Hírek Külföldi hirek Mohos Gábor püs­pö­köt a kül­föl­di magya­rok lel­ki­pász­to­ri ellá­tá­sá­val meg­bí­zott koor­di­ná­tor­rá nevez­ték ki

Mohos Gábor püs­pö­köt a kül­föl­di magya­rok lel­ki­pász­to­ri ellá­tá­sá­val meg­bí­zott koor­di­ná­tor­rá nevez­ték ki

Miu­tán Ferenc pápa 2023. feb­ru­ár 3‑án elfo­gad­ta Cser­há­ti Ferenc püs­pök lemon­dá­sát az Esz­ter­gom-Buda­pes­ti Főegy­ház­me­gye segéd­püs­pö­ki tiszt­sé­gé­ről, a Magyar Kato­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia a 2023. már­ci­us 7 – 8‑án meg­tar­tott tava­szi ren­des ülé­sén Mohos Gábor esz­ter­gom-buda­pes­ti segéd­püs­pö­köt nevez­te ki a kül­föl­di magya­rok lel­ki­pász­to­ri ellá­tá­sá­val meg­bí­zott koor­di­ná­tor­nak; az új meg­bí­za­tás Mohos Gábor koráb­bi fel­ada­ta­it nem érin­ti – adta hírül a saj­tó már­ci­us 10-én. Püs­pök atyát a magunk és a diasz­pó­rai magyar kato­li­kus hívek nevé­ben is sze­re­tet­tel és jókí­ván­sá­ga­ink­kal köszönt­jük új tisztségében!

Mohos Gábor Buda­pes­ten szü­le­tett 1973. szep­tem­ber 11-én. A Pan­non­hal­mi Ben­cés Gim­ná­zi­um­ban érett­sé­gi­zett. A papi szol­gá­lat­ra való elhí­vá­sá­ra nagy hatás­sal volt hívő csa­lád­ja, külö­nös­kép­pen a nagy­szü­lei, akik sokat imád­koz­tak azért, hogy gyer­me­ke­ik közül az egyik a papi hiva­tás­ra talál­jon. Gyer­me­ke­ik végül nem let­tek papok, uno­ká­juk viszont igen. Ez is bizo­nyít­ja, hogy nincs elve­szett ima, idő­vel min­den cél­ba ér – magya­ráz­za Mohos Gábor. Filo­zó­fi­ai tanul­má­nya­it az Esz­ter­go­mi Hit­tu­do­má­nyi Főis­ko­lán végez­te, teo­ló­gi­át Rómá­ban a Pápai Ger­gely (Gre­go­ria­na) Egye­te­men tanult. 1999. júni­us 19-én szen­tel­ték pappá. 

1999-től 2000-ig Szent­end­rén a Szent Péter és Pál-plé­bá­ni­án tel­je­sí­tett káp­lá­ni szol­gá­la­tot, majd 2000 – 2002 között Rómá­ban tovább­ta­nult a Pápai Szent Alfonz Aka­dé­mia (Acca­de­mia Alp­hon­si­a­na) ösz­tön­dí­ja­sa­ként és licen­ci­á­tust szer­zett. Haza­tér­ve 2002 – 2003-ban a buda­pest-erzsé­bet­vá­ro­si plé­bá­ni­án szol­gált káp­lán­ként. 2003 és 2008 között érse­ki
tit­kár és szer­tar­tó volt az Esz­ter­gom-Buda­pes­ti Főegy­ház­me­gyei Hiva­tal­ban. 2008-tól 2018-ig a Magyar Kato­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia tit­ká­ra, 2016-tól ugyan­csak 2018-ig plé­bá­nos az Esz­ter­gom-Buda­pes­ti Főegy­ház­me­gye Kariz­ma­ti­kus Sze­mé­lyi Plé­bá­ni­á­ján. 2018 augusz­tus 1‑jétől püs­pö­ki kine­ve­zé­sé­ig – októ­ber 4‑ig – a római Pápai Magyar Inté­zet rek­to­ra volt.

