­han­got kivál­tó elnö­ki búcsú­be­szé­dé­ben. A tábor­nok nyolc­éves elnök­sé­ge során nem gör­dí­tett jelen­tős aka­dályt annak a – Gore Vidal sza­vá­val – „Nem­zet­biz­ton­sá­gi Állam­nak” a kibon­ta­ko­zá­sa elé, amely­nek előd­je, az atom­bom­bát beve­tő és a kore­ai hábo­rút elin­dí­tó Har­ry. S Tru­man rak­ta le alapjait.

Eisen­hower alatt került sor két olyan kül­po­li­ti­kai akci­ó­ra is, amik az USA későb­bi világ­csend­őr­kö­dé­sét vetí­tet­ték elő­re: a CIA szer­vez­te 1953-as puccs­ra az Irán kőolaj­kész­le­te­it álla­mo­sí­tó kor­mány­fő, Moham­med Mossza­dek ellen, vala­mint az 1954-es gua­te­ma­lai államcsínyre. 

Dwight D. Eisenhower, 1953 és 1961 között Amerika elnöke

Dwight D. Eisen­hower, 1953 és 1961 között Ame­ri­ka elnöke

Még­is: Eisen­hower igen­csak szkep­ti­ku­san állt ahhoz, amit a balos szo­cio­ló­gus C. Wright Mills a világ­há­bo­rú után dívó „kato­nai meta­fi­zi­ka­ként”, a rea­li­tás kizá­ró­lag kato­nai szem­szög­ből való értel­me­zé­se­ként írt le. Régi­mó­di repub­li­ká­nus­ként úgy gon­dol­ta, a fegy­ver­ke­zé­si ver­seny nyo­mán elsza­ba­du­ló költ­ség­ve­té­si hiány és a növek­vő adók veszély­be sodor­ják az ame­ri­kai gaz­da­ság élet­ké­pes­sé­gét, s így a kato­nai túl­köl­te­ke­zés éppen hogy gyen­gít­he­ti az Egye­sült Álla­mok pozí­ci­ó­ját a Szov­jet­uni­ó­val szemben.

Fél­re­ér­tés ne essék: Eisen­hower nem volt paci­fis­ta, nem becsül­te le a Moszk­va által jelen­tett veszélyt, nem az ame­ri­kai had­erő leépí­té­sé­re szó­lí­tott fel, hanem úgy vélte:önmagában a fegy­ver­ke­zés nem elég a kom­mu­niz­mus rémé­vel szemben,

s a kato­na­sá­got nem lehet a lakos­ság jólé­té­nek rová­sá­ra erősíteni.

1952-ben így fogal­maz­ta meg védel­mi stra­té­gi­á­já­nak „Nagy Egyen­le­tét”: „A lel­ki erő meg­szo­roz­va a gaz­da­sá­gi erő­vel, s ez meg­szo­roz­va a kato­nai erő­vel: nagy­já­ból egyen­lő a biz­ton­ság­gal. Ha ezek közül bár­me­lyik is nul­lá­ra vagy ahhoz közel esik vissza, ez tör­té­nik a vég­ered­ménnyel is.

A követ­ke­ző évben, Sztá­lin halá­la után pedig a béke esé­lye­it latol­ga­tó beszé­dé­ben kije­len­tet­te: „Min­den elké­szült fegy­ver, min­den víz­re bocsá­tott hadi­ha­jó, min­den kilőtt raké­ta vég­ső­so­ron lopást jelent azok­tól, akik éhez­nek és nin­cse­nek ren­de­sen ellát­va, akik fagyos­kod­nak és akik­nek nin­cse­nek ruhá­ik.” De arról is beszélt, hogy „a fel­fegy­ver­ke­zett világ nem csu­pán pénzt költ: mun­ká­sai verí­té­két, tudó­sai géni­u­szát, gyer­me­kei remé­nye­it is köl­ti egy­ben”. 

