Mónus József, a Fehér Far­kas har­ca a magyar zászlóért

Ember­fe­let­ti lövések

A haj­dú­ná­ná­si szü­le­té­sű Mónus József – ahogy egy­re töb­ben isme­rik: Fehér Far­kas – har­ci cél- és táv­lö­vő tör­té­nel­mi íjász, több­szö­rös világ­re­kor­der mél­tán a világ egyik leg­is­mer­tebb íjá­sza. Ered­mé­nye­it tud­va hihe­tet­len meg­él­ni azt a sze­rény­sé­get és alá­za­tot, amellyel kiáll a közön­ség elé, hogy bemu­tas­sa nem szok­vá­nyos munkáját.

Har­ci dísz­ben, far­ka­sát, lel­két – ame­lyet vala­mi­kor Mon­gó­li­á­ban kapott – mel­lén átvet­ve maga­so­dik Mónus József íjász a közön­ség előtt. – A múl­tat jele­nít­jük meg. Min­den kihú­zott íjjal emlé­ke­zünk a haj­da­ni hőse­ink­re. Tisz­te­le­tet a múlt­nak, erről fog szól­ni az elő­adá­som – kez­di hit­val­lá­sá­nak ismer­te­té­sét a Far­kas. – Azért küz­dök a ver­se­nye­ken, hogy a győz­tes jogán fel­mu­tat­has­sam a dobo­gó leg­ma­ga­sabb fokán a világ­nak a magyar zász­lót! Tudom, hogy a magyar íjá­szat­nak helye van a világ élvo­na­lá­ban. Nincs olyan nem­zet, aki­nek a har­co­sát ne tud­nánk legyőz­ni. Ha szív­ből csi­ná­lunk vala­mit, sok­kal töb­bet érünk el, mint gon­dol­nánk. Min­den lövé­sem segí­ti a hitem, azaz őse­ink ere­je, bará­ta­im vágya, sze­ret­te­im lel­ke. Így tud szár­nyal­ni a kilőtt nyíl­vessző a cél­ja felé, ember által meg­ál­lít­ha­tat­la­nul – hang­sú­lyoz­za Mónus József.

Min­den­na­pos küzdelem

Mónus József elő­adá­sá­ban kieme­li, hogy a magyar nem­zet becsü­le­té­ért és lel­ki-szel­le­mi fel­emel­ke­dé­sé­ért a har­cot már az isko­la­pa­dok­ban el kell kez­de­ni. Nagyon fon­tos­nak tart­ja, hogy a gyer­me­ke­ket egész­sé­ges nem­zet­tu­dat­ra nevel­jük. Ezért tart rend­sze­re­sen elő­adá­so­kat isko­lá­sok­nak. Vetí­tett film­jé­nek vizu­á­lis esz­kö­ze­i­vel, saját nar­rá­ci­ó­já­val izgal­mas per­ce­ket sze­rez közön­sé­gé­nek. Ember­fe­let­ti lövé­sei, lel­ki és tes­ti küz­del­me meg­ele­ve­ne­dik a film­vász­non, pél­dát mutat­va mind­annyi­unk­nak. A gye­re­kek és fel­nőt­tek szá­má­ra is pél­da­ér­té­kű az a min­den­na­pos küz­de­lem, aka­rat­erő, ami ehhez az ered­mény­hez vezet.

Ha a szív, a hit, az akarat,a mun­ka, a vágy és a tudat össze­adó­dik, meg­van a győ­ze­lem
Fotók: Kurucz Árpád

