Hírek Elszakított területi hirek Morzsák Mol­nár Leven­te: „Csi­pi­ke az egész vilá­got pró­bál­ja a saját nagy­sá­ga köré­be emelni”

Mol­nár Leven­te: „Csi­pi­ke az egész vilá­got pró­bál­ja a saját nagy­sá­ga köré­be emelni”

Fodor Sán­dor Csi­pi­ké­je Erdély után bizo­nyá­ra nálunk, Magyar­or­szá­gon is belop­ja majd magát min­den­ki szí­vé­be. A kis tör­pe tör­té­ne­tei a Coope­ra szár­nyai alatt hama­ro­san egy csa­lá­di ope­ra for­má­já­ban kel­nek majd élet­re. A készü­lő mű ötlet­gaz­dá­já­val, művé­sze­ti veze­tő­jé­vel, Mol­nár Leven­té­vel beszélgettünk.

– Miért éppen Csi­pi­ke? Miért éppen ope­ra? Hogyan szü­le­tett meg az ötlet?

– Csi­pi­ke gyer­mek­ko­rom egyik ked­venc mese­fi­gu­rá­ja. Egy kis varázs­tör­pe, aki­nek a sze­mé­lyi­sé­ge nagyon is embe­ri. Külön­bö­ző tulaj­don­sá­ga­it, eré­nye­it és hibá­it ismer­het­jük meg. Hol jó, hol rossz, ami­nek köszön­he­tő­en nem­csak a gye­re­kek, de mi fel­nőt­tek is könnyen tudunk azo­no­sul­ni vele, és álta­la tudunk fej­lőd­ni az ő har­mo­ni­kus vilá­gá­ban. Van, hogy fon­tos­ko­dó, hata­lom­ra vágyó, és ilyen­kor egy kicsit gonosz­nak tűn­het, pedig alap­ve­tő­en jóaka­rat és segí­tő szán­dék vezér­li. Hatal­mas szí­ve van, isme­ri a sze­re­te­tet, bár néha elve­szí­ti azt. Nagyon hason­lít egy gyerekre.

– És egy gye­rek­hez hason­ló­an gon­do­lom, neki is sok min­dent meg kell tanulnia.

– És képes is fej­lőd­ni, tanul­ni, de csak­is a bará­tai, tár­sai segít­sé­gé­vel. Ele­in­te azt hiszi, hogy ha ő nem köszön­ne az erdő­nek, nem mutat­ná meg a méhek­nek, hogyan kell dol­goz­ni, vagy a patak­nak, hogy hogyan foly­jon, akkor nél­kü­le nem működ­ne sem­mi sem. Nagy­ra­vá­gyó teremt­mény, Napó­le­on-komp­le­xus­sal, ami­től ele­in­te nem iga­zán szim­pa­ti­kus figu­ra. Az illuszt­rá­ció alap­ján első ráné­zés­re a kül­le­me sem szép: nagy hasa, karak­te­res arca, fur­csa sza­kál­la és hosszú, egye­nes orra van. Na, vajon kire hason­lít? (nevet) De a tör­té­net alap­ján végül annyi­ra meg­sze­ret­jük, hogy meg­szé­pül a sze­münk­ben. Na, vajon ki vágyik erre? (nevet) A tör­té­net végé­re kide­rül, hogy ez a sok­ré­tű terem­tés csu­pa jóság, és hatal­mas dol­gok­ra képes. Éppen olyan nagy álmai van­nak, és olyan nagy dol­go­kat moz­gat meg, ami­lyen pici­ke. Nekem sze­mély sze­rint a mesé­nek ez a leg­fon­to­sabb spi­ri­tu­á­lis tanulsága.

Molnár Levente
Mol­nár Leven­te – fotó: Zsó­lyo­mi Norbert

– Jól érzem, hogy közel áll hoz­zád Csi­pi­ke karaktere?

– Való­ban közel érzem magam­hoz ezt a kis tör­pét, aki min­den­re cso­dá­lat­tal néz, ugyan­ak­kor egy iga­zi kis for­ra­dal­már: min­dent job­bá akar ten­ni. Ben­nem pél­dá­ul már kis­ko­rom óta mun­kál­ko­dik ez a sze­rep, sze­ret­ném meg­mu­tat­ni.  Nekem édes­apám olvas­ta fel elő­ször eze­ket a mesé­ket még gye­rek­ko­rom­ban, és néhány momen­tum nagyon mélyen meg­ma­radt ben­nem. A szü­lők szá­má­ra ez tanul­sá­gos tapasz­ta­lat lehet azzal kap­cso­lat­ban, hogy mennyi­re fon­tos már gye­rek­ként elül­tet­ni a kicsik­be a Csi­pi­ke által meg­fo­gal­ma­zott gon­do­la­to­kat, mert azok bizony szár­ba szök­ken­het­nek, és lám, akár ope­ra is szü­let­het belő­lük. (nevet)

Ide kapcsolódik:Fodor Esz­ter: „Meg­ha­tó­an szé­pen nyúl­tak az ere­de­ti szöveghez”

– Még­hoz­zá a Coope­ra szár­nyai alatt.