A kore­ai har­cok lezá­rul­ta után szű­kült némi­leg a védel­mi költ­ség­ve­tés, a for­rá­sok jelen­tős részét az elret­ten­tő nuk­le­á­ris fegy­ve­rek fej­lesz­té­sé­re cso­por­to­sí­tot­ták át. Más kér­dés, hogy a máso­dik világ­há­bo­rú tapasz­ta­la­tai (vég­ső soron a fegy­ver­ke­zés s nem a New Deal húz­ta ki Ame­ri­kát a világ­vál­ság jelen­tet­te csá­vá­ból), illet­ve­az ötve­nes évek máig nosz­tal­gi­á­val emle­ge­tett bősé­ge iga­zol­ni lát­szott a „kato­nai keynesizmust”,

vagy­is az a gon­do­la­tot, misze­rint a had­erő­fej­lesz­tés­be pum­pált álla­mi for­rá­sok ser­ken­tik a gaz­da­sá­gi növe­ke­dést, a védel­mi for­rá­sok vissza­vá­gá­sa viszont meg­ug­raszt­ja a munkanélküliséget.

A Nem­zet­biz­ton­sá­gi Tanács 1950-ben elké­szí­tett tit­kos prog­ram­ter­ve­ze­te, amely meg­ad­ta az alap­han­got a hideg­há­bo­rús fegy­ver­ke­zés­nek, s ame­lyet Vidal a Nem­zet­biz­ton­sá­gi Állam való­di kez­de­té­nek tekint, így fogal­ma­zott: „a prog­ram gaz­da­sá­gi hatá­sai, meg­le­het, töb­bel növe­lik a GDP‑t, mint az az összeg, ame­lyet a járu­lé­kos kato­nai és kül­föl­di célok emész­te­nek fel”. 

Az Eisen­hower-búcsú­be­széd szü­le­té­sé­nek körül­mé­nye­it a nem­ze­ti levél­tár által 2010-ben nyil­vá­nos­ság­ra hozott ira­tok tár­ják fel. Ezek­ből kide­rül: Ike beszéd­írói, Mal­colm Moos és Ralph E. Wil­li­ams Geor­ge Washing­ton búcsú­be­szé­dé­ből nyer­tek ihle­tet, amely­ben az USA első elnö­ke kifej­tet­te: miköz­ben Ame­ri­ká­nak meg kell tud­nia véde­ni magát, a „túl nagy­ra nőtt kato­nai est­ab­lish­ment” veszé­lyez­te­ti a Köz­tár­sa­ság szabadságát.

Moos és Wil­li­ams egy memo­ran­dum­ban rámu­tat­tak: az Egye­sült Álla­mok­nak tör­té­nel­mé­ben elő­ször van állan­dó had­ipa­ra, a fia­ta­lon nyug­díj­ba vonu­ló kato­nai veze­tők pedig a hadi­ipa­ri komp­le­xum­ban kap­nak állást. „Biz­to­sí­ta­nunk kell, hogy ne a halál keres­ke­dői dik­tál­ják nem­ze­tünk poli­ti­ká­ját” – szö­gez­ték le.https://www.youtube.com/embed/OyBNmecVtdU

Az elnök 1961. janu­ár 17-én mond­ta el tele­ví­zi­ós búcsú­be­szé­dét, ami­ben hang­sú­lyoz­ta: Ame­ri­ka kato­nai szer­ve­ze­te a leg­ke­vés­bé sem hason­lít a koráb­bi­ak­ra, s a szö­vet­sé­gi állam töb­bet költ védel­mi célok­ra, mint az ame­ri­kai vál­la­la­tok bevé­te­le össze­sen. Az USA a fenn­ál­ló nem­zet­kö­zi viszo­nyok között nem enged­he­ti meg magá­nak, hogy ne fej­lessze had­ere­jét, viszont ennek „gaz­da­sá­gi, poli­ti­kai, sőt lel­ki” követ­kez­mé­nye­i­ről sem sza­bad meg­fe­led­kez­ni. Nem hagy­hat­juk, hogy a kato­nai-ipa­ri komp­le­xum nem kívá­na­tos befo­lyás­ra tegyen szert a kor­mány­zat szín­te­re­in. „A nem helyén­va­ló hata­lom kataszt­ro­fá­lis fel­emel­ke­dé­sé­nek veszé­lye fenn­áll”,a védel­mi poli­ti­kát szo­ros állam­pol­gá­ri ellen­őr­zés alá kell von­ni – érvelt Eisenhower.

