Hírek Magyarországi hírek Mónus József, a Fehér Farkas harca a magyar zászlóért

Mónus József, a Fehér Farkas harca a magyar zászlóért

Emberfeletti lövések

A hajdúnánási születésű Mónus József – ahogy egyre többen ismerik: Fehér Farkas – harci cél- és távlövő történelmi íjász, többszörös világrekorder méltán a világ egyik legismertebb íjásza. Eredményeit tudva hihetetlen megélni azt a szerénységet és alázatot, amellyel kiáll a közönség elé, hogy bemutassa nem szokványos munkáját.

Harci díszben, farkasát, lelkét – amelyet valamikor Mongóliában kapott – mellén átvetve magasodik Mónus József íjász a közönség előtt. – A múltat jelenítjük meg. Minden kihúzott íjjal emlékezünk a hajdani hőseinkre. Tiszteletet a múltnak, erről fog szólni az előadásom – kezdi hitvallásának ismertetését a Farkas. – Azért küzdök a versenyeken, hogy a győztes jogán felmutathassam a dobogó legmagasabb fokán a világnak a magyar zászlót! Tudom, hogy a magyar íjászatnak helye van a világ élvonalában. Nincs olyan nemzet, akinek a harcosát ne tudnánk legyőzni. Ha szívből csinálunk valamit, sokkal többet érünk el, mint gondolnánk. Minden lövésem segíti a hitem, azaz őseink ereje, barátaim vágya, szeretteim lelke. Így tud szárnyalni a kilőtt nyílvessző a célja felé, ember által megállíthatatlanul – hangsúlyozza Mónus József.

Mindennapos küzdelem

Mónus József előadásában kiemeli, hogy a magyar nemzet becsületéért és lelki-szellemi felemelkedéséért a harcot már az iskolapadokban el kell kezdeni. Nagyon fontosnak tartja, hogy a gyermekeket egészséges nemzettudatra neveljük. Ezért tart rendszeresen előadásokat iskolásoknak. Vetített filmjének vizuális eszközeivel, saját narrációjával izgalmas perceket szerez közönségének. Emberfeletti lövései, lelki és testi küzdelme megelevenedik a filmvásznon, példát mutatva mindannyiunknak. A gyerekek és felnőttek számára is példaértékű az a mindennapos küzdelem, akaraterő, ami ehhez az eredményhez vezet.

Ha a szív, a hit, az akarat,a munka, a vágy és a tudat összeadódik, megvan a győzelem
Fotók: Kurucz Árpád

Megtudjuk, hogy edzésként naponta nyolc órát lő, hétköznapokon ötszáz nyilat, versenyek előtt napi ezret. Számára ez nem teher, sőt ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint a légzés. Minden kilőtt nyílvesszőjével Magyarország, a történelmi múlt dicsősége, az egykori neves és névtelen harcosaink előtt kíván tisztelegni. Csak saját íjakkal lő, de ami elgondolkodtató, kétszer ugyanazzal az íjjal sosem. Ráadásul azt a fegyvert, amivel világbajnokságot nyer vagy világrekordot ér el, többé nem használja. Úgy érzi, hogy e fegyver által vált legyőzhetetlenné, s annak az íjnak a megfelelő helyre kell kerülnie. Ezzel is rá van kényszerítve arra, hogy minél jobb fegyvereket készítsen, ugyanakkor megtiszteli az adott íjat. A legyőzhetetlenség reményét adja meg számára, ha harcol érte, akár életre-halálra, és győz. A hangsúly a tiszteleten van. Amikor a győztes lövések előtti lelkiállapotáról kérdeztük, Mónus József így fogalmazott: – Akkor már jó, amikor ott van előttem a lövés pillanata, és tudom, hogy minden feltételt megteremtettem, saját erőmhöz képest mindent megtettem a felkészültségért. Kezemben van a világ legjobb íja és nyila, és hiába jönnek ezerszámra ellenfeleim a világversenyeken, már csak a cél van számomra, semmi más, és a tudat alatt ott van a lényeg, miszerint csak a győzelem számít, a zászlónk becsületéért. A kilövés előtt lemegy rólam a feszültség, és azt érzem, hogy milliók állnak mellettem, akiknek most örömet szerezhetek, mert a magyar zászló tisztelete közös bennünk. Ennek az érzésnek a birtoklása óriási erő.

Harcolj a magyarokért, harcolj!