Meg­tud­juk, hogy edzés­ként napon­ta nyolc órát lő, hét­köz­na­po­kon ötszáz nyi­lat, ver­se­nyek előtt napi ezret. Szá­má­ra ez nem teher, sőt ugyan­olyan nél­kü­löz­he­tet­len, mint a lég­zés. Min­den kilőtt nyíl­vessző­jé­vel Magyar­or­szág, a tör­té­nel­mi múlt dicső­sé­ge, az egy­ko­ri neves és név­te­len har­co­sa­ink előtt kíván tisz­te­leg­ni. Csak saját íjak­kal lő, de ami elgon­dol­kod­ta­tó, két­szer ugyan­az­zal az íjjal sosem. Ráadá­sul azt a fegy­vert, ami­vel világ­baj­nok­sá­got nyer vagy világ­re­kor­dot ér el, töb­bé nem hasz­nál­ja. Úgy érzi, hogy e fegy­ver által vált legyőz­he­tet­len­né, s annak az íjnak a meg­fe­le­lő hely­re kell kerül­nie. Ezzel is rá van kény­sze­rít­ve arra, hogy minél jobb fegy­ve­re­ket készít­sen, ugyan­ak­kor meg­tisz­te­li az adott íjat. A legyőz­he­tet­len­ség remé­nyét adja meg szá­má­ra, ha har­col érte, akár élet­re-halál­ra, és győz. A hang­súly a tisz­te­le­ten van. Ami­kor a győz­tes lövé­sek előt­ti lel­ki­ál­la­po­tá­ról kér­dez­tük, Mónus József így fogal­ma­zott: – Akkor már jó, ami­kor ott van előt­tem a lövés pil­la­na­ta, és tudom, hogy min­den fel­té­telt meg­te­rem­tet­tem, saját erőm­höz képest min­dent meg­tet­tem a fel­ké­szült­sé­gért. Kezem­ben van a világ leg­jobb íja és nyi­la, és hiá­ba jön­nek ezer­szám­ra ellen­fe­le­im a világ­ver­se­nye­ken, már csak a cél van szá­mom­ra, sem­mi más, és a tudat alatt ott van a lényeg, misze­rint csak a győ­ze­lem szá­mít, a zász­lónk becsü­le­té­ért. A kilö­vés előtt lemegy rólam a feszült­ség, és azt érzem, hogy mil­li­ók áll­nak mel­let­tem, akik­nek most örö­met sze­rez­he­tek, mert a magyar zász­ló tisz­te­le­te közös ben­nünk. Ennek az érzés­nek a bir­tok­lá­sa óri­á­si erő.

Har­colj a magya­ro­kért, harcolj!

Film segít­sé­gé­vel követ­tük a nyíl útját a Kíná­ban, Mon­gó­li­á­ban, Török­or­szág­ban, Ame­ri­ká­ban, a magyar­or­szá­gi bás­tya­lö­vé­se­ken fel­vett hatal­mas lövé­sek pil­la­na­ta­i­ban. Átél­het­tük a lövés előt­ti feszült másod­per­cek izgal­mát, a nyi­lát biz­ta­tó har­cos mély­ről fel­sza­ka­dó kiál­tá­sát: „Har­colj a magya­ro­kért, har­colj!” A ren­ge­teg kilőtt nyíl­vessző, az ala­pos fel­ké­szü­lés önbi­zal­mat ad neki. Ki tud­ja kap­csol­ni a kül­vi­lá­got, még a leve­gő moz­gá­sát is fel­hasz­nál­ja, ha kell, a körü­löt­te lévő embe­rek kiál­to­zá­sát se hall­ja, annyi­ra másik világ­ban har­col ilyen­kor. Lélek­ben elkép­ze­li, hogy a célt el kell érnie. Csak tudat­tal húz­za az íjat, pusz­tán aka­rat­tal. Ha adott a kitű­nő íj, a nyíl­vessző, ezután már csak a gon­do­lat ere­jé­re van szük­ség. Küz­dő típus, nem tud ját­sza­ni, ver­se­nyez­ni egyet­len sport­ág­ban sem, min­dig élet­re-halál­ra har­col. Sokan kér­de­zik, figye­lik ver­seny köz­ben: árul­ja el, mi a lövés tit­ka?
Nem értik, nem hiszik el, hogy az egyik meg­ha­tá­ro­zó a szív, az egyik tit­kok között. Vissza kell gon­dol­ni az ezer évre, a hősök­re, akik meg­hal­tak értünk. Ha a szív, a hit, az aka­rat, a mun­ka, a vágy és a tudat össze­adó­dik, meg­van a győ­ze­lem. Min­den fára­da­lom, min­den gyöt­re­lem meg­szű­nik, ami­kor a zász­lót magas­ba emel­he­ti a győz­tes jogán, aho­gyan eddig 192 alka­lom­mal tet­te azt.
Nyi­lá­val átlőtt Kana­dá­ból Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok­ba a Nia­ga­ra-víz­esés felett az egyik évben. Egy olyan sza­kaszt válasz­tott, ahol a két par­tot több mint 400 méter választ­ja el egy­más­tól. A Far­kas végül 420 méte­res lövé­sé­vel jut­tat­ta át nyíl­vessző­jét az egyik oldal­ról a másik­ra. – Nagyon bol­dog vol­tam, hogy a lövés után itt is fel­emel­het­tem a magyar zász­lót, tisz­te­leg­ve a magam mód­ján a nem­ze­ti múl­tunk előtt! Tör­té­nel­met írva ezzel is a haza­sze­re­tet, a büsz­ke­ség és a hit remé­nyé­ben! A lövés alatt meg­je­le­nő szi­vár­vány kirak­ta a magyar zász­ló szí­ne­it is, mint­egy utat mutat­va a nyíl­vesszőm útjá­nak. Remé­lem, első­ként tapasz­tal­hat­tam meg, a Nia­ga­ra-víz­esés fölött a nyíl­vessző­re ható fizi­kai jelen­sé­get, ami­hez fog­ha­tót soha éle­tem­ben nem lát­tam – fog­lal­ta össze Mónus József.