Beszé­dét az ame­ri­kai poli­ti­ka­tör­té­net leg­fon­to­sabb és leg­em­lé­ke­ze­te­sebb szó­nok­la­tai között tart­ják szá­mon, ám inté­se vaj­mi kevés­sé fékez­te a kato­nai-ipa­ri komp­le­xum tér­nye­ré­sét. Utód­ja, John F. Ken­ne­dy és a demok­ra­ták a mis­si­le gap-re, vagy­is a szov­jet raké­ta­ar­zénál állí­tó­la­gos fölé­nyé­re hivat­koz­va a védel­mi büdzsé növe­lé­sé­vel kam­pá­nyol­tak. A követ­ke­ző évti­ze­dek­ben, miköz­ben a kato­nai key­ne­siz­mus gaz­da­sá­gi elő­nyei egy­re inkább két­sé­ges­sé vál­tak, meg­annyi kül­föl­di kato­nai inter­ven­ció fűz­te még szo­ro­sabb­ra az ame­ri­kai poli­ti­kai veze­tés és a védel­mi ipar fri­gyét, s a komp­le­xum biz­tos táma­sza lett az Ame­ri­ka agresszív glo­bá­lis sze­rep­vál­la­lá­sát hir­de­tő neo­kon­zer­va­tív poli­ti­ká­nak is. 

Nem hanyat­lik a komplexum

Sokat emle­ge­tik a Pen­ta­gon „for­gó­aj­ta­ját”, vagy­is azt a már Eisen­hower beszéd­írói által is kiemelt jelen­sé­get, hogy a védel­mi minisz­té­ri­um koráb­bi tiszt­ség­vi­se­lői, kép­vi­se­lők, a kato­nai hie­rar­chia magas szint­je­in lévő figu­rá­kaz össze­fér­he­tet­len­sé­gi elvek­re fittyet hány­va a Pen­ta­gon­nal szer­ző­dött had­ipa­ri vál­la­la­tok lob­bis­tá­i­ként dol­goz­nak tovább.

A Pro­ject On Govern­ment Over­sight (POGO) nevű szer­ve­zet egy jelen­té­sé­ben alá­húz­za: a világ­há­bo­rú után több ötcsil­la­gos tábor­nok úgy dön­tött, hogy nem veszi igény­be a for­gó­aj­tót. Geor­ge Mars­hall tábor­nok az ame­ri­kai Vörös­ke­reszt veze­té­sét vál­lal­ta el, Eisen­hower az elnök­sé­ge előtt a Colum­bia Egye­tem rek­to­ra volt, Omar Brad­ley tábor­nok pedig egy 1959-es kong­resszu­si meg­hall­ga­tá­sán a fön­tebb leírt lob­bi­te­vé­keny­ség prob­le­ma­ti­kus­sá­gá­ra hív­ta a figyelmet.

A Pentagon

A Pen­ta­gon

Mindhiába:a komp­le­xum befo­lyá­sát az elmúlt fél évszá­zad­ban sem­mi nem ren­dí­tet­te meg komolyabban.

A POGO a légi­erő egy 1983-ból szár­ma­zó bel­ső fel­jegy­zé­sé­vel érzé­kel­te­ti a hadi­ipar­nak a kato­nai szer­ve­zet fölött gya­ko­rolt hatal­mát: „Ha egy ezre­des vagy egy tábor­nok kiáll a nyil­vá­nos­ság elé, és a magas költ­sé­gek meg az ala­csony minő­ség miatt veri a palá­vert, nem szá­mít­hat arra, hogy nyug­dí­jas­ba vonu­lá­sa­kor nyá­jas embe­rek kere­sik fel. Még ha nem is szán­dé­ko­zik a nyug­díj­ba vonu­lás után a védel­mi ipar­ban állást talál­ni, koc­káz­tat azzal, ha panasz­ko­dik.”