– Nem is volt kér­dé­ses, hogy a Coope­rát keres­tem meg ezzel az ötle­tem­mel. Az ő szár­nya­ik alatt meg­szü­le­tett Bánk bán vagy A kék­sza­kál­lú her­ceg vára című elő­adás akár­hol a vilá­gon meg­áll­ná a helyét. Nem hiá­ba adó­dott most egy vero­nai fel­lé­pés lehe­tő­sé­ge is.

– És most is egy hason­ló­an magas szín­vo­na­lú, saját mű van szü­le­tő­ben. Mit sze­ret­né­tek a segít­sé­gé­vel átad­ni, köz­ve­tí­te­ni a közönségnek?

– Fon­tos volt nekünk, alko­tók­nak, hogy meg­ta­lál­juk ezek­ben a tör­té­ne­tek­ben Istent. A Csi­pi­ke-mesék­ben ben­ne van a terem­tés, az Isten által terem­tett világ cso­dá­la­ta és meg­óvá­sa, ápo­lá­sa. Ben­ne van­nak a nagy fel­fe­de­zé­sek és fel­is­me­ré­sek, illet­ve az is, aho­gyan har­co­lunk bizo­nyos erők­kel szem­ben, ahogy ren­det sze­ret­nénk ten­ni a világban.

Molnár Levente
Mol­nár Leven­te – fotó: Zsó­lyo­mi Norbert

– Van ked­venc rész­le­ted a Csipike-mesékből?

– Ket­tő is van. Az egyik, ami­kor Csi­pi­ke óri­ás lesz, és hatal­mas­sá nőve rádöb­ben, hogy így nem lehet töb­bé része a tár­sai éle­té­nek. Ekkor úgy dönt, hogy a töb­bi­e­ket is fel­nö­vesz­ti maga mel­lé. Az egész vilá­got pró­bál­ja a saját nagy­sá­ga köré­be emel­ni. Mind­ez sze­rin­tem nagyon szép és tanul­sá­gos mani­fesz­tá­ci­ó­ja a sze­re­tet­nek. Ráadá­sul azért is tudok azo­no­sul­ni vele, mert én is meg­pró­bá­lok egy új szel­le­mi­sé­get hoz­ni az ope­ra terü­le­té­re. A kül­föl­di tapasz­ta­la­ta­i­mat kama­toz­tat­va sze­ret­ném, hogy­ha ide­ha­za is olyan minő­sé­gű kon­cer­tek jön­né­nek lét­re, ami­lye­nek­nek a nagy­vi­lág­ban jár­va én is sok-sok éven keresz­tül része­se lehet­tem. A másik iga­zán fon­tos dolog szá­mom­ra a sze­rel­mi jele­net, ami­kor meg­je­le­nik Csi­pi­ke éle­té­ben Tipe­tu­pa, a tün­dér­lány, aki meg­ta­nít­ja neki, hogy az iga­zi, mély érzé­sek teszik nemes­sé a lel­ket, és hogy egy­ma­gunk nem tudunk óri­á­sok­ká válni.

– Talán nem vélet­len az sem, hogy ennek az ope­rá­nak a ter­ve meg­fo­gant a fejedben.

– Az ihle­tek sosem jön­nek vélet­le­nül. Talán azért vagyunk ma itt ezen a Föl­dön, hogy olyan dol­go­kat alkos­sunk, amik­ben nem­csak mi lel­jük örö­mün­ket, hanem majd a későb­bi gene­rá­ci­ók is. Bízom ben­ne, hogy ez az ope­ra is ilyen lesz. Ezt a művet mind­annyi­an iga­zán a sajá­tunk­nak érez­het­jük majd, hála a magyar nép­ze­nei motí­vu­muk­nak, a ter­mé­szet­kö­ze­li­ség­nek. Rávi­lá­gít, mennyi­re fon­tos a töb­bi élő­lény, köz­tük a növé­nyek és az álla­tok vég­te­len sze­re­te­te, és arra ösz­tö­nöz, hogy önvizs­gá­la­tot tart­va végig­gon­dol­juk, hol a helyünk ebben a világban.

For­rás: papa​ge​no​.hu