918 méte­res csúcs

Leg­utób­bi világ­ver­se­nye Neva­dá­ban zaj­lott tavaly ősszel. A nem­zet­kö­zi ver­se­nyen a Far­kas-csa­pat együtt indult: Mónus József, fele­sé­ge, Mónus­né Ruszin Anna, fia, Mónus Lász­ló, és Prok­aj Kiara, Lász­ló pár­ja. Kiara és Lász­ló a tanít­vá­nyai, akik világ­baj­no­ki címe­ik alap­ján meg­kap­ták a Magyar Köz­tár­sa­ság Arany­pla­kett­jét egye­te­mi tanul­má­nya­ik során. A ver­senyt a Neva­da és Utah hatá­rá­ban lévő Salt Flast­ban, a sós siva­tag­ban ren­de­zik meg 1940 óta. Az íjász­csa­pat egy éven keresz­tül készült a meg­mé­re­tés­re. Önerő­ből és Haj­dú­ná­nás város támo­ga­tá­sá­val ver­se­nyez­tek a magyar zász­ló becsületéért.

Nincs meg­ál­lás, Fehér Far­kas sze­ret­né minél több helyen magas­ba tar­ta­ni a magyar zászlót

A ver­se­nyen Mónus­né Ruszin Anna és Prok­aj Kiara három-három elké­pesz­tő világ­re­kor­dot lőtt, Mónus Lász­ló ket­tőt, Mónus József pedig szin­tén hár­mat, köz­tük éle­te lövé­sét. Fehér Far­kas tavaly a koráb­bi világ­re­kor­dert, Tony Osbornt győz­te le 897,66 méte­res lövé­sé­vel. A cél azon­ban a 907 méte­res álom­ha­tár átlö­vé­se volt, a 907-es pozso­nyi csa­ta tisz­te­le­té­re, amit maga­biz­to­san tel­je­sí­tett. Remény­te­len­nek tűnő fel­adat előtt állt, hiszen sen­ki a vilá­gon nem tud­ta átlő­ni sza­bá­lyok sze­rint a 900 méte­res álom­ha­tárt. De Far­kas most meg­tet­te, és 918,37 méter lett a vége. – A pozso­nyi csa­tá­ban Árpád vezé­rünk meg­ál­lí­tot­ta az euró­pai had­erőt, én pedig elha­tá­roz­tam, hogy az ő tisz­te­le­té­re ilyen messzi­re sze­ret­nék ellő­ni íjjal. Ez a lövés ennek a vágy­nak volt a betel­je­sü­lé­se. Az én vilá­gom­ban, ma sze­ret­nék tör­té­nel­met írni, a múlt tisz­te­le­té­re. Nincs meg­ál­lás, sze­ret­ném minél több helyen magas­ba tar­ta­ni a magyar zász­lót! – vall­ja.
Érdek­lő­dé­sünk­re Mónus József elmond­ta, hogy augusz­tus 22-én a hagyo­má­nyok­hoz híven a Kurul­táj küz­dő­te­rén kel­lett vol­na lőnie száz­ez­rek előtt, de ez a talál­ko­zó saj­nos nem ren­dez­he­tő meg. Nagy meg­tisz­tel­te­tés szá­má­ra, hogy a sza­bol­csi Gesz­te­ré­den, a Gesz­te­ré­di Arany­szab­lya Tár­sa­ság szo­bor­ava­tó­ján részt vehet ezen a napon és íjá­val lő a hősök emlé­ké­re. Itt talál­koz­ha­tunk a Far­kas­sal legközelebb.

For­rás: Magyar Nem­zet / Bényei Adrienn