A vég­te­len­nek tűnő közel-kele­ti jelen­lé­tet biz­to­sí­tó ame­ri­kai kato­nai gépe­zet fenn­tar­tá­sa tovább­ra is hatal­mas össze­ge­ket nyel el (tava­lyi ada­tok sze­rint 2001 óta 6,4 tril­lió dol­lár ment el az afga­nisz­tá­ni­ai, ira­ki, szí­ri­ai és pakisz­tá­ni konf­lik­tu­sok­ra), a Kong­resszus pedig (amely­nek szá­mos tag­ja lekö­te­le­zett a komp­le­xum­nak, lévén meg­vá­lasz­tá­suk­ban sze­re­pet játsz­hat, hogy válasz­tó­ke­rü­le­tük­ben nem szűnik‑e meg pél­dá­ul a mun­ka­he­lye­ket és befek­te­té­se­ket nyúj­tó kato­nai bázis) évről évre meg­sza­vaz­za a csil­la­gá­sza­ti kiadá­so­kat – noha igaz, a védel­mi büdzsé GDP-ará­nyo­san mára jóval kisebb, mint pél­dá­ul az Eisenhower-korszakban.

Dani­el Wirls, a Kali­for­nai Egye­tem pro­fesszo­ra sze­rint a „kato­nai-ipa­ri komp­le­xum” kife­je­zés túl gyenge,pontosabb len­ne inkább „nem­zet­biz­ton­sá­gi vál­la­la­ti komp­le­xum­ról” beszélni.

2001 után a kor­mány­zat mind több nem­zet­biz­ton­sá­gi célú szer­ző­dést kötött magán­cé­gek­kel, s ezek már nem csu­pán fegy­ver­gyár­tás­ra vonat­koz­nak, hanem pél­dá­ul kiber­had­ve­lés­re, a mes­ter­sé­ges intel­li­gen­cia alkal­ma­zá­sá­ra is. A hadi­ipart jelen­leg ura­ló, soro­za­tos cég­össze­ol­va­dá­sok­ból lét­re­jött behe­mó­tok – ahogy Wirls fogal­maz: a „hábo­rú Wal­mart­jai” – immár egy­szer­re több minisz­té­ri­um­tól zse­bel­nek be ilyen szer­ző­dé­se­ket. Ezen behe­mó­tok „nyá­jas embe­rei” azok, akik lob­bis­tá­nak fogad­ják fel a nyug­dí­ja­zott kato­nai veze­tő­ket, a Pen­ta­gon távo­zó tisztségviselőit.

A POGO 380 pen­ta­go­ni tiszt­vi­se­lő ese­tét vizs­gál­ta meg, akik­nek 25 szá­za­lé­ka a minisz­té­ri­um­ból való távo­zás után az öt leg­na­gyobb hadi­ipa­ri beszál­lí­tó­nál (a Lock­he­ed Mar­tin, a Boe­ing, a Rayt­he­on, a Gene­ral Dyna­mics és a Nor­th­rop Grum­man) kapott állást – a töb­bi­ek más beszál­lí­tók­nál foly­tat­ták pályá­ju­kat. Idé­zik Dar­leen Druyun ese­tét, aki 1993 és 2002 között a légi­erő fegy­ver­vá­sár­lá­si prog­ram­ját mene­dzsel­te, s dol­lár­mil­li­ár­dos szer­ző­dé­se­ket inté­zett el a Boe­ing­nek, miköz­ben önma­gá­nak és vejé­nek állást tár­gyalt le a cégnél.

A komp­le­xum fon­tos részét képe­zik azok a lesze­relt tisz­tek is, akik a médi­á­ban az inter­ven­ci­o­nis­ta kül­po­li­ti­ka elve­it hir­det­ve kép­vi­se­lik a hadi­ipar érde­ke­it. A New York Times 2008-ban tár­ta fel:a Pen­ta­gon PR-osz­tá­lya prog­ra­mot indí­tott arra, hogy a tévé­ben nyug­díj­ba vonult kato­nák áll­ja­nak ki az ira­ki hábo­rú mellett

– per­sze ezek a kato­nák sze­rep­lé­se­ik­kor szót sem ejtet­tek arról, hogy a Pen­ta­gon­hoz van­nak beköt­ve. 2013-ban, ami­kor az a kér­dés volt terí­té­ken, hogy Ame­ri­ka táma­dást intézzen‑e a szír rezsim ellen, a tévé­ben nyi­lat­ko­zó tisz­tek több­sé­ge szor­gal­maz­ta ezt – egy kuta­tás közü­lük is jóné­hány­ról fel­de­rí­tet­te, hogy a hadi­ipar alkal­maz­za őket.