Film segítségével követtük a nyíl útját a Kínában, Mongóliában, Törökországban, Amerikában, a magyarországi bástyalövéseken felvett hatalmas lövések pillanataiban. Átélhettük a lövés előtti feszült másodpercek izgalmát, a nyilát biztató harcos mélyről felszakadó kiáltását: „Harcolj a magyarokért, harcolj!” A rengeteg kilőtt nyílvessző, az alapos felkészülés önbizalmat ad neki. Ki tudja kapcsolni a külvilágot, még a levegő mozgását is felhasználja, ha kell, a körülötte lévő emberek kiáltozását se hallja, annyira másik világban harcol ilyenkor. Lélekben elképzeli, hogy a célt el kell érnie. Csak tudattal húzza az íjat, pusztán akarattal. Ha adott a kitűnő íj, a nyílvessző, ezután már csak a gondolat erejére van szükség. Küzdő típus, nem tud játszani, versenyezni egyetlen sportágban sem, mindig életre-halálra harcol. Sokan kérdezik, figyelik verseny közben: árulja el, mi a lövés titka?
Nem értik, nem hiszik el, hogy az egyik meghatározó a szív, az egyik titkok között. Vissza kell gondolni az ezer évre, a hősökre, akik meghaltak értünk. Ha a szív, a hit, az akarat, a munka, a vágy és a tudat összeadódik, megvan a győzelem. Minden fáradalom, minden gyötrelem megszűnik, amikor a zászlót magasba emelheti a győztes jogán, ahogyan eddig 192 alkalommal tette azt.
Nyilával átlőtt Kanadából Amerikai Egyesült Államokba a Niagara-vízesés felett az egyik évben. Egy olyan szakaszt választott, ahol a két partot több mint 400 méter választja el egymástól. A Farkas végül 420 méteres lövésével juttatta át nyílvesszőjét az egyik oldalról a másikra. – Nagyon boldog voltam, hogy a lövés után itt is felemelhettem a magyar zászlót, tisztelegve a magam módján a nemzeti múltunk előtt! Történelmet írva ezzel is a hazaszeretet, a büszkeség és a hit reményében! A lövés alatt megjelenő szivárvány kirakta a magyar zászló színeit is, mintegy utat mutatva a nyílvesszőm útjának. Remélem, elsőként tapasztalhattam meg, a Niagara-vízesés fölött a nyílvesszőre ható fizikai jelenséget, amihez foghatót soha életemben nem láttam – foglalta össze Mónus József.

918 méteres csúcs

Legutóbbi világversenye Nevadában zajlott tavaly ősszel. A nemzetközi versenyen a Farkas-csapat együtt indult: Mónus József, felesége, Mónusné Ruszin Anna, fia, Mónus László, és Prokaj Kiara, László párja. Kiara és László a tanítványai, akik világbajnoki címeik alapján megkapták a Magyar Köztársaság Aranyplakettjét egyetemi tanulmányaik során. A versenyt a Nevada és Utah határában lévő Salt Flastban, a sós sivatagban rendezik meg 1940 óta. Az íjászcsapat egy éven keresztül készült a megméretésre. Önerőből és Hajdúnánás város támogatásával versenyeztek a magyar zászló becsületéért.

Nincs megállás, Fehér Farkas szeretné minél több helyen magasba tartani a magyar zászlót

A versenyen Mónusné Ruszin Anna és Prokaj Kiara három-három elképesztő világrekordot lőtt, Mónus László kettőt, Mónus József pedig szintén hármat, köztük élete lövését. Fehér Farkas tavaly a korábbi világrekordert, Tony Osbornt győzte le 897,66 méteres lövésével. A cél azonban a 907 méteres álomhatár átlövése volt, a 907-es pozsonyi csata tiszteletére, amit magabiztosan teljesített. Reménytelennek tűnő feladat előtt állt, hiszen senki a világon nem tudta átlőni szabályok szerint a 900 méteres álomhatárt. De Farkas most megtette, és 918,37 méter lett a vége. – A pozsonyi csatában Árpád vezérünk megállította az európai haderőt, én pedig elhatároztam, hogy az ő tiszteletére ilyen messzire szeretnék ellőni íjjal. Ez a lövés ennek a vágynak volt a beteljesülése. Az én világomban, ma szeretnék történelmet írni, a múlt tiszteletére. Nincs megállás, szeretném minél több helyen magasba tartani a magyar zászlót! – vallja.
Érdeklődésünkre Mónus József elmondta, hogy augusztus 22-én a hagyományokhoz híven a Kurultáj küzdőterén kellett volna lőnie százezrek előtt, de ez a találkozó sajnos nem rendezhető meg. Nagy megtiszteltetés számára, hogy a szabolcsi Geszteréden, a Geszterédi Aranyszablya Társaság szoboravatóján részt vehet ezen a napon és íjával lő a hősök emlékére. Itt találkozhatunk a Farkassal legközelebb.

Forrás: Magyar Nemzet / Bényei Adrienn