2018 szep­tem­ber 29-én, Szent Mihály nap­ján kap­ta Rómá­ban a tele­fon­hí­vást, hogy a Szent­atya kine­vez­te őt segéd­püs­pök­nek. Keresz­te­lé­se szin­tén Szent Mihály nap­ján volt és bér­má­lá­sa­kor is Szent Mihályt válasz­tot­ta védő­szent­jé­nek fia­tal fel­nőtt­ként. A Mihály név ere­de­ti jelen­té­se pedig az, hogy „Ki olyan, mint az Isten?” Ezek egy­be­esé­sé­ben Mohos Gábor Szent Mihály közel­sé­gét, segít­sé­gét lát­ta, ezért válasz­tot­ta püs­pö­ki jel­mon­da­tá­ul a 113. zsol­tár sza­va­it: „Quis sicut Domi­nus Deus nos­ter?” „Ki olyan nagy, mint az Úr, a mi Iste­nünk?” Jel­mon­dat-álasz­tá­sá­nak másik oka maga a zsol­tár volt, amely nagyon hason­lít a Mag­ni­fi­ca­thoz.
A Szűz­anya hála­éne­ke elő­ször kife­je­zi Mária hálá­ját Isten­nek a nagy­sá­gá­ért, hatal­má­ért, azután beszél az Ő műve­i­ről: hogy fel­eme­li az alá­za­to­sa­kat, leha­jol azok­hoz, akik mesz­sze van­nak tőle. A mai világ annyi­ra igény­be veszi az ener­gi­á­in­kat, hogy sok­szor elfe­lejt­jük fel­emel­ni a tekin­te­tün­ket, pedig lel­künk seb­zett­sé­ge csak Isten kegyel­mé­vel gyó­gyul­hat be. A püs­pök atya, mint mond­ja, ebben sze­ret­ne Isten mun­ka­tár­sa lenni.


Ferenc pápa 2018. októ­ber 4‑én nevez­te ki iliturgi‑i cím­ze­tes püs­pök­ké és esz­ter­gom-buda­pes­ti segéd­püs­pök­ké; püs­pök­ké decem­ber 8‑án az esz­ter­go­mi bazi­li­ká­ban szen­tel­te Erdő Péter bíbo­ros, esz­ter­gom-buda­pes­ti érsek, Micha­el August Blu­me apos­to­li nun­ci­us és Ter­nyák Csa­ba egri érsek segéd­le­té­vel. Mohos Gábor érse­ki álta­lá­nos hely­nök, az Esz­ter­go­mi Főszé­kes­egy­há­zi Káp­ta­lan tag­ja és nagyprépostja. 

Az 52. Nem­zet­kö­zi Eucha­risz­ti­kus Kong­resszus­ra való készü­let évei alatt a NEK Tit­kár­ság veze­tő­je volt. Snell György esz­ter­gom-buda­pes­ti segéd­püs­pök, a Szent Ist­ván-bazi­li­ka plé­bá­no­sa, a Szent Jobb őré­nek halá­la (2021. feb­ru­ár 26.) után, 2021. szep­tem­ber 16-án Erdő Péter bíbo­ros kine­vez­te Mohos Gábort a Szent Ist­ván-bazi­li­ka plé­bá­no­sá­vá, 2022 már­ci­u­sá­ban pedig a kül­föl­di magya­rok lel­ki­pász­to­ri ellá­tá­sá­val meg­bí­zott koor­di­ná­to­ra lett.
Két és fél évvel ezelőtt, 2019. októ­ber 8‑án jelent meg a Kato​li​kus​.Ma por­tá­lon Var­ga Gab­ri­el­la Isten sza­va terem­tő szó című, Mohos Gábor segéd­püs­pök­kel készí­tett interjúja.

Ebből idé­zünk rész­le­te­ket.
– Püs­pök atya több­ször is szólt arról,hogy az éle­tün­ket nem mi keres­tük, talál­tuk és válasz­tot­tuk, hanem aján­dék­ba kap­tuk, és csak akkor jut­ha­tunk el az Isten­re hagyat­ko­zás nyúj­tot­ta biz­ton­ság érze­té­hez, ha ennek meg­fe­le­lő­en tekin­tünk rá. Mire is utalt itt pontosan?


– Arra, hogy egyi­künk sem maga dön­töt­te el, hogy létez­ni akar ebben a világ­ban. Az éle­tün­ket nem magunk­nak keres­tük és talál­tuk, hanem aján­dék­ba kap­tuk, Isten adta nekünk, mint
ahogy sok­fé­le adott­sá­gun­kat is: ha egész­sé­ge­sek vagyunk, azt, ha nem vagyunk egész­sé­ge­sek, de még itt vagyunk, akkor azt, és a képes­sé­ge­in­ket, ki-ki a saját tehet­sé­gét, amellyel a vilá­got, csa­lád­ját, közös­sé­ge­it, a saját egyé­ni­sé­gét szí­ne­seb­bé tud­ja tenni. 

Ebből az atyai örök­sé­gé­ből az ember törek­szik fel­épí­te­ni a biz­ton­sá­gát. Ha ez a biz­ton­ság egy­szer csak meg­inog, ha gyen­gé­nek kezd­jük érez­ni magun­kat, ha vala­mi miatt egye­dül érez­zük magun­kat – s ez még akkor is lehet­sé­ges, ha sokan vesz­nek körül, hát még ha tény­leg egye­dül vagyunk –, ha az egész­sé­günk meg­gyen­gül, akkor úgy is dönt­het az ember, hogy lázad­jon Isten ellen, de mind­ez arra is rádöb­bent­he­ti, hogy a biz­ton­sá­got még­is­csak az Atya köze­lé­ben talál­ja meg. Isten aján­dé­koz meg min­ket ezzel a biz­ton­ság­gal, Ő adja meg nekünk azt a biz­ton­sá­got, amely nem föl­di érte­lem­ben vett, tehát nem is fosz­lik csak úgy szer­te­szét, hanem annak a bizo­nyos­sá­ga az ember szí­ve mélyén, hogy bár­mi­lyen nehéz­ség,
gond és baj között vagyunk is, Isten sze­ret minket. 