Sokat­mon­dó, hogy Donald Trump hiva­tal­ba lépé­se óta csu­pán két alka­lom volt, ami­kor az ingat­lan­mág­nást napi 24 órá­ban gya­lá­zó mainst­ream média egy­ön­te­tű­en elis­me­rés­sel illet­te az elnö­köt: a 2017-es szí­ri­ai raké­ta­tá­ma­dás, illet­ve idén janu­ár­ban az irá­ni For­ra­dal­mi Gár­da külön­le­ges egy­sé­gét veze­tő Kászim Szol­ej­má­ni lik­vi­dá­lá­sa, ami talán min­den eddi­gi­nél köze­lebb hoz­ta az Irán elle­ni hábo­rút (s fölöt­tébb ked­ve­ző­en hatott a Lock­he­ed, a Nor­th­rop és a Rayt­he­on rész­vé­nye­i­re). Mit ad isten: mint a The Inter­cept rámu­tat, Szol­ej­má­ni kiik­ta­tá­sá­nak leg­han­go­sabb mél­ta­tói mind hadi­ipa­ri vál­la­la­tok­kal áll­nak kap­cso­lat­ban: Jack Keane a Gene­ral Dyna­mics-nak és a Black­wa­ter­nek is dol­go­zott, David Pet­ra­e­us, az ira­ki és az afga­nisz­tá­ni csa­pa­tok koráb­bi parancs­no­ka, Oba­ma alatt rövid ide­ig a CIA veze­tő­je, a Kohl­berg Kra­vis Roberts nevű, hadi­ipa­ri érde­kelt­sé­gek­kel bíró befek­te­té­si vál­la­lat mun­ka­tár­sa – s még foly­tat­hat­nánk a sort. 

A Massza Isme­re­tes, hogy Donald Trump igen­csak eklek­ti­kus kül­po­li­ti­kai vízi­ó­val érke­zett az elnö­ki székbe.

A máso­dik világ­há­bo­rú­ba való belé­pést ellen­zők szlo­gen­jét („Ame­ri­ca First”) fel­idéz­ve meg­ígér­te: befe­je­zi a becsőd­ölt „vég­te­len hábo­rú­kat”, haza­hoz­za az ame­ri­kai kato­ná­kat a Közel-Kelet­ről. A koráb­ban a Bush-féle, kard­csör­te­tő neo­kon­zer­va­ti­viz­mus hatá­sa alatt álló Repub­li­ká­nus Párt tör­té­ne­té­ben fon­tos for­du­ló­pont volt az, ami­kor Trump kimond­ta a nyil­ván­va­lót: a Szad­dám-rezsim tömeg­pusz­tí­tó fegy­ve­re­i­ről szó­ló hazug­sá­gok­ra ala­po­zott ira­ki hábo­rú az ame­ri­kai tör­té­ne­lem leg­na­gyobb hibá­i­nak egyi­ke volt, ami­ben mil­li­ók hal­tak meg értel­met­le­nül. Trump bom­basz­ti­kus reto­ri­ká­já­nak ugyan­ak­kor nem kevés­bé fon­tos ele­me volt az, hogy újra­épí­ti, meg­erő­sí­ti az elő­ző admi­niszt­rá­ci­ók által sze­rin­te lezül­lesz­tett ame­ri­kai haderőt.

Az elnö­ki cik­lus végén elmond­hat­juk: Trump kül­po­li­ti­ká­já­nak mér­le­ge ele­gyes, egy­szer­re hatá­roz­ta meg az (egy­részt a neo­kon „lob­bi” befo­lyá­sá­ból, más­részt Trump ter­mé­sze­té­ből faka­dó) kemény­ke­dés, illet­ve a rea­lis­ta rugal­mas­ság, tár­gya­ló­kész­ség (ahogy Észak-Korea pél­dá­ján lát­tuk). A vég­te­len hábo­rúk tovább­ra sem zárul­tak le, a kato­nák haza­ho­zá­sa örö­kös huza­vo­na tár­gya – ugyan­ak­kor aho­gyan a Trum­pot Nobel-béke­díj­ra jelö­lő nor­vég liber­tá­ri­us kép­vi­se­lő, Chris­ti­an Tybring-Gjed­de kiemel­te: Jimmy Car­ter elnök­sé­ge, vagyis39 év óta Trump az első ame­ri­kai elnök, aki nem indí­tott el új háborút

vagy nem avat­ko­zott be még egy nem­zet­kö­zi fegy­ve­res konfliktusba.

Doug Ban­dow, a Cato Inté­zet mun­ka­tár­sa a The Ame­ri­can Con­ser­va­tive hasáb­ja­in utal az ame­ri­kai kül­po­li­ti­kát irá­nyí­tó két­pár­ti washing­to­ni est­ab­lish­ment­re, vagy­is – aho­gyan Oba­ma beszéd­író­ja, Ben Rho­des nevez­te – a „Masszá­ra”, amely foly­to­no­san az ame­ri­kai biz­ton­sá­gi rend­szer gyen­gü­lé­sé­ről panasz­ko­dik, és zárt ajtók mögött a kül­föl­di kato­nai inter­ven­ci­ó­kat szor­gal­maz­za. Ban­dow kieme­li: a gya­kor­lat­ban nem úgy tűnik, hogy Trump vál­toz­ta­tott vol­na Ame­ri­ka világ­csend­őr­kö­dő maga­tar­tá­sán, elnök­sé­gét azzal kezd­te, hogy növel­te az Afga­nisz­tán­ban har­co­ló kato­nák lét­szá­mát, az Irán­nal való viszony pedig (nem füg­get­le­nül Sza­úd-Ará­bia és Izra­el befo­lyá­sá­tól) még job­ban elmérgesült.A szó­la­mok szint­jén viszont Trump a vala­ha volt leg­há­bo­rú­el­le­ne­sebb elnök

– húz­za alá Ban­dow. Bident nem­rég azért bírál­ta, ami­ért az ame­ri­kai fia­ta­lo­kat har­col­ni küld­te „az osto­ba vég­te­len hábo­rúk­ba”, elis­mer­te, hogy Ame­ri­ka sok­szor vissza­élt fegy­ve­res ere­jé­vel. Trump rákény­sze­rí­tet­te a Masszát, hogy vála­szol­jon az effé­le kri­ti­kák­ra, szá­mot adjon befo­lyá­sá­ról. Per­sze a Massza nem rest ellen­tá­ma­dást indí­ta­ni: ami­kor komo­lyab­ban szó­ba kerül a közel-kele­ti csa­pa­tok kivo­ná­sa, kirob­ban a hisz­té­ria a Pen­ta­gon­ban és a washing­to­ni, New York‑i think-thank­ek­ben, amit per­sze a média is haté­ko­nyan meg­tá­mo­gat. De ezt figyel­het­jük meg a Rus­si­a­ga­te, vagy­is a Trump és az oro­szok állí­tó­la­gos össze­ját­szá­sá­val kap­cso­la­tos pszi­chó­zis mögött is, ami alá­ás­ta annak lehe­tő­sé­gét, hogy Ame­ri­ka nor­má­lis viszonyt ala­kít­son ki Moszkvával.

Donald Trump a meg­vá­lasz­tá­sa után egyéb­ként ígé­re­tet tett arra, hogy szem­be­száll a kato­nai-ipa­ri komp­le­xum befo­lyá­sá­val. Egy nagy­gyű­lé­sen meg­le­beg­tet­te: a Pen­ta­gon tiszt­ség­vi­se­lő­it egy élet­re eltilt­ja attól, hogy a minisz­té­ri­um­mal leszer­ző­dött hadi­ipa­ri vál­la­la­tok­nál vál­lal­ja­nak mun­kát. „Azt gon­do­lom, hogy azok­nak, akik eze­ket a szer­ző­dé­se­ket osz­to­gat­ják, soha nem len­ne sza­bad hadi­ipa­ri cégek­nek dol­goz­ni­uk” – fogal­ma­zott. Ilyen til­tás­ra végül nem került sor, és a tények azt mutatják,Trump való­já­ban nagyon is ked­vé­re tett a komp­le­xum­nak az elmúlt években,