És nem­csak sze­ret, hanem mivel Ő min­den­re képes, ebben a sze­re­te­té­ben meg is fog tar­ta­ni, meg fog őriz­ni és át fog vezet­ni min­ket az örök élet­re. Isten mel­let­tünk áll, és min­den föl­di prob­lé­ma, küz­de­lem, nehéz­ség és lát­szat elle­né­re éle­tün­ket a kezé­ben tart­ja, külö­nö­sen akkor, ha ezt meg­en­ged­jük neki, ha hagy­juk, hogy sze­res­sen, gon­dos­kod­jon rólunk. Isten irgal­mas, és ha mi hagy­juk Isten irgal­má­tól meg­érin­te­ni magun­kat, ha enged­jük, hogy meg­bo­csás­son nekünk, ha bízunk ben­ne, ha tud­juk, hogy Ő nem bün­tet­ni akar, mert Ő irgal­mas és sze­re­tő Atya, akkor ez a hit meg fog­ja ala­poz­ni ben­nünk a biz­ton­sá­got, azt a ráha­gyat­ko­zást Isten­re, amely utat nyit a jövő­be vetett remé­nyünk­nek, a sze­mé­lyes éle­tünk­ben épp­úgy, mint a közös­sé­günk szá­má­ra. Raj­tunk múlik, hogy felismerjük‑e, milyen sze­re­pet szán nekünk az Ő ter­vé­ben és tudunk‑e ebben az Ő mun­ka­tár­sai lenni. 

A mi hitünk a sze­re­tet­ről szól, arról, hogy Isten vég­te­le­nül sze­ret min­ket. Hogy eljött értünk a föld­re, meg­halt értünk azért, hogy a sze­re­te­té­vel kísér­hes­sen min­ket min­den­hol, még a halál­ban is. Hogy min­den­hol ott lehes­sen velünk és az éle­tün­ket megújítsa.


– Jézus, keresz­tény hitünk ala­pí­tó­ja ma is köz­tünk van az Oltá­ri­szent­ség­ben való­sá­go­san is, a Vele való talál­ko­zást min­den szent­mi­sén meg­ün­ne­pel­jük. Mit jelent ez nekünk, mindannyiunknak?


– A szent­mi­se a föl­dön a leg­cso­dá­la­to­sabb cse­lek­mé­nyek közé tar­to­zik. Ami­kor az oltá­ron kimond­juk mi, papok, azo­kat a sza­va­kat, ame­lye­ket Jézus mon­dott az utol­só vacso­rán, akkor ezek­re a sza­vak­ra Ő meg­je­le­nik a szent­os­tyá­ban és a bor­ban való­sá­go­san. Mert Isten sza­va terem­tő szó. Isten, ha mond vala­mit, az úgy lesz. Így tör­tént a terem­tés­kor is: Isten azt mond­ta, hogy legyen, és lett. Isten sza­vá­ra nincs olyan, hogy vala­mi nem tör­té­nik meg. A hábor­gó ten­ger sem tehet­te meg, hogy Jézus sza­vá­ra nem csen­de­se­dik el, mert az Isten sza­va terem­tő szó.


Ugyan­így ami­kor Jézus az utol­só vacso­rán azt mond­ta, hogy „Ez az én tes­tem” és „Ez
az én vérem”, akkor ez azt jelen­tet­te, hogy az a kenyér az Ő tes­te és az a bor az Ő vére
lett. És meg­ad­ta az egy­ház­nak, hogy ami­kor a szent­mi­sé­ben mi, papok kimond­juk eze­ket
a sza­va­kat, akkor azok­nak ugyan­az az iste­ni ható­ere­jük van, mint ami­kor Jézus mond­ta,
mert Ő mond­ja ki most is raj­tunk keresztül.


S e sza­vak nyo­mán meg­je­le­nik való­sá­go­san, és táp­lál ben­nün­ket az Ő tes­té­vel és véré­vel.
Ez a mi iga­zi erő­for­rá­sunk, ebből tud a mi egy­há­zunk megújulni. 

Isten az Ő sze­re­te­té­vel meg­nyit­ja a mi egy­más felé sok­szor bezá­ru­ló szí­vün­ket, újra­nyit­ja azt az élet­re, az öröm­re, az egy­más­nak való meg­bo­csá­tás­ra, az egy­más­hoz való közeledésre. 

Var­ga Gabriella

For­rás: eletunk​.net