elég csak a sza­ú­di­ak­kal kötött fegy­ver­üz­let­re gon­dol­ni, (egy inter­jú­ban elis­mer­te: a Hasog­dzsi-gyil­kos­ság után azért nem lépett kemé­nyeb­ben Rijád­dal szem­ben, mert az gaz­da­sá­gi­lag sér­te­né Ame­ri­kát) vagy éppen a tör­té­nel­mi mére­tek­re rúgó védel­mi költségvetésre. 

James Mattis volt védelmi miniszter

James Mat­tis volt védel­mi miniszter

A POGO mutat rá arra, hogy a Pen­ta­gon for­gó­aj­ta­ja az elmúlt évek­ben sem tor­pant meg, sőt. James Mat­tis védel­mi minisz­ter a Gene­ral Dyna­mics veze­tő­sé­gi tag­ja volt (távo­zá­sa után vissza is tért a vál­la­lat­hoz), utód­ja, Pat­rick Shan­a­han a Boe­ing­nél volt befo­lyá­sos pozí­ci­ó­ban, míg a jelen­le­gi minisz­ter, Mark Esper a Rayt­he­on lob­bis­tá­ja­ként dol­go­zott. A POGO sze­rint a Pen­ta­gon leg­fon­to­sabb tiszt­ség­vi­se­lő­i­nek közel fele hadi­ipa­ri cégek­hez van bekötve.

És ott van­nak az olyan ese­tek, mint ami­ről a The Inter­cept szá­mol be: 2018-ban a kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­ban egy, a fegy­ver­üz­let bizony­ta­lan jövő­jé­vel érve­lő volt Rayt­he­on-lob­bis­ta har­colt azért, hogy Ame­ri­ka tovább­ra is sze­re­pet vál­lal­jon a jeme­ni hábo­rú­ban. De a komp­le­xum ere­jét mutat­ja az is, hogy Trump nem­zet­biz­ton­sá­gi tanács­adó­nak nevez­te ki John Bol­tont, aki­ről az elnök ma már kész­ség­gel elmond­ja: meg­szál­lott­ja a hábo­rúk kirob­ban­tá­sá­nak. Csak az a kér­dés, akkor miért emel­te őt veze­tő pozícióba.

„Nem állí­tom, hogy a had­se­reg sze­rel­mes len­ne belém”

Mégis:Trump idő­ről idő­re igyek­szik óva­tos lépé­se­ket ten­ni, ame­lyek szem­be­men­nek a komp­le­xum és a Massza érdekeivel.

Ennek fény­tö­ré­sé­ben érde­mes értel­mez­ni a Pen­ta­gon­nal nem­ré­gi­ben fel­szín­re került konf­lik­tu­sát is.

Tör­tént, hogy Kabul és a tál­ibok biz­ta­tó­an ala­ku­ló béke­fo­lya­ma­tá­ra hivat­koz­va az elnök beje­len­tet­te az Afga­nisz­tán­ban csa­pa­tok felé­nek kivo­ná­sát, majd szep­tem­ber ele­jén híre kelt, hogy azt a Wil­li­am Rugert jelö­li kabu­li nagy­kö­vet­nek, aki nyíl­tan ellen­zi Ame­ri­ka továb­bi jelen­lé­tét a tér­ség­ben. Adó­dik mind­eh­hez egy másik, koráb­bi beje­len­tés: ber­li­ni nagy­kö­vet­nek azt a Doug­las Macg­re­gor nyu­gal­ma­zott ezre­dest jelöl­te, aki a NATO-szö­vet­sé­ge­sek­re bíz­ná saját védel­mük orosz­lán­ré­szét, s a haza­szál­lí­tott ame­ri­kai csa­pa­to­kat inkább a mexi­kói hatá­ron vet­né be.

Ezt az idő­pon­tot tar­tot­ta a The Atlan­tic alkal­mas­nak arra, hogy köz­zé­te­gye a hírt, misze­rint Trump 2018-as pári­zsi láto­ga­tá­sán kije­len­tet­te: nem akar ellá­to­gat­ni a hősi halot­tak teme­tő­jé­be, mivel az „tele van lúze­rek­kel”. Vélet­len len­ne? A cikk író­ja, a főszer­kesz­tő Jeff­rey Gold­berg (aki vala­ha bőszen ter­jesz­tet­te a Szad­dám-rezsim tömeg­pusz­tí­tó fegy­ve­re­i­ről szó­ló érte­sü­lé­se­ket, 2016. júni­u­sá­ban pedig kije­len­tet­te: Trump Putyin ügy­nö­ke­ként lep­lez­te le magát) állít­ja: a hírt négy, önma­gát meg­ne­vez­ni nem kívá­nó sze­mély elmon­dá­sá­ra ala­poz­za, akik első­kéz­ből szár­ma­zó infor­má­ci­ó­val ren­del­kez­nek Trump azna­pi beszélgetéseiről.Az AP és a Fox News sie­tett meg­erő­sí­te­ni a The Atlan­tic értesüléseit

– ám, mint a The Inter­cept meg­ál­la­pít­ja, nehéz ezt tény­le­ges „meg­erő­sí­tés­nek” nevez­ni: iga­zá­ból csak meg­kér­dez­ték ugyan­azon (vagy ugyan­azon kör­ből való) embe­re­ket, akik min­den bizo­nyí­ték nél­kül beszá­mol­tak Trump sza­va­i­ról Gold­berg­nek. Maga Trump, illet­ve pári­zsi úti­tár­sai egyéb­ként sor­ra cáfol­ták a The Atlan­tic állí­tá­sa­it – köz­tük az a John Bol­ton is, aki manap­ság nem rajong túl­sá­go­san az elnökért.

Ezen viha­ros körül­mé­nyek között, a The Atlan­tic cik­ké­re is rea­gál­va s az inter­ven­ci­o­nis­ta (és volt repub­li­ká­nus nem­zet­biz­ton­sá­gi tanács­adók által támo­ga­tott) Bident kri­ti­zál­va nyi­lat­koz­ta azt egy saj­tó­tá­jé­koz­ta­tón Trump: „Nem állí­tom, hogy a had­se­reg sze­rel­mes len­ne belém. A kato­nák igen, de a Pen­ta­gon veze­tői való­szí­nű­leg nem, mert csak hábo­rúz­ni akar­nak, hogy ezek a cso­dá­la­tos vál­la­la­tok legyárt­has­sák a bom­bá­kat és a repü­lő­ket”. Mi viszont – foly­tat­ta az elnök – kivo­nu­lunk a vég­te­len hábo­rúk­ból, még ha egyes embe­rek nem is sze­ret­nék, hogy haza­jöj­je­nek a kato­nák, s tovább köl­te­nék a pénzt.„Az egyik hideg­szí­vű glo­ba­lis­ta áru­lás a másik után, erről szólt az egész” – mondta. 

Az ame­ri­kai lapok per­sze más­nap tele vol­tak olyan címek­kel, mint hogy Trump táma­dást indí­tott a had­se­reg ellen. Eli Lake biz­ton­sá­gi szak­ér­tő azzal söpör­te fél­re az elnök fel­ve­té­se­it, hogy azo­kat Noam Chom­s­ky, a balos nyel­vész-filo­zó­fus is mond­hat­ta vol­na. Pedig Trump csak Eisen­hower­nek a kato­nai-ipa­ri komp­le­xum­mal kap­cso­la­tos figyel­mez­te­té­sét ele­ve­ní­tet­te fel (egy idén júni­u­si tul­sai nagy­gyű­lé­sen egyéb­ként hasz­nál­ta is a fogal­mat) – noha az is igaz, elnök­sé­ge alatt, a konk­rét lépé­sek terén fino­man szól­va nem mutat­ko­zott a komp­le­xum ellenségének.

(Képek: MTI Fotóbank)

Írta: Lei­me­isz­ter Barnabás

For­rás: Man​di​ner